labanc oroszlán

Sándor nap előtti este miről is írhatnék? A zemerhárombartók(sic!) Karl Bőhm vezényelte Mozart: Idomeneo-t közvetít, jegyzékszáma 360. Mármint a K.V. Vagy a körüli :) A márciusi ünnepségeket beszegtük, voltak benne szép részek. Az különösen tetszett, hogy a pénteki koszorúzás után megkértem a kollégákat, dobják le a vállfára akasztott ruhám a proszekturán. Úgysem megy oda 15-ig senki. 15-én viszont nem volt meg a sapkám. Sem induláskor, sem azután. Valakinek megtetszett s magáévá tette. Legyen vele boldog, hordja/viselje egészséggel. Annyira nem zavart a dolog, csak furcsa. No, mindegy. Sapka nélkül pedig tűzoltó egyenruhát sem hordunk (mert az egyenruhához jár a sapka, anélkül olyan, mint az úttörő nyakkendő nélkül). Áthidaló megoldásként a gyalogmenet idejére a fejemen "felejtettem" a baseball sapkámat... Biztosan érdekes lehettem benne, az egyik szurkoló meg is jegyezte, hogy "a főnökön nem tányérsapka van". Reagálásom csak ennyi volt: Nem. S nem is lesz. Eldudáltuk a menetet, három indulóval végigértünk, sőt - a Fejérváry trió része csak egyszer került terítékre. Helyfoglalás után a szokásos, annyi különbséggel, hogy elmaradt a "Vakpali"-zás, simán Himnusszal kezdtünk. Beszéd, műsor, majd koszorúk. Kossuth Lajos nyolcszor üzente, hogy elfogyott a regimentje. Rövidnek tűnt, pedig hosszabb volt. Időileg. Vagy csak én feleztem a tempót. Amit megtettem volna az utolsónak eljátszott labanc indulóval is, amit most játszottunk először. Igen, a huszárok díszmenetére játszottuk ezt a labanc darabot. Csak annyira lettem mérges, hogy a Teremtőt egy mondatban emlegetettem egy kokottal... Nem vagyok rá büszke, de elborult az elmém(?)... S nem keresek kifogást senkinek. Kifogás mindig van, pedig egyikünk sem politikus... Ja, igen. Eléggé el nem ítélhető módon, kilencedszerre is belekezdtünk a koszorúzási zenébe, de elfogyott a koszorú. S én leittettem. Nagyszerűen sikerült - volna. Ha nem subdominánsom teszem. De ott tettem. Remélem utoljára... Jajj... Az is igaz, hogy senkinek nem tűnt fel. Vagy látták rajtam, hogy morcos vagyok s nem ingereltek. Mert oroszlán vagyok, de büdös sem, és ordítós sem. Miután eljátszottuk a labancos indulót, bemondtam mégegyszer. "Nomégegyszer. De most úgy, ahogyan integetek" Ez is érdekes volt. Jön még a kutyára teherautó. De jön ám, majd vasárnap a próbán. Mert. Köszöünöm a türelmet. 20:06

kódex

Időnként úgy érzem magam, mint egy kódexmásoló szerzetes :) Viccet félretéve, akinek már volt/van/lesz dolga sok írnivalóval, tudja hogy mire gondolok/gondolhatok. Igen, kitalálták már hogy 'ámítógéppel is lehet kottát írni, sőt még a múlt évezredben Németországban a kottaírógépet is kifejlesztették. Ha jól emlékszem, 1984-ben. Akkor 2000 nyugatnémet márka volt az ára... Látni nem volt szerencsém a gépet, biztosan utána lehetne keresni, de se időm, se ingerenciám. Maradok a hagyományos, ám annál lassabb kézi kottaírásnál. Nem annyira szép mint egy nyomtatott, de kottagrafikus sem vagyok. Úgy vagyok a kottaírással, hogy még mindig jobb ha én írom el, szidják a másolót. De a saját kottaírásomat is elég jól olvasom, s ha partiturából megy a kimásolás szólamonként - mint most is - , még szépíthetek rajta. A leírt hangon csak annyit, hogy egyértelmű(bb) legyen. Mert az (is) fontos. Köszönöm a türelmet. 21:28

Lyszisztrate

Nakéremszépen! Kaptam ma egy levelet a Mestertől, amiben engedélyezi/jóváhagyja a darab előadását: "... Betekintvén munkájába, úgy találtam, hogy kitűnő szakember vette a fáradtságot e számomra meglehetősen furcsa feladat elvégzésére. Természetesen nincs kifogásom a műsorra tűzése és teljes eljátszása ellen. Remélem, hogy nem szerez csalódást sem a zenekar, sem pediglen a hallgatóság számára. Lelkes és hozzáértő munkájáért hálás vagyok. Sok sikert kívánva üdvözlöm Tisztelettel: Petrovics Emil Budapest, 2010. február 25." Köszönöm a türelmet. 19:08

bohém

Történt pár dolog, címszavakban: van városi költségvetés, van (lett) támogatás, annyi, amennyi tavaly, s ez ugyanannyi, mint 2000-ben. "szegény ember vízzel főz..." nem folytatom, mert nem tűr nyomdafestéket. A Mester még hallgat, pedig február idusa elmúlt. Engem azért nem tör le annyira (dehogynem), szántom a kottafejeket, haladni köll. Nagyszerű a spanyol ténta, már 200 patron vár felhsználásra s ez nem kevés. Ismét szombat este van, s ismét közvetítés kezdődik 19:00-kor. S mire leltem egy fotót, addigra az első majd' húsz perc el is telt. :) Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Giacomo Puccini: Bohémélet Négyfelvonásos opera Szövegét - Henri Murger regénye nyomán - Giuseppe Giacosa és Luigi Illica írta Vezénel: Marco Armiliato, km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig.: Donald Palumbo) Szereposztás: Mimi, varrónő - Anna Netrebko (szoprán), Rodolphe, költő - Piotr Beczala (tenor), Marcell, festő - Gerald Finley (bariton), Musette - Nicole Cabell (szoprán), Schaunard, zenész - Massimo Cavalletti (bariton), Colline filozófus - Oren Gradus (basszus), Benoit, háztulajdonos és Alcindor, állami tanácsos - Paul Plishka (basszus), Parpignol, játékkereskedő - Jeremy Little (tenor), Utcai árus - Raymond Aparentado (tenor), Vámtiszt - Joseph Turi (basszus), Őrmester - Jason Hendrix Köszönöm a türelmet. 19:19

jégtörő Mátyás előtt

A tennivalóim nem akarnak csökkenni, sőt! Csütörtökre ígértek egy újabb választ, vagyis akkor ül össze a társaság, s hogy mit fognak dönteni, már remélem este megtudjuk. Akárhogyan lesz, nem adjuk fel. Évente öt olyan megmozdulása van a városnak, amin eddig (1895 óta) a mindenkori csapat nem hiányzott. Vasárnap 11-en voltunk. Velem együtt. Nem annyira happy, de nem tudok mit csinálni. Beszéltem a jelelévőknek arról, hogyan kellene dönteni. Igen, valamilyen szinten befolyásoltam őket. Meghallgatok mindenkit, bármilyen "elszállt" ötlete is van. De ne passzírozzuk a szart, arra ott vannak a döntéshozók. S mivel a harag erő nélkül mit sem ér, ezt ajánlottam: ha van/lesz pénz a márc.15-i ünnepségre, ott leszünk. Ha nem lesz, nem megyünk. Pont. Mert az ijesztés "ezeknek" nem számít. Szerintem nem hiszik el, hogy meg merjük csinálni. Pedig de - meg merjük. S ezért/erről bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni bot nélkül is, nagy nyilvánosság előtt is. Már szinte mindenkivel sikerült beszélni aki érintett az ügyben, de széles mosolyon s ígéreten kívü nem történik semmi. Nagyon nincs rendben, de ez szintén nem rajtam/rajtunk múlik. Ugyanúgy készülünk a vasárnapi proszekturai menetek alkalmával, mint tavaly, vagy azelőtt. Mert edzésben kell maradni. Gyakorlás nélkül nincs produkció, sokszor leírtam már (s le is fogom még párszor), a zenekari produkció nem egy nagykabát amit leakasztok a fogasról amikor szükség van rá. S nem, nem értik meg. Felsőfokú végzettséggel nem értik meg. Vagy nem akarják, s ez még rosszabb. Persze a diploma nem minden, de azért bocsásson meg a világ... Herbnek még mindig nincs utánpótlása, hetente több alkalommal is rákérdezek a tulajnál. Viszont Herb szomját oltandó - számomra - új königsblau ténta(!) került hozzám. Egyelőre 60 patron, de próbának is jó lesz. Spanyol gyártmány, s ilyennel még nem dolgoztam. Köszönöm a türelmet. 21:47

Ariadne

Szombat van, tudom, nem nagyon rángattam az istrángot ezen a héten sem, már ami a bejegyzést illeti. Tele van minden a politikával, kicsit jobb/szebb lesz az idő s nem járok helyi busszal. Hogy mennyi marhája van a világnak akik (jó nagy hangon) osszák az elmét az utazóközönségnek. Mindenki a tüzéreknél szolgált valamikor, hogy ordít?! Zenér sem szeretek hangosan hallgatni (időnként azért előfordul), nem még az igazmondó juhászokat. Előrelépés nincs költségvetésileg, ma nem mentünk el a megyei megmérettetésre sem. Gyalog messze van... meg egyébként is... Pont. A téli olimpia mai eseményei helyett ez lesz a háttérzaj a kottaíráshoz: 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Richard Strauss: Ariadne Naxos szigetén Egyfelvonásos opera előjátékkal Szövegét Hugo von Hofmannsthal írta Vezényel: Kirill Petrenko, km: a New York-i Metropolitan Operaház Zenekara Szereposztás: Primadonna, Ariadne - Nina Stemme (szoprán), Zerbinetta - Kathleen Kim (szoprán), Zeneszerző - Sarah Connolly (mezzoszoprán), Tenorista, Bacchus - Lance Ryan (tenor), Zenetanár - Jochen Schmeckenbecher (bariton), Udvarmester - Michael Devlin, Táncmester - Tony Stevenson, Lakáj - James Courtney, Fodrász - David Crawford, Harlekin - Markus Werba, Scaramuccio - Mark Schowalter, Truffaldin - Joshua Bloom, Brighella - Sean Panikkar, Najád - Anne-Carolyn Bird, Driád - Tamara Mumford, Echo - Erin Morley Köszönöm a türelmet. 17:33

MET

Mivel szombat este van, nem húzom az időt. Voltak a héten események, nem minden happy, de lesz jobb. Majd megírom - vagy sem. Mindenesetre, remek "háttérzaj" van :) 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Donizetti: Az ezred lánya Kétfelvonásos opera Szövegét Jules Henri Vernoy de Saint-Georges és Jean Francois Alfred Bayard írta Vezényel: Marco Armiliato, km: a New York-i Metropolitan Operaház Zenekara és Énekkara (karig. Donald Palumbo) Szereposztás: Marie - Diana Damrau (szoprán), Tonio - Juan Diego Flórez (tenor), Berkenfeld grófnő - Meredith Arwady (mezzoszoprán), Sulpice őrmester - Maurizio Muraro (basszus), Hortensius - Donald Maxwell (basszus), Crakenthorp hercegnő - Kiri Te Kanawa (szoprán), Káplár - Roger Andrews (basszus) A képnek semmi köze sem az íráshoz, sem ehhez az operához (azon kívül, hogy francia nyelvű az előadás) - ám remek kép. Köszönöm a türelMET 19:50

pikírozás

Nem valószínű, hogy ma ismét rekordmennyiségű hó esne mifelénk. Süt a Nap, kék az ég, max. mínusz 2 celsiusok repkednek szél nélkül. De holnapra ideérhet. Izzítva van a hólapát, s ha úgy lesz, a proszektúrát követő ebéd után tudom is hómentesíteni a garázs előtti terepet. Ma reggel viszont a stresszkóban sikerült vételeznem két darab 58 cm hosszúságú műanyag virágalátétet. Amit balkonláda alá szoktak tenni. Nos, én nem arra használom, hanem - a tavaly kicserélt ablak belső párkányára teszem, s - abban lesznek a virágpalánták. Természetesen "ízléses" kimosott/fertőtlenített, az alján kilyukasztott tejfölös poharakban. Csak azért ezekben, mert még nem érkeztek meg az üzletekbe a tőzegcserepek. Amivel könnyebb bánni, ha tisztaság szempontjából nem is a legalkalmasabbak. Mivel képeket nem tudok beilleszteni, így csak a nevüket írom le azoknak a növényeknek, amik lassan, de biztosan földbe kerülnek. Elsőként a Passiflora caerula/Golgotavirág. Nagyon dekoratív növény, magassága/felfutása 400 cm körüli, s ráadásul örökzöld. Futónövények közül még a Cobaea scandens/Serleglonc kerül poharakba. S a következők: Gerum chiloense/Gyömbérgyökér , valamint Zinnia elegans/Törpe rézvirág s Rosmarinus officinalis/Rozmaring. Utóbbiak nem futónövények, de nem is akarok edzést tartani nekik:) S amivel tavaly is próbálkoztam: Fragaria vesca/Szamóca. De nem akármilyen szamóca! Ez kéremszépen "erdei szamóca" ami magról ültetendő. Olyan pici magja van, hogy netovább :) A magot a komposzt tetejére kell vetni, vékonyan takarni és üveg lappal leborítani, és 15-18 fokos hőmérsékleten tartani. A kelés után hat héttel kell pikírozni. Nos, én ezt kihagyom. Mármint a pikírozást. Eleve csak pár szem magocskát teszek egy-egy edénybe, s majd a legerősebb kettőt hagyom tovább növekedni. Mára viszont befejezem, s tanulok egy kicsit a holnapi próbára. Köszönöm a türelmet. 15:21

MüPa

Elutaztam, hazaértem - s közben... Azzal kezdődött, hogy nem kellett a kakasokkal kelnem, elég volt csak ébredni. Így reggel indultam 6:30-kor. Már esett a hó, de még nem vészes. Hogy a szél is fújt, azt olyankor nem nagyon díjazom. Oda se neki. Az út során (53-as, 23-as, 21-es és m3-as utak) végig szakadt a hó, olyan ötforintos nagyságú pelyhekben. Kb. félúton felszállt a buszra két fickó - kinézetük alapján két csöves - , de kiderült hogy jegyellenőrök :) Nem volt semmi hiba, a következő benzinkútnál leléptek. Volt fűtés a buszon, s a sofőr sem érzett késztetést arra, hogy az utasokkal megossza "Lagzigusztibódilajos" , valamint a Fásy-mulató M.o.-n világhírű sztárjainak lélekromboló tevékenységét. Így szépen beértünka fővárosba, két óra50 perc alatt. A menetidő egyébként három órában lett hitelesítve, de akkor egy pihenőt is be szoktak iktatni. Örültem annak, hogy szakad a hó. Amikor már tudtam, hogy 30-án megyek, reménykedtem is benne, hogy lesz hó. Ami jótékony módon eltakarja a "Sorstalanság" írója által sem kedvelt kutyaszart. Bár, ha nem kötődik Budapesthez, lehetne neki küldeni egy pár adagot... csak emlékként. Eljutottam a Kálvin térre időben, a találkozó is sikerült, beültünk a Szabadság hídnál lévő B.K.-be. Életemben másodszor voltam ilyen "műanyagmadáreleség"-et árusító önki étteremben, sikerült is egy 0.5 literes buborékmentest elfogyasztani, a másik fél egy kávét ivott ízmódosítók nélkül. Majd következett az antikvárius,aki telefonált, hogy késni fog egy kicsit. Délre beszéltük meg, s kis késéssel 13:30-kor át is vehettem a hőn áhított kottákat. De ha tudtam ezekre a kottákra várni több mint húsz évet, ezen nem akadok fel. Sikerült egyik "bloggertársat" és Barátját megfűteni, hogy ne hagyják ki ezt a tegnap délutáni koncertet. Nem utolsó sorban, először sikerült Vele/Velük találkozni. Csak kevés idő maradt beszélgetésre, beültünk a koncertre, s koncert után én még jöttem is haza. Nekem könnyű, én elfogult vagyok ezzel a zenekarral s Karmesterükkel szemben, nekem tetszik ahogyan s amiket muzsikálnak. Ismerve a nem kevés nehézséget, ami közbejöhet a felkészülés/utazás/koncert során. De ez tulajdonképpan a közönségre nem tartozik, csak a végeredmény, s ez így is van rendjén. Nagyszerű volt a koncert. Két ősbemutató is volt, az egyik nagyon tetszett, a másiknak csak az utolsó tétele. Az első két tételnél az jutott eszembe (eléggé el nem ítélhető módon, mer' ha nem tetszik, csinálj jobbat jeligére), hogy ennyi hangból már egy jó darabot is lehetett volna összehozni. Lehet, hogy ez irígység, lehet hogy más. Egyik volt tanárom szerint, akinek nincs ötlete, az nem zeneszerző lesz, hanem hangszerelő :) Nem tudom, nekem az első és második tétel "felejtős". Nem volt bennem az a jó értelemben vett borzongás. De a harmadik (befejező) tételnél igen. Egyébként szívesen belenéznék a partitúrába, merő kíváncsiságból. Mindegyik darab kottájába. Az elsőként játszott művet már hallottam párszor, különböző zenekarok előadásában. Jó darab, meg kell hagyni. S akkor a negyedik darabról csak annyit, hogy kisebb együttesre íródott, mint a többi, érdekessége volt egy szóló cselló részvétele, na de boldog emlékű Frici bácsi ezzel a darabbal is nagyszerűt alkotott. Mindezek után mit írhatnék még a tegnapi koncertről? Aki nem volt ott, az sajnálhatja. Ilyen, s ehhez hasonló koncertre mindig lesz időm. Remélem erőm is :) Hazafelé pedig ismét jól jött a busz. Egy porcikám sem kívánta most a Budapesten maradást, februárban mennem kell úgyis a Mesterhez. Bár, akkor szívesebben mennék nem így - kutyafuttában - ,hanem valahol éjszakára megpihenve frissen kezdeni a másnapot, vagy frissebben, mint egy zsák agyag. S igen, még valami. Nem vétkeztem evésileg - vittem magammal négy darab rozsos spiccnek nevezett kifliszerű izét, igaz, reggel tettem bele egy kis vajat, sajtot, szalámit. Csak merő megszokásból. S buborékmentes vize(ke)t ittam. Semmiféle legális tudatmódosító, mogyorós csoki, fagyi, semmi, semmi. Milyen jó, hogy nem fogadtam meg a súlyleadást. Mer' erős vagyok :DD S akkor a műsor: 1. Lendvay kamilló: Csajkovszkij mester utolsó üzenete; 2. Hidas Frigyes: Fantázia gordonkára és fúvósegyüttesre; 3. Kákonyi Árpád:Suite in d - bemutató; Dubrovay László: Tavasz szimfonia - bemutató; Köszönöm a türelmet. 15:12

pótlás

Türelem, tornaterem. Jól sikerült a pénteki megmozdulás, voltak benne "szép részek". Megérkeztek a kisegítő tenészek, megkapták a kottájukat, s 17:00 óra előtt nem sokkal elfoglaltuk a színpadot. (Nem védte senki, vértelen győzelem volt) Újra berendeztük, mert még aznap próbáltak a vonyítósok (dümdüm/tüctüc) - s ez nem volt betervezve. Az egész műsort sikerült úgy összeállítani, hogy a tiszta játékidő 37:00 perc legyen. Ehhez jött a szövegelés, amit már november 09-én kézbesítettem a szpíkernek - gondolva arra, hogy lesz ideje átrágni magát az ismeretlen szövegen. Húzott is belőle, mert változtattak a meneten. De ez persze csak ezen a héten kedden derült ki - miután hétfőn újra elvittem a szöveget pendriwe-n. Biztosan annyira tetszett nekik a szöveg, hogy hazavitték. Egy biztos, nem tudták hová rakták. Mindegy, ezen nem múlik. Mondja a szpíker még hétfőn: jó hogy megcsináltad saint-moty a munkámat, így nem kell nekem agyalni. Felhomályosítottam, csak azért írtam meg a szöveget, hogy el ne baszarintsák. Okulva egy nem annyira kellemes - ám nem meglepő módon csillárleszakító szövegeléstől amit volt szerencsétlenségem végighallgatni nem túl régen. Bizonygatták hétfőn, hogy nem lesz csúszás a műsorban, tudják, felírták, ki-mennyit-mikor-miért-minek azt adja elő amit, stb., stb. Kinevettem őket s majdnem megsértődtek. Csak kettő perces csúszással kezdtünk, ez nem vészes. S valamit elfelejtettek. Belekalkulálni a műsoridőbe azokat a számokt, amikkel variáltak a csapat műsorán. Nem, nem nyúltak bele, csak minden általunk játszott darab után következett vagy egy versmondó, vagy egy népdalt éneklő gyerek. Akik valamilyen megmérettetésen díjat nyertek. Ezt elfelejtették hozzászámítani a műsoridőhöz. A szünetig sikerült a műsort cca. 35 perccel túlhúzni. S a vége előtt mondja a szpíkernek az egyik szervező, hogy ne azt mondja a közönségnek, hogy 10 perc szünet következik, hanem pár percet mondjon... Pár perc alatt a közönség el sem tudja hagyni a helyszínt, pisi-kaki-dohányról nem is beszélve... S annyi idő a színházterem kiszellőztetésére sem elég. Mert elhasználódik a levegő zárt térben, ahol annyi ember van. Mindegy. Nagy tapsot kaptunk, ráadást nem játszottunk, nem éltünk vissza a helyzettel, rátéve a csúszásra még pár percet. Jó érzés volt látni - kikukucskálva a függöny mögül még kezdés előtt - , hogy az erkélyt is megnyitották a nagy számú közönségnek. Telt ház volt. Na, ebben legalább remekeltek a szervezők. Még akkor is, ha van mellékzöngéje a dolognak. Fejvesztés terhe mellett az iskolákból visszaigazolást kértek, hogy mennyien képviselik az oktatási intézményt. Mint anno, mikor kivezényeltek a helyi laktanyákból egy századot, hogy tele legyen a színházterem :) Nem von le semmit az egészből, nem dobáltak meg bennünket (sem), gy darab művészet kipipálva, készülünk az év további rendezvényeire. Olyannnyira, hogy ma délelőtt már a proszekturán találkoztunk ismét, és pár számunkra még ismeretlen nótát bevizsgáltunk. Még ősszel hozta a zenekari elnök - eléggé el nem ítélhető módon nekem pedig nem volt türelmem ma. Vagy mittudomén mi történt velem. Káromkodtam egy kacskaringósat a próbán. Nem zakkantottam meg egyik tagot sem, inkább csak nekem volt kellemetlen (utána). Tegnap tesóm hozott egy új gépet, monitorral. Nekem új, ez az Ő régi gépük, csak vettek egy újat, s felajánlotta "népgazdasági hasznosításra". Másik tesóméknak nincs rá szükégük, így elfogadtam. A laptop így most pihentetésen van, szoknom kell ezt a nagy monstrumot. Azt hiszem mára elég lesz, pedig a tegnapi időrabló-s napról nem nagyon írtam. Ha nem felejtem el, arról is fogok. De nem sikerült teljesen kész lenni az anyaggal. Már amit írtam, az esetleges hibák javításával. Márpedig harmincadikán Bp-re megyek, s készen KELL lennem. Köszönöm a türelmet. 09:26

Herb330 - Made in China :P

Ha már ilyen szépen rákérdezett pár ember, bemutatom Herb330-at: Herb330 a neve a töltőtollnak, amivel írok:) A szomszéd mindenesboltban vásároltam nem túl régen, vagy két éve... Rendeltem belőle egy dobozzal, de sajnos alkalmi vétel volt akkor is, a bolt fenntartója sem találkozott vele azóta sem. Különlegessége Herb330-nak, hogy vékonyabban ereszti magából a tintát, mint a 0.1 mm-es japán tollaim. Jó vele dolgozni, "szívatós" de nem átvitt értelemben:) Tinta is van hozzá, szép Königsblau színű, pelikán márkájú. Van még pár töltőtollam, azokkal általában a zenekari szólamokat írom, ahhoz nem kell nagyon vékony hegy. Mint majdnem mindenhez, ezekhez a tollakhoz is kell türelem, de ha valaki veszi magának a fáradtságot s megtanul vele írni, akkor sokat tud dolgozni. Már ha ez cél. Nálam cél. S azért írom a kottát (is) töltőtollal, mert nem kell véletlenül sem rányomni a papírra, hogy a csíkot húzza maga után. Elég ha leteszi az ember a tollhegyet a papírra s már írhatja is a gyönyörű írásjeleit. Mondjuk, azt hozzá kell tennem, hogy nem írok szépen kottát (sem), csak olvashatóan. Több pedig nem is kell, kottagrafikusnak sem készültem soha. Próbálkoztam a nagy nevű töltőtollkészítő termékével, csak nem volt elég időm megszokni. Az első Parker töltőtollamat egy kedves kollégától kaptam még Szolnokon, be volt száradva, valami lomtalanításon lelte. Helyrepofoztam, tiszta szesz általi átmosatással. S amilyen ügyi voltam, véletlenül ráültem. Semmi baja nem lett, csak meghajlott. Ennek köszönhetően viszont csak dísznek alkalmas, használni sajnos nem lehetett. Aztán valamikor az évezredforduló előtt rááldoztam egy másikra, ugyanebből a márkából. Ezt sem volt időm megszokni, nemes egyszerűséggel valakinek megtetszett s magáévá tette. Aztán kicsivel később - szintén nem kevés HUF-ért - , vettem egy Senator-t. Jó nehéz a többihez képest, "van benne anyag". Szép kiállítású toll, nem szívatós, hanem sima patronos, de nem jó bele a Parker töltötollba való patron, csak az egy számmal kisebb, amiből millió fajta van. Színben is. Herb330 viszont eredeti Made in China, színe leginkább a valamikori Néphadseregben használatos gyakorló nadrág színéhez hasonlít. Amit kiselejtezés után még pár évig valaki használt az építőiparban. Igazi, megkopott zőőőd színű. Nem annyira szép. Sőt! Szóval zőőőd színű a tollház, természetesen a levehető kupakja nem zöld, hanem arany színű. Olyan kis mattos arany színű. Amikor vettem, egy forint híján egy Károly Róbert arcképével díszített szintén zöldes színben játszó papírpénzt kértek érte. Annyit a hülyének is megér, hát még nekem! De nem bántom, olyan, amilyen. Nem tehet róla szegény, így öltöztették fel. S én szeretem! S szeretném, ha idén megérkezne belőle a megrendelt dobozzal, ami cca. negyven, vagy hatvan darab. Csak hogy legyen. Köszönöm a türelmet. 16:09

finis(ch)

Utolsó tételnél tartok, de be kellett fejeznem mára - teljesen kikészülnek a 20/20-as látással megáldott szemeim... De jó lenne kettő egész nap amikor csak Herb330 dolgozik velem együtt. Még akkor sem tudom a végére biggyeszteni a pontot, mert át is kell nézni, javítani esetleges elírásokat, miegyéb. De már a finisben vagyok:) Nem húzom az időt, szombat este van. Háttérzajként a zemerhárombartók (sic!) R.Strauss: Rózsalovag operáját közvetíti a Met-ből. Holnap délelőtt 10:00-kor lendül apálca a Zeneteremben! Köszönöm a figyelmet. 19:20

fogyi

Súg a fülem. Azért súg, mert egy lusta disznó (is) vagyok, nem haladok a szívesen csinált meloval, urambocsá' alkotói válságban vagyok:) Majd elmúlna, csak nincs rá idő. Idő, idő, idő. Múlt, jelen, jövő. Jobban ugrok mindenre az eltelt nyolc napban. Nem fogadtam meg, de május elsejére szeretnék nem úgy kinézni, mint egy kötözött sonka... Na. Első nekifutásra - ha ez nem hordozná már magában a sportot - 15 kg feleslegtől szeretnék megszabadulni. Persze, csak nem evéssel... Mert a sport sem az én világom. Nagyon megy a több percen keresztül tartó távolbanézés, a "majd holnap" zsolozsmázás szerű ismétlése is. Jobbnál jobb ötleteket szívesen veszek, csodabogyókban nem hiszek. Idáig elhagytam a napi két liter kólámat, meg a szénsavas italokat úgy általában. A csoki, fagyi, csokifagyi, jégkrém hegyek is a száműzöttek listáján szerepel. 17:00 óra után nincs evés. Bár éppen tegnap este hatkor sikerült 0.5 liter aludttejet "be a szervezetbe" á la Kun Béla. (igen, szép lett ez a mondat) Vasárnap lendül a pálca a proszekturán, az is előttem/előttünk van. Mert a 22-i koncertre kettő(!) próbánk van. S ez akkor sem annyira megnyugtató, ha a tagság nagy részének a könyökén jön ki - a könyökén, az összes létező hibával. Végül is, ha a hibákat nem számítom, még akár elégedett is lehetnék. De nem, mert én olyan marha vagyok. Na, tessék. Egész állatsereglet. S huszonkettedikéig még van egy Bp-i menetem is, a Mesternek viszem a kész anyagot, rábólintás nélkül nem akarok tovább lépni. Mert mi van akkor ha a Mester nem úgy képzeli, ahogyan én? Ebben meg is állapodtunk anno, tehát így működik, vagy sem. Az elején írtam az időt. Múlt, jelen, jövő. Annyiban kapcsolódik, hogy a Mester ezt a darabját akkor mutatta be az Operaház, amikor születtem:) Életkori sajátosság miatt én csak 1982-ben ismertem meg a darabot, azóta a kedvencek közt szerepel. A bakelit lemezem annyiszor le lett játszva, hogy elkopott. Ahogy visszaemlékszem, már akkor is agyaltam azon, milyen jó lenne nekünk fújósoknak is ilyet játszani! Kb 1997-ben találkoztam először a darab zongorakivonatával. Nem muzsikus látogatóknak egy kis segítség: a zongorakivonat az egy olyan dolog, amiből az énekesek, kórus, meg tudják tanulni a darabot zenekar nélkül. Erre vannak az ún. korrepetitorok, akik "idomítják" őket. Idén, vagyis tavaly október kötnyékén jutottam el - baráti segítséggel - odáig, hogy sikerült teljes eredeti zenekari anyagot kapnom belőle. De készen leszek, ha a fene fenét is eszik. Ezért jövök ritkábban, vagyis kis adagokban. Mert kommenteket írok, a facebookon is előfordulok naponta többször is, egylőre az msn elérhetőségem bánja ezt a végjátékot. S ha a Mester részéről a rábólintás megy, akkor jön a rabszolgamunka. De nem engedem át másnak, az esetleges hibákat ott még tudom korrigálni. Vagy a tisztán nem érthető írásjeleket, amiket egy kívülálló másként lát. Hogy nem kell olyan írásjeleket adni, ami félreérthető? Nem, tényleg nem. Pont. Január 30-án is megyek a nagyfaluba, remélem szép nagy hó lesz s takarja a Sorstalanság írója által nem kedvelt látványt... nevezetesen a kutyaszart. S épp' nem akkor sztrájkol a MÁV, Volán, egyéb közfeladatokat ellátó állambácsi által is pénzelt szolgáltató... Köszönöm a türelmet. 21:11

dec.30.

Olyan volt, amilyen ez a 2009-es év, gondolok a (bel)politikára, H1N1 körüli vitákra, miegyébre. Nem tudok, és nem is akarok évértékelő bejegyzést írni sem, csak olyan ide-oda kapkodósat. Kezdem a jelennel. Ezerrel dolgozik Herb330, mint szoktam emlegetni, legjobb múzsa a határidő. Idén is voltam pár helyen, nagyszerű muzsikákat füleltem, nagyszerű embereket ismertem meg! Volt még ebben az évben „agyalni való” is bőven, gondolok itt a pályázatokkal való kínlódásra, a hozzá(nem)értők viselkedésére. Amik adták a munkát nekem is bőven. Nem mintha nagyon unatkoznék egyébként. Kicsit változott a napi tevékenységek köre is, a délutáni szunyókálások ritkultak, a reggeli „penzumos” ébredések is tolódnak hol ebbe, hol abba az irányba. De különösebben nem fog változni, csak ha muszáj/muszály. Évek óta nem fogadok meg semmit, így év végén sem. Nyugdíjasként is azt csinálom, amihez értek egy kicsit, ez reményeim szerint a jövőben sem fog változni. Ha változik, az csak jó irányba történhet. Már csak azért is, mert a tapasztalatokat illik felhasználni. Néha kijövök a sodromból, s akkor jönnek a szentek az égből… Kívánok minden direkt erre járónak olyan 2010-es évet, amilyet szeretne! S azoknak is, akik esetlegesen a „vaskályha” netán a „rézgálicos vízben lehet fürödni” szavakkal találnak ide… Köszönöm szépen a kommenteket/hozzá(m)szólásokat, itt is, az e-mail útján kapottakat is. Régimódi ember vagyok, hiszek a szavak erejében. De sokkal nagyobb segítség, ha nem zárkózik be saját fejébe. Nyugi van, a nap holnap is felkel. S milyen jó, hogy ezt én/mi sem tudjuk megváltoztatni. Köszönöm a türelmet. 14:54

danny kaye

Az alábbi felvétellel kívánok minden esetlegesen, vagy direkt erre járónak kellemes ünnepe(ke)t! Ártani nem használ ha valaki érti is a szöveget, de nem feltétlenül szükséges hozzá. A "csattanó" kb 11:00 percnél jön :) http://www.tersmeditasyon.com/2008/02/evening-with-danny-kaye-and-new-york.html

Morgen kommt der weichnachsmann

Emlékezetes marad a mai Adventi koncertünk. Nem írok sokat, pár szót csak. Pár emberrel sikerült beszélnem, többek közt a műv.ház igazgatónőjével, Magdussal. "Saint-moty, egyre jobbak vagytok! Az a kis közjáték nem számít" Nos, mint említettem már itt is, elfogult közönségnek nem kunszt játszani. Nem történt ez másképp ma sem. Majdnem mindenki elégedett volt. Csak én nem... S nem áztatom magunkat, van/lesz nekem még álmatlanságom a mai napi játszás miatt. De félreértés ne essék, nem azért írom, hogy bárki sajnáljon, szó sincs róla. Ezzel a mai játszással az évet beszegtük, remélem jövőre jobb lesz. Következő fellépés január 22-én lesz, első próba 10-én. Lesz két próbánk, ami cseppet sem megnyugtató. De ne fessem az ördögöt a falra, meglátjuk/halljuk az első próbán. Köszönöm a türelmet. 21:14

ajánló

http://www.mupa.hu/programreszletes.jsp?id=K_29884&month=1&year=2010&day=30

havazik - nálam :)

Pontosan a négy hónappal ezelőtt (augusztus 12-én) írt bejegyzés szólt egy találós/talányos szövegről. Nem annyira érdekes, csak engem foglalkoztat nagyon. S még foglalkoztat is egy jó darabig... "be vagyok havazva" - a Csatabontóval. A Csatabontó pedig nem más, mint Lysistrate :) Haladok a munkával, de nem olyan tempóban, mint szeretném. Minden nap van más teendő is. Ezt más szavakkal akartam leírni, de nem annyira szép. Több, mint a felével készen vagyok, ám ez még nem a happy időszak. Tegnap hallottam az emerhárombartókon, hogy Bartók a hatodik vonósnégyesét 15 nap alatt írta. Ha ehhez hozzáveszem, hogy Petrovics Mester Lysistrate vígoperája foglalkoztat vagy huszonéve, nem is vagyok nagyon elkésve. Lassú munkához idő kell. Hét tételből fog állni a zenekari szvit. Vagy ötből. Mindenesetre ha elkészül, viszem a Mesternek jóváhagyásra. S ha Ő rábólint, akkor kezdődhet a rabszolgamunka a szólamok megírásával. S ezek után el lehet kezdeni a próbákat. Mi ezt itthon nem tudjuk megcsinálni, ehhez olyan csapat kell, mint a kedvenc fújósaim :) Beszéltünk erről is december 4-én a koncert előtti időben. S igen, akármennyi a teendő, az idén pontot akarok tenni a partitura végére. Az L'arlesienne-t befejeztem partiturailag, a farsangra való polkából csak szólamokat írtam. Ahhoz még egy vezérszólam szükségeltetik, ami ugye nem segítség senkinek... Eördögh tanár úr úgy fogalmazott anno, hogy aki vezérszólamból dirigál zenekart, azt olyan mintha vak vezet világtalant. 18-án Karácsonyi koncerten lesz játszásunk, s azzal az idei évet beszegjük. Nem került szóba eddig, de az éjféli misére nem hiszem hogy be tudják fűteni a zenekart. Ha már a templomot nem sikerül... Köszönöm a türelmet (elvégre szombat van) 17:31

2010.07.04 - 10

http://hu.windmusicgp.hu/

dec.04.

Csütörtökön elutaztam, megérkeztem. Pénteken mentem a délutáni helyszíni próbára s természetesen a hangversenyt sem hagytam ki. Kevés a szókincsem arra, hogy megfogalmazzam azt a nagyszerű élményt, aminek - hallgatóként - részese lehettem. Elfogult vagyok a zenekarral szemben, ezt hangoztatom is majd' mindig. De nem nehéz elfogultnak lennem. Amit Ők művelnek évről-évre, azt nem sokan tudják utánuk csinálni. Előttük se nagyon, de utánuk sem. Ez is fúvós zene - s nem is akármilyen. Sok fúvós zenekart sikerült hallgatnom az elmúlt év(tized)ekben, néhány csapatban játszottam is. Van ebben az országban néhány fúvós zenekar, akik jól, nagyon jól muzsikálnak. De magasan felettük áll a "Vasutas" - valami van ebben a zenekarban, amit nem tudok szavakba önteni sem, nem hogy megmagyarázni tudnám. S megköszönni sincs szavam. Csak mosolygok, keresem a szavakat... De amikor csak lehetőségem nyílik, mindig meg fogom őket hallgatni bárhol fognak muzsikálni. S bármit. Mindent szívesen hallgatok tőlük. Valami olyan pluszt adnak, amivel feltöltődik még az olyan mezei muzsikus is, mint én. Félreértés ne essék, azért tudom hol állok a fúvósok közt:) Nem erről van szó. Azt kívánom a "Vasutas"-nak, s mellettük minden fúvószenekarnak, hogy még sokáig játsszunk együtt a közönség s a magunk örömére (is). Már most idebiggyesztem, hogy 2010. január 30-án a Müpa-ban lesz koncertjük. S nekem azon is ott kell lennem, mert ott kell lennem. Nincs mese, szüksége van a lelkemnek rá. Köszönöm a türelmet. 21:07