festék

Ebben a jó időben, mikor nincs szükség sem ködmönre, sem berliner kendőre, gondoltam a kertben átfestek pár dolgot. A nagyothalló kedves szomszéd adott egy vasrácsot az ablakra, elég lepusztult állapotban volt, átfestem. Nem a szomszédot, a rácsot. Ilyen időben biztosan hamar megszárad. Ránézésre akkora mint az egyik ablakunk, 18 db facsavarral fel is lehet biggyeszteni a helyére. Hajrá. Leltem egy doboz fekete festéket, és nekiültem a cseresznyefa alatt rákenni a jótékony takarást a rácsra. Semmi probléma, takar rendesen. Akkor hadd száradjon. Eltelt egy délután, még mindig nem száradt meg. Nem baj, holnapra jó lesz. Másnap reggel nézem, még mindig nem száradt meg. Kiraktam a tűző napra, kis szellő is lengedez, délig megadja magát. Nem, s nem. Nem szárad. Mi a búbánatért nem szárad? Beletúrtam a szemétbe, s megkerestem a festékes dobozt. Hátha okosabb leszek az információtól amit a dobozra írnak. Okosabb is lettem. Amilyen ügyes vagyok, nem a fekete festéket kentem fel a rácsra. Feketének fekete, az igaz. De nem olajfesték, hanem alvázvédő. Kb 20 éves alvázvédő, szép fénye fekete színű. A szomszéd szerint ez eredetileg olyan állagú mint a kátrány. Csak az évek alatt „kipuhult”. Na ja. Ezek után megmértem a rácsot is, az ablakot is, s újra csak kiderült hogy nem tudok gondolkodni. Mert 12 centivel nagyobb a rács mint az ablak. Nosza, majd vasfűrésszel levágom a felesleget. Igen ám, de nem lehet hozzáérni, annyira fog. Így egyelőre arra várok hogy valamikor csak megszárad, s folytathatom az ablak berácsozását. Mindenesetre a szúnyoghálót feltettem, azt nem lehet elszabni. Sovány vigasz, de vigasz. Köszönöm a türelmet. 17:35

facebook

Egy kis móka a Facebook-ról: "Kreatív vagy,és merész.Mindig a legjobbat hozod ki az emberekböl.Hurrikánként sepersz végig a világon,annyi különbséggel,hogy sosem hagysz romokat magad után.Barátaid rejtett értékeit hozod felszínre,rengeteget tanulnak töled.Szükséged van a barátság kötelékére,ám soha sem hagynád,hogy béklyóvá váljon.Szabad lény vagy,olyasvalaki,aki ha elengedik,visszajön.Barátaid is megtanulják,hogy a friss masszából-ami téged jellemez- soha sem elég,hiszen motiválod öket,és nem utolsósorban élvezik is a társaságod.Fantasztikus vagy!." Hmm... Köszönöm a türelmet. 13:28

reluxa

Olyan szép(?) lenne ebben a gatyarohasztó melegben ülni az ’ámítógép előtt s dolgozgatni kikapcsolódásképpen! Ha… Hhahaha… Jelenleg csak 81.7 Fahrenheit van a nyitott ablakok ellenére, vagy amiatt. S a reluxás – miután meguntam a várakozást,s felhívtam - , nemes egyszerűséggel közli, hogy nem fog ideérni csak holnap 11:00 körül. Igen. Ő mesterember. Én fizetek. Dztktyrstntnnkzlfjzttvlgnk, telefon nincs nála, hogy ideszóljon?! Hogy ne álljak fél lábon arra várva hogy megjelenjen s elvégezze a munkát a megbeszélt időben? Persze, közbejöhet valami mindig. De mindenkinek akkor és azonnal kell közbejönni valaminek, mikor szükség(em) lenne rá?! Meg vagyok átkozva? Huhh… Nem kicsit ideges vagyok. Persze biztosan megint összeszaladtak a dolgaim. Pedig tegnap pontot tettünk a pályázati anyag végére, a többi nem rajtunk múlik. Már csak meg kell várni október elejét s kiderül hogy igen, vagy nem. Ha nem, akkor sincs veszve minden, csak a januári koncert ugrik. Ám 2010-ben lesz Erkel bá’ bicentenáriuma, így az év során majd eljátszhatjuk azt a pár művet aminek a megtanulása még előttünk van. S szeptemberig már nem is rángatjuk az istrángot – 26-án lesz az első próba, aug.20-ig három fellépésünk van. Plusz a 20-i, s ha sikerül megegyezni a Rimaszombati tanácselnökkel/polgármesterrel. Euróba még nem fizettek a csapatnak : ) A héten – az elvesztett helyett – sikerült egy 8 GB-os pendriwe-t beszerezni. Sporttársi áron. S az ’ámítógép rosszalkodik, vagy csak – tudom - én nem értek hozzá. Simán nem engedett fel MSN-re, kiírt valami tanusítványhibát vagy mi a búbánatot, azóta naponta többször próbálkoztam feljutni, a sima leveleimet sem tudom meglesni… Legális tudatmódosítók száműzve, köszönöm a türelmet. 19:23

bökvers

Christobal de Villalón: Törökországi utazás (bökvers) Látó szemet kér a vak, a süket hallani vágyna, fogyna, kinek reng a hája, a sánta meg futna csak; lám, csupán a balga had boldog, s semmivel beéri, mert önmagát bölcsnek véli, s nem vágy lenni okosabb.

Sásd

• Értékelhető bejegyzés nem volt nálam egy ideje. Sok minden történt, nem is minden annyira happy. Sőt. De ami eszembe jut, azokat leírom. Nem azért hogy sajnáljanak, mint inkább azért hogy ne feledjem el. Pár dolgot nehéz is lenne – legalábbis túlontúl friss az „élmény”. Nagyon vártam ezt a kis kiruccanást. Igazából nem tudom hogy – gyerekkoromat kivéve – valaha voltam-e nyaralni, kirándulni, egyáltalán ki tudom kapcsolni az agyam? Amikor nem kell foglalkoznom semmivel/senkivel, valaki(k) mindent intéz(nek) helyettem? Felnőtt embernek tartom magam, nem csak azért mert nyugdíjas vagyok. Van értékrendem, majdnem mindig tudom mit akarok elérni, mit csináltam jól/rosszul eddigi életem során. A hibáimmal is tisztában vagyok, nem szoktam letagadni amit csinálok.
• Tavaly november 14-én, az egyik zenekar 60. születésnapi koncertjén kaptam a meghívást most júl. 4-re. Ha van kedvem, ne hagyjam ki. Dehogy hagyom – de ha már elmegyek, teljesen természetes hogy „csinálok” nekik valamit. Meg is csináltam, jó sok meló volt vele. S ez nem panasz, szeretek ilyesmi(ke)t csinálni. Legjobb múzsa pedig a határidő! Időnként – szinte mindig - , ha kimondják a varázsszót, nem tudok nemet mondani. Elérkezett az utazás napja. Ha már elmegyek, összekötöm a kellemest a hasznossal. Így szokott kezdődni.
• Szerdán reggel indultam 06:29-kor az IP-vel, a megyeszékhelyen átszálltam a Kassáról Szarajevóba tartó IC-re (nem kell Bp-en átszállni), s nem volt még 13:00 mikor a helyszínre értem. Az elnöki lakosztály már készen állt a túrára – a hűtőbe bekészítve a „léböjtkúra” anyaga. Csak egy beszúrás: mindenki meg tudja inni a gagyi kólát aki le tudja küzdeni az uniqumot. A szállásadó hölgy türelmetlenkedett kicsit a vonat késése miatt, de megvárt az állomáson, elszállított a bejelentkezéshez, majd onnan a szállásra. Ami nem egyezett a májusi helyszínnel, de nem volt rosszabb semmiképpen sem, mint az előző. A nap erősen adta magát, nem fáztam. Pedig csak egy öltönytáska volt velem s a laptop táska gép nélkül. Plusz a saját súlyom. Szállás elfoglalva.
• 16:00-kor kezdődött kedvenc fúvószenekarom zenekari próbája. Amit vétek lenne kihagyni. Mindig szuperlatívuszokban szoktam Róluk s karmesterükről beszélni/írni. Ők a legjobbak – s nem csak szerintem. Persze elfogult vagyok velük szemben – de ez csak nem bűn. S ha az is, nem nagyon zavar. Minden (!) létező versenyt megnyertek, amin elindultak az elmúlt huszonvalahány évben. Az első nemzetközi verseny győzelmüknek is örülhettem, részem csak annyi volt benne, hogy ugyanazon a versenyen voltam egy másik zenekar tagjaként. A próba ideje alatt lecsúszott három serital, csak az íze kedvéért, nagy duzzogva. Aztán séta vissza a szálláshely felé, betérés a „Papucs”-ba. Kezdett öreg este lenni, ami egy ilyen mediterrán hangulatú városban nem észlelhető annyira, mint pl. nálunk.
• A szombati koncert nagyszerű volt – annak ellenére, hogy nem került „terítékre” a darab, amit küldtem nekik. Ez nem keserít el, tudom hogy nehezet írtam. Meg fogják tanulni. Találkoztam rég nem látott zenész cimbikkel, ettünk is remek marhapörköltet, iszogattunk is. Irány vissza a helyi vasútállomásra, időben ott voltam. A vonat 23:35-kor indul vissza. Az idő közelít s nem hallok semerről zakatolást. Megkérdezem a forgalmistát, hogy talán késik a vonat? Azt mondja igen. Nem is keveset. Mert ez az éjszakai csak hétköznap jár… S mikor van a legelső? 06:20 körül. Na, ez ismét jól sikerült. Itt állok cca. 50 km-re a szállásomtól, s még több mint hat órám van az első vonatig. Mit volt mit tenni, visszamentem a buliba, beszélgettünk, viccelődtünk, iszogattunk, elfáradtunk. S ez nem királyi többes. A lényeg, hogy vasárnap reggelre visszaértem az elnöki lakosztályba, frissítő zuhany után alvás szerűség. Ami nem feltétlenül pihentető. Ébredés után telefonálás sok helyre, sok emberrel kellett beszélnem még. Délután rövid találkozó a zenekari elnökkel, aztán séta. Pakolászás, a másnapi visszaindulásra készülődés. Hétfőn hajnalban összepakoltam még a szobát, a kulcsot leadtam, s elindultam haza. Legközelebb ősszel jövök, valamikor október vége felé. Pontosabb időpontot nem tudok még. S persze elvállaltam az őszi programra, és az Adventi koncertre is egy-egy melót. Csak megszokásból, mert fasza gyerek vagyok. Hmm… Hazaértem hétfőn délután 16:30-ra. Már este utolért telefonon a zenekari elnök, jelenés a műv.házban szerdán. Naccerű!!! Elmondta hogy miért. Na, idáig sikerült elérni. Kezdenek megtanulni szervezni. Szerdán rövid menet Egerbe, délre vissza a műv.házba a megbeszélésre. 2010. január 22-ére koncertet szerveznek, a pályázatot meg kell írni. Meghívni a vendég zenekarokat, karmestereket. Idáig rendben is van a dolog. Telefonszámok, a hozzá tartozó nevekkel leadva. Mi lesz a műsor? Jesszusom, csak nem azt hittétek, hogy két nap alatt kitalálom a januári műsort? Mikor van a határidő? Július vége. Rendben van. Jövő héten csütörtökön megkapjátok az anyagot. Aztán meglátjuk erre adnak vagy sem pénzt. Az ötlet jó, de az idő(m) megint kevés(nek tűnik). Pénteken társulati ülés helyetti testületi ülés, éves közgyűlés. Főzéssel, vendéglátással egybekötött „izé”. Teljesen tisztán végeztem, egy korty legális tudatmódosító nem került be a szervezetembe – illegális sem! Szombaton elviharzottunk Tokaj-Hegyaljára, rövid menet volt, délutánra haza is értem. Időnként királyi többest használok, de ez nálam nem jelent semmit. Olyankor nem egyedül megyek, hanem a Család valamelyik tagjával/tagjaival. Rokonlátogatás, s ha már ott voltunk, hoztunk 80 kg sárgabarackot lekvárnak. Nem kell hátast dobni, ebből csak 30 kg amiből a mi lekvárunk készül. Köszönöm a türelmet. 20:43

besózva...

Megírom az e havi utolsó bejegyzést. Semmi különös, Lizzy keni magát ezerrel, én be vagyok sózva, a meggy pedig lecukrozva : ) Jónak tűnik az új öltöny táska, így nem kell magammal cipelni a Bundeshwer-ben rendszeresített hátizsákot. Ezzel a táskával könnyebb forgolódni, ráadásul még a rittyentős ruhám sem gyűrődik annyira. Majd hajnalban elkészítem azt a pár szendvicset elemózsia gyanánt, csak az íze kedvéért nagy duzzogva. Remélem semmi nem lesz útközben, nem hajolnak meg a vasúti sínek sem, és 12:35 körül ismét Pécs városában leszek. Az elnöki lakosztály lefoglalva, most új helyre sikerül menni, a Mecsek lábához. De meg fogom látogatni a Ferencesek utcájában fellelhető rétes boltot, meggyes-mákos húzott rétesre fáj a fogam. Csak pár (tucat) darabot szeretnék enni belőle. Majd ha hazajöttem, megírom a történések egy részét. Köszönöm a türelmet. 20:15

szarvasgomba

Nem tesz jót nekem sem ez az időjárás. Izzadok mint akit kergelésznek a darazsak, már annyira lesülök/leégek mint kappan a cintálban. Bahharahha-rahhahha… A kertben jól lehet csúszkálni, legalább annyira mint liba a taknyon. A föld annyira át van ázva. Gondoltam, ha megjön az eső, akkor jó sok lesz. Lett is. Mára (is) tervezve volt az „újfehértói fürtös” és a „leves” meggy leszedése, de ezzel asszem már nem lesz dolgunk. Olyan eső kerekedett délelőtt, szerintem az összes meggy a földön van. A héten jegecskét is kaptunk, olyan borsó nagyságút. Éppen nem voltam kint, de a kedves – egyébként nagyothalló – kertszomszéd telefonon értesített. Csütörtökön beizzított a művház ig.nője is, hogy jelenés van hétköznapi rittyentős ruhában 14:00-kor a polgármesternél. Ugyan mi a búbánatnak? Mindegy. Sejtésem persze volt, ott a helyem. Mivel a csapatnak a város a fenntartója – pénz(ny)elő gyanánt. Az idei költségvetésünk pont annyi mint 2000-ben. Jó sok. Ahhoz képest sok, hogy pl. a kórus a töredékét (sem) kapja. Olyan mint a langyos víz. Inni meleg, fürödni hideg. Megjelentünk heten – múzeum igazgató nélkül, ő szabadságon volt. Két műszakis, a könyvtár vezetője, a műv.házból az igazgató nő, a kulturális mellékes, a kórus vezetője és jómagam. Gyött is a város „első” embere, s kiszórta a borítékokat. Hmm… Mivel a spar(t) üzletbe már lehet kapni üveges szarvasgombát, nem egészen egy kilót kaptam volna érte. De mivel a szarvasgomba állítólag libamájjal nem annyira rossz, s az éppen nem volt készleten, így elálltam a vételi szándéktól. Majd ha elmegy az eszem : ) El nem tudom képzelni hogy milyen pluszt tud az embernek okozni a szarvasgomba élvezete. Mint ahogy - próba híján – nem tudom mennyire lehet jó az illegális tudatmódosító sem. Köszönöm a türelmet. 20:13

wow, hmm...

• Nosza egy kis (ön)reklám (is) :D

• Ha már rátaláltam. Ajánlom még megtekintésre az "Olvasó" honlapját is!

• http://www.ozdolvaso.hu/ozdiindulo.htm

• Köszönöm a türelmet. 18:58

Jé.Jé.

Nagyszerű koncerten voltam ma - Jandó Jenő zongorázott. Az "Olvasó" színháztermében. Kár lett volna kihagyni! Különösen Liszt Ferenc: Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár c. darabja nyűgözött le. Nem kicsit. Nagyon. S a közönségnek az a része, akik azt hiszik hogy pénzzel mindent lehet csinálni. Az biztos, hogy újgazdagék, akiknek még a seggükből is csüng az arany, ennyi pénzért nem jutnak be a Fásy-mulató vagy egyéb igényes sztárgagyi műsorába közönségnek! Gondolom, azt hitték hogy ilyen rendezvényen megjelennek a politikai "elit" helyi képviselői - nem jött be a számításuk, Hhahaha... Senkit nem láttam a városháza dolgozói közül. Legalábbis akiket ismerek legalább látásból. Gond egy szál se, mindenki - én is - úgy hülye ahogy akar. S mindenki olyan műveletlen, amilyen. Pont. Jandó Jenő nagyszerű muzsikus ÉS úriember az összes létező pozitív jelző megilleti! Köszönöm a türelmet. 21:14

rövid(?)

Pár napja írtam, most esik az eső. Lustálkokodok/dom, csak nézek mint rothadt alma az export ládába'. Ennyire telik mára/tegnapra/stb. Ebben a jó banánérlelő/gatyarohasztó melegben mit is csinál az ember szívesen? Kimegy a kertbe „hűsölni”. De ha már ott van, csak csinál valamit. S hogy ne kelljen a 70 kilós létrával bíbelődni, eszébe jut, hogy: hoppá, a pincében van egy cca. 80 literes boroshordó – üresen. Csak könnyebb gurítani azt, mint a létrával viaskodni a fa alatt. Olyan magasra már nem kell felnyúlni, tehát kigurítom a hordót, ráállok, s szedem amit elérek. Gondoltam én a kis naív. Hozzá kell tennem hogy a hordóban évtizedek óta nem volt bor, tehát jól ki van száradva. Rakosgatjuk, hogy „majd jó lesz valamire”, pl. ha kiütjük a fenekét (a hordó fenekéről van szó!), vízüveggel behúzzuk az oldalát (belülről), az aljára teszünk pár kiló folyami kavicsot, akár virágládaként is funkcionálhat. De egyelőre csak van. Na, mindegy. Kigurítottam, ráálltam… S beleszakadtam. Először a hordóba, majd utána a röhögésbe : D Nem lett semmi bajom, nem tört el semmim. Csak a könnyeim törülgettem, ami a nevetéstől buggyant ki. De üres kosárral nem illik hazajönni a kertből! Ezért gondolkodás nélkül, a cél érdekében a hordóra rátettem egy zongora hangládájából származó 20mm vastag fa lapot – gondoltam, megtartja a súlyomat akkor is ha forgolódok mint a sz.ró galamb. Megtartott, leszedtük, hazajöttünk. Köszönöm a türelmet. 12:14

cseresznye

Mivel tegnap délután megszedtük a ropogós, majd’ feketére érett Germensdorf-i cseresznyét, így ma délelőtt szabaddá vált pár óra. Törlesztek valamit az elmúlt napok eseményeiből. Tehát: meggy és cseresznye szezon volt/van nem csak nálunk, gondolom mindenütt. A mi kertünkben van egy cseresznye-meggy keresztezés, a fa elmúlt 30 éves, két helyen van a törzse behasadva (éppen ezért már nincs fára mászás). A nevét elfelejtettük az évek során. Nos, ez a keresztezett gyümölcs hamarabb érik mint a cseresznye, nagysága pedig a ropogós cseresznyével vetekedik. Nagyszerűen felhasználható sütikbe, és nem utolsó sorban a meggyes-mákos rétesben is jól érzi magát. Jó bő levű, finom szörp is készül belőle, s ha marad – mert marad - , akkor jól cefrézhető. Valamint a libaláb likőr alapanyaga is ezzel készül. A fagyasztóba idáig került 40 db 0.70 kg-os csomag ebből a finomságból. A „Van” nevű rövidszárú cseresznyéből csak 10 csomag került a hűtőbe, ez a téli gyümölcstortákhoz van félretéve. Csak az íze kedvéért – nagy duzzogva : ) Ennek a „Van” cseresznyének is akad baja. Ha kevés a csapadék, ha sok, ha erősen süt a nap, ha szél van, stb. Viszont nagyon hamar el kezd rothadni. Az esős idő nem nagyon kedvez neki. Mert csokrosan terem, ami annyit tesz, hogy egy csokorban átlagosan 10-15 szem cseresznye van. S mivel rövid a szára, ezért összeérnek a gyümölcsök. Ha megragad köztük az eső – csak pár csepp – akkor rögtön el kezdi a rothadást. Ha egyszerre nagy adag víz zúdul mint most is, akkor pedig a hirtelen dózistól felreped, és úgy kezd el romlani. Ilyenkor aztán jön az egyáltalán nem annyira happy tevékenység – megpróbálni a rothadásnak indultakat kiszedni a többi közül. Nem egy szapora melo, ám annál fárasztóbb. De mindezek ellenére jól (és sokat) terem. Aztán van még a Bigerreau Burlat nevű hosszúszárú cseresznye, ez nem ér össze, nem csokrosan terem, nem reped, csak keveset terem. Ezt szigorúan csak friss fogyasztásra. A „keveset terem” az csak viszonylagos – mert a mi 12 tagú családunkat simán ellátja. S persze kapnak a szomszédok is kóstolót. Utoljára hagytam a cseresznyék közül a Germensdorf-it. Ezt általában mindenütt úgy ismerik, hogy „ropogós” – s ennek nagy előnye, hogy amikor még csak kezd színe lenni, akkortól fogyasztható, befőzhető, egészen addig míg majdnem feketére érik. A többi meggy még csak most kezd érni, az még ki tart a héten, talán kicsit tovább. Mivel a gyümölcs növekedés időszakában kevés volt a víz, ezek nem híztak meg még akkorára sem, mint szoktak. Ami víz a bányacsillében van, abból ezekre a fákra sajnos nem jut. Két fajtának nem tudom a nevét – az évek alatt elfelejtődtek. Az egyiket csak „Tomi” meggynek hívjuk, a másikat pedig „leves” meggynek. Ebből készül a legjobb meggyleves. A legfiatalabb meggyfánk az „Újfehértói fürtös”. Ahogy láttam, ez csilingel a leggyengébben. Mintha a meggymagon csak a héj lenne. Közte szinte semmi gyümölcshús. Nem baj, nem bolygatjuk most már – különösebben nem tudunk vele mit csinálni. Azért sem bolygatjuk, mert a közvetlen közelében fészkel a sapkás madárnak nevezett széncinege. Majd ha a kirepítés megtörténik, majd leszedjük. Lehet hogy cefrébe sem lesz jó, de le kell szedni, mert ha nem kerül le a fáról, akkor jövőre nem terem. Pedig jövőre is jó volna ha teremne. Mint ahogy jövőre is várjuk, hogy a sapkás madár ott fészkeljen.

meggy

Meggy és cseresznye szezon van - majd jövök. Köszönöm a türelmet :) 17:53

06.01.

Derül az ég. Nem nevet, csak világosodik. Mert tegnap s ma eléggé lehangolóan "zergenyés" volt á la Fekete István. Szombaton megcsináltuk a toporgós felvonulást. Ezt sem tesszük be a nagy siker volt sorozatba... Vagyis velünk nem volt baj, ahhoz képest hogy velem együtt is csak a kisparti jött össze. Lesz ez még másképp is - majd megyek a héten ha nem is a proszekturára, csak úgy az "olvasó"-ba. S jól megmondom a magamét. Töröm lefelé a szarvakat egymás után. Csak azért, nehogy elszálljanak maguktól. Mindig a szervezéssel van bajom. Mindig észre kell vennem valamit. Nem, én sem vagyok csalhatatlan. De hülye sem! Egyébként pedig jól vagyok, semmi bajom, evés, ivás, alvás, nem feltétlenül ebben a sorrendben. S cca. egy hónap múlva már ismét Pécs városában leszek, s nem fog (annyira) érdekelni hogy a zenekar 5-én Sárospatakon felvonul - nélkülem. Sajnálom hogy elnapolták a fellépés idejét egy héttel, én viszont NEM vagyok hajlandó mindig, mindenhez igazodni. Tavaly novemberben tudtam hogy július 4-e Sásd-on fog érni. Viszont Pécsett fogok lakni:) Nem kívánom hogy miattam tegyenek át különböző megmozdulásokat, nem vagyok akkora csont nélkül sem. Viszont ezt a júl. 4-i megmozdulást nem akarom, s nem is fogom kihagyni. Pont. S egyébként tényleg jól vagyok :) Köszönöm a türelmet. 18:31

tacet

Szombat esténként nem szoktam nagyon húzni az időt, nem teszem senki türelmét mérlegre, még a magamét sem. Így aztán gyött a zötlet, hogy miért is ne írhatnék én délelőtt pár mondatot? S lőn. Egész héten azon agyaltam, milyen jó lenne ha ma esne az eső. Mindegy hogy egész nap, vagy csak bizonyos idő(k)ben, lényeg az, hogy a felvonulást ne kelljen megcsinálni. Egy porcikám sem kívánta. Reggel 06:00-kor elszáguldottunk a gazdaságos boltba pár apróságot venni. S mivel tegnap este s éjszaka is esett a víz, lehűlt a levegő. Nem rövidnadrág+strandpapucs+poló volt rajtam, hanem farmer. Így is hűs volt az idő. A köd vagy pára pedig akkora, hogy a mellettünk lévő templom tornyát sem lehetett látni. Na, paff. Ha reggel ilyen az idő, akkor száz ágra fog sütni Lizzy, s nem menekülünk meg a felvonulástól... Szépen ki is sütött a nap, s nekem elszállt az a kedvem, hogy ne csináljunk felvonulást. Igenis, csináljuk meg! Legyen jó idő, majd essen utána az eső, sőt döröghet s villámolhat is - csak jég ne legyen! Csütörtökön "lejártam" az útvonalat - magamban dúdolva - , nem vészes, max. négy indulóval be is érünk a színpad elé. Persze csak akkor ha hagyom az ütősöket kibontakozni:) S miért ne hagynám? Ez a távolság a Gyulai felvonulásnak talán még a negyedét sem éri el, s egyébként is, mi vagyunk a város fúvószenekara, időnként fizetnek is érte (mint most is), tehát előre. Vannak ilyen érzeteim hogy "nincs kedvem" de ez csak átmeneti állapot. Lehet ez annak is köszönhető, hogy a konyhából jön a töltött paprika illata, s készül a zserbó, nálam pedig reggeltől két fújós CD szólt, most pedig Mahler: II. szimf.-ja, ami a "Feltámadás" alcímet viseli:) S erre beborul az ég. Semmi sem jó nekem? Dehogynem. Elmegyünk, s ha nem esik az eső, megcsináljuk a felvonulást. Mi megyünk elöl, utánunk a huszárok lovastul, majd még sok ember. Pont. S kettő hét szünet következik. Proszektura nélkül. Nem lesz unatkozás így sem, nagyon pirosodik a meggy a fán, a cseresznye kicsit később érik, de üvegbe kell mindkettőből szorítani vagy 100 - 100 üveggel. Merjünk nagyot álmodni! :D O.V.-tól függetlenül. S kezd összeállni a fejemben Respighi bácsi Róma kútjai műve is. Persze, könnyű dolgom van, van belőle partiturám is :) Na, megyek birkózni a fekete özveggyel, aztán készülődés, kipipálunk egy darab művészetet s tacet. Köszönöm a türelmet. 10:01

kezdés

Szombaton van még egy felvonulásunk a zenekarral, aztán két hét szünet. Nem sok a két hét, de a legközelebbi fellépés július 5-én lesz Sárospatakon. Aki tud próbára jönni, az jönni fog, aki nem tud, az nem. A roppant nagy eszem itt is látszik, hogy ezt sikerült felismernem : ). Már eljutottam arra a szintre, hogy minden próbára úgy megyek, hogy az ún. szólampróba. Ha többen vagyunk, az csak jó. Ez a Gyulai megmozdulás sokat kivett a csapatból, de kár lett volna kihagyni. Igaz, hogy a zenekar az anyagi csőd szélén táncol… S hiába sírjuk vissza a heti 2 x 2 óra próbát, változtatni esetlegesen is csak akkor tudunk, ha nyerünk a lottón. Ha nem lenne a zenekari elnök, már ez a kis csapat sem működne. S persze vannak az önkéntes adakozók, róluk sem szabad megfeledkezni. A szurkolók. Akik szeretik hallgatni a trottyosokat. S akkor következzen a mai nap. Délelőtt 10:30-kor kezdtük a csődítőt a Kaszinó előtt. Csak a szürkét vittük. Ez a legtöbbet használt indulós könyvünk neve. Dudáltunk egy kicsit, míg megjelentek a városi ünnepségre meghívottak, majd szünet délig. A XI. Ózdi Napok rendezvénysorozat kezdődött az ünnepi testületi üléssel. (Majdnem társulati ülést írtam.) Beszédek, kitüntetések, miegyéb, majd kihirdették a Schuch Ferenc: Ózdi emlék induló szövegére kiírt pályázat eredményét. Ezután – minő meglepő - , fél play back előadásban felhangzott az ősbemutató. Azért fél play back, mert az Egri Szimfonikusok felvették az induló szimf.zenekari hangszerelését múlt hét hétfőn. A mjuzik kredencből szólt a szimfi, s arra énekelt élőben a Városi énekkar. Nem vagyok már az az izgulós ember mint régen (vagy nem látszik rajtam), de most még a gyomrom is kezdett fájni… De jól sikerült. Nem, nem a gyomorfájásom sikerült jól, hanem a bemutató. Aztán még amikor távoztak a vendégek / résztvevők a pofavizites állófogadásra, még mi is eldudáltuk az indulót, igaz mi egy nagy szekunddal lejjebb szoktuk játszani. Vagyis a szimf.zenekari hangszerelést csináltam – direkt! – feljebb. Már csak amiatt is, mert talán a szoprán szólamnak nem erőssége kis „f” hangot (is) énekelni. De szakma befejezve. Lényeg: a mai művészetet is kipipáltuk, voltak benne szép részek. Köszönöm a türelmet. 20:49

Gyula

Na, azt sem tudom hol kezdjem… Talán az elején. De sok minden történt, vagy csak én öregszem jobban a kelleténél : ) Szóval múlt hét csütörtökön elindultunk Gyula városába a XVIII. Nemzetközi Tűzoltó Csillagtúra rendezvényeire a csapattal. Csak azért, hogy ki ne száradjunk az utazás alatt, felkerült a buszra az üdítők mellé pár üveg boros kóla, szendvics hegyek, csokik garmadája, csipszek, kinek – kinek kedve s ízlése szerint. Én nem vittem magammal csak egy rúd szalámit, és kettő 0,27 kg-os bagettet szendvicsként egy kis sajttal, szalámival, paprikával. Vaj nem került bele, mert az ilyen „gatyarohasztó” melegben kiolvad a szendvicsből. S vagy a ruhá(k)ra kerül, vagy a kottákra. Egyik sem jó megoldás, tehát nem vajaztam. Szilvásváradon is, Egerben is vettünk fel kollégákat. Egerben kezdődött a szesz hatása az egyik csapattagon. Megcsinált már pár érdekes dolgot az elmúlt években… De most borult a bili – gondoltam, útközben majd alszik valamennyit, s magához tér, de nem. Megérkeztünk Gyulára, ahol is az egyik zenekari tag közölte velem: vagy hazaküldöm a „renitenst” , vagy Ő hazaszól, s a felesége lejön Gyulára, s hazaviszi. Őt is meg a lányát, és fiát is. Namármost: ha hazamegy egy zenekarból a két basszust fújó ember, akkor a zenekar feleslegesen játszik. Alap nélkül semmi sincs. Zene főleg nem. Nem volt annyira könnyű döntés, de nem volt választásom. Vagyis volt. Két rossz közül a kisebbik rosszat. Szóltam a sofőrnek, hogy irány a vasútállomás. Majd leszálltunk, a nem kicsit ittas kolléga s én. Megkérdeztem, nála vannak az iratai, van nála elég pénz. S látni akartam az iratait is, a pénzét is. S megkértem, hogy menjen haza. A hangszerét, és a ruháját majd mi haza visszük ha véget ér a bevetés. Tudomásul vette, ha nem is fogadta el. Hazaindult. Mi pedig másnap délelőtt lefújtuk a műsorunkat, majd irány a strand, ott is dudált a csapat, és még este is egy kicsit. Nem fáztunk, nagyszerű idő volt. Szombaton pedig felvonulás egy szép hosszú útvonalon. Hallottunk remek zenekarokat, láttunk szép régi tűzoltóautókat. Maga a város is nagyon szép, barátságos. Vasárnap hazaértünk, nem kicsit fáradtan. Tegnap még „(de)generálódtam” ma már irány a kert. Míg én Gyulán süttettem a hasam, addig itthon megcsinálták a kerti ház tapétázását, festését. Takarítás, pakolászás. S ezek után most nekiülök s falatozok egy kis rántott halat, csak simán kenyérkével : ) S a halhoz (is) jól megy Csajkovszkíj: Mazeppa című operája, amit éppen most közvetít a Bartók rádió. Köszönöm a türelmet. 20:21

rövid

Holnap délben indulunk Gyula városába a zenekarral, vasárnap jövünk vissza. Az élményeket majd megírom - akkor is ha nem lesznek ;) De miért ne lennének? Hiszen azért (is) megyünk. Plusz megmutatjuk magunkat, s azt hogy mit tudunk. De azt mind... Még tegnap is volt aki lemondta az utazást - válóperi tárgyalása lesz pénteken - , így eléggé foghíjasan megyünk, de széllel nem lehet tojást festeni, legalábbis tartósat... Az eredeti mondásban nem szél van, de nem megyek át a "sztárok" szókincsének felhasználásába, legalábbis direktbe nem nyomom. Köszönöm a türelmet. 22:13

trotty

Nem, nem vagyok beteg, csak sűrűek a nappalok (is). Ahhoz képest, hogy csendes esős májusra számítottam, egészen pörgősre sikeredett, s hol van még a vége?! Tegnap Bélapátfalván voltunk egy kis térzenét adtunk a lelkes közönségnek, majd nagyon hideg csapolt sört ittunk a vendéglátó jóvoltából, s már jöttünk is haza. Ma délelőtt pedig az utolsó próbát pipáltuk ki a proszekturán a Gyula-i megmozdulás előtt. Csütörtökön indulunk 12:00-kor az "Olvasó" elől. Legalábbis ez a terv. Ha nem kell tökölni a bepakolással, akkor így is marad. Egerben felvesszük az éppen aznap vizsgázó fuvolistánkat, és a rásegítő első szárnykürtös cimbit. Péntek délelőtt játszunk a fesztivál sátor színpadán, max. 20 perc a játékidő. Nagyon nem rángatjuk az istrángot, a nem túl hosszú repertoárból eldudáljuk Sebor Károly: Magyar induló-ját 1854-ből, a Kmoch - egyveleget, Malina: Régi cseh polka-ját, az általam tisztességesen soha ki nem mondott "...und da wollen wir noch einmal" német nótát, aztán futnak még: Avsenik: Trombita echo; Leo Caerts: Eviva Espana; a Rundel-féle Happy; és a Kolditz-féle Tiger Rag. Majd még addig megálmodom milyen sorrendben. Általában Scuch Ferenc: Ózdi emlék indulójával szoktuk kezdeni az összes fellépésünket, ám két állandó első szárnykürtösünk sajnálatos módon nem tud velünk részt venni ezen a bevetésen. S az induló trió részének második fele feladja a leckét. Persze, "rajta van" a hangszeren a h'' és a á'' is, ám ezt nem annyira könnyű már kifújni egy bizonyos életkor felett heti egy próbával ;) De nem is kell ezt magyarázni, olyan kalappal köszönünk amilyen van, és egyéb közhelyek megteszik. Maradunk a "hagyományos" urambocsá' trottyos zenének nevezett dudálásnál. Jobban tartok a szombati felvonulástól. Gyulán még nem vettem részt benne, de a zenekari tagok nagy részének ez lesz a 10. Gyula-i fesztivál amin részt vesznek. Az ő elmondásuk alapján "jó hosszú" a menet... Eléggé el nem ítélhető módon azért reménykedem egy felhőszakadásban pont akkor mikor fel kell(ene) vonulnunk... Hiába no, a zenekar nem fog nevezni triatlon versenyre, paraolimpiára esetleg. Hogy is mondjam csak: mozgáskorlátozott a csapat. Ami egyáltalán nem nevetséges, még csak nem is mosolyogtató. Ez van. Változtatni nem tudunk rajta, a lelkesedés pedig néha kevés ha erő nincs. Az átlagéletkor 46.9 év. Ami nem tűnik soknak. Csak. Három tag 15 év alatti, negyvenesek vagyunk négyen, a többiek lassan "védett" korban vannak. Ja, igen. S vannak még 20 év körül szintén négyen. Nem részletezem. Ami tőlünk telik, azt megcsináljuk s már jövünk is haza. A többi program ami még van májusban, majd megírom akkor. Persze az élményeket is :) Köszönöm a türelmet. 18:50

05. 06.

Szerdán reggel nagy vígan felszálltam a 05:55-ös buszra, az úgyis a vasútállomásra megy, jegy a zsebben, két táska nálam, sok cuccot nem vittem. Villámlátogatás volt tervezve, az is lett belőle. Beért a busz az indítóba, leszállt mindenki csak a sofőr maradt s én. Hátraszól a vezető, hogy nem megy tovább. Kérdem: miért nem? Mert ez a busz már nem megy a vasútállomásra. Megváltozott a menetrend. Na, paff. Irány a taxiállomás, egy ötösért meg is tette velem az utat. A taxisnak sikerült kifizetnem az IC-pótjegy árát. Előző nap ugyanis közölte a jegyeladó, hogy minden hónap első szerdáján nem kell fizetni IC-pótdíjat. Beértünk Miskolcra, kicsit késett de nem vészes. Mert késett a Hernád IC is, Kassáról jövet. Azért szeretek a Hernád-dal menni, mert nem kell átszállni Bp-en másikra, elsuhan Pécsre egyenesen. Majd onnan tovább Szarajevóba, de oda egyelőre nem szándékozok menni. 12:40 körül meg is érkeztem Pécsre, ellibbenek a szokásos szállodába, majd a már ismerős portás mondja, hogy az elnöki lakosztály foglalt, de sima szobát sem tud adni, úgy tele vannak. Először azt hittem viccel. De nem. Jól kezdődik. Volt még idő a kezdésig, így aztán telefonvégre kaptam egy hölgyet aki nem egészen tíz perc alatt leért a vasútállomásra, autóba bepakolás, felmentünk a Szántó koleszhez, kifizettem a sporttársi árat a belvárosi apartmanért. Nagyszerű helyen, nagyon jó szállás. Ha június elején ismét megyek - de több napra - , akkor is ide fogok menni. Valamivel drágább mint az eddigi elnöki lakosztály, de annyival jobb is. Arról nem is beszélve, hogy lusta is vagyok, és a kényelmet sem vetem meg. Persze szeretek jókat enni – inni is, ha napjában ötször jóllakatnak, azt is elviselem. Ha kétnaponta kapok egy szalmakosarat – mint a púpos teve - , azzal is elvagyok. Nem vagyok válogatós mint a sváb tehén… (Ezt a sváb tehenest nem én találtam ki, kedves ismerősöm említette. Én viszont megemlítettem neki, hogy ezt fel fogom használni alkalomadtán az egyik bejegyzésben.) Egyik lényeges dolog megvan, irány a Váradi utca. Először – ha már ki van pakolva – az Antikvárium. Persze nem tudtam otthagyni egy könyvet, azzal gazdagabban mentem tovább a főpróbára. Neu. Karesz már ott volt, lassan jöttek a muzsikusok is, idő volt még bőven a kezdésig. Pár mondatot sikerült beszélnem a zenészekkel, aztán elkezdték a főpróbát. Szinte végigborzongtam jó értelemben az egész próbát, pedig nem tartott kevés ideig. De azért mentem, hogy végighallgassam/nézzem az egészet. Minden alkalommal nagyszerű élmény őket hallani. A műsorból nem minden darabot hallottam (vagy játszottam) eddig. Az egyik szerző Cesarini, az ő Alpesi nótája, jajajj… Nem véletlenül az eleje „hajaz” R.Strauss Alpesi szimfónia kezdéséhez. Feladja a leckét a muzsikusoknak. Kivétel nélkül mindenkinek. Kis rábeszéléssel Karesztől kértem egy partitúra fénymásolatot, ígéretet is kaptam hogy lesz belőle egy példányom nekem is. Mi nem tudjuk eljátszani, az a veszély nem fenyeget. De szeretnék kicsit „belemászni” a kottába. Pufi-nak átadtam a zenekari szólamokat, a törzsanyagot, és a másolatot is megkapta, kívánok nekik hozzá erőt. Nem annyira könnyű a darab, de ugye feladat elé kell állítani a zenészeket, mert ha le tudnák blattolni, soha senki nem gyakorolna. Persze ez is sántít valahol, de mindegy. A próba vége felé megérkezett a kórus is, s a már sokszor játszott „Moment for Morricone” (Johan de Meij hangszerelése) slágert közös produkcióban hallottam. Jó. Kicsit bővebben: nagyon jó! De egyszer minden véget ér, a próbának is vége lett, majd elköszöntem a zenészektől. Ők mondták, hogy majd koncerten találkozunk, de óóó fájdalom. Azon nem tudtam részt venni. Azért mentem a főpróbára. Mert a mai sztrájk miatt haza kellett érnem, holnap reggel indulunk dudálni a helyi csapattal a megyei tűzoltónapra. Köszönöm a türelmet. 21:25

pár nap

• Nem csak a szolgáltató volt „Ludas” abban hogy nem sikerült bejegyzést írni. Legendás(?) lustaságom is közrejátszott. Mert megírhattam volna, s amikor ismét elérhető a net, felteszem. De volt tennivaló, mint mindig. Egyelőre a Herb330-al végzett munkát befejeztem ma délelőtt. Egy darabig most pihentetem. Nem gondoltam hogy ennyi ideig tart. S biztosan van benne hiba, de már nincs türelmem újra átnézni. Alig várom hogy holnap után (szerdán) Pécsen átadjam a „megrendelőnek” a zenekari szólamokat. A partitúrát már megkapta egy hónappal ezelőtt. Most már rajtuk a sor hogy birkózzanak a darabbal. A darab pedig eredeti nyelven írva a következő: Richard Wagner: Der Ritt der Walküren aus dem Musik-Drama: „ Die Walküre.” Tegnap este még megszámláltam nagyjából a leírt kottára mennyi „jelzés” (hangjegy, szünetjel, stb. ) lett írva. Ez az ’ámítógépen leütés vagy karakter számként szokott megjelenni. De mivel kézzel írom a nem szép - ám (szerintem) olvasható kottát -, nem írhatok leütést. Cca. 230.000 jelzés került fel az A4-es nagyságú 12 soros kottapapírokra.
• Sokáig nem fogok pihenni, tennivaló ezután is lesz. Holnap délelőtt egy zsűrizés a város indulójának szövegére kiírt pályázat kapcsán. Szerdán vonattal elszáguldok Pécs városába, megfülelem a csütörtöki koncert főpróbáját, s másnap már jövök is vissza. Kénytelen vagyok így menni, a vasutasok péntekre szervezik a sztrájkot. Viszont haza kell érnem, mert szombaton K.barcikára megyünk a csapattal megyei tűzoltó napra dudálni. Aztán jövő hét szombaton Bálapátfalvára megyünk szintén a csapattal, hogy milyen rendezvényre, azt nem tudom. Biztosan mondta a zenekari elnök, de kiesett a fejemből. 21-24-ig pedig Gyula városában kell(ene) lennünk a Nemzetközi Tűzoltó-zenekari Fesztiválon… Ami még mindmáig kérdéses. A részvétel. Nem aprózom, majd megírom a végeredményt.
• A május 1-i megmozdulás hasonlóra sikeredett mint a tavalyi, a szervezők ismét nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot. Ezt sem részletezem. Azt hittem a tavalyit nem lehet alulmúlni. Hmm… Dehogynem. De a közönség nem taposta egymást sem a lelkesedéstől, sem az esetlegesen elfogyasztott legális tudatmódosítóktól. A legérdekesebb számomra az a bemondás amit akkor kapunk ha jövünk le a színpadról: „Jók voltatok” – na igen. Mihez képest? Mert magunkhoz képest sem voltam elégedett – pedig maximalista sem vagyok annyira. Nálam azért szokott párosulni a lelkesedés a meglévő erővel. A műsor az első előadott számnál borult. Nem úszott el a zenekar, nem kellett leinteni s újra kezdeni (mint tavaly). A bemondó sem kapott szöveget, semmiféle ismertetőt. Felkonferálta a zenekart, s levonult a színpadról az enyhet adó sátorba. Látványos eleme volt a nem megtervezett, ám annál jobban sikerült kottareptetési rész… Mert a szél is fújt erősen, nem állandóan, csak olyan befújás szerűen. A „könnyedebb” darabokat mondtam be egymás után, majd amikor közöltem, hogy az utolsó szám következik, megjegyezte pár zenekari tag, hogy: „a spanyolokat még nem is játszottuk”. De nem ám! S nem is fogjuk. Legalábbis most. Mert amikor egy írott kétvonalas „g”-nél lilul valakinek a feje, ráadásul úgy, hogy a „stukkátó” is elszáll, miért gondolja hogy pár perccel később a kétvonalas „b”-k csont nélkül jönnek? Rendben van hogy a "bóti fog" be van ragasztva ilyenkor s nem nyeli le véletlenül sem... Nem mindegy, de túl lettünk rajta. Reggel hattól tízig volt a városébresztő azon a tizenvalahány helyen. Erre jött rá az ifjúsági parkban megrendezett majálison való szereplés 13:00-ás kezdéssel… Ez akkor is soknak tűnik ha nem cseppfertőzéses a csapat.
• Köszönöm a türelmet. 20:44