sűrű

Kicsit sűrűsödik a program, azért van a hallgatás. A szept.13-ával kapcsolatos dolgok sűrűsödnek, hiába próbáltam sok mindent előre hozni, minden napra sz...k a kutya valamit. Közben azért a kertbe is menni köll ha már tavasszal nem fagyott le a gyümölcs... Tegnap megérkezett kettő nóta a deutsch-októl, azt próbálom megtanulni, vagy legalábbis vasárnapra hozzászólási helyzetbe hozni. Elég cudar dolognak tartom felkészületlenül próbára menni, ez mér az én mániám de vállalom. Majd lesz hosszabb is a beírás, ahogy az idő engedi. Köszönöm a türelmet. 21:06

Hhahaha...

Összekapom magam kicsit, mert annyit ír a rendszer hogy "ütemezett leállás a következő időpontban: 4:00PM PDT. " Mivel ez így nekem különösebben semmit nem mond, rákatt, de csak ékes inghlis nyelven ír, s ugyebár az nekem nem az Anyanyelvem... Tehát: vasárnap délelőtt a proszekturán ismét edzés volt, úgy emlékszem ilyen kevesen még nem voltunk. Sebaj, a munkával haladni köll, csapjunk a húrok közé. Ez így kicsit csalafintán hangzik, mert ugye egy fújós zenekarban jó esetben csak a kisdobon van húr, s abba illik nem belecsap(kod)ni. Most sem ettük meg egymást, bár elhangzott pár megjegyzés, itt nem részletezem, felesleges. Biztosan nem az idei meggytermés folyósított változata hozta ki a megjegyzéseket, no de lapozok is. Tegnap ebben a jó banánérlelő melegben végre-végre sikerült olyan szinten befejezni a kerti ház ablak mizériáját, hogy meg is lett pucolva, függöny feltéve. A sötétítő szerepét betöltendő bambusz izé természetesen nem lett feltéve, mert csak a hozzávaló kütyüket hagytam itthon. Este pedig olyan fekete felhők érkeztek északról, azt hittem ha belekezd, egy hétig sem hagyja abba. Az is érdekes volt, hogy sem mennydörgés, sem villámlás nem kísérte mint az elmúlt hetekben oly' sokszor. Viszont egy hatalmas szivárvány jelent meg, az egész várost átfogta. Szép volt. Ma végre sikerült a sokat emlegetett multifunkci-t is beizzítani, a harmadik szekrényben megleltem a telepítő lemezét. Tehát működik, kipróbáltam, zümmög mint egy rakás darázs. A pötyögéshez pedig most igen kellemes háttérzajként Puccini: Bohémélet c. operáját adja az MR3Bartók. Nem tudom mikori a felvétel, Karajan vezényli a produkciót, Pavarotti s Mirella Freni a két főszereplő. Az alábbi beíráson könnyesre nevettem magam... A beírás innen származik: http://fidelio.hu/forumtema.asp?p=6&id=294 bigviolin [45] 2005.10.09. 08:28 Egy hegedűsből lett karmesterünk mesélte [az anonimitás személyiségi jogok, és emlékezetkiesés - 18 éve mesélte! - miatt :-)]:Egyik vezető zenekarunk koncertmesteri pultján az egyik mű kottájába az ütemejelzés fölé tollal az alábbiak voltak beírva:"X karmesternél ez 3/4-ben van, Y karmesternél 6/8-ban, Z karmesternél f**om tudja ..." Köszönöm a türelmet. 20:47

ehető gomba

Kicsit megkésve de törve nem, folytatom. Tegnap este megbeszéltük a kedves szomszéddal, hogy elnézünk gombát szedni, rengeteget látni piacon, üzletek előtt, a felvásárlók nem győzik átvenni, zuhannak az árak a túlkínálat miatt, stb. 04:30-kor ki is vetett az ágy magából, reggeli készülődés, kaffe et tee főzés, illetve forrázás, szendvicsek készítése, ásvánvíz berakodás, miegyéb. 06:30-kor sikerült elindulni, csak egy órával később mint ahogy én gondoltam. Mindegy, lesz ez jobb is. Az elgondolt erdőnél hét(!) autó állt az út mellett, mindenki vargánya kedvelőként talált magának szombat reggeli elfoglaltságot. Ahol ennyien vannak, ott "anyag" is van, szedtünk is hárman kb 0.60 kilót. Menjünk tovább. A tegnapi vadászház felé vettük utunkat, addig nem mentünk el, ott egy(!) darabot sikerült lelni, ám az szerencsére kicsi volt:) Ekkor már 08:50 volt. Ha már egyszer elindultunk, van még pár hely amit illik felkeresni. Hogy ne szaporítsam a szót (elvégre szombat van), 12:00 -ra hazaértünk. Azzal a valamivel több mint 0.60 kiló gombával, amit az első helyen találtunk. Közben ótóval megtettünk cca. 40 km-t, gyalog istentudja mennyit, szintkülönbség 300 méter - nekem 1300-nak tűnt a seholegyfaseholárnyék hegyoldalon, ahol az elefántfű takarásában megbújnak a lapos mezőgazdasági tányéraknák. Csak beletiporni sikerült, elcsúszni s tenyerelni nem. A szentek ezerrel jöttek lefelé... Ha valaki 2008-ban engem rá tud beszélni gombázásra vagy gombászásra, az kösse fel a felkötnivalót rábeszélés kapcsán, mert Brhrrr..... Egy tanulsága van a délelőtti kálváriának. Ha elmegyek legközelebb és max. egy óra alatt nincs tele a kosár, el kell indulni nagyon gyorsan hazafelé. Így az időt sajnálom, s azt hogy az út mellett még nem elég érett a kukorica, amit eléggé el nem ítélhető módon meg akartam szedni a "sógoréból". Mindezek után a multifunkci adta meg magát, nem ismeri fel a telepítő szoftvert vagy mi a csudának hívják, így a segítés elmaradt, csak az ideg maradt. Nem annyira árnyalt azért ez a szombat, mivel délután óta a Ring negyedik része (Az Istenek alkonya) közvetítése van Bayreuth-ból. S nem tudok olyan harapós lenni, hogy ezt kihagyjam. Köszönöm a türelmet. 21:03

cacanska lepotica

Igaz hogy szombatonként nem szoktam túl hosszú bejegyzést írni, ám a kivétel erősít(het)i a nem létező szabályt. Az is elképzelhető hogy nem lesz hosszabb mint szokott.

Tegnap elmentünk a csapat egy részével (velem együtt 17-en voltunk) az ominózus játszásra. Indulás előtt másfél órával már izzadtam a proszekturán, lázasan kutakodva a kották után, nem tudva a megrendelő mit vár tőlünk. Párat sikerült összekapni, de ez ebben a formában nem lesz jó a továbbiakban. Vagy mindig mindenhová visszük az összeset, vagy minden alkalommal "görcsölhetek" mit hagyunk itthon. Egészen addig míg majd egyszercsak hipp-hopp el nem készül az új formátum. Amihez "csak" idő kell, a kivitelezésre van egy erős ígéretünk. Ez sem kevés, nem vagyunk telhetetlenek. Megjött a szállító kisbusz, bepakoltunk - a csomagtér fele sütikkel volt megrakva, így elég érdekes volt mellé tenni a Stowasser márkájú nagydobot az összes kütyüvel együtt. Egy fotót megért volna, de ez csak ma jutott az eszembe.. Kolléga úr kérdi, hová megyünk - mondom, halovány gőzöm sincs, de a sofőr bácsi tudja az utat. Mint kiderült, ő az egyik település polgármestere volt, de én eddig nem találkoztam vele. A kiépített útról letértünk egy hegyi ösvényre, ami jó állapotban volt ahhoz képest hogy egy hete minden nap esik az eső. Megérkeztünk egy tipp-topp vadászházhoz, két nagy üstben gőzölgött a valószínűleg végelgyengülésben kimúlt vaddisznó amit gomba keresés közben találtak. Ez a kedves ötlet csak annak jut az eszébe, akinek nem 32, hanem esetlegesen csak másfél eredeti foga van... A helyi háziszőttes kóstolása után a rendező elmondta az elképzelésüket, fújjunk vagy 30 percet, aztán ők leleplezik a vadászház mellé tervezett emlékoszlopot, aztán ha van kedvünk még játsszunk két "nótát" s ezzel a feladatnak vége. Ebéd, majd irány haza. A háziszőttesek kínálgatásával az asszonyok megbírkóztak, a csapat néhány tagja magára vállalta a rekkenő hőségben azok helyett is a bevizsgálást, akik nem éltek a lehetőséggel. A játékunkról sok mindent nem szeretnék mondani, talán csak annyit hogy a megrendelőnek tetszett. De ezzel csak ők voltak megelégedve - katonazenész nyelvjárásban az ilyen játékra csak annyit lehet mondani: egy darab művészet kipipálva! Jajj... nem tesszük a dicsőségtáblára, annál is inkább mivel ilyen tábla nincs. Majd akkor leszek elégedett valamennyire ha magunknak is tetszik amit csinálunk. Tegnap ehhez a mércéhez olyan messze voltunk mint én a műszaki tudományok doktora címhez. Ezután csak bevásárolni kellett menni, majd utána még a kertbe megnézni az őszibarack és cacanska lepotica nevű szilva puhaságát. Egy kosárral be is jött a házba, nagyon jó helyen van itt:)

folyt.köv.kicsit később. Köszönöm a türelmet. 18:33

Wagner (is)

Ma a rádió a Ring harmadik részét (Siegfried) közvetíti Bayreuthból. Ennek kapcsán két idézet Wagnerről és a Ring-ről.

1. Eduard Hanslick: " Wagner képzeletének teremtő ereje, döbbenetes hangszerelési tudása és a sok zenei szépség varázslatos erővel hatja át a Nibelung gyűrűjé-t, amelynek mindannyian önként és hálásan adjuk át magunkat. Azonban az egyedi, mintegy a rendszer háta mögött besurranó szépségek nem tudják megakadályozni, hogy ez a szó zsarnokságára és a dallamtalan párbeszédekre épülő rendszer a halál magvaival ne hintse tele az egészet."
2. Joseph Bennett: " Wagner körül, a vonzalom és elutasítás furcsa keverékével, ott van valami Milton bukott angyalából. Népe mennyországának istenei között hatalmasnak érezheti magát, és e helyen, melyet most sajátjának tekint, titáni nagyszerűséggel magasztosítja fel magát. Ám ne feledjük, az ő ereje főként rosszra szolgál.

Az idézetek Harold C. Schonberg: A nagy zeneszerzők élete című könyvből valók, Európa Könyvkiadó Bp. 2002

Ma délelőtt temetésen voltam, holnap lesz egy játékunk nem túl messze. Halovány gőzöm sincs sem a kívánt műsorról, sem a hosszúságáról. Ez azért kicsit aggályos.

Köszönöm a türelmet. 20:48

Szent-György hegy

Ez a bejegyzés pont 100-al haladja meg azt az évet amennyi tegnap lettem. Hazaértem a kirándulásból, szép helyeken jártam. Erre a környékre érdemes rááldozni több napot, így egy hosszú hétvégén csak kóstolót kaphat az ember. Szeretem a csendet, a madarak hangját. A kutyaugatást nem annyira, de szerencsére egyik sem akart megkóstolni. Vagyis lehet hogy akart, de a kerítés elválasztott. Azzal kezdődött a megérkezés, hogy csak sikerült túlszaladni a célállomáson. Visszafelé pedig két órát kellett volna várni a Tapolcai állomáson, ami nem nagyon tetszett volna, az idő ekkor már 19:00 mutatott, s a reggeli 05:15-ös induláshoz ez már kicsit messzi van. De akikhez mentem, voltak olyan aranyosak hogy beszáguldottak értem ótóval:) Így egy rövid beszélgetés után már 21:30körül a szálláson is voltam. Régen aludtam akkorát mint ott. A házinéni meg is jegyezte hogy nagyszerűen és kitaróan tudok horkolni... Igaz ami igaz, elég régóta gyakorlom. S nekem mindegy hogyan alszom, a horkolás nagyon megy. A ház udvaráról látni lehet a Szent-György hegyet, éjszaka esett az eső, még a ház előtti nagy diófáról az eső utáni cseppek adták a kíséretet a madarak hangjához. Jó eső utáni idő, kicsit frisses, a rövidnadrágot még nem annira ilyen időre tervezték. Szeretek ilyen időben sétálni reggel. A település nagyon barátságos, bárki ismeretlennel találkoztam az utcán, már aránylag messziről köszönt. Most jártam életemben először itt, tehát akikhez mentem, rajtuk kívül senkit nem ismertem. Olyan jó volt visszaköszönni. Milyen kevés dolog kell ahhoz hogy jól induljon a nap. Délelőtt elsétáltam Jutkáékhoz, elkezdtük kibeszélni az elmúlt 24 évet, azóta nem találkoztunk. Volt miről beszélgetni. Ettem náluk pekingi újhagymás töltött palacsintát, a receptet persze elkértem. Hazaértem, jó volt a kirándulás. Csak egy kicsit fárasztó, de mikor az ember hazafelé jön, mindig rövidebbnek tűnik az út. Folyt.köv. kicsit később. Köszönöm a türelmet. 07:06

elvira

A megválaszolatlan kérdés (á la L. Bernstein) nyitva maradt. A proszektura letudva, kicsit várni kellett a zenekar elnök-titkár-stb-menedzser-logisztikusára, de addig sem telt hiába az idő. Bekerült a próbaterem sarkába egy elektromos herkentyű, ki kellett próbálni ha már egyszer ott van. Kellemes hangja van, aránylag sok rajta a billentyű és a különböző beállításokhoz használatos kapcsolók sem kevesek. Véletlenül sikerült beállítani rajta a templomi orgona hangszínét, vagyis leginkább arra hasonlít ez a fajta hangzás. A ritmusokhoz nem nyúltam, pedig egy bossa-nova érdekes lett volna a nálunk még mindig újdonságnak számító EU - himnusz alá amibe belekezdtem - azzal vártam hogy valaki rámnyissa az ajtót. Vagy aluszékonyak a művház dolgozói, vagy csak legyintettek hogy má' megint ott vagyunk:) Igaz, a hangerőt nem nyomtam tökig, de a cél a hangszer hangjának megfülelése volt, nem pedig a düm-düm. Hét lépésből sikerült átmenni C-ből F-be, ezt sosem fogom elfelejteni. Hogy milyen akkordokkal, az már kicsit aggályosabb, nagyon mélyre kellene leásni az elmémben hogy eszembe jusson. Nagy gyorsan el is hessegettem magamtól az ötletet. A kották egy része elkészült, csak annyit néztem meg, hogy sorba legyenek rakva, rögtön kiderül mi maradt le. Semmi nem maradt le, nagyszerűen dolgozott a hölgy. S hogy ne kelljen ragasztgatni sem, ügyesen A3-ra másolta, így egy összehajtással megoldódott ez a probléma is. A kirándulás előtti egyik legfontosabb dolog ki lett pipálva, irány a gazdaságos üzlet, ahol sikerült beszerezni a dagasztógépet - nem a trombitásoknak. Még bepakolom a cipelni valót a hátizsákba, s holnap reggel a Hív a vasút - vár a Máv egyik kocsiján megkezdem az utazást. Az Elvira-s menetrend szerint 18:47-kor a helyszínen leszek ha nem késik. A belföldi utazásokra már vagy négy éve mindig W.Villiams: V.Henrik szvitjét hurcolászom hallgatni, de most teszek be egy Respighi CD-t is. Kottát nem, olvasnivalót igen. Valami olyasmit, amin nem kell gondolkodni. Az elnöki lakosztályt sikerült megcsípni tegnap a Magdolna vendégházban, így nem kell sátrat és hálózsákot cipelni. Nem is szívesen cipelném, pláne nem azzal kezdeni az ottlétet, hogy az ember felállítja a sátrat. S amilyen régen laktam sátorban, richtig sikerülne egy olyan príma helyet kifogni, hogy nem veszem észre a földön véletlenül otthagyott "izét", ami pont a legkényelmetlenebb helyen nyomja a hálózsákon keresztül a nemesebb részemet. Persze ez csak akkor derül ki, mikor kipróbálja az ember a sátorban fekvést. S kezdődhet elölről az egész, mert ugye csak úgy lehet kivenni a sátor alól az "izét", ha lebontom. Na, ettől most megkímélem magam, szép paplanos ágyikó vár, "izé" remélem nem lesz benne. S mivel hat km a Balaton, így a szúró-vágó-harapó élőlények is elkerülhetnek. Köszönöm a türelmet. 12:20

varázslatos dob(os)ok:)

Az lett a kérdés, hogy a svéd keserűtől múlt el a fájdalom a karomban, vagy attól, hogy reggel óta szakad az eső. Nem kispályázik, ilyen eső az idén még nem volt. Olyan igazi áztató szemetelős. Se dörgés, se villámlás, csak esik, és esik. Kimozdulni sincs kedvem, a kertben nem csúszkálunk ide-oda mint liba a taknyon, a proszekturai tennivalókat áttettük a holnapi napra azzal a felkiáltással hogy reggel találkozunk ha esik, ha fúj. Tovább nem lehet halogatni. Pénteken vonatra szállok Miskolcon át Bp felé, aztán a Déli pu. következik, onnan megyek tovább a badacsony-i hegyek ÉNY-i része felé. Ha akkor is esni fog, kényelmetlen lesz, de nem napozni megyek, a többiben pedig nem gátol az eső. Nem mondom, ha árkot kellene ásni, akkor zavarna, de szó sincs árokásásról, legalábbis nem tudok róla. Nincs tervezve... A multifunkci is zümmög az asztalon, fényképeket olvas be éppen, a gépről majd pendrive-ra kerül, így megmenekítve - engem - a fényképalbumok sokaságának cipelésétől. Tegnap meghozta a postás a várt kottát, nem maradt le egy szólam sem, így aztán legközelebb belecsapunk a lecsóba. Ted Huggens követte el a darabot, hogy mikor az számomra ismeretlen, ezt 1976-ban adták ki Hollandiában, címe Fascinating drums. Amikor játszottam/uk, Varázslatos dobok-nak fordították/ferdítették. Találó cím, meglátjuk mennyit tudunk belőle varázsolni. Blattra persze nem fog menni a dobosoknak, ez olyan nóta hogy le kell ülni s megtanulni ki-mit-mikor-hogyan-miért-meddig ( - minek). Zőőődbab leves készült éhünket enyhítendő ebéd gyanánt, meg egy kis lecsó (3 kg paprika az alap), ezzel ebben a nedves időben el leszünk egy darabig, mondjuk estig. Persze a dinnye nem maradhat el, azt csak úgy az íze kedvéért nagy duzzogva:) Köszönöm a türelmet. 13:39

svédkeserű

Lassan egy hónapja hogy sikerült áttörni a betonfalat az új ablaknak. Azóta nem jött rendesen helyre a karom. Nem mind a kettő, csak a jobb karomat érzem naponta többször is hogy van... Írni s a billentyűket tudom pötyögtetni, meg használni is tudom, csak minden mozdulatnál érzem hogy van. Igaz, azóta sem pihentettem - merthogy a 10 kiló feletti dinnyéket is haza kell hozni, a bevásárlásnál is használom, stb. Tegnap kaptam egy jónak tűnő ötletet, mindjárt be is csavarom fáslival, de előtte a fáslit megmerítem a svéd keserű cseppekben. Szerintem a 0.25 liter elég is lesz rá. Ajánlották még a rozmaring krémet, még sosem hallottam róla, ami persze nem jelenti azt hogy ne használna. Meglátjuk. A vak is azt mondta. Így tehát pihi következik. A mára rendelt saint evangélium véget ért, amit meg kellett csinálni a proszekturán, azzal végeztem. A többi nem az én dolgom. Köszönöm a türelmet. 16:56

Prom's

Délután az esedékes takarítás közben elfeledett hangkazetta került elő a fiók mélyéről, persze rögtön meg kellett hallgatni. Nem tudom mikori a felvétel, de két évesnél biztosan nem régebbi. Muszorgszkij mester "Egy kiállítás képei" zongoraművének gitárra (!) átírt változata Szabó Csaba előadásában. Az átiratot K. Yamasita készítette. Ez van az egyik oldalon. A másikon Lovro von Matacic vezényli a Philharmonia zenekart. Csajkovszkij: A vihar - de nem a "burja" ez nem Shakespeare művéhez készült, hanem Osztrovszkijéhoz - és a Hamlet nyitányfantáziát. Ma este még vár egy koncert, remélhetőleg semmi akadály nem lesz a közvetítés során. Ma 21:00-kor a rádió közvetíti a londoni Royal Albert Hall-ból a Prom's 2008 nyitókoncertjét. Ma sem sikerült nagyon koptatni Herb330 hegyét. 03:30 - 07:30-ig mindössze. Aztán kezdődött a nap. Mindig "szarik a kutya valamit". Holnap csak a csirkéshez megyek nyitásra elhozni a megrendelt strucc lapockákat, aztán kilenc órától van a "kótyavetye" aminek ma kellett volna lennie. Oda muszáj megint csak elmenni, szalmakalapot akarok venni. Nem olyan fél négyzetméterest mint amiben a rizsföldön tevékenykednek, csak olyan simát. Feltéve ha nem lesz rajta semmilyen felirat. Ha lesz, s le lehet vágni, akkor olyat. Visszatérve a takarításra. Az asztalról elkerült a zírnivaló, mikor végeztem újat szedtem elő. Évekkel ezelőtt már sikerült megcsinálnom, elő is adtuk az egri katonazenekarral és a tanárképző kórusával karácsonyi koncerten. Csak kicsinylem az akkori összeállítást. Igaz, eredetileg orgonára íródott. Egy leheletnyivel nagyobb a mostani terv. Jöhet a rabszolgamunka, vonalazás stb. Ja, igen. Ez a "nóta" pedig Benjamin Britten (1913 - 1976) op. 63. Missa Brevis-e. Nem szántam zeneirodalmi perceknek ezt a beírást, így sikerült. Köszönöm a türelmet. 20:01

zőőődbab

Jó hogy tegnap előkészítettem az írnivalót - legalább szellőzik... Reggel (07:30)kezdtem az ikreknél, 10:30-ra haza is értem. Közben egy kisebb fonott kosárnyi bundás kenyérkét is sikerült reggeli gyanánt elkészíteni. Ezután bevásárlás, de még nem a hétvégi, csak olyan mindennapos. 11:30 megint itthon. Ezután sikerült kiszaggatni a sztrapacskát, ami a leves után volt az ebéd tartozéka. Majd telefonon hívott a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa, holnap jelenés 09:00-kor a művházban. Előtte még kiugrok a piacra 10 kg sárgabarackot venni, még keveselljük az eddig elkészült lekvár mennyiségét. Telefonálás után irány a kert - szunyóka elmaradt - , a múlt héten felrakott régi-új ablak környezetét csinosítani némi homok-mész-cement-víz keverékével. Ez nekem nem adott munkát, ám a zöldbab igen. A már egyszer itt megemlített "sonesta" fantázianevű babot szedtem. Jól megjegyzem a nevét, soha többet nem ültetünk ebből a fajtából! Mostanában azért jött az égi áldás, a zöldbabok nagysága kb akkora mint egy (hosszában és keresztben is)kettétört postairón. Nem telik vele a kosár, s ugyanannyit kell hajlongani. Leszedtem mindet. Ezután következett a "budai piaci" fantázianevet viselő sárga színű zöldbab, amit szintén le kellett szedni. Ezzel telik a kosár, haladós is, finom is. Egyetlen baja most van. Nem, nem öregedett meg - annyira. Múlt héten a szőlő permetezve lett, ám a lugas mellé ültetett bab nem lett letakarva. Így az áldásból kap(hat)ott a zöldbab is. Nem fogjuk megkísérelni a fogyasztását, a permetszer élelmiszer várakozási biztonságos ideje 28 nap. Viszont mindet le kellett szedni - már a babot. Ugyanis kaphatott a permetből. Ami virágok még vannak rajta, majd az azokból növőt már nyugodtan lehet enni. Babszedés közben - eleddig - ismeretlen muzsika szólt a rádióból. Újabban én is boldogítom a kertben levőket a Bartók adó műsorával - ha a szomszédnál szólhat bódilajoslagziguszti:) Dohnányi: I. (d-moll) szimf. scherzo tétele, Londoni szimpatikusok, a karmester nevét elfelejtettem. Ezzel ismét nőtt a beszerzendő lemezlista. Kert után - hogy a versenysúlyomnál maradjak - , evészet. Azóta birkóztam egyet a fekete özveggyel, próbálok holnapra megalkotni egy meghívót a szept. 13-i "zabhegyező" fellépésre, felléptem a netre s ülök az 'ámítógép előtt (á la Benson Vilmos). Ma már nem lesz ebből kottalap összefirkálás. Köszönöm a türelmet. 20:56

Herb330

Ebben a jó esős időben nincs más tennivaló, mint a muzsikák hallgatása - miközben a tollat (is) forgatom az ujjaim között és koptatom a hegyét. Elmaradt vagy félbehagyott hangszerelések előkerülnek a szekrényből, s felkiáltójel gyanánt figyelmeztetnek a mielőbbi befejezésre. Új beszerzés kipróbálása, megnézem mit tud a hagyományos "szívatós" töltőtoll. Príma Pelikán márkájú tinta (Königsblau auswaschbar), bár nem hiszem hogy anno Megyeri "van ki e nevet nem ismeri?" sárga színű kabátjában ilyet hordott vagy sem. A toll maga "HERB 330" feliratot és az elmaradhatatlan Made in China feliratot viseli. Így ch-val, tehát valószínűleg nem a trákok koppintották a kínai gagyit még gagyibbá. Az ára sem ütős, gyanúsan olcsó. Mióta erősödik a forint, ára az 1 eurót sem éri el üzletben, számlával. Maga a tollszár ritka csúnya sötétzöld színű, a hegye természetesen aranyszínű, mint ahogy a toll kupakja is. Undorítóan csúnya darab, ám kellemesen vékonyan lehet vele írni s ha ez a továbbiakban is így marad, akkor nem nagyon érdekel a külcsín. Sikerült mindent kipakolni a munka folytatásához - az asztalon csak a kották, írószerszámok, itatóspapír, a széken az esetlegesen szükséges törülköző (ha beleizzadok a gondolkodásba), az asztal mellett az elmaradhatatlan kétliteres cukormentes pohár nélkül. Mire mindent a helyére tettem, annyira elnyomott a buzgóság hogy a telefon "nem elérhető" állapotba került, én pedig vizszintes helyzetben vártam hogy jöjjenek a kardfogú tigrisek. Köszönhetően az elfogyasztott ebédnek. Tigrisekre nem emlékszem, ám a vezetékes telefon hangjára igen. Ugyanmá' segítsek felcipelni a bútort a harmadik emeletre, nemsokára hozzák. Nagyszerű. Sajnálkozó pillantás a kikészített munkára, majd cipőhúzás, s irány a szomszéd ház. Meg is jöttek a bútorosok, az egész nem sok, két darab kétajtós szekrény, egy könyves, egy cipős s az előszoba falra való "izé". A bútort kiszállítók pedig úgy néztek ki mint Bán János és cseh színészkollégája a Menzel filmből. Tesóm megkérdezte hogy a harmadik emeletre mint kóstál a felvivés, de nemleges válasz jött a kérdésre. Semennyiért. Akkor bizony ezt nekünk köll felvinni - hogy a fene egye meg:) Vagy úgy értették, hogy semennyit nem kell fizetni, és felviszik ingyen? Nem derült ki, mert olyan gyorsan elhúzták a csíkot hogy ihajj... Így kénytelen-kelletlen a sógorommal felvittük ketten. Lépcsőzés közben jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, ám visszafogtam magam, mert ha még a röhögés is elkap bennünket szekrénycipelés közben, soha nem kerül fel a lépcsőházból. A bútor. Még most is a lépcsőházban van, ám már a harmadik emeleten, még a tapétázást be kell fejezni, a bútor bepakolás csak utána jöhet. De még ma. Így Herb330 várat magára, mert a megerőltetéstől remegő kézzel nem tanácsos B4-es nagyságú harminc soros kottapapírra írni, bármennyire vékonyan is fog a toll. De nem pakolom el a kikészített munkát, meg fog várni, úgy sem csinálja meg helyettem senki - nem is szeretném. Köszönöm a türelmet. 19:15

toprog mint a ..... galamb

Tegnap nem azért nem írtam mert 13-a volt, nem volt kedvem. Talán a fáradtság is erőt vett rajtam. Megpróbálom összeszedni gondolataimat, ez az esős idő jót tesz a nyomott fejemnek (is). Tegnap megcsináltuk az idei nyárra tervezett utolsó térzenét. Legközelebb ha jól csalódom aug.16-án játsszunk ilyen felállásban Szilvásváradon. A műsort addig majd kitalálom vagy kitálalom. Persze jó lenne tudni hogy mit várnak tőlünk, mert eddig az időponton kívül semmit nem tudok a rendezvényről. A térzenék is lassan lecsapódnak bennem, mindennek van tanulsága. Az egyik legfontosabb az, hogy délelőtt 10:00 órakor csak olyan helyen szabad térzenét adni, ahol a zenekar árnyékban van. Az uwb vagy uvb sugarakat nehezen viseli a csapat velem együtt. Vagy be kell szerezni a már említett "tót" kalapot, netán egy galambszürke baseball sapkát a társaságnak. Már mindenkinek egyet, úgy gondoltam. A lefűzhető tasakos A4-es kotta sem hozta 100 %-osan a hozzá fűzött reményeket, már csak azért sem, mert az fénylik kissé. Namármost ha valaki kiveszi a tasakból, s úgy erősíti fel a kottaállványra, akkor megint nem csináltunk semmit. A nagy fekete műanyag mappáktól viszont egy fokkal jobb. Biztosan van rá megoldás hogy ezen is változtassunk a lehető legjobb irányba. Az pedig a már tavasszal eltervezett, ám eddig meg nem valósított A5-ös nagyságú kotta, amihez - mily' boldogság - kottaállvány sem szükségeltetik. Csakhogy. Nem haladok olyan tempóval mint szeretném. Ezeknek a kottáknak A5-ös elkészítéséhez pedig a zenekarnak nincs anyagi erőforrása. Marad tehát a szerelemből való elkészítés, ez viszont lassú. Szerintem ha így haladok, az idén nem is igen lesz belőle semmi. Volna még egy kósza ötletem, de ez a csapat nem hivatásos profi zenészekből áll - havi fizetésért csak próbákra és előadásokra járni - , akiknek csak ki kell adni hogy ezt-meg-ezt csinálja meg mindenki magának. Hogy hogyan, az nem rám tartozik. Tehát, marad a lassú munka s egyszer majd készen lesz. Addig csináljuk úgy, ahogyan eddig. Jó hangulatúak voltak a térzenék, hogy a közönség nem tiporta el egymást - minket sem - az kevésbé foglalkoztatott bennünket. Egy dolog ha nem is aggaszt, azért megfordult a fejemben. Ha olyan a széljárás, minden további nélkül eszébe jut az embernek, hogy nem is beszél (akkora)hülyeségeket, visszahallja ilyen alkalmakkor. Időnként kellemesen szól a csapat, a tempó sem ingadozik csak akkor ha úgy integetek. Ez jó. Az viszont már kevésbé, hogy a csapat pár tagja az új ruhához a kelleténél nagyobb mellényt kapott. De azért vagyok szabó, hogy visszavegyek belőle. Az öndícséret büdös, vagy legalábbis szagos. Azért mert jól érezzük magunkat a próbákon, a térzenéken, bármilyen megmozduláson, az nem egyenlő azzal, hogy "király" a csapat. Elfogódott közönség előtt nem kunszt bármit is eljátszani úgy ahogy tőlünk telik. A hazai pálya előnye megvan. De ahhoz nem elég hogy továbblépjünk. Egy helyben pedig csak a ..... galamb toporog. Köszönöm a türelmet. 14:57

pivecka

Pár napja összeszaladtak a tennivalók, szokott így alakulni. A héten ismét kódexmásoló szerzetesnek, tegnap pedig dilettáns kőműves segédnek éreztem magam. Mindkettő fedi a valóságot. Feldobandó a holnapi - s egyben a nyárra tervezett utolsó - térzenénket, előkotortam egy zongorakivonatot Ada Dosko: Bier-polka (U pivecka), valamint egy eredeti kőnyomatos vagy vízjeles nyomtatott Carl Teike: Alte Kameraden indulót, hogy belepiszkálva el tudjuk játszani. A kottahiány nem lesz akadály, még három oldal van a befejezésig, s fújhatjuk. Kíváncsi leszek a közönség (ha lesz) előtti blattolásra:) Nem kibabrálás miatt csináltam meg a két darabot, hanem az idő rövidsége miatt. Beleszagolunk, s eldöntjük annak alapján hogy játsszuk-é vagy sem. Egyébként mindegy mi a zenekar döntése, fogjuk játszani - megtanuljuk. Közösen. Szóval írtam a kottafejeket mint a kisangyal, időnként persze mentem ide-oda, dinnyebeszerzésre. A héten egyszer sem sikerült tíz kiló alatti görögöt venni, nem is akartam kicsit ha már egyszer cipel az ember. A tegnapi dilettáns kőműveskedés pedig úgy sikerült, hogy sikerült egy nap "szabadot" kapni mikor csak ketten vagyunk Apummal a kertben. Arra szántuk hogy végre helyére tegyük a régi "új" ablakot. Azért új, mert most tettük be a helyére, s azért régi, mert már vagy 10 éve arra várt a pincében, hogy felhasználásra kerüljön... 07:30 -ra ki is értünk, a szárazbetont előző nap sikerült kivinni, így most csak a munkakedvet meg egy fagyasztott gagyikólát (nekem) kellett cipelni. Szépen lassan komótosan ki is ütöttük a helyéről a régit, vagyis két darabját, a tetejét és a bal oldali részt ami be van építve, azt bennehagytuk a falban. A többit kifűrészelés után sikerült kiütni a helyéről. Bemértük az újat, nem számoltuk el a centimétereket, nagyszerű. Ezután kínlódtunk vele cca. hét óra hosszát, jöttek lefelé a szentek az égből, hozták magukkal az egyre melegebb időt, s mire még fel kellett falazni a kieső részt, addigra a nap is odatűzött. Ha nem lett volna addig is melegem, biztosan megcifráztam volna azt, amit a tehetetlen ember szokott csinálni. Nevezetesen a káromkodást. Az ablak tetejét kívülről csak létráról lehet elérni, a létra (igazi múlt rendszerbéli darab, legalább 40 kg), azt kicígölni a pincéből, s megpróbálni a rózsákat elkerülni, amik megakasztják az embert. Nem sikerült, így a szentek ismét jöttek. De a végeredmény annyi, hogy bennt van az ablak a helyén, fel is van falazva. Még be kell vakolni, hogy jótékony módon elfedje amit kontárkodtam. Meglesz a külcsín, hogy mivel lett falazva, kit érdekel? :) Mire végeztünk a célszerszámok elrakásával, már olyan koszos voltam mint egy tapasztócigány. Mondjuk, büdös is. Úgy szép az, ha a kettő összejön. Késő délutánra sikerült olyan fáradtsági fokot elérni, hogy a kottaírás elmaradt. Nem szellemileg fárasztott el a nap, hanem fizikálisan. Úgy remegett kezem-lábam, mint a fázó agárkutyának. Ami nem befolyásolt abban hogy a tökéletes (krumpli) levesnek és az azt követő sült struccnak megfeleljek. Majd levezetésképpen elmentem a gazdaságos boltba friss kenyérké(ke)t venni, és ha már ott jártam, vittem magammal kész kottákat is, ott dolgozó Anyuka hadd vigye haza fiának és férjének a holnapi játszani valót. A nap befejezése pedig H.M:IV.Henrik-je. Köszönöm a türelmet. 16:02

"nyááár van nyááár, röpke lepke Sárbogárdra zümmög száz bogár" :)

Szombaton, amikor a legerősebbnek kiáltják ki a hozzáértők az uvébé sugárzást, elmentünk a már említett Borsodnádasd nevű településre a Nádasd-i rendezvényen kicsit dudálni. A szokásos térzene műsor mellett annyi kérésük volt a szervezőknek, hogy játsszuk el Titanic (Biskup-tól), és a Szamosmenti indulót (Lehár Ferenc-től). A helyi majorett formációk adták elő műsorukat, több korosztály is képviselve volt, ha élhetek ezzel a szóval. A legkisebbek háromévesek voltak, nagyon komoly arccal táncolták végig a műsorukat. A középsősök 6-8 évesek, a "nagyok" pedig 8-11 évesek. Nagy tapsot kaptak. Sikerült is a szervezővel beszélni, hogy pár év múlva próbáljunk meg együtt dolgozni, mindkettő csapat csak nyerhet az együttműködésen. Vasárnap délelőtt 10:00-kor pedig a menetrend szerinti térzenét csináltuk az Árpád-kávéház teraszán. Na, ez a rendezvény hagyott maga után egy kis kellemetlen szájízt, hogy szépen fogalmazzak. Eljátszottuk az első számot (mostanában szinte mindig ezzel kezdjük a műsort, Rudof Novacek:Castaldo induló), majd a tapsot elnyomta egy igen erős hang, ami a kávéház melletti négyemeletes ház valamelyik ablakából gyött kifelé. Természetesen a hang gazdájában nem volt annyi kurázsi hogy megmutatta volna az arcát (bár ez nem is jó szó rá), csak a hangját adta saját produkciójához. Nem veszem magamnak a bátorságot (vagy botorságot), nem írom le az elhangzottakat, de megállt bennem az ütő pár másodpercre, s mivel nem tudtam magam türtőztetni, visszakiáltottam hogy: Jó... Kedves kollégám megtoldotta azzal, hogy: Gyere le... A zenekar azon tagjainak, akik nem figyeltek eléggé, meg kellett ismételni, s ha szavakkal valakit meg lehet(ne) nyomorítani, akkor az a fickó tolókocsiban közlekedik hátralévő életében. Ettől eltekintve végigjátszottuk a műsort, meg is tapsoltak bennünket. Jó volt látni a "kiöregedett" régi zenekari tagokat, egyik kedves zenekari tagnak az özvegye is eljött megfülelni bennünket. Mindig, minden alkalomra meg fogják kapni a meghívókat, ez a legkevesebb amit megtehetünk. Az is bevett szokás, hogy az utolsó szám előtt a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa pár szót szól a közönséghez, elmondja, hogy legközelebb hol s mikor játszunk. Most a "kedves ismeretlen úriemberhez" is szólt pár szót, hogy bocsásson meg nekünk amiért 10:00 órakor fel mertük ébreszteni... :) Köszönöm a türelmet. 14:12

könyvek

S akkor most vissza a hétköznapokhoz. Pénteken - a nyári szünet előtti utolsó nyitva tartási napon - bejutottam a könyvtárba, zárás előtt egy órával. Közölte a hölgy, hogy annyi könyvet kölcsönözzek, amennyi kitart szept.1-ig, akkor nyitnak ki legközelebb, s célirányosan még van egy nyitva tartási napjuk e hónap 25-én. Szerencsére válltáska volt nálam, így a sárga színű centrumos szatyor nem nyílt meg a súly alatt:) 3600 oldalnyi nyomtatott szöveget sikerült hazahozni, pedig semmilyen vizsgára nem készülök, csak olvasni szeretek. Ezek között van amit már olvastam, egy kis frissítés nem árthat. Éppen a múlt héten ajánlottam egyik "blogger" ismerősnek Heinrich Mann: IV. Henrik című nagyszerű négykötetesét, épp' itt az ideje hogy belenézzek újra én is. Ezen kívül még a következőket sikerült kimenteni nyárra: Kodolányi János: Új ég, új föld; Győry Dezső: Két végzetes korona; Ricarda Hugh: A harmincéves háború; és amin nem kell gondolkodni, Rejtő Jenő: A fehér folt, A drót nélküli gyilkosság, Akik életet cseréltek. Amennyi kottát még írni akarok nyáron, elégnek is tűnik. A kerti munkákról nem is beszélve. Folyt.köv.

türelem?

Szombaton Borsodnádasd város meghívására részt vettünk a helyi Nádasd-i nap rendezvényén. Vasárnap az éppen aktuális térzenét is megcsináltuk. Osztályozás szempontjából egy négyest adok magunknak. Nem sok kedvem van írni, mélységesen fel vagyok háborodva több mindenen. Még amikor tavaly novemberben kezdtem jegyzeteket írni, akkor megfogalmazódott bennem, hogy sem vallással, sem politikával, sem szexuális hovatartozásról nem akarok írni. Hellyel-közzel ezt sikerült is szem előtt tartani, s ha mégis írtam, megjelenés előtt töröltem - főleg azokat, amik hasonló hangnemben íródtak mint amik kiváltották bennem a reagálást. Most a szombati Pride 2008 s az azon történtek borították nálam a bilit. Nem a rendezvény maga - bár az is megérne pár mondatot - hanem a rendezvény miatti megosztottság. Elég toleránsnak érzem magam hogy senki életébe ne szóljak bele, miért teszik meg magukat kiváltságosnak érző jobboldali hatvannégyvármegyések, hídlezárók. Nekik mindegy milyen felvonulás van, biztos vagyok abban, ha a pincérek vagy a paraolimpián indulók vonultak volna fel, akkor is ez lett volna a hozzállás. Megvédjük hunniát a zsidóktól-cigányoktól-buziktól- stb, nem sorolom. Mindezt a 21.század elején. Ökölbe szorul a talpam ha csak rágondolok. S el is vagyok keseredve. "szép új világ" Hhehehe. Nem való ide csak vegyespálinka és gumibot. Túl sötéten látom? Nem hiszem. Elkeserítő és egyben felháborító. Eszembe jutott hogy amilyen az adjon'Isten, olyan lehetne a fogaddj'Isten. Ahhoz mit szónának a merészen álarc mögé bújók? Ha közrekapnák őket 1.20-as vasrudakkal, s puhítanák rajtuk az egészséget? Sejtem mi lenne a reagálás: összefogott a nemzetközi zsidó-cigány-buzi-stb. magyarságellenes liga, s ráront a nemzetre. Pedig ha megnézzük a történelmet, esetleg elolvasunk pár könyvet, láthatnánk azt is amit nem akarunk. Jaaaa, az nem "trendy", nem lehet történelmi tényekkel s az időjárással sem vitázni. Márpedig nem is vitázni akarunk, hanem osztani az észt. Majd mi megmondjuk hogyan élj, kötelet mindenkinek aki nem olyan mint MI, akik ingyen adnak mindent azt arra rászorulóknak! S ki lenne jobban rászorulva, mint az álarcos hős magyarságvédők? Ehh, abba is hagyom. Azt hiszem ez volt az utolsó ilyen bejegyzésem. Köszönöm a türelmet. 12:48

gondolkodni való:)

"Plutarkhosz a vallásnak központi szerepet tulajdonított, s éppen ezért az isten vagy istenek léte, az emberi élet célja, az isteni gondviselés szerepe, a bűn és bűnhődés viszonya, ez utóbbi érvényesülésének módozatai, az emberi cselekvés determináltsága - számára mind igen fontos témák voltak. A klasszikus ősi vallásban megrendült hitet akarta modernebb értelmezéssel a korabeli ember gondolkodásmódjához közelíteni, és megkísérelte valamiféle összhangba hozni a természeti ismeretekkel. A vallásosság szerinte az istentagadás és a babonaság között félúton helyezkedik el." Nem folytatom, túl magasröptű ez még nekem is, de ha érdekel valakit, megleli itt: Plutarkhosz: Szókratesz Daimónja ; Helikon Kiadó - Prométheusz könyvek 7 (1985) Köszönöm a türelmet. 22:13

aszalás

Részlet egy levélből: "... Azt hiszem egyről beszélünk, arról ami van vagy nincs az első személyes találkozásnál. Ha "egy húron pendültök", nos onnan el lehet indulni. Van kiindulási alap. Ez fontos dolog. Fontos a többi is, mint a külalak, szimpátia, s hadd ne ragozzam, érted ... Az nem baj ha valaki két lábbal áll a földön, s a többiekhez képest érettebb a gondolkodása. Ha érettebb a gondolkodása, akkor a felelősség érzete is nagyobb. Felelősség magamért, felelősség a másikért, s így tovább. S nem utolsósorban, felelősség azért amit mondok, a szavaimért. Ha mást nem is néznék, csak magamat (ez Ego?), a gondolataimnak is tisztának kell lennie. Szeretek úgy tükörbe nézni, hogy ne utáljam magam. Ezt lehet nevezni egonak, vagy bármi másnak, szeretek nyugodt lenni. S csak úgy tudom a nyugodtságomat megőrizni, ha úgy is élek. Nem nagy dolgok ezek. Csak annak tűnnek. Pár évvel ezelőtt hallottam tán a rádióban, hogy minden ember felelős azért, hogyan néz ki kb 40 éves kora körül, vagy utána. Megpróbálom elmagyarázni. Nem az Adoniszi testalkatra, vagy bármilyen külsőségekre gondolok, hanem az arcra. Miért van az, hogy ha egy kisgyerek ránéz valakire - ismeretlenre - , lehet hogy mosolyogni fog, de az is lehet hogy elkezdi a sírást. Pedig az illető semmit nem tesz hogy egyik vagy másik bekövetkezzen. Ekkor magyarázták - teljesen egyetértek vele - , ez azért van, mert ugye nem csak a szem a lélek tükre, hanem az arcról a gyerek még öntudtlanul is le tudja olvasni azt, hogy akire ránéz, az úgymond a pozitív energiákat, vagy ellenkező energiákat sugall. Sokáig nem értettem azt sem, hogy a cigányok miért mondják azt, valakire aki nevet, hogy "aszal". Megkérdeztem egy cigányzenész jó ismerősömet, hogy magyarázza el. Azért "aszal", mert ha valaki sokat mosolyog, nevet, akkor az arcán ugye a szemkörnyékén gyűrődik valamennyire a bőr. S a szem két külső szélén ha ez a gyűrődés nap-, mint nap megvan, akkor előbb-utóbb a szeme környéke "ráncosodik" s úgy néz ki mint az aszalt gyümölcs héja, nevezetesen az aszalt szilva héja. Ezért mondják azt hogy "aszal" valaki, pedig csak mosolyog vagy nevet. S aki sokat mosolyog - feltehetően nem kínjában - , az valamennyire jobban kiegyensúlyozott, mint aki nem. S már vissza is tértünk oda, hogy miért nevet rá egy ismeretlenre a kisgyerek, vagy miért nem. Ma a fodrász nénivel kitárgyaltuk hogy lenne szebb a világ. Megegyeztünk, hogy kettő dolgot nem lenne szabad az emberek nagy többségének elfelejteni: 1. Ne felejtse el honnan indult. 2. Ha jót nem tud tenni, rosszat ne tegyen... " Köszönöm a türelmet. 22:20

rókagomba

Ma reggel (04:30) madárcsicsergés és kutyaugatás közt arra gondoltam, ha március idusa a hónap közepe, akkor július elseje pedig az év idusa. Komoly ötletgazdagságról tesz tanúbizonyságot sokfelé szaggatott agyam:) Tegnap kaptam jó híreket, Neu. Karesz megírta, hogy fergeteges volt a játék, el is tudom képzelni, a megadható 100 pontból 100-at be is gyűjtöttek, s versenye(ke)n pedig nem szokás valakik két szép szeméért pontozni. Aztán este hallottam hírét tubás ismerőstől a kistelek-i zenei tábor lezajlásáról, hat napon keresztül napi nyolc óra fújás kiveszi az ember zsírját. Megírta a játszott darabok címeit is, jó összeállításnak tűnik. Pár darabot nem is ismerek közülük, de ez csak addig tart, míg be nem szerzem a partiturákat. A szegedi csapat pedig Valenciába készül egy nemzetközi megmérettetésre, szurkolok nekik hogy a busz utánfutójára hazafelé majd ráférjen a "pálma". A mi csapatunk marad a járás határain belül, szűkebb hazánkat boldogítjuk a fúvós zene általunk képviselt minőségével - ami nem más, mint szépen fogalmazott "tradicionális" játék, a stukkátó és társai használatával. Bár már kezdenek leszokni róla:) Felvarrták az ingblúzokra a dísz(eke)t, így szombaton Borsodnádasdon már nem begyűrt fehér ingben, hanem az új ingblúzban fogunk izzadni. Ma az is kiderült, hogy a menetzenétől (felvonulás) eltekintettek. Ez szintén jó hír, a csapat velem az élen indulhatna a paraolimpián...:) Vasárnap pedig a soron következő térzene lesz a régi "Bükk" étterem - ma Árpád kávézó teraszán, vagy előtte. Javasoltam hogy legalább dobási távolságra legyünk a lakóháztól, ki tudja melyik emberbe' mi lakik, ha el tudjuk kerülni, kerüljük el a "baleseteket". Arra pedig semmi szükség, hogy Michelin babának öltözött polgárőrök vigyázó szemükkel pásztázzák az ablakokat, honnan mit szeretnének a zenekar nyakába sózni. Évekkel ezelőtt az egri katonazenekar kiült próbálni a próbaterem és a laktanya kerítés közti területre az aznapi próbát megtartani. A laktanya kerítése apró téglából épült valamikor 1880 körül, csuda masszív darab. Sem kilátni, sem belátni nem lehet. Valamelyik korlátolt agyú műanyagzenét kedvelő tahó pedig egy mozdulattal beszüntette a próbát. Bedobott a kerítés jótékony takarásából egy fél téglát a zenekar közé. A tégla az egyik korpuszban kötött ki, de ennyi erővel embert is találhatott volna... Nem is téglára gondolok, de untig elég ha a hamutartót kiüríti valaki az ablakon keresztül a zenekar feje felett. Bosszúságnak elég biztosan. Mint ahogy az is feledhetetlen, hogy egyik Zounok-i reggeli ébresztő alkalmával a tízemeletes ház ablakából - természetesen a sötétítő függöny mögül - egy integető kéz kívánt a zenekarnak valamit, aminek az itthoni - bár gondolom nemzetközi - jelentése is a ló fajfenntartó szervével kapcsolatos. Nyújtott kar, ökölbe szorított kéz, s bőszen lengeti - a karját. No comment. De ma is süt a nap, tegnap esett az eső, sikerült rókagombából megalkotni egy príma levest, hozzá pedig egy - gyönge nyárinak nem nevezhető ételt, ami tompítja a gondolkodást, esetleges álomkor pedig a kardfogú tigrisek kergelészenek - , körömpörköltet hódmezővásárhelyi módra. Természetesen mindenfajta köret nélkül, á la natur friss kenyérkével. Köszönöm a türelmet. 14:36