permet

"Szürke minden elmélet, zöld csupán az Élet aranyfája" - Goethe. Igaz, a fordító az "Élet"-et kisbetűvel írja, de nem gond. A gond nem itt kezdődik. Fáradt vagyok. Nem kicsit. Tudnék többet enni. Mazochista sem vagyok. De fogyni akarok, s fogyni is fogok! Kezdetnek jó, hogy minden nehézség nélkül megmászom a kerthez vezető hegyet. Nem fújtatok annyira, mint pl. ősszel. Nem érzem a permetezés után sajgónak sem a hátam, sem a vállaim. Segített a kovácsüllős reggeli torna? Már tornázom(?) lassan harmadik hónapja minden reggel. Nem annyira, hogy megizzadjak, csak egy kicsit. Ami még mindig több, mint az elmúlt huszonév alatt. Majd jövök még s ez nem fenyegetés! Ja, igen. Most ez a háttérzaj: Weber: A bűvös vadász - háromfelvonásos opera Szövegét Johann Friedrich Kind írta) Vezényel: Marek Janowski, km: a Berlini Rádió Énekkara (karig.: Robin Gritton) és a Berlini Német Szimfonikus Zenekar Szereposztás: Ottokár, cseh herceg - Andreas Schmidt (bariton), Kuno, hercegi fővadász - Anton Scharinger (basszus), Agáta - Sharon Sweet (szoprán), Ännchen - Ruth Ziesak (szoprán), Gáspár - Kurt Rydl (basszus), Max - Peter Seiffert (tenor), Remete - Matthias Hölle (basszus), Kilián - Roman Trekel (bariton), 1. és 3. nyoszolyólány - Gabriele Rossmanith (szoprán), 2. és 4. nyoszolyólány - Yvi Jänicke (mezzoszoprán), Samiel - Peter Matic Köszönöm a türelmet. 20:21

leos

Szombat este nem húzom az időt, de még van egy kicsi a közvetítés kezdetéig. Tehát a mai napra "rendelt" zeneszerző Leos Janácek. Sajnálatos módon, nem sokat tudok róla. Még Szolnokon dolgoztam, mikor a szokásos havi Antikvárium látogatáskor megkapta a szemem egy LP. Nekem akkor még ismeretlen zeneszerző Sinfonietta című műve, öt tételben. Ki ez a fickó, mikor élt, mit alkotott? Persze, megvettem a lemezt s meg is füleltem. Ha jól emlékszem, a Sinfoniettat 1924-ben írta. Sok információ nm volt a lemezen, különösebben nem is néztem utána. Aztán időnként hallottam pár művét, s érdeklődéssel fülelem azóta is. (Helyesen: Janáček, Leoš) Hukvaldy-ban született 1854. július 3-án. Zenei tanulmányait Brnóban (Brünn) kezdte 1865-ben, innen került a prágai orgonaiskolába, majd a lipcsei és bécsi konzervatóriumokba. 1881-ben orgonaiskolát nyitott Brnóban. Hamar felfigyelt a nép költészetére és zenéjére. Első kimagasló sikerét Jenufa című operájával (1903) aratta. Az opera bécsi bemutatója 1918-ban további sikert hozott neki. Életművének javát idős korában alkotta. 1928. augusztus 12-én, hetvennégy éves korában Ostravában halt meg. A komponista életműve Dvorák és Smetana munkásságához szorosan kapcsolódik. A szellemi rokonság kimutatható abban is, hogy Janáček szerzeményeit is a cseh, pontosabban szűkebb pátriája, a morva zenei folklór hatja át. A Glagolitikus misét két esztendővel halála előtt, 1926-ban írta. A mű, noha liturgikus szerkezetű és szövege ószláv liturgikus nyelven íródott, a legkevésbé sem vallásos mű: „A nemzet biztonságában való hitemet akartam kifejezni...” Ma pedig nemsokára kezdődik az zemerháromBartókon: 18.00 Közvetítés a New Yorki Metropolitan Operaházból Leos Janáček: A holtak háza Háromfelvonásos opera Szövegét - Fjodor Dosztojevszkij regénye nyomán - a zeneaszerző írta Vezényel: Esa-Pekka Salonen Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara Jó lesz háttérzenének a rabszolgamunkához - a látható kottától azér' szebben írok :) Köszönöm a türelmet. 17:51

labanc oroszlán

Sándor nap előtti este miről is írhatnék? A zemerhárombartók(sic!) Karl Bőhm vezényelte Mozart: Idomeneo-t közvetít, jegyzékszáma 360. Mármint a K.V. Vagy a körüli :) A márciusi ünnepségeket beszegtük, voltak benne szép részek. Az különösen tetszett, hogy a pénteki koszorúzás után megkértem a kollégákat, dobják le a vállfára akasztott ruhám a proszekturán. Úgysem megy oda 15-ig senki. 15-én viszont nem volt meg a sapkám. Sem induláskor, sem azután. Valakinek megtetszett s magáévá tette. Legyen vele boldog, hordja/viselje egészséggel. Annyira nem zavart a dolog, csak furcsa. No, mindegy. Sapka nélkül pedig tűzoltó egyenruhát sem hordunk (mert az egyenruhához jár a sapka, anélkül olyan, mint az úttörő nyakkendő nélkül). Áthidaló megoldásként a gyalogmenet idejére a fejemen "felejtettem" a baseball sapkámat... Biztosan érdekes lehettem benne, az egyik szurkoló meg is jegyezte, hogy "a főnökön nem tányérsapka van". Reagálásom csak ennyi volt: Nem. S nem is lesz. Eldudáltuk a menetet, három indulóval végigértünk, sőt - a Fejérváry trió része csak egyszer került terítékre. Helyfoglalás után a szokásos, annyi különbséggel, hogy elmaradt a "Vakpali"-zás, simán Himnusszal kezdtünk. Beszéd, műsor, majd koszorúk. Kossuth Lajos nyolcszor üzente, hogy elfogyott a regimentje. Rövidnek tűnt, pedig hosszabb volt. Időileg. Vagy csak én feleztem a tempót. Amit megtettem volna az utolsónak eljátszott labanc indulóval is, amit most játszottunk először. Igen, a huszárok díszmenetére játszottuk ezt a labanc darabot. Csak annyira lettem mérges, hogy a Teremtőt egy mondatban emlegetettem egy kokottal... Nem vagyok rá büszke, de elborult az elmém(?)... S nem keresek kifogást senkinek. Kifogás mindig van, pedig egyikünk sem politikus... Ja, igen. Eléggé el nem ítélhető módon, kilencedszerre is belekezdtünk a koszorúzási zenébe, de elfogyott a koszorú. S én leittettem. Nagyszerűen sikerült - volna. Ha nem subdominánsom teszem. De ott tettem. Remélem utoljára... Jajj... Az is igaz, hogy senkinek nem tűnt fel. Vagy látták rajtam, hogy morcos vagyok s nem ingereltek. Mert oroszlán vagyok, de büdös sem, és ordítós sem. Miután eljátszottuk a labancos indulót, bemondtam mégegyszer. "Nomégegyszer. De most úgy, ahogyan integetek" Ez is érdekes volt. Jön még a kutyára teherautó. De jön ám, majd vasárnap a próbán. Mert. Köszöünöm a türelmet. 20:06

kódex

Időnként úgy érzem magam, mint egy kódexmásoló szerzetes :) Viccet félretéve, akinek már volt/van/lesz dolga sok írnivalóval, tudja hogy mire gondolok/gondolhatok. Igen, kitalálták már hogy 'ámítógéppel is lehet kottát írni, sőt még a múlt évezredben Németországban a kottaírógépet is kifejlesztették. Ha jól emlékszem, 1984-ben. Akkor 2000 nyugatnémet márka volt az ára... Látni nem volt szerencsém a gépet, biztosan utána lehetne keresni, de se időm, se ingerenciám. Maradok a hagyományos, ám annál lassabb kézi kottaírásnál. Nem annyira szép mint egy nyomtatott, de kottagrafikus sem vagyok. Úgy vagyok a kottaírással, hogy még mindig jobb ha én írom el, szidják a másolót. De a saját kottaírásomat is elég jól olvasom, s ha partiturából megy a kimásolás szólamonként - mint most is - , még szépíthetek rajta. A leírt hangon csak annyit, hogy egyértelmű(bb) legyen. Mert az (is) fontos. Köszönöm a türelmet. 21:28

Lyszisztrate

Nakéremszépen! Kaptam ma egy levelet a Mestertől, amiben engedélyezi/jóváhagyja a darab előadását: "... Betekintvén munkájába, úgy találtam, hogy kitűnő szakember vette a fáradtságot e számomra meglehetősen furcsa feladat elvégzésére. Természetesen nincs kifogásom a műsorra tűzése és teljes eljátszása ellen. Remélem, hogy nem szerez csalódást sem a zenekar, sem pediglen a hallgatóság számára. Lelkes és hozzáértő munkájáért hálás vagyok. Sok sikert kívánva üdvözlöm Tisztelettel: Petrovics Emil Budapest, 2010. február 25." Köszönöm a türelmet. 19:08

bohém

Történt pár dolog, címszavakban: van városi költségvetés, van (lett) támogatás, annyi, amennyi tavaly, s ez ugyanannyi, mint 2000-ben. "szegény ember vízzel főz..." nem folytatom, mert nem tűr nyomdafestéket. A Mester még hallgat, pedig február idusa elmúlt. Engem azért nem tör le annyira (dehogynem), szántom a kottafejeket, haladni köll. Nagyszerű a spanyol ténta, már 200 patron vár felhsználásra s ez nem kevés. Ismét szombat este van, s ismét közvetítés kezdődik 19:00-kor. S mire leltem egy fotót, addigra az első majd' húsz perc el is telt. :) Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Giacomo Puccini: Bohémélet Négyfelvonásos opera Szövegét - Henri Murger regénye nyomán - Giuseppe Giacosa és Luigi Illica írta Vezénel: Marco Armiliato, km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig.: Donald Palumbo) Szereposztás: Mimi, varrónő - Anna Netrebko (szoprán), Rodolphe, költő - Piotr Beczala (tenor), Marcell, festő - Gerald Finley (bariton), Musette - Nicole Cabell (szoprán), Schaunard, zenész - Massimo Cavalletti (bariton), Colline filozófus - Oren Gradus (basszus), Benoit, háztulajdonos és Alcindor, állami tanácsos - Paul Plishka (basszus), Parpignol, játékkereskedő - Jeremy Little (tenor), Utcai árus - Raymond Aparentado (tenor), Vámtiszt - Joseph Turi (basszus), Őrmester - Jason Hendrix Köszönöm a türelmet. 19:19

jégtörő Mátyás előtt

A tennivalóim nem akarnak csökkenni, sőt! Csütörtökre ígértek egy újabb választ, vagyis akkor ül össze a társaság, s hogy mit fognak dönteni, már remélem este megtudjuk. Akárhogyan lesz, nem adjuk fel. Évente öt olyan megmozdulása van a városnak, amin eddig (1895 óta) a mindenkori csapat nem hiányzott. Vasárnap 11-en voltunk. Velem együtt. Nem annyira happy, de nem tudok mit csinálni. Beszéltem a jelelévőknek arról, hogyan kellene dönteni. Igen, valamilyen szinten befolyásoltam őket. Meghallgatok mindenkit, bármilyen "elszállt" ötlete is van. De ne passzírozzuk a szart, arra ott vannak a döntéshozók. S mivel a harag erő nélkül mit sem ér, ezt ajánlottam: ha van/lesz pénz a márc.15-i ünnepségre, ott leszünk. Ha nem lesz, nem megyünk. Pont. Mert az ijesztés "ezeknek" nem számít. Szerintem nem hiszik el, hogy meg merjük csinálni. Pedig de - meg merjük. S ezért/erről bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni bot nélkül is, nagy nyilvánosság előtt is. Már szinte mindenkivel sikerült beszélni aki érintett az ügyben, de széles mosolyon s ígéreten kívü nem történik semmi. Nagyon nincs rendben, de ez szintén nem rajtam/rajtunk múlik. Ugyanúgy készülünk a vasárnapi proszekturai menetek alkalmával, mint tavaly, vagy azelőtt. Mert edzésben kell maradni. Gyakorlás nélkül nincs produkció, sokszor leírtam már (s le is fogom még párszor), a zenekari produkció nem egy nagykabát amit leakasztok a fogasról amikor szükség van rá. S nem, nem értik meg. Felsőfokú végzettséggel nem értik meg. Vagy nem akarják, s ez még rosszabb. Persze a diploma nem minden, de azért bocsásson meg a világ... Herbnek még mindig nincs utánpótlása, hetente több alkalommal is rákérdezek a tulajnál. Viszont Herb szomját oltandó - számomra - új königsblau ténta(!) került hozzám. Egyelőre 60 patron, de próbának is jó lesz. Spanyol gyártmány, s ilyennel még nem dolgoztam. Köszönöm a türelmet. 21:47

Ariadne

Szombat van, tudom, nem nagyon rángattam az istrángot ezen a héten sem, már ami a bejegyzést illeti. Tele van minden a politikával, kicsit jobb/szebb lesz az idő s nem járok helyi busszal. Hogy mennyi marhája van a világnak akik (jó nagy hangon) osszák az elmét az utazóközönségnek. Mindenki a tüzéreknél szolgált valamikor, hogy ordít?! Zenér sem szeretek hangosan hallgatni (időnként azért előfordul), nem még az igazmondó juhászokat. Előrelépés nincs költségvetésileg, ma nem mentünk el a megyei megmérettetésre sem. Gyalog messze van... meg egyébként is... Pont. A téli olimpia mai eseményei helyett ez lesz a háttérzaj a kottaíráshoz: 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Richard Strauss: Ariadne Naxos szigetén Egyfelvonásos opera előjátékkal Szövegét Hugo von Hofmannsthal írta Vezényel: Kirill Petrenko, km: a New York-i Metropolitan Operaház Zenekara Szereposztás: Primadonna, Ariadne - Nina Stemme (szoprán), Zerbinetta - Kathleen Kim (szoprán), Zeneszerző - Sarah Connolly (mezzoszoprán), Tenorista, Bacchus - Lance Ryan (tenor), Zenetanár - Jochen Schmeckenbecher (bariton), Udvarmester - Michael Devlin, Táncmester - Tony Stevenson, Lakáj - James Courtney, Fodrász - David Crawford, Harlekin - Markus Werba, Scaramuccio - Mark Schowalter, Truffaldin - Joshua Bloom, Brighella - Sean Panikkar, Najád - Anne-Carolyn Bird, Driád - Tamara Mumford, Echo - Erin Morley Köszönöm a türelmet. 17:33

MET

Mivel szombat este van, nem húzom az időt. Voltak a héten események, nem minden happy, de lesz jobb. Majd megírom - vagy sem. Mindenesetre, remek "háttérzaj" van :) 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Donizetti: Az ezred lánya Kétfelvonásos opera Szövegét Jules Henri Vernoy de Saint-Georges és Jean Francois Alfred Bayard írta Vezényel: Marco Armiliato, km: a New York-i Metropolitan Operaház Zenekara és Énekkara (karig. Donald Palumbo) Szereposztás: Marie - Diana Damrau (szoprán), Tonio - Juan Diego Flórez (tenor), Berkenfeld grófnő - Meredith Arwady (mezzoszoprán), Sulpice őrmester - Maurizio Muraro (basszus), Hortensius - Donald Maxwell (basszus), Crakenthorp hercegnő - Kiri Te Kanawa (szoprán), Káplár - Roger Andrews (basszus) A képnek semmi köze sem az íráshoz, sem ehhez az operához (azon kívül, hogy francia nyelvű az előadás) - ám remek kép. Köszönöm a türelMET 19:50

pikírozás

Nem valószínű, hogy ma ismét rekordmennyiségű hó esne mifelénk. Süt a Nap, kék az ég, max. mínusz 2 celsiusok repkednek szél nélkül. De holnapra ideérhet. Izzítva van a hólapát, s ha úgy lesz, a proszektúrát követő ebéd után tudom is hómentesíteni a garázs előtti terepet. Ma reggel viszont a stresszkóban sikerült vételeznem két darab 58 cm hosszúságú műanyag virágalátétet. Amit balkonláda alá szoktak tenni. Nos, én nem arra használom, hanem - a tavaly kicserélt ablak belső párkányára teszem, s - abban lesznek a virágpalánták. Természetesen "ízléses" kimosott/fertőtlenített, az alján kilyukasztott tejfölös poharakban. Csak azért ezekben, mert még nem érkeztek meg az üzletekbe a tőzegcserepek. Amivel könnyebb bánni, ha tisztaság szempontjából nem is a legalkalmasabbak. Mivel képeket nem tudok beilleszteni, így csak a nevüket írom le azoknak a növényeknek, amik lassan, de biztosan földbe kerülnek. Elsőként a Passiflora caerula/Golgotavirág. Nagyon dekoratív növény, magassága/felfutása 400 cm körüli, s ráadásul örökzöld. Futónövények közül még a Cobaea scandens/Serleglonc kerül poharakba. S a következők: Gerum chiloense/Gyömbérgyökér , valamint Zinnia elegans/Törpe rézvirág s Rosmarinus officinalis/Rozmaring. Utóbbiak nem futónövények, de nem is akarok edzést tartani nekik:) S amivel tavaly is próbálkoztam: Fragaria vesca/Szamóca. De nem akármilyen szamóca! Ez kéremszépen "erdei szamóca" ami magról ültetendő. Olyan pici magja van, hogy netovább :) A magot a komposzt tetejére kell vetni, vékonyan takarni és üveg lappal leborítani, és 15-18 fokos hőmérsékleten tartani. A kelés után hat héttel kell pikírozni. Nos, én ezt kihagyom. Mármint a pikírozást. Eleve csak pár szem magocskát teszek egy-egy edénybe, s majd a legerősebb kettőt hagyom tovább növekedni. Mára viszont befejezem, s tanulok egy kicsit a holnapi próbára. Köszönöm a türelmet. 15:21

MüPa

Elutaztam, hazaértem - s közben... Azzal kezdődött, hogy nem kellett a kakasokkal kelnem, elég volt csak ébredni. Így reggel indultam 6:30-kor. Már esett a hó, de még nem vészes. Hogy a szél is fújt, azt olyankor nem nagyon díjazom. Oda se neki. Az út során (53-as, 23-as, 21-es és m3-as utak) végig szakadt a hó, olyan ötforintos nagyságú pelyhekben. Kb. félúton felszállt a buszra két fickó - kinézetük alapján két csöves - , de kiderült hogy jegyellenőrök :) Nem volt semmi hiba, a következő benzinkútnál leléptek. Volt fűtés a buszon, s a sofőr sem érzett késztetést arra, hogy az utasokkal megossza "Lagzigusztibódilajos" , valamint a Fásy-mulató M.o.-n világhírű sztárjainak lélekromboló tevékenységét. Így szépen beértünka fővárosba, két óra50 perc alatt. A menetidő egyébként három órában lett hitelesítve, de akkor egy pihenőt is be szoktak iktatni. Örültem annak, hogy szakad a hó. Amikor már tudtam, hogy 30-án megyek, reménykedtem is benne, hogy lesz hó. Ami jótékony módon eltakarja a "Sorstalanság" írója által sem kedvelt kutyaszart. Bár, ha nem kötődik Budapesthez, lehetne neki küldeni egy pár adagot... csak emlékként. Eljutottam a Kálvin térre időben, a találkozó is sikerült, beültünk a Szabadság hídnál lévő B.K.-be. Életemben másodszor voltam ilyen "műanyagmadáreleség"-et árusító önki étteremben, sikerült is egy 0.5 literes buborékmentest elfogyasztani, a másik fél egy kávét ivott ízmódosítók nélkül. Majd következett az antikvárius,aki telefonált, hogy késni fog egy kicsit. Délre beszéltük meg, s kis késéssel 13:30-kor át is vehettem a hőn áhított kottákat. De ha tudtam ezekre a kottákra várni több mint húsz évet, ezen nem akadok fel. Sikerült egyik "bloggertársat" és Barátját megfűteni, hogy ne hagyják ki ezt a tegnap délutáni koncertet. Nem utolsó sorban, először sikerült Vele/Velük találkozni. Csak kevés idő maradt beszélgetésre, beültünk a koncertre, s koncert után én még jöttem is haza. Nekem könnyű, én elfogult vagyok ezzel a zenekarral s Karmesterükkel szemben, nekem tetszik ahogyan s amiket muzsikálnak. Ismerve a nem kevés nehézséget, ami közbejöhet a felkészülés/utazás/koncert során. De ez tulajdonképpan a közönségre nem tartozik, csak a végeredmény, s ez így is van rendjén. Nagyszerű volt a koncert. Két ősbemutató is volt, az egyik nagyon tetszett, a másiknak csak az utolsó tétele. Az első két tételnél az jutott eszembe (eléggé el nem ítélhető módon, mer' ha nem tetszik, csinálj jobbat jeligére), hogy ennyi hangból már egy jó darabot is lehetett volna összehozni. Lehet, hogy ez irígység, lehet hogy más. Egyik volt tanárom szerint, akinek nincs ötlete, az nem zeneszerző lesz, hanem hangszerelő :) Nem tudom, nekem az első és második tétel "felejtős". Nem volt bennem az a jó értelemben vett borzongás. De a harmadik (befejező) tételnél igen. Egyébként szívesen belenéznék a partitúrába, merő kíváncsiságból. Mindegyik darab kottájába. Az elsőként játszott művet már hallottam párszor, különböző zenekarok előadásában. Jó darab, meg kell hagyni. S akkor a negyedik darabról csak annyit, hogy kisebb együttesre íródott, mint a többi, érdekessége volt egy szóló cselló részvétele, na de boldog emlékű Frici bácsi ezzel a darabbal is nagyszerűt alkotott. Mindezek után mit írhatnék még a tegnapi koncertről? Aki nem volt ott, az sajnálhatja. Ilyen, s ehhez hasonló koncertre mindig lesz időm. Remélem erőm is :) Hazafelé pedig ismét jól jött a busz. Egy porcikám sem kívánta most a Budapesten maradást, februárban mennem kell úgyis a Mesterhez. Bár, akkor szívesebben mennék nem így - kutyafuttában - ,hanem valahol éjszakára megpihenve frissen kezdeni a másnapot, vagy frissebben, mint egy zsák agyag. S igen, még valami. Nem vétkeztem evésileg - vittem magammal négy darab rozsos spiccnek nevezett kifliszerű izét, igaz, reggel tettem bele egy kis vajat, sajtot, szalámit. Csak merő megszokásból. S buborékmentes vize(ke)t ittam. Semmiféle legális tudatmódosító, mogyorós csoki, fagyi, semmi, semmi. Milyen jó, hogy nem fogadtam meg a súlyleadást. Mer' erős vagyok :DD S akkor a műsor: 1. Lendvay kamilló: Csajkovszkij mester utolsó üzenete; 2. Hidas Frigyes: Fantázia gordonkára és fúvósegyüttesre; 3. Kákonyi Árpád:Suite in d - bemutató; Dubrovay László: Tavasz szimfonia - bemutató; Köszönöm a türelmet. 15:12

pótlás

Türelem, tornaterem. Jól sikerült a pénteki megmozdulás, voltak benne "szép részek". Megérkeztek a kisegítő tenészek, megkapták a kottájukat, s 17:00 óra előtt nem sokkal elfoglaltuk a színpadot. (Nem védte senki, vértelen győzelem volt) Újra berendeztük, mert még aznap próbáltak a vonyítósok (dümdüm/tüctüc) - s ez nem volt betervezve. Az egész műsort sikerült úgy összeállítani, hogy a tiszta játékidő 37:00 perc legyen. Ehhez jött a szövegelés, amit már november 09-én kézbesítettem a szpíkernek - gondolva arra, hogy lesz ideje átrágni magát az ismeretlen szövegen. Húzott is belőle, mert változtattak a meneten. De ez persze csak ezen a héten kedden derült ki - miután hétfőn újra elvittem a szöveget pendriwe-n. Biztosan annyira tetszett nekik a szöveg, hogy hazavitték. Egy biztos, nem tudták hová rakták. Mindegy, ezen nem múlik. Mondja a szpíker még hétfőn: jó hogy megcsináltad saint-moty a munkámat, így nem kell nekem agyalni. Felhomályosítottam, csak azért írtam meg a szöveget, hogy el ne baszarintsák. Okulva egy nem annyira kellemes - ám nem meglepő módon csillárleszakító szövegeléstől amit volt szerencsétlenségem végighallgatni nem túl régen. Bizonygatták hétfőn, hogy nem lesz csúszás a műsorban, tudják, felírták, ki-mennyit-mikor-miért-minek azt adja elő amit, stb., stb. Kinevettem őket s majdnem megsértődtek. Csak kettő perces csúszással kezdtünk, ez nem vészes. S valamit elfelejtettek. Belekalkulálni a műsoridőbe azokat a számokt, amikkel variáltak a csapat műsorán. Nem, nem nyúltak bele, csak minden általunk játszott darab után következett vagy egy versmondó, vagy egy népdalt éneklő gyerek. Akik valamilyen megmérettetésen díjat nyertek. Ezt elfelejtették hozzászámítani a műsoridőhöz. A szünetig sikerült a műsort cca. 35 perccel túlhúzni. S a vége előtt mondja a szpíkernek az egyik szervező, hogy ne azt mondja a közönségnek, hogy 10 perc szünet következik, hanem pár percet mondjon... Pár perc alatt a közönség el sem tudja hagyni a helyszínt, pisi-kaki-dohányról nem is beszélve... S annyi idő a színházterem kiszellőztetésére sem elég. Mert elhasználódik a levegő zárt térben, ahol annyi ember van. Mindegy. Nagy tapsot kaptunk, ráadást nem játszottunk, nem éltünk vissza a helyzettel, rátéve a csúszásra még pár percet. Jó érzés volt látni - kikukucskálva a függöny mögül még kezdés előtt - , hogy az erkélyt is megnyitották a nagy számú közönségnek. Telt ház volt. Na, ebben legalább remekeltek a szervezők. Még akkor is, ha van mellékzöngéje a dolognak. Fejvesztés terhe mellett az iskolákból visszaigazolást kértek, hogy mennyien képviselik az oktatási intézményt. Mint anno, mikor kivezényeltek a helyi laktanyákból egy századot, hogy tele legyen a színházterem :) Nem von le semmit az egészből, nem dobáltak meg bennünket (sem), gy darab művészet kipipálva, készülünk az év további rendezvényeire. Olyannnyira, hogy ma délelőtt már a proszekturán találkoztunk ismét, és pár számunkra még ismeretlen nótát bevizsgáltunk. Még ősszel hozta a zenekari elnök - eléggé el nem ítélhető módon nekem pedig nem volt türelmem ma. Vagy mittudomén mi történt velem. Káromkodtam egy kacskaringósat a próbán. Nem zakkantottam meg egyik tagot sem, inkább csak nekem volt kellemetlen (utána). Tegnap tesóm hozott egy új gépet, monitorral. Nekem új, ez az Ő régi gépük, csak vettek egy újat, s felajánlotta "népgazdasági hasznosításra". Másik tesóméknak nincs rá szükégük, így elfogadtam. A laptop így most pihentetésen van, szoknom kell ezt a nagy monstrumot. Azt hiszem mára elég lesz, pedig a tegnapi időrabló-s napról nem nagyon írtam. Ha nem felejtem el, arról is fogok. De nem sikerült teljesen kész lenni az anyaggal. Már amit írtam, az esetleges hibák javításával. Márpedig harmincadikán Bp-re megyek, s készen KELL lennem. Köszönöm a türelmet. 09:26

Herb330 - Made in China :P

Ha már ilyen szépen rákérdezett pár ember, bemutatom Herb330-at: Herb330 a neve a töltőtollnak, amivel írok:) A szomszéd mindenesboltban vásároltam nem túl régen, vagy két éve... Rendeltem belőle egy dobozzal, de sajnos alkalmi vétel volt akkor is, a bolt fenntartója sem találkozott vele azóta sem. Különlegessége Herb330-nak, hogy vékonyabban ereszti magából a tintát, mint a 0.1 mm-es japán tollaim. Jó vele dolgozni, "szívatós" de nem átvitt értelemben:) Tinta is van hozzá, szép Königsblau színű, pelikán márkájú. Van még pár töltőtollam, azokkal általában a zenekari szólamokat írom, ahhoz nem kell nagyon vékony hegy. Mint majdnem mindenhez, ezekhez a tollakhoz is kell türelem, de ha valaki veszi magának a fáradtságot s megtanul vele írni, akkor sokat tud dolgozni. Már ha ez cél. Nálam cél. S azért írom a kottát (is) töltőtollal, mert nem kell véletlenül sem rányomni a papírra, hogy a csíkot húzza maga után. Elég ha leteszi az ember a tollhegyet a papírra s már írhatja is a gyönyörű írásjeleit. Mondjuk, azt hozzá kell tennem, hogy nem írok szépen kottát (sem), csak olvashatóan. Több pedig nem is kell, kottagrafikusnak sem készültem soha. Próbálkoztam a nagy nevű töltőtollkészítő termékével, csak nem volt elég időm megszokni. Az első Parker töltőtollamat egy kedves kollégától kaptam még Szolnokon, be volt száradva, valami lomtalanításon lelte. Helyrepofoztam, tiszta szesz általi átmosatással. S amilyen ügyi voltam, véletlenül ráültem. Semmi baja nem lett, csak meghajlott. Ennek köszönhetően viszont csak dísznek alkalmas, használni sajnos nem lehetett. Aztán valamikor az évezredforduló előtt rááldoztam egy másikra, ugyanebből a márkából. Ezt sem volt időm megszokni, nemes egyszerűséggel valakinek megtetszett s magáévá tette. Aztán kicsivel később - szintén nem kevés HUF-ért - , vettem egy Senator-t. Jó nehéz a többihez képest, "van benne anyag". Szép kiállítású toll, nem szívatós, hanem sima patronos, de nem jó bele a Parker töltötollba való patron, csak az egy számmal kisebb, amiből millió fajta van. Színben is. Herb330 viszont eredeti Made in China, színe leginkább a valamikori Néphadseregben használatos gyakorló nadrág színéhez hasonlít. Amit kiselejtezés után még pár évig valaki használt az építőiparban. Igazi, megkopott zőőőd színű. Nem annyira szép. Sőt! Szóval zőőőd színű a tollház, természetesen a levehető kupakja nem zöld, hanem arany színű. Olyan kis mattos arany színű. Amikor vettem, egy forint híján egy Károly Róbert arcképével díszített szintén zöldes színben játszó papírpénzt kértek érte. Annyit a hülyének is megér, hát még nekem! De nem bántom, olyan, amilyen. Nem tehet róla szegény, így öltöztették fel. S én szeretem! S szeretném, ha idén megérkezne belőle a megrendelt dobozzal, ami cca. negyven, vagy hatvan darab. Csak hogy legyen. Köszönöm a türelmet. 16:09

finis(ch)

Utolsó tételnél tartok, de be kellett fejeznem mára - teljesen kikészülnek a 20/20-as látással megáldott szemeim... De jó lenne kettő egész nap amikor csak Herb330 dolgozik velem együtt. Még akkor sem tudom a végére biggyeszteni a pontot, mert át is kell nézni, javítani esetleges elírásokat, miegyéb. De már a finisben vagyok:) Nem húzom az időt, szombat este van. Háttérzajként a zemerhárombartók (sic!) R.Strauss: Rózsalovag operáját közvetíti a Met-ből. Holnap délelőtt 10:00-kor lendül apálca a Zeneteremben! Köszönöm a figyelmet. 19:20

fogyi

Súg a fülem. Azért súg, mert egy lusta disznó (is) vagyok, nem haladok a szívesen csinált meloval, urambocsá' alkotói válságban vagyok:) Majd elmúlna, csak nincs rá idő. Idő, idő, idő. Múlt, jelen, jövő. Jobban ugrok mindenre az eltelt nyolc napban. Nem fogadtam meg, de május elsejére szeretnék nem úgy kinézni, mint egy kötözött sonka... Na. Első nekifutásra - ha ez nem hordozná már magában a sportot - 15 kg feleslegtől szeretnék megszabadulni. Persze, csak nem evéssel... Mert a sport sem az én világom. Nagyon megy a több percen keresztül tartó távolbanézés, a "majd holnap" zsolozsmázás szerű ismétlése is. Jobbnál jobb ötleteket szívesen veszek, csodabogyókban nem hiszek. Idáig elhagytam a napi két liter kólámat, meg a szénsavas italokat úgy általában. A csoki, fagyi, csokifagyi, jégkrém hegyek is a száműzöttek listáján szerepel. 17:00 óra után nincs evés. Bár éppen tegnap este hatkor sikerült 0.5 liter aludttejet "be a szervezetbe" á la Kun Béla. (igen, szép lett ez a mondat) Vasárnap lendül a pálca a proszekturán, az is előttem/előttünk van. Mert a 22-i koncertre kettő(!) próbánk van. S ez akkor sem annyira megnyugtató, ha a tagság nagy részének a könyökén jön ki - a könyökén, az összes létező hibával. Végül is, ha a hibákat nem számítom, még akár elégedett is lehetnék. De nem, mert én olyan marha vagyok. Na, tessék. Egész állatsereglet. S huszonkettedikéig még van egy Bp-i menetem is, a Mesternek viszem a kész anyagot, rábólintás nélkül nem akarok tovább lépni. Mert mi van akkor ha a Mester nem úgy képzeli, ahogyan én? Ebben meg is állapodtunk anno, tehát így működik, vagy sem. Az elején írtam az időt. Múlt, jelen, jövő. Annyiban kapcsolódik, hogy a Mester ezt a darabját akkor mutatta be az Operaház, amikor születtem:) Életkori sajátosság miatt én csak 1982-ben ismertem meg a darabot, azóta a kedvencek közt szerepel. A bakelit lemezem annyiszor le lett játszva, hogy elkopott. Ahogy visszaemlékszem, már akkor is agyaltam azon, milyen jó lenne nekünk fújósoknak is ilyet játszani! Kb 1997-ben találkoztam először a darab zongorakivonatával. Nem muzsikus látogatóknak egy kis segítség: a zongorakivonat az egy olyan dolog, amiből az énekesek, kórus, meg tudják tanulni a darabot zenekar nélkül. Erre vannak az ún. korrepetitorok, akik "idomítják" őket. Idén, vagyis tavaly október kötnyékén jutottam el - baráti segítséggel - odáig, hogy sikerült teljes eredeti zenekari anyagot kapnom belőle. De készen leszek, ha a fene fenét is eszik. Ezért jövök ritkábban, vagyis kis adagokban. Mert kommenteket írok, a facebookon is előfordulok naponta többször is, egylőre az msn elérhetőségem bánja ezt a végjátékot. S ha a Mester részéről a rábólintás megy, akkor jön a rabszolgamunka. De nem engedem át másnak, az esetleges hibákat ott még tudom korrigálni. Vagy a tisztán nem érthető írásjeleket, amiket egy kívülálló másként lát. Hogy nem kell olyan írásjeleket adni, ami félreérthető? Nem, tényleg nem. Pont. Január 30-án is megyek a nagyfaluba, remélem szép nagy hó lesz s takarja a Sorstalanság írója által nem kedvelt látványt... nevezetesen a kutyaszart. S épp' nem akkor sztrájkol a MÁV, Volán, egyéb közfeladatokat ellátó állambácsi által is pénzelt szolgáltató... Köszönöm a türelmet. 21:11

dec.30.

Olyan volt, amilyen ez a 2009-es év, gondolok a (bel)politikára, H1N1 körüli vitákra, miegyébre. Nem tudok, és nem is akarok évértékelő bejegyzést írni sem, csak olyan ide-oda kapkodósat. Kezdem a jelennel. Ezerrel dolgozik Herb330, mint szoktam emlegetni, legjobb múzsa a határidő. Idén is voltam pár helyen, nagyszerű muzsikákat füleltem, nagyszerű embereket ismertem meg! Volt még ebben az évben „agyalni való” is bőven, gondolok itt a pályázatokkal való kínlódásra, a hozzá(nem)értők viselkedésére. Amik adták a munkát nekem is bőven. Nem mintha nagyon unatkoznék egyébként. Kicsit változott a napi tevékenységek köre is, a délutáni szunyókálások ritkultak, a reggeli „penzumos” ébredések is tolódnak hol ebbe, hol abba az irányba. De különösebben nem fog változni, csak ha muszáj/muszály. Évek óta nem fogadok meg semmit, így év végén sem. Nyugdíjasként is azt csinálom, amihez értek egy kicsit, ez reményeim szerint a jövőben sem fog változni. Ha változik, az csak jó irányba történhet. Már csak azért is, mert a tapasztalatokat illik felhasználni. Néha kijövök a sodromból, s akkor jönnek a szentek az égből… Kívánok minden direkt erre járónak olyan 2010-es évet, amilyet szeretne! S azoknak is, akik esetlegesen a „vaskályha” netán a „rézgálicos vízben lehet fürödni” szavakkal találnak ide… Köszönöm szépen a kommenteket/hozzá(m)szólásokat, itt is, az e-mail útján kapottakat is. Régimódi ember vagyok, hiszek a szavak erejében. De sokkal nagyobb segítség, ha nem zárkózik be saját fejébe. Nyugi van, a nap holnap is felkel. S milyen jó, hogy ezt én/mi sem tudjuk megváltoztatni. Köszönöm a türelmet. 14:54

danny kaye

Az alábbi felvétellel kívánok minden esetlegesen, vagy direkt erre járónak kellemes ünnepe(ke)t! Ártani nem használ ha valaki érti is a szöveget, de nem feltétlenül szükséges hozzá. A "csattanó" kb 11:00 percnél jön :) http://www.tersmeditasyon.com/2008/02/evening-with-danny-kaye-and-new-york.html

Morgen kommt der weichnachsmann

Emlékezetes marad a mai Adventi koncertünk. Nem írok sokat, pár szót csak. Pár emberrel sikerült beszélnem, többek közt a műv.ház igazgatónőjével, Magdussal. "Saint-moty, egyre jobbak vagytok! Az a kis közjáték nem számít" Nos, mint említettem már itt is, elfogult közönségnek nem kunszt játszani. Nem történt ez másképp ma sem. Majdnem mindenki elégedett volt. Csak én nem... S nem áztatom magunkat, van/lesz nekem még álmatlanságom a mai napi játszás miatt. De félreértés ne essék, nem azért írom, hogy bárki sajnáljon, szó sincs róla. Ezzel a mai játszással az évet beszegtük, remélem jövőre jobb lesz. Következő fellépés január 22-én lesz, első próba 10-én. Lesz két próbánk, ami cseppet sem megnyugtató. De ne fessem az ördögöt a falra, meglátjuk/halljuk az első próbán. Köszönöm a türelmet. 21:14

ajánló

http://www.mupa.hu/programreszletes.jsp?id=K_29884&month=1&year=2010&day=30

havazik - nálam :)

Pontosan a négy hónappal ezelőtt (augusztus 12-én) írt bejegyzés szólt egy találós/talányos szövegről. Nem annyira érdekes, csak engem foglalkoztat nagyon. S még foglalkoztat is egy jó darabig... "be vagyok havazva" - a Csatabontóval. A Csatabontó pedig nem más, mint Lysistrate :) Haladok a munkával, de nem olyan tempóban, mint szeretném. Minden nap van más teendő is. Ezt más szavakkal akartam leírni, de nem annyira szép. Több, mint a felével készen vagyok, ám ez még nem a happy időszak. Tegnap hallottam az emerhárombartókon, hogy Bartók a hatodik vonósnégyesét 15 nap alatt írta. Ha ehhez hozzáveszem, hogy Petrovics Mester Lysistrate vígoperája foglalkoztat vagy huszonéve, nem is vagyok nagyon elkésve. Lassú munkához idő kell. Hét tételből fog állni a zenekari szvit. Vagy ötből. Mindenesetre ha elkészül, viszem a Mesternek jóváhagyásra. S ha Ő rábólint, akkor kezdődhet a rabszolgamunka a szólamok megírásával. S ezek után el lehet kezdeni a próbákat. Mi ezt itthon nem tudjuk megcsinálni, ehhez olyan csapat kell, mint a kedvenc fújósaim :) Beszéltünk erről is december 4-én a koncert előtti időben. S igen, akármennyi a teendő, az idén pontot akarok tenni a partitura végére. Az L'arlesienne-t befejeztem partiturailag, a farsangra való polkából csak szólamokat írtam. Ahhoz még egy vezérszólam szükségeltetik, ami ugye nem segítség senkinek... Eördögh tanár úr úgy fogalmazott anno, hogy aki vezérszólamból dirigál zenekart, azt olyan mintha vak vezet világtalant. 18-án Karácsonyi koncerten lesz játszásunk, s azzal az idei évet beszegjük. Nem került szóba eddig, de az éjféli misére nem hiszem hogy be tudják fűteni a zenekart. Ha már a templomot nem sikerül... Köszönöm a türelmet (elvégre szombat van) 17:31

2010.07.04 - 10

http://hu.windmusicgp.hu/

dec.04.

Csütörtökön elutaztam, megérkeztem. Pénteken mentem a délutáni helyszíni próbára s természetesen a hangversenyt sem hagytam ki. Kevés a szókincsem arra, hogy megfogalmazzam azt a nagyszerű élményt, aminek - hallgatóként - részese lehettem. Elfogult vagyok a zenekarral szemben, ezt hangoztatom is majd' mindig. De nem nehéz elfogultnak lennem. Amit Ők művelnek évről-évre, azt nem sokan tudják utánuk csinálni. Előttük se nagyon, de utánuk sem. Ez is fúvós zene - s nem is akármilyen. Sok fúvós zenekart sikerült hallgatnom az elmúlt év(tized)ekben, néhány csapatban játszottam is. Van ebben az országban néhány fúvós zenekar, akik jól, nagyon jól muzsikálnak. De magasan felettük áll a "Vasutas" - valami van ebben a zenekarban, amit nem tudok szavakba önteni sem, nem hogy megmagyarázni tudnám. S megköszönni sincs szavam. Csak mosolygok, keresem a szavakat... De amikor csak lehetőségem nyílik, mindig meg fogom őket hallgatni bárhol fognak muzsikálni. S bármit. Mindent szívesen hallgatok tőlük. Valami olyan pluszt adnak, amivel feltöltődik még az olyan mezei muzsikus is, mint én. Félreértés ne essék, azért tudom hol állok a fúvósok közt:) Nem erről van szó. Azt kívánom a "Vasutas"-nak, s mellettük minden fúvószenekarnak, hogy még sokáig játsszunk együtt a közönség s a magunk örömére (is). Már most idebiggyesztem, hogy 2010. január 30-án a Müpa-ban lesz koncertjük. S nekem azon is ott kell lennem, mert ott kell lennem. Nincs mese, szüksége van a lelkemnek rá. Köszönöm a türelmet. 21:07

Advent

Isten éltesse az Andrásokat (is)! Herb330 van izzítva, farsangi műsorra való anyag(ok), s a Lysistrate. Nagyobb falat, mint gondoltam. De vigasztal az a tudat, hogy a könnyen elérhető/elvégezhető munkák általában nem hozzák meg a kívánt eredményt. Lehet, hogy ez sem. Ha készen leszk azzal, amit vállaltam, attól kezdve sem sima az út. De "nem súg" állandóan a fülem, hogy még mindig nem csináltam meg. Ezen a héten már nem tudok vele haladni, szerdán elmegyek a kórházba. /Ismét szebb leszek :)/ Csütörtökön reggel pedig felülök a vonatra, s elmegyek Pécs városába. Pécs is azok közé a városok közé tartozik, ahol nem veszem igénybe a helyijáratú autóbuszok szolgáltatásait. Mindig, mindenhová gyalogláb. A rétesbolt kicsit messze esik az elnöki lakosztálytól, de nincs messzebb, mint a Székesegyház. Ahol pénteken Adventi hangverseny lesz. Megpróbálom áthúzni ide a műsort, nem sikerült az utóbbi időben "linkelnem" a pontos címet. Tehát: 2009. december 4. 19.30 óra Székesegyház MAGNIFICAT - A PÉCSI ADVENT ünnepi nyitókoncertje André Waignein: Magnificatjának tavaly decemberi pécsi bemutatóján a Csokonai-díjas Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar EKF 2010 Nagykövete és Pécs város vegyeskara, a Mecsek Kórus működött közre - Neumayer Károly karmester vezényletével. Az idei Adventi koncerten további két kórussal bővül az előadói apparátus: a szintén Kertész Attila karnagy vezette Bartók Béla Leánykar (a Kodály Gimnázium együttese), mely ebben az évben is nemzetközi versenyen elért két első hellyel gazdagította sikersorozatát és ünnepli fennállásának 35 éves jubileumát, valamint az eszéki J. J. Strossmayer Egyetem Akadémiai Kórusa, Antoaneta Radočaj-Jerkovič karnagy vezetésével. Az est szólistája: Ambrus Orsolya - szopránénekes, a PTE Művészeti Karának magánének szakos hallgatója, tanára Meláth Andrea Liszt-díjas operaénekes, a PTE Zeneművészeti Intézetének docense. Az előadást megtiszteli jelenlétével a mű szerzője, André Waignein. Hangversenyünk egyben tisztelgés a jubileumát ünneplő ezeréves egyházmegye elött. André Waignein (1942) belga zeneszerző. Tanulmányait Brüsszelben a Királyi Zeneakadémián és Monsban végezte: zeneszerzést, zeneelméletet, szolfézst, partitúraolvasást, zenetörténetet, trombitát, zongorát és kamarazenét tanult. Miközben folytatta zenei tanulmányait, tanított a Mouscroni Zeneakadémián. 1974-ben professzora lett a Monsi Királyi Zeneakadémiának. 1977-től igazgatója a Tournai Zenei Konzervatóriumnak. 1987-ben nevezték ki a Brüsszeli Királyi Zeneakadémia professzorának, ahonnan 2007-ben ment nyugdíjba. Zenéjét nem csak Európában játsszák, hanem az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is. Jelenleg katalógusában több, mint 1000 alkotást áll, a De Haske Zenei Kiadó (Holland) és a Tierolff Zenei Kiadó (Holland) forgalmazásában. Több mint 100 CD-ből áll diszkográfiája. Amikor Lille 2004-ben Európa kulturális fővárosa volt az "Európai Kórus Klub" felkérésére született a "Magnificat" szoprán hangra, vegyeskarra, és szimfonikus fúvószenekararra. A bemutatót Lille-ben tartották 2004-ben. André Waignein: Magnificat Előadók: Ambrus Orsolya - szoprán Mecsek Kórus, Bartók Béla Leánykar (Karnagy: Kertész Attila Liszt-díjas) J. J. Strossmayer Egyetem Akadémiai Kórusa (Karnagy: Antoaneta Radočaj-Jerkovič) Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar EKF 2010 Nagykövet Vezényel: Neumayer Károly A belépés díjtalan Köszönöm a türelmet. 18:39

nov. 21.

Ismét november 21-e van. Emlékezetes nap. Nem azért mert Olivér névnap van. Bár azért is lehetne, ha nem olyasmik jutnának eszembe a volt iskolaigazgatóról, amilyenek. Persze vannak benne mosolyogtató emlékek is, "csak a szépre emlékezem" jeligével... Csak nem a névnap miatt emlékezős - legalábbis nekem. (az MR3 Bartókból szól a "háttérzaj" - Istenek alkonya) 1981. november 21-én volt Keil Ernő bácsi búcsúkoncertje a "Ganz-Mávag" Fúvószenekar élén, az akkor még létező kultúrházban. Ernő bácsi 1896-ban született Freibergben. A Zeneakadémián tanult, majd az I. világháborúban az olasz frontra került. 1920-tól 1960-ig az Operaház harsonása volt. 1960 - 1982-ig a "baka konzi" - ban tanított, Farkas Tóni bácsival az iskolazenekar karmestere is volt. Hangszereléseit a fúvószenekarok jól ismerik, többek között Berlioz: Rákóczi-indulót, Ránki György: Pomádé-szvitjét, vagy a ritkán játszott Muszorgszkíj: Hovanscsina című operájának "Hajnal a Moszkva folyó felett" című darabot. 1984-ben halt meg, a rákospalotai temetőben nyugszik. Temetésén Hollós Lajos búcsúztatta a hadsereg központi zenekara közreműködésével. A dolgozószobája falán függött egy fénykép a kb. következő írással: Keil Ernő harsonás barátomnak, 1924. május 1. R. Strauss Hétfőn lefoglalom az elnöki lakosztályt Pécsett. December 3-án megyek, 4-én koncert, 5-én jövök haza. Ismét rövid vágta lesz (sajnos). Köszönöm a türelmet. 18:49

névnap

Délelőtt volt egy dudálásunk a proszekturán, 13-an voltunk... Velem együtt. Na, ezért megyek minden próbára úgy, mintha direkt szólampróba lenne. S ha többen vagyunk, annak csak örülök:) Délután pedig egy elnapolt, s egy előrehozott névnapi szendvics-evészetet rendeztünk. Hozzávalók: 1. a (nagy)Család minden tagja; 2. Szendvics alapanyag. Az pedig a következő: 0.80 kg füstölt-főtt tarja, 0.60 kg gépsonka. Mindkettő ledarálva, majd hozzávegyítve 2 db 0.10kg natur tömlős sajt, 1 db 0.10 kg karaván tölős sajt, és cca. 0.15 kg konyhahőmérsékletű Ráma margarin. Az egészet jóóól ki kell keverni s csak addig pihentetni hagyni, míg felkészül az ember fia a kenéshez. 3. 18 db zsemle kettévágva, 0.50 kg szendvicskenyérke. Az ember jól megfogja a kenőkést, s laza, ámde határozott mozdulatokkal felkeni a zsemlékre/kenyér szeletekre a kész masszát. Megszórja reszelt sajttal (0.50 kg összesen), s betolja a sütőbe. De csak a félbevágott zsemléket. A kenyérkék a szendvics sütőben készülnek el, nálunk csak "zsebes" szendvicsnek hívjuk. Ennyi. Ha jól számolom, 60 db lett. S csak 2.5 db maradt meg. Végképp nem bírtuk megenni... Ami nem is csoda, mert volt még az ünnepelteknek egy-egy torta. Az egyik sima csokoládé, a másik oroszkrém torta. S az oroszkrém torta írásával még mindig gondom van. Ha valaki tudja hogyan kell helyesen írni, kérem ossza meg velem a tudást! Nem, a tortákkal sem bírtunk, bár én mindent elkövettem. Italként elfogyott összesen 0.1 liter Vilmoskörte, ugyanennyi mandula likőr és 2x2.5 liter pepsi. Csak az íze kedvéért, nagy duzzogva. 11-en voltunk. Most csak pihegek. Asszem a vacsit kihagyom:) Köszönöm a türelmet. 20:47

"sorstalanság"

Két napja, hogy olvastam az író beszélgetését az ominózus lapban. Nálam borította a bilit. Nem tudom, ki hogy van vele, nálam ez nem nyerő... Tőlem okosabb irodalmárok/politikusok és "megmondóemberek" majd elmagyarázzák az arra vevő közönségnek. Nekem van saját elképzelésem az egészről. Nézzük csak sorba, mit gondolok felőle, és az egészről. 1. "A város ugyanis teljes mértékben balkanizálódott." Mármint Budapest. Szó se róla, van mit javítani a helyzeten. De láttam én már kutyaszart Berlinben is.... 2. "Mikor még Budapesten laktam, kis tranzisztoros rádiómmal mindig a fürdőszobába kellett mennem, amikor zenét akartam hallgatni, ugyanis csak ott volt jó a vétel." Nyolc éve lakik Berlinben. Nos, 2001-ben azért már voltak elérhető áron olyan rádiók, amikkel nem kellett kivonulni a fürdőszobába. 3. "...semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek" így van. részben, de ezzel nem szállok vitába (a többivel sem) 4."Nincs az ön, az irodalom terén rendkívül gazdag országában semmi olyan, amihez kötődne?" - kérdezte az írót. "Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak" - jelentette ki válaszában Kertész. "Elég, hogy az ön honfitársai zsidóvá tettek engem. A faji, nemzeti hovatartozás rám nem vonatkozik. Ami pedig az ön által említett gazdag magyar irodalmi tájat illeti, elárulok valamit: a szocialista évek alatt egyetlen egy államilag engedélyezett könyvet sem olvastam. Ízlésemnek ugyanis mindaz egyáltalán nem felelt meg. Mindig felfordult a gyomrom, amikor megpróbáltam" Ezt pedig egész egyszerűen NEM HISZEM EL! Ha mégis, akkor csak szegénységi bizonyítványt állít ki magáról... Nem szeretném senkihez sem hasonlítani az írót, sem a véleményét. Mindenkinek olyan véleménye van a világról, amilyet csak akar hogy legyen. A Bartók adón hétfőn volt a harmadik része a Kertész Imre életút-interjúnak, még három rész van belőle hátra. Érdeklődéssel hallgatom, miket beszél ez az ember. Nos, érdekes dolgokat. Nekem az csapódik le, hogy itt van ez a nyolcvan éves ember, akit anno elhurcoltak, s túlélte. Joggal van benne keserűség, nem vitatom. Író lett belőle, akit a következő rendszerek nem hordoztak a tenyerükön. Igen. S van még ebben az országban pár ember, aki nem lett író, "csak" dolgozó, aki(ke)t szintén nem. Csak húzták az igát... Gondolom, nekik sem vigasz ha ismerik a mondást: Mindig azt a lovat ütik, amelyik húz. Széchenyi István egyik mondásával értek egyet - "Akit magyar embernek teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember." Kner Imre 1940. évi rádióelőadásából (A könyv művészete) nemcsak a könyv szeretete csendül ki, nemcsak arra figyelmeztet, hogy a könyvkultúra a nemzeti kultúra ügye, hanem a nemzeti kultúra sorsáért való aggodalom is: "Szeresd hát a könyvet magyar olvasó - szeresd és tiszteld mesterségedet, magyar könyvnyomtató és a legegyszerűbb feladatot is azzal az érzéssel, azzal a felelősségtudattal igyekezz megoldani, hogy nemzetedért dolgozol, mikor magyar könyvet csinálsz." A Kner családot is elhurcolták, csak nem mindegyiküknek volt szerencséjük. Ám, mint olvasható a Welt cikkben: "Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak" - "Nagyvárosi ember vagyok, és mindig az is voltam. Egy nagyvárosi ember nem budapestinek vallja magát." Gratulálok író úr a megélt nyolcvan évéhez - ám nem lesz kedvenc íróm. Már csak azért sem, mert én kisvárosi ember vagyok. S nem író. Köszönöm a türelmet. 14:10

fúvósmjuzik

http://mavkoncertfuvosok.lapja.hu Örömmel értesítek minden erre látogatót, hogy idén is lesz Adventi hangverseny. Részletek a ZENEKAR honlapján. Igen, így csupa nagybetűvel! Köszönöm a türelmet. 20:35

nyiszálás

Tegnap reggel aránylag időben mentem a helyi kórházba. 6:45-kor 74-en álltak előttem a vérvételnél… A rendelés 7:00-kor kezdődik. Na, én ezt nem várom ki. Leballagtam az első emeletre, ahol az egyik szárnyon a Sebészet és a Bőr- és nemibeteggyógyászat van. Én az utóbbihoz voltam előjegyezve 8:20-ra. Diagnózis: Bőr jóindulatú daganata, k. m. n. Gőzöm sincs mit jelent a k. m. n. Nem mintha változtatna valamit, ha tudnám. Felszíni érzéstelenítés után Excochleatio subcutanea, majd seb ellátása, kötözése. Lefordítom érthetőre: Miután leültettek egy székre, jött a nővér s lefertőtlenítette a nyakam. Közben nézelődtem, nem vagyok mindennapos vendég itt sem. Az asztalon egy olyasmi üveg, mint a habpatron, csak kétszer akkora. Mellette egy olyan olló, ami hasonlított az itthoni körömvágó ollóra, csak kisebb volt a vágó éle. Ja, s egy csipesz. Látni nem láttam, hogy mit csinál a doktornő, de mondta, hogy lefagyassza érzéstelenítés céljából, s utána csak apró csípéseket éreztem. De mivel az egyik kezében a csipesz volt, a másikban az olló, nem nehéz kitalálni mit csinált. Amikor végzett az egyik oldallal, kérdezte: „Bírja még?” A válaszom: Naná, a szépségért meg kell küzdeni  Cca. öt perc alatt le is kapkodta rólam ezeket a bigyókat, ami sosem fájt, csak nem szép és kényelmetlen tud lenni, mikor az ember felveszi a galléros inget, s nyakkendőt is köt hozzá. A jobb szemhéjamon is van, de most a nyakamra szavaztam. Mert annyit mondott, hogy roppant kellemetlen lesz, míg be nem gyógyulnak a sebek. Tényleg kényelmetlen, s viszket is, mint a nyavalya. Azt egy későbbi időpontban leszedi. Mikor itt végeztem, gondoltam, visszamegyek a vérvételre. Biztosan „elkopott” az a sok ember. El bizony. S jöttek újak helyette. A második emeletről lefelé még négy lépcsőforduló volt tele emberekkel, akik vérvételre vártak. Nahiszen, ezt nem várom ki. Másnap (ma) úgyis a háziorvosnál ingyenes koleszterinmérés lesz, elmegyek oda. El is mentem ma reggel, de kiderült, hogy nem az én háziorvosomnál, hanem a másiknál. Mindegy. Kenegetem „Ung.ad vulnera”-val a sebeket. Nem szép most sem, s mint ahogy írtam, viszket is mint a nyavalya. Nem szeretek viszketni – de ki szeret? Köszönöm a türelmet. 21:40

ez van

Puccini: Turandot. Most kezdődik az emerhárombartókon. Minden Károly/Karesz nevű ismerősömnek és Szeretteinek sok boldogságot kívánok! Lesz majd bejegyzés is nem nagyon sokára. Köszönöm a türelmet. 19:38

Gratula! :)

http://www.musicianswho.hu/cikkek.php?mailr_code=563-37856a1e33123953e14a78297a968477&cikkid=5928

petrezselyem

Egy kis tél(i)re való elemózsia eltevés volt az elmúlt napokban. Pár apró dolog, amit biztosan meg lehet vásárolni különböző üzletekben, ám az sosem olyan… Mert jó a szárított petrezselyem akkor is, ha sóval és nátrium glutamáttal készül. Csak azzal többet kell bíbelődni főzés alkalmával. Hiába teszem a szárított/porított petrezselyem zöldjét az ételbe, abból nem kerül holmi illóolaj a kajába  Tegnap késő délután Dezső barátom „meglepett” két gyümölcsös láda mennyiségű petrezselyem zöldjével. A meglepetés nem volt nagyon nagy, amikor vittünk nekik pár dolgot ami a mi kertünkben terem, akkor beszéltük meg. Szépen nem kapkodva ki lett válogatva, megmosva, leszárítva. Ezek után a száráról leszedtük a leveleket, majd elektromos húsdaráló segedelmével apróra darálódott. Nem annyira apróra, hogy levet eresztett, csak annyira, hogy lehessen vele bánni. S mokkáskanállal kell beletenni a jégkocka készítő 14 rekeszes műanyag tálkába. Holnapra belefagy, s akkor a tálkát belemerítem egy tál forró vízbe. Mármint az alját, hogy a petrezselyem kocka lehetőség szerint maradjon egy darabban. Egy ilyen kocka általában elég főzéskor. Amikor töltött dagadó, töltött csirkecomb hegyek készülnek. Petrezselymes krumplihoz is nagyszerű, s mindenféle kajához. Levesekbe nem ebből kerül, ahhoz külön készül „karika”. Ami pedig nem más, mint 4-5 szál petrezselyem karikába hajtogatva s megszárítva. Lebbencs, és krumpli(tökéletes)leves elengedhetetlen tartozéka. Volt még cca. 30 kg héjas dió átválogatása, egy vödörnyi erdei mogyoró, ami saját termés. Herb330 is dolgozik időnként, muszáj haladni – ha nem is nagy léptekkel. Köszönöm a türelmet. 20:31

segítség!

http://www.heinekensopronert.hu/index.php

305.

Az indulót felvettük, voltunk Bélapátfalván, ma volt két dobásunk. Voltak benne szép részek. Igen, így távirati stílusban. Holnap is van egy játékunk délelőtt, vasárnap a szokásos próba. A fő irány most a Karácsonyi koncert(ek) anyaga. Ha lesz egy kis időm írni, meg fogom tenni. Jelenleg nincs, pedig csak péntek este van. Köszönöm a türelmet. 21:51

paff...

Azt sem tudom, hol kezdjem. Voltam a héten a műv.házban, rákérdeztem pár dologra. Többek közt – ami foglalkoztat(ott) erősen - , a 2010 január 22-re tervezett koncertre. Igen, pozitívan értékelték a pályázatot, adtak is rá pénzt, csak nem annyit, amennyit kértek. Nagyságrendekkel kevesebbet. Ezt eddig is tudtam. Nem nevesítették az összeget, különösebben nem is érdekel. Ami viszont érdekel(t volna), az „csak” annyi, hogy emiatt mennyiben változik a tervezet. Erre még cca. két hét elteltével sem tudtak választ adni. Majd megálmodják. Persze. Mert a zenekar csak úgy, hipp-hopp előrukkol a koncert anyagával… Elmondtam már párszor, s még el is fogom mondani, hogy a zenekar nem egy nagykabát (ha már őszies az idő) ami a fogason lóg, s ha szükség van rá, leakasztom s felveszem. S nem, nem értik meg. Vagy nem akarják. Vagy nem tudják. Szabadon választott, de ezzel nem teszik simábbá az utat. Nem kell mindenhez érteni! Csak… Kifogások tömkelegét mondta volna a kérdezett, de még időben „lelőttem”. Csak annyit mondjon, meg tudjuk hívni a kettő zenekart a közös koncertre vagy sem? A válasz: nem. Érthető. Mármint a válasz. Remélem az én válaszom is érthető volt: azt a műsortervet, amit a pályázathoz csatoltak, felejtsék el! Azt mi helyiek nem tudjuk megcsinálni. Ez így nem is pontos megfogalmazás, mert meg tudnánk. A kérdés az, hogy milyen minőségben. Csak az érthetőség kedvéért, a mi csapatunk - ha mindenki itthon – van, a következő összeállításban tud színpadra lépni: 2 fuvola, 1 B-klarinét, 1 esz-alt sax, 1 b-tenor sax, 1. szárnykürt (3 fő), 2. szárnykürt (1 fő), mélyszárnykürt (2 fő), bariton, 1.-2.-3. trombita (1-1 fő), basszustrombita, 1 harsona, 3 F-tuba, 2 kisdob, 1 nagydob, 2 réztányér. Ha sikerült volna a tervezet, akkor a két vendégzenekarral kiegészülve lett volna egy ütőképes csapat. Már magában az, hogy a klarinét sor nem 1 főből állt volna, hanem szólamonként minimum 3 főből, ami ugyebár kapásból + 9 klarinétos. Egész kürtsor, ami négy fő. Pár harsonás, tubás, áhh, nem is sorolom. Nem foglalkozunk azzal, hogy „mi lett volna ha…” Most azon lehet „agyalni” hogy mennyi kisegítőt lehet keríteni arra a napra. Ne feledjük, hogy a Kultúra Napi rendezvényt, általában mindenütt a napján ünneplik. Márpedig akkor „pusziért” nem tudnak eljönni, ha az útiköltséget fizetik, akkor sem. A szokásos műsort el tudjuk dudálni. De ha már jövőre van Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója, illendőségből játszani kell(ene) pár művéből. A népszerűeket, amik a közönség fülében is megvannak. S pár olyat, amit nem ismernek, s esetlegesen itt találkoznak vele először. Például a „Szép örömkönny ragyogása” ami a Bánk-bán című operából van, s szép emlékű Keil Ernő bácsi hangszerelte 1977-ben fúvószenekarra. Hagyjuk. Nekem viszont az agyaláson túlmenően levettek a vállamról egy kis terhet. Nem kell meghangszerelni azt a pár művet, amit terveztünk. Igaz, eddig a felétől többel elkészültem, ám megy a szekrénybe. Nem kell senkinek a szólamába „belenyúlni” – mert szeretem, ha célirányosan fúj pár ember a jobb hangzás érdekében. Na, ennyi azt hiszem elég is volt a „műhelymunka varázsából”. Ma délelőtt egy szomszéd városban voltunk kicsit dudálni – idén már harmadszor. Hívnak bennünket, s mi szívesen megyünk. Remélem, még idén egyszer eljutunk. A város polgármestere valamikor trombitán tanult játszani. S ez azért nem mindennapos. Sikerült a polgármesterrel beszélni pár szót arra vonatkozóan, hogy közeledik az Advent. Szívesen fellépnénk egy műsorral a templomban, ha van rá igény. Nem nagy templom, 80-100 főt tud befogadni. S hétköznap késő délután is meg lehet csinálni. Vette a lapot, érdekli a dolog. Úgy legyen! Ma délután még egy temetése is volt a zenekar temetős partijának. Évek óta annyian s úgy járnak, ahogy. A zenekari elnöknek még a kezdet kezdetén mondtam, hogy temetéssel nem akarok foglalkozni. Azt sem hogy mennyien mennek, azt sem hogy hová, azzal sem hogy mivel, s azzal sem hogy mit fújnak. Azzal pláne nem, hogy ezért mennyit kapnak. Namármost. A csapat egyik tagja próbálkozott befűteni engem, hogy igenis magyarázzam meg az elnöknek, hogy az ő helye ebben a csapatban van. Mert ő nem érzi magát teljes értékű zenésznek, ha nincs benne a temetős partiban. S nem a pénzért, hanem így, meg úgy, meg amúgy. Mert ha nem lesz benne, itt hagyja a zenekart! Aha. Sajnálnám, mint ahogy mindig is sajnálom, ha valaki abbahagyja a muzsikálást. Hazaérkezéskor megemlítette az elnöknek hogyan is lesz a mai parti. Szó szót követett, nem részletezem. Csak a végét. Együtt jöttünk hazafelé, s közölte, hogy holnap nem jön. Nem szóltam semmit. Annyiszor elmondtam neki, hogy nem foglalkozom a temetéssel s a hozzá tartozó hercehurcával, nem ismétlem magam. Tudja ő is. De! Ha ő így látja, én nem fogom bottal kergetni a zenekarhoz. Arról nem is beszélve, hogy 20 évvel idősebb nálam. A hab a tortán még csak ezután következett: Este felhív az elnök s mondja, hogy a tubások sem jönnek holnap. Vagyis a háromból kettő nem. S ezt most közölték vele, valamint azt is, hogy tönkretettük (az elnök és én) a zenekart. Paff. Egyelőre nem vagyok olyan hűdefasza hangulatban, a reagálásomat nem fogom szavakba önteni. Ha nekik csak ennyit jelent… De abba is hagyom. Annyit még csattanónak a végére, hogy holnap lesz a zenekar első stúdió felvétele, amin fel kell venni a helyi indulót délelőtt. Érdekes lesz… Köszönöm a türelmet. 20:32

303.

"Nem célravezető egy zenésznek a könnyebb utat választani. Hosszútávon legalábbis. Mindig, mindent meg kell tanulni. Nem mindig könnyű. De a könnyű siker könnyen is felejtődik. Nincs mese, meg kell tanulni a darabokat. S gyakorolni kell!" Kedves ismerős karmester szavai. Amit általában mindenki(?) tud. Csak szeretik/szeretjük misztifikálni a zenét/zenészséget. Mindent meg lehet tanulni - állítólag. Nekem mondjuk a matematika is feladta a leckét, sőt az 'ámítógép is feladja ha már nem is nap, mint nap. S olyankor jönnek is a szentek lefelé az égből : ) Véletlenül vagy direkt erre járóknak egy ajánlat: december 04-én a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar Adventi hangversenyt tart Pécsett a Székesegyházban. Pontos időpontot nem tudok, de gyanítom hogy 18:00 kezdéssel. Nekem ott a helyem ha már tavaly nem tudtam ott lenni. Előzetes információim szerint Wagnein: Magnificat-ja lesz műsoron. Köszönöm a türelmet. 21:09

Poema Alpestre

Szombat este lévén nem húzom az időt. Csak egy általam nagyon kedvelt oldalra szeretném a figyelmet felhívni. Nem először, és nem utoljára. http://www.baratikor.com/pecsivasutas Ha valaki(k) veszi(k) a fáradtságot, felkerül a zenekar oldalára. Ott hamar megtalálja a zenelejátszót. Nem tudok ajánlani belőle, mind nagyszerű darab, nagyszerű előadásban. Igen, elfogult vagyok. Nagyon :) Köszönöm a türelmet. 20:24

L'arlesienne

Nakéremszépen (sic!). Ma szépen sütött a napocska, biztosan azért voltunk olyan nagy létszámmal a szólampróbán - velem együtt 12-en. Ki sem osztottam a héten írt anyagot, felesleges. Októberre van egy kis program a kötelező koszorúzáson kívül. Ahol természetesen nem fogja énekelni senki a Himnuszt, Szózatot. Hiába játszuk emberi (énekelhető) hangnemben. Szóval a következő menetek várhatók: 11-én "sima" zenekari próba. 17-én Bélapátfalvára megyünk, délelőtt 9-re van tervezve az érkezés, gondolom 10:00-kor lendülhet a pálca. 18-án 09:30-as érkezés után lemezfelvétel. 23-án aszokásos koszorúzás(ok), bár a délelőttire még semmi felkérés nem érkezett. A délutáni az a városi koszorúzás, az 15:00-kor kezdődik - remélem szakadó esőben, mint tavaly. Így megmutathatjuk milyen jól nézünk ki "mentében". 24-én Nyugdíjas Amatőr Gála a színházteremben, mi kezdünk hajnali 09:00-kor. Halottak napi dudálás nem lesz a gyári temetőben sem, sem a többiben. Megszakítjuk a hagyományt. Ez van. De ez már november. Terveim szerint nem hagyunk el egy vasárnapi próbát sem, nagyon közelít a januári megmozdulás időpontja. Ahol a a 11 tervezett nótából a nagy többségnek legalább öt ismeretlen még címről is. Megérkezett a pályázati elbírálás, nyert a pályázat, csak nem annyit amennyi fel volt tüntetve. Ezért még most agyalnak a szervezők az átalakításon. Csütörtökön mondtam nekik, hogy hétfő/kedd-re jó lenne ha megmondanák a változásokat, mert akkor nem kicsit át kell dolgozni a koncert műsorát. Addig legalább tudom csinálni a Lysistrate zenekari szvitet. Vagy a Farandole-t Bizet: L'Arlesienne zenekari szvitjéből. Az utóbbit már elkövettem cca. huszonéve, ám most más hangnemben akarom, így barátságosabb lesz fújni. S ha nem szól előtte/utána a szvit többi része, csak a darabot ismerőknek, s az abszolut hallással rendelkezőknek fog feltűnni ez az ártatlan csalás :) Köszönöm a türelmet. 17:22

300.

Megkövetem Miks Adriennt! Kettő napja a rádió következetesen Miks Adrienn nevét mondja. Ezek szerint félrehall a fülem... Ez a 300. bejegyzés, ami egyszerűen hihetetlen :) Igaz, mostanában nem írok olyan sűrűn, de sebaj. Lesz ez még így se. Kedves ismerőstől kaptam a következő levelet - sajnálatos, de nem tudok ott lenni a rendezvényen most sem. Pedig szívesen találkoznék pár emberrel, akiket évek óta nem láttam. Annyit tudok segíteni a Mesternek, hogy be/ki-linkelem a lényeget: "Kedves levegőszeldelő barátom, Sándor! Ne vedd zokon, hogy már megest hívogató levélkémmel zaklatlak. DE most a megyeszékhelyi könnytár a kezdeményezŐ... A közös rendezvény programja, melyre ezúton meghívunk, összeállt! Két malomban őrülünk ugyan, de az ajándék meghívásnak, ne nézzük az okát! A rendezvény pontos leírását lásd itt: http://szolnoksagok.freeblog.hu/ ,meg itt: http://www.vfmk.hu/20090928/03 Előre is köszönöm reményeim szerint megtisztelő részvéted. Minden tovább tudnivaló a mellékelt mellékletben. .../Amit ugyan remélem időlegesen, de nem hajlandó továbbítani az eddigi alap matáv emil címkém!? FOGADNI - fogad! Majd a Pete papó.../ Bár TE/TI már ismeritek a könyvecskét... /lásd. világháló./ A könyvtár egyébként, tán postázta az általam adott ismerősi címjegyzékre a részletesebb meghívót, de azért segíthettek az "örsi riadóláncotokkal... Egy jó fecsej, fröccs és gulyás reményében feltétlenül elvárunk. Üdv: www.bensonv.hu " Köszönöm a türelmet. 17:53

okt.01.

Ma a zene világnapja van. Nem írok semmi különöset, megtettem tavaly ilyenkor. Menuhin, stb. Koncert közvetítés van éppen az Akadémiáról, Rádiózenekar, vezényel Stephen D'agostino, közreműködik az újság szerint Miks Adrienn - ének. Nagyszerű muzsika, Mahler: Negyedik. Most kezdődött csak, majd megírom hogyan tetszett :) Ja, igen. Úgy emlékszem, az énekes hölgyet nem úgy hívják, ahogy szerepel a műsorújságban. Vagyis nem ezt a nevet mondják/mondták a műsorközlők. Hanem: Lingscht Adrienn S ha jól csalódom, pár évvel ezelőtt még az egri tanárképző hallgatója volt. S azért a koncerten közreműködők nevét (is) illik helyesen írni. Elvégre nem kellene nekünk annyira törlészkedni Nyugat felé, ahol némelyik CD-n csak a művek címei szerepelnek... Jó esetben helyesen. Nem vagyok nyelvŐr, de a fene vigye már el. Apró bosszúság(ok). Köszönöm a türelmet. 21:21

tanulság

Azt is szoktam emlegetni, hogy a zenekar érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - s ez takarja azokat is, akikkel egyébként a köszönésen kívül szóba sem állnék. Ismét a szervezés. Persze ha jobban tudom, csináljam... Persze, tudom. Ezzel pedig csak annyi a problémám, hogy megkérdőjele(z)zem: azok az emberek, akiknek ez (is) a munkájuk, azok miért nem csinálják úgy, hogy ne toluljanak a számra cifra káromkodások? Ahoz, hogy esetlegesen lemondok egy szereplést, nekik aztán végképp nincs beleszólásuk. Tegnap 09:00-re mentem (volna) a proszekturára. Csakhogy 10:30-ig be sem jutottam. Ugyan miért? Mert a nagytudású szervez(ked)ők a zenetermet péntekre öltözővé átnevezték. Amivel semmi baj sincs, mindig így szokott lenni. Csak megfeledkeztek arról, hogy a "kuckó" a zeneteremből nyílik, nincs másik bejárata. S a kuckóban vannak a hangszerek, az a kottatár, és a zenekar ruhatára is egyben. Hmm... Azért bejutottunk, kipakoltuk a szükséges hangszereket, meg ami kellett. S elindultunk Rimaszombat városába. Jó korán. Előzőleg ugye lehetett olvasni, hogy lemondom a szereplést. Nem mondtam le. Csak finomítottam egy kicsit. A mérgem persze nem szállt el, csak annyi történt hogy a buszt akkor is ki kell fizetni, ha egy métert sem teszünk meg vele, és akkor is ha elmegyünk. Ha elmegyünk, akkor a keletkezett anyagi kár kevesebb lesz. Így elmentünk. Nem voltam valami fényes hangulatban, de nem ragaszthatom rá a csapatra az én morcosságomat. Elmentünk, elfújtuk, megetük amivel megkínáltak bennünket, és érzékeny búcsú helyett szépen hazajöttünk. 21:30-ra haza is értem. Ha valamilyen eredménye volt ennek az egésznek, az a tapasztalatszerzés. Különösebben semmi több. Az csak ráadás volt, hogy a szereplés után pár ember fejezte ki köszönetét, hogy elmentünk "s nem csak a tótok" muzsikáltak. Ezek az emberek a történelem viharában ottragadt magyaroknak a leszármazottai. Politikával nem foglalkozom, benne van az "aranyhármas"-ban. Pont. A mai szereplést viszont a tegnapi megbeszélésen lemondtam. Roppant módon sajnálták a szervezők, én/mi nemkülönben. Ám ez nekik is tanulság. Köszönöm a türelmet. 17:50

nem happy

S még mindig „meg tudnak vezetni” – de csak az első órában voltam olyan ideges hogy majd’ felrobbantam… lassacskán kezdek megnyugodni, igaz, az egy óra nem olyan régen telt le. Hol is kezdjem a magyarázkodást. Talán az elején. Szó került ugye nyár derekán a pályázatról. Hogy lehetne kezdeni valamit, ha mindnyájan akarjuk s teszünk is érte. Beindult a verkli. Hogy mennyi meló, agyalás, miegyéb volt vele, nem részletezem. Aki valamilyen módon részese volt pályázatírásnak, az tudja. Aki nem, majd ezután tudja meg. De a lényeg most nem is a pályázaton van, hanem ami hozzá kapcsolódik, vagyis most már múlt idő. Mert holnap 11:00-kor lemondom a részvételt. Nem, nem megyünk el. Pedig tegnap a zenekarban játszó iskolások osztályfőnökeinek, igazgatóinak a kikérést kézbesítettem. A többiek nyugdíjasok, de nekik nem kell kikérés az elvtársnő(k)től – feleség(ek). A történet úgy folytatódik, hogy megjelenik egyik vasárnap (az időpont fontos: augusztus 9-én) a szlovák karmester feleségestül, belefülel a próbába, majd egyezkedünk pályázatírás kapcsán. Rendben van, mindenki csinálja a saját dolgát. Egy pipálás megvan. Lesz náluk szeptember vége felé egy fesztivál, vagyis kettő. A helyszínek: Rimaszombat (Rimavska Sobota), és Fülek (Fil’akovo). Még (akkor) sem a zenekarok, majorett együttesek számáról, sem a közösen játszandó darabokról semmi információ. Majd lesz. Legyen. Lett is – szeptember 7-én! Írásban. Addig szóban a heti találkozásoknál beszéltünk róla, amikor az éppen aktuális pályázati megbeszélésünk volt. Az egyik ilyen alkalomkor megfogalmaztam fenntartásaimat a szerepléssel kapcsolatban. Nem nagy dolog, de kettő(!) zenekari próbával én ezt nem vállalom! Jajj, nem eszik azt olyan forrón, a közös számokra ha nem is szállunk be, legalább a saját műsorát játssza el a zenekart. Azt a műsort, amire a Gyulai fesztiválon különdíjat kaptunk. Erről esetlegesen lehet szó. Beszéljünk a piszkos anyagiakról. A zenekar fellépti díja annyi, amennyi, plusz útiköltség. Rendben van. A zenekar tiszteletdíját csapjuk hozzá a buszköltséghez, s érkezéskor a rendező kifizeti. Nagyszerű. Ha így lesz, jó lesz. Mindezek után volt kettő zenekari próba, különösebben semmit nem tudtam a zenészeknek mondani, csak a minimális információt, aminek a birtokában voltam. S amennyire szoktam emlegetni, hogy a szervezésben sehol sem tartunk itthon – ugyanezt el tudom mondani a másik félről is. Ők még ott sem tartanak, ahol mi. Ettől nekünk nem lesz könnyebb vagy jobb. Egyszerű megállapítás. Megkaptam a játszandó darabokat, félretettem majdnem mindent s nekiálltam megtanulni. Ha már így alakult. Találkozások pályázat kapcsán, minden rendben lesz, e-mail jön, megy, kották jönnek-mennek (zip fájlban), a műv.házban segítenek, kinyomtatják, fújjuk, stb. 14-ig ígérték hogy megkapom a pontos programot, fellépőkkel, időpontokkal. Meg is kaptam – tegnap éjjel. Vagyis mára virradóra. Egy szó sincs benne semmiféle kifizetésről, a buszköltséget az ottani árfolyam szerint fizetik, ami 0,81 euró kilométerenként. Mielőtt megjött ez a gyönyörű e-mail, előtte két napban két e-mail ment, egyenesen rákérdezve a piszkos anyagiakra. Ma délután közli telefonon a tolmács, hogy szó sincs semmiféle pénzről, felejtsük el! A buszt kifizetik úgy, ahogyan náluk megállapítják. Holnap a zenekarnak elmondom szépen sorjában a történteket. S azt is, hogy miért akarom lemondani. Ez így nem fair. S nem szeretnék ehhez asszisztálni sem pro, sem kontra. Egész egyszerűen komolytalannak tartom. Ahogy esik, úgy puffan? S félreértés ne essék: nem (csak) a sokszor emlegetett anyagiakról van szó! A pályázattal együtt ebbe a hétvégébe beleölt meló nem kevés – nem csak részemről. Hogy ennyire semmibe vegyék más munkáját, ez szinte megszokott az EU-nak ezen a térfelén. Hazafelé is beszélek természetesen. Azt az időt, amit eltöltöttem ezzel, csinálhattam volna a 2010. januári koncert anyagát. Mert az sem tűnik kis dobásnak, sőt! S akkor most nem a felénél tartanék, hanem kicsit előbb. Mert a darabokat meg is kell tanulni. S el kell mennem S.tarjánba, Miskolcra egy-két próbát megcsinálni. Legalábbis azokat a számokat, amiket integetni lesz alkalmam. A többi karmester pedig hozzánk jön. S a fellépés napjának délelőttjén lesz egy összpróba, este az előadás. Amatőr zenekar vagyunk, olyan hozzáállással, amilyennel. De sikerült már jó dolgokat csinálni, a fúvós zenének megtéríteni pár embert. Nem szabad abbahagyni akármilyen keserves is. S ezzel élnek egyesek vissza. Mert tudják, hogy a fúvós zenész nem normális! Csak értelmes(nek tartja magát). Lehet megkövezni… Köszönöm a türelmet. 19:30

osztom az észt...

Nakéremszépen(sic!) Hölgyeim és Uraim! Az igaz, hogy én attól tudok aludni ami a fellépés után történt, ám kicsit a begyemben van. Kezdem az elején: 14:30-kor lendült a pálca az "Olvasó" főbejáratánál, 15:00-ig indulóztunk. Az alkalom pedig az Ózdi Olvasó Egylet 125. évfordulója. Az első indulót - direkt - a trió előtt leintettem. Nem azért mert nem tetszett, hanem azért, mert hirtelen nem jutott eszembe a folytatás. Milyen jó hogy magammal szemben is tudok kritikus lenni. Igen, Cyrano. Tudom. Majd amikor a rendezvény félidejében bementem a kottatárba, ott találtam a kórus elnökét, pakolászta a kottáikat. Se köszönés, se bú, se bá, rögtön élből jött: "Saint-Moty, fegyelmezetlen a zenekarod". Mondom itt valami tévedés van, nekem nincs zenekarom. A zenekar fenntartója a város, és úgy hívják, ahogy. S azért mert én integetek, attól még nem az enyém. Valamint nem fegyelmezetlen, mert azt pl. tudják hogy nem szólnak bele olyan dologba, ami nem tartozik rájuk... Vagy értette, vagy nem. Mindenki úgy hülye, ahogy akar lenni. Azt hiszem én ebből az utcából már kijöttem. Erre belibben a kórusvezető s próbálja osztani az észt. Nem részletezem, csak megjegyeztem hogy nem különösebben érdekel a dolog. Egy dolog érdekel, s az a zenekar. Hogy hogyan produkál, mit tudunk legközelebb jobban csinálni. A szervezés még mindig nem az én gondom. Ha valakinek ezen a rendezvényen nem tetszett valami a zenekar fújásával, viselkedésével kapcsolatban, szóljon nekem. De! Nem kioktató "majd én megmondom mit csinálj" stb. módon, mert arra harapok. Nem kicsit. Békés ember vagyok, de ha kell tudok másképpen is viselkedni, tudok káromkodni, szép szóval elhajtani melegebb éghajlatra szinte bárkit. Jöjjön még egy De. De nem veszem fel a kesztyűt, s azt a módot ahogyan ők - a beszólók - viselkednek. Ez őket minősíti. Pont. Elmentem a pofavizites fogadásra, megittam egy pohár pezsgőt s eljöttem. A ma esti "vonyítós estére" pedig eléggé el nem ítélhető módon, nem vagyok kíváncsi. Csak a hangerő miatt. Amíg ilyen hangerővel dolgoznak, nem is fogom végignézni/hallgatni a műsorukat. Valamire én is allergiás vagyok : ) Inkább hallgatom az MR3 Bartók műsorát, ahol éppen a Nemzetközi Trombitaverseny gálaestjét közvetítik a Zeneakadémia nagyterméből. Valahogy ez jobban érdekel. De ez már nem is érdekes. Köszönöma türelmet. 20:23

sinfonia domestica

105 évvel ezelőtt írta Richard Strauss a Sinfonia Domestica-t. Lenyűgöző mű - két napja már nekem is megvan, Rudolf Kempe vezénylésével a Drezdai zenekar muzsikál. De milyen nagyszerűen! Életemben először 1984 júniusában hallottam az Erkel Színházban, amikor is a New Yorki szifonikusok játszották Zubin Mehta vezénylésével. Szerencsém volt akkor, hogy bejutottam. Egyik legnagyobb zenei élményem volt. Köszönöm a türelmet. 20:52

Hatodik

Nem húzom az időt - igaz, nem szombat este van. A proszekturán ma időztünk kicsit, elmondtam a hónapban még esedékes fellépések idejét/programját, majd - ahogy szoktam -, jó étvágyat kívántam : ) Napok óta Mahler mester hatodik-ja szól... Nem tudok betelni vele. Ezzel sem. Igen, tudom: nem vagyok normális. Nem baj. Köszönöm a türelmet. 21:03

Grt Karesz!

Ajánlom minden fúvós zenét szerető/kedvelő/művelő embernek ezt a cikket: http://pecsiujsag.hu/index.php?p=article&aid=21372 Ha valakinek tudok segíteni hogyan/hol lehet Kareszt s zenekarát hallgatni, szívesen megteszem. Írjon egy levelet s megírom.

pár (jó?) dolog

A szombati naphoz… Nem fogok különösebben írni se mellette, se ellene. Roppant egyszerű ok miatt. Nem tudom megfogalmazni sem az érveimet, sem az ellenérveimet. Már amit azoknak hiszek. Hihetetlen milyen embertársaink vannak, de én nem tudom megváltoztatni őket. Párbeszédet csak azzal lehet folytatni, aki maga is hajlandó legalább meghallgatni a másikat. Ennek ellenére szombaton nekem is vonulás volt, csak nem ott, s nem azért. Fellépésünk volt, a városrész napja (bulija) volt, s mi vezettük fel. Nos, a tavalyi évhez képest csak annyit változott ez az egész mizéria, hogy ha lehet, még egy fokkal süketebbek a szervezők. Arról ugye nem is szólva, hogy egyikőjük – főokos(nak képzeli magát) – már 11:30 körül olyan szinten volt tudatmódosult állapotban, amilyen szint eléréséhez nekem legalább három nap folyamatos ivás kell. Persze ezt úgy is lehet érteni, hogy én nagyon bírom : ) Szó sincs róla – legalábbis nem mindig. Van, amikor bírom, van, amikor nem. De ezt gondolom, mindenki ismeri. Már azt, hogy nem mindegy milyen állapotban van az ember. Ha jól mennek a dolgai, akkor sokat bír – ha kevésbé mennek jól a dolgok s van min „agyalni” akkor kevés is megárt(hat). S persze az sem mindegy mennyire fáradt, vagy éppen kockásra aludta a fejét. A végeredmény szempontjából persze mindegy. Egy szervező ne legyen tudatmódosult állapotban, vagy ha mégis, üljön le egy csendes sarokba s ne szóljon. Artikulátlanul, vigyorogva. Egy nem annyira szolíd káromkodással letudtam (legalább egy fejjel magasabb s 30 kilóval nehezebb tőlem), szerintem el sem jutott a tudatáig, mert csak vigyorgott tovább. Sebaj. Ettől is tudok aludni. S újra beizzítottam az asztalt, amin írni szoktam. Faber-Castell 0,35-ös, 0,50-es ceruzák, valamint új beszerzés eredményeként 0,40-es Faber-Castell toll, s az elmaradhatatlan HERB330 töltőtoll. Nem, nem egyszerre írok ezekkel, hanem szépen felváltva, mikor melyikre van szükség. Plusz az itatós papírok. S van mit csinálni, „a bőség zavara” ha nem is ebben az értelemben. A 2010 januári koncert anyagát kell átnéznem, pótolni a hiányzó anyago(ka)t. Adventi/Karácsonyi koncert műsora. Szombaton itt járt Pavol (a szlovák karmester), megtárgyaltunk pár dolgot még a pályázattal - úgy pénzügyi, mint zenekari felállással – kapcsolatosan. Derengeni kezd az ég alja, ezerrel belevetette magát ő is, a felesége is (tolmács). Nagy hajrát levágtak/levágnak a végére. Szerdán ismét összeülés, s szerintem véglegesítésre kerül minden. Úgy legyen. Körvonalazódik a zenekari szvit is a vígoperából – remélem a szerző tetszését is megnyeri. Érdekes dolog egy cca. 45 perces, egy felvonásos koncert-vígoperából fúvószenekari szvitet készíteni. Írom egy ideje ezt a mai bejegyzést, ám minduntalan csörög a telefon – nem mintha olyan roppant fontos ember lennék. Szerintem a telefonálók sejtik, hogy este nyolc körül elérnek. Ma szinte kórusos este volt. Háttérzajként éppen Mahler mester hatodikja szól. Nos, nyolc előtt pár perccel kedves ismerős csörgetett meg: tudok-é arról, hogy Michael Jackson-nak valamelyik nótájából készült négyszólamú kórusra átirat? Pff. Nem tudok. Én nem csináltam, annyit tudok . De ötletem van: üljön neki a kórusvezető s csináljon egyet/kettőt. Van miből választani, csak a jogdíjat ne felejtse el! Egyébként, a „Thriller”-t volt szerencsém párszor játszani fújósokkal, kottám is van belőle, majd holnap előkeresem. Azt megkaphatja a kórusvezető s nekiülhet alkotni… Az is igaz, hogy ez nem annyira happy, mint kapni egyet készen, de így jár(t). Ennyit tudok segíteni. Épp befejezzük a beszélgetést, mikor hív Szolnokiából egy régi cimbi: Kellene nekik (a kórusuknak) a „Legyetek jók, ha tudtok” kórusra. Nem, erről sem tudok. Ám majd kinyújtom a csápjaimat s utána kérdezek. Megkapják egymás telefonszámait, s egyeztessenek kotta ügyben. Nekem pedig jár egy-egy sör mindkettejüktől – alkalomadtán! Mert ők még ismerik a varázsszót Nekem pedig még mára is van mit csinálni, sőt holnap sem fogok unatkozni. Reggel kertmenet, délután kottakeresés, utána uborka eltevés – ma kaptam egy bevásárlókosárral. S ugye a Szilveszterkor készülő lavórnyi franciasaláta is savanyú uborkával készül, véletlenül sem csemege uborkával! Szerdán pedig tárgyalás Pavollal + a tolmács feleséggel, egy pénzügyi zsenivel, és a pályázat véglegesítése. S akkor még egy szót sem szóltam, hogy lemondtam a részvételemet a Németországi „pofavizites” menetről. Nem nagyon vonz hogy pénteken megérkezünk, és hétfőn reggel jövünk vissza. Még akkor sem, ha repcsivel történik az utazás Dortmund-ig. Így tehát a zenekari elnök megy – őt megértem, ott van az öccse (is) - , képviseli a csapatot, mond pár keresetlen szép szót s jön haza. Köszönöm a türelmet. 21:14

2009.09.05.

• Néhány megközelítés:
• http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2009/09/04/meleg_meltosag_meno/
• http://nemmeleg.jezusert.com/

Nem az a szabadság, hogy azt teszel amit akarsz, hanem hogy nem muszáj megtenned, amit nem akarsz!

Köszönöm a türelmet. 06:27

iwiw(is)

• Egy dolgot elfelejtettem megosztani - az esetlegesen, vagy direkt erre járó olvasókkal:
• Tegnap leíratkoztam az iwiw-ről! Ha valaki ott keres, észre fogja venni hogy nem vagyok tag. Igen, önszántamból döntöttem így!
• Nem fogok rajta cseppet sem felháborodni, hogy milyen korlátolt képességgekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy csak úgy "simán" megfenyegessenek azért, ha nem küldök azonnal körüzenetet x mennyiségű ismerősömnek. Mindezt természetesen a Szeretet jegyében! S nem segít a dolgon az sem, hogy az ilyen üzenetet küldőt azonnal töröltem a rendszeremből! Mert mindig akad valaki, aki azt hiszi hogy...
• Nos, ebből én nem csinálok rendszert. Se ilyet, se olyat. Mint ahogyan már írtam: arra sem vagyok kíváncsi, hogy az üzenőfalon olvasgassam mennyire szereti az ő kis nyulambulacskáját az ő ordas farkasa! Ha ennyire kívánja a nyilvánosságot, számtalan módja van rá hogy az emberek tudomására hozza!

Más. Megkaptam a kottát : )

Kedves ismerősöm, jóbarátom hozta Eger szép városából - zongorakivonat. Nagyszerűűűű! Petrovics Emil: Lysistraté Koncert-vígopera egy felvonásban szólókra, ének-, és zenekarra. Arisztofanész szövegét fordította Devecseri Gábor

S a poént (mert van), nem lövöm le. Köszönöm a türelmet. 17:52

A bankártya(sic!) 6 pontja :)

Tegnap eléggé szembeötlő reklám került a látóterembe - hol máshol, mint a stresszkó melletti üzletsoron? Ráadásnak ez az üzlet szemüvegekkel, órákkal, látásvizsgálattal, miegyébbel foglalkozik. Ami feltűnt: egy kb 60x80 cm-es figyelem felhívó tábla. Felhívja a figyelmet arra, hogy ebben az üzletben: BANKÁRTYÁT is elfogadunk. Aha, értem. Véletlenül sem BANK KÁRTYÁT, hanem BANKÁRTYÁT, így egy "T"-vel. Azaz ban kártyát. Továbbá ben kártyát, hoz kártyát, hez kártyát, stb. Ha már ban-, ben-, hoz-, hez-, stb.stb. S ebben az is benne van, mennyire figyelmetlen az emberek egy része. Nem vagyok nyelvőr, csak... Mert a tábla szemmel látható módon, sorozatban készült. Annál nagyobb a baj! Nem kértem széket, hogy arra állva kellő magasságból megnézzem, hol készült ez a CSODA! Csak a hátulján láttam egy kis ismertetőt - igaz, a látásom 20/20-as, de ezt nem tudtam elolvasni. 1. Valaki megrendelte, netalán személyesen, s le is írta mit szeretne látni az elkészült táblán. 2. Valaki felvette a rendelést. 3. Valaki elkészítette. 4. Kiszállította. 5. Kifizette a megrendelő. 6. Valaki fel is tette. S senkinek nem tűnt fel, mekkora baromság van ráírva! Azt hiszem sok minden mellett elmegyünk (én sem vagyok kivétel), ami csak apró bosszúságot okoz. Csak annyira belefásult az ember a sok lükeségbe, hogy legyint egyet nagy vigyorogva, netán mosolyogva s továbblép. Nem szól. Én sem szóltam. Mert nem volt ott az alkalmazott. De nem fogom szó nélkül hagyni akkor sem, ha azt a választ kapom (ugyancsak jó szokás szerint) : Mi köze hozzá?! Semmi. Mindenki úgy hülye, ahogy akar lenni. Pont. Köszönöm a türelmet. 16:29

igen, nem, nemigen...

Igen, igen, igen. Nem, nem, nem. Valahogy fokozni kell(ene) a butaságot, hozzá nem értést, közönyt, stb. Talán kettő szó is elég rá: "szarok bele". Elég toleránsnak érzem magam, de amikor belerondítanak a (működő) ventillátorba, az nekem is sok. Itt van ez a pályázat, amiről már írtam. Nos, ma kiderült, hogy az általunk - hozzá nem értők által - alkotott csontváz, amire majd a pénzügyi szakember(ek), jogász(ok) rápakolják a felépítményt, azon el lehet indulni. Kb. a helyben toporgásra elég is. De azzal nem jutunk messzire. Hihetetlen dolog számomra, hogy egy olyan hangzatos - közművelődési előadó - munkahelyen lévő ember ennyire nem ért ahhoz, amihez kell(ene). Persze tanulni soha nincs késő - sokat szoktam emlegetni. Ismét nekiülök egy olyan dolognak, amihez nem értek. Ám olvasni tudok, fel is fogom amit olvasok. Fogalmazni is tudok, ha nem is mindig mindenki számára érthetően... Ám az világosan kiderült (ismét), ha az elnökkel nem csinálunk valamit csütörtök reggelig, akkor az el sem nyert EU-s támogatásnak meszeltek. Az esély akkor is megvan a meszelésre, ha sikerrel túljutunk ezen a szakaszon. Mert ha a szlovák fél csütörtökre nem nyújtja be az általa kreált beadandót, akkor megint csak az ideget oltom. Mindenesetre csütörtökig bevethetem ékes fogalmazni tudásom legjavát, mint pár évvel ezelőtt, amikor - szintén beleestem egy hasonló dologba, mint maci a mézbe. Nem annyira önként s nem is dalolva. Akkor az éves tanmenetet kellett megcsinálni az éppen aktuális mutatók szerint. Namármost. Most jön a magyarázkodás: Nekem sem akkor, sem azóta sincs sem főiskolai, Uram bocsá' egyetemi végzettségem - amire az évek teltével egyre büszkébb vagyok... Mert szinte mindig kifogom azokat az embereket, akiknek van végzettségük... Csak éppen önálló munkára nem képesek. Mindig, mindent megkérdeznek. Tőlem. Hmm... Biztató - lenne. Ha éppen értenék hozzá, vagy csak rálátásom lenne pár dologra. De nincs. Honnan is lenne? Kis túlzással azt is mondhatom mint Göre Gábor bíró úr - Gárdonyi általam kedvelt írásai egyikében: "bolyongok mint egér az orgonában". Sok szónak is egy a vége. Megpróbáljuk a lehetetlent. A zenekari elnöknek (talán) könyebb a dolga. Neki csak az elmúlt év(ek) zenekari költségvetéseit, pénzügyi bizonylatokat, APEH, cégbíróság és egyéb nem kevésbé fontos iratokat kell előbányászni. De nem fog álmatlan éjszakákat okozni, hogy meg sem próbáltuk. Ennyi sanszot adok magunknak. S ez nem királyi többes : ) Pénteken viszont "társulati ülés"-re megyek Budapest irányába. Valamikor haza is érek onnan. Remélem élményekkel (esetlegesen kottákkal) megrakodva. Kotta ügyben pénteken a délelőtti órákban lesz találkozóm két patinás helyen: egyik az Operaház, másik az Operett Színház. Szívesen cipelném haza az áhított partiturákat. Ígéreteim mindenesetre vannak rá. S néha ez sem kevés. Köszönöm a türelmet. 20:08

árnyalt

• A pályázati kiírást sikerült végigolvasnom (52 oldal, + a kiegészítések), s kissé árnyaltabb a dolog, mint ahogyan beharangozták. A közel 49 millió euro nem 2010-re, hanem 2007 - 2013-ig terjedő időszakra szól. Ebből - ami minket érdekel - kultúrára szánnak 501.000-et. Így azért már hihető(bb).
• Tegnap elkészült a "csontváza" , ezután megvárjuk hogy a határ túloldaláról is megérkezzen az általuk megírt anyag, majd összesítés után nekiülhet a jogász, pénzügyes, s ha az is elkészült, akkor mehet fordításra ékes angol és szlovák nyelvre. Szeptember 15-e környékén el is lehet vinni - személyesen - , s beadni az illetékeseknek. Aztán marad a várakozás, s jövő év február elején meg is tudjuk az eredményt.
• Nem lövöm le a poént, a lényege ennek az egésznek az, hogy egy kicsit felrázzuk a fúvósokat és a fújós/trottyos-zenét kedvelőket. A(z állam) határ mindkét oldalán. S ehhez bizony pályázni kell, ha tetszik, ha nem. Megszokjuk - kénytelenek vagyunk.
• Ma délután a szokásos városi ünnepség előtt fújunk egy csődítőt, aztán "B"-s Himnusz (nem mintha énekelné bárki is), beszédek, a város zászlajával bohóckodnak kicsit, majd az új kenyér megszegése. Kb. ennyi.
• Köszönöm a türelmet. 11:46

varjúzsír

• Két darab művészet kipipálva - tegnap Sajóvelezden, ma Bélapátfalván voltunk. Tegnap reggel helyi háziszőttessel, friss tepertővel sült hurkával, miegyébbel traktálták a csapatot. Jó szokásomhoz híven nem fogyasztottam semmit. Még itthon megtöltöttem magam sült császár szalonnával és hideg tejjel. Játszottunk egy kis "csődítőt" aztán a "B"-s Himnuszt, majd még egy oszlatót, s vége is lett a tűzoltó verseny megnyitójának. A Tűzoltó pk. ajánlotta hogy kóstoljam meg a helyi szilvaoálinkát, mert nem mindennapi darab. Télleg. "igyál még egyet s fogd rá a nyuszira"
• Ma pedig ebéd után indultunk, kicsit késtünk a busz rendetlenkedése miatt (a sofőr bénázott). Semmi gond, amiért mentünk, megcsináltuk. Elégedettek voltak a szerevezők is, mi is (majdnem), így egy serital elkfogyasztása után hipp-hopp indultunk is vissza.
• A Szlovákiában terítékre kerülő három darabból kettőt sikerült megtanulnom, a harmadikat majd kicsit később, vagy majd apránként.
• Ma délelőtt még kertmenet is volt - körtét szedtünk, kis kóstolót az aratók által hagyott őszibarackból, s egy kevés szőlőt. Letelt az "élelmiszervárakozási" idő. Permetezésileg.
• S a régi cimbi hozott is két nagy láda paradicsomot, ami négy kereskedelmi ládának felel meg. Amiből pedig még huszadika előtt alkotni kell egy kis fűszeres lét. Amibe kerül őrölt bors, só, zellerszár, és darált zöldpaprika, paprikahéj nélkül. S valamikor novemberben ezzel a fűszeres lével készül a paradicsomos húsgombóc :)
• Holnap proszektura menet lesz a jövő évi pályázattal kapcsolatban. Csak csurran nekünk is valami abból a temérdek pénzből amit 2010-re előirányoztak. Ahogyan hallottam, ez valamivel több mint 48 millió euró. Számomra hihetelen, hogy ennyi pénz legyen kultúrára. Meglátjuk. Mint a vak Pamlényi Ilf-Petrov Aranyborjú című könyvében.
• Varjúzsíros kenyérkét csipegettem - s holnap reggel is azt fogok.
• Háttérzajként jelenleg Leonard Bernstein: Mise című darabja szól. Közreműködnek: Berkshire-i Fiúkórus, a Norman Scribner Kórus, zenekar (nem tudom melyik), vezényel a szerző. Jól szól :)
• Köszönöm a türelmet. 21:29

jöjj...

Napok óta ez motoszkál a fejemben: Jöjj csatabontó, jöjj csatabontó, jöjj... jöjj... jöjj...jöjj... jöjj háát, jöjj háát, jöjj háát ide hozzám, isteni szép láááány.... Köszönöma türelmet. 21:31 ui.: A helyes megfejtést tudók ne fogják vissza magukat - cserébe kérhetnek tőlem (szinte) bármit :)

Szic.vecs. :)

• Káromkodok magamban, mint egy tehetetlen nyugalmazott katonazenész. Tehetetlen mert nem ért az 'ámítógéphez. S éppen az előbb szállt el négy oldalnyi friss bejegyzésem... S olyan "izé" jelent meg a monitoron, amit eddig még sosem volt szerencsém látni. A fene vigye el.
• De ez már a veszett fejsze nyele. Azért sem hagyom magam. Most kezdődött az MR3 Bartók adón Verdi: A szicíliai vecsernye című ötfelvonásos operájának közvetítése.
• Ideje lesz végigfülelnem. Részleteket volt szerencsém játszani belőle, ám az egész operát nem hallottam eddig. S mivel szombat este van, nem húzom az időt.
• Köszönöm a türelmet. 19:57

na...

• Vasárnap véget ért a Bayreuth-i ünnepi játékok közvetítése - remélem, jövőre ismét hallhatom. Most csak az utolsó napi parsifal-ról maradtam le. Kapás volt. Az első 20 percet hallottam, és az utolsó felvonást. Közben elmentünk egyet dudálni Dubicsány nevű faluba. Velem együtt 21-en voltunk. 30 állandó zenekari taggal jobban tetszene, na de olyan kalappal köszönünk, amilyen van. A Gyula-i műsort (amiért különdíjat kaptunk) egészítettük ki pár nótával. A zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-menedzser-logisztikus-szolgálatvezetője a fújás előtt mondott pár keresetlen szót a csekély számú, ám annál lelkesebb közönséghez.
• Elmondta a zenekar történetét, és pár szót a műsorról. A polgármester a koncert végén meghívott bennünket a következő nyárra, természetesen örömmel megyünk. Jó hangulatú muzsikálás volt. Talán sikeült pár embert megnyerni a fúvós zenének. Mert a zenekarnak tulajdonképpen mindegy hogy 40, vagy 400 ember előtt játszik. Ám lelkesebb kicsivel ha a hallgatóság szétfeszíti a teret.
• Augusztus hónap sem látszik semmit tevősnek. Kilencedikén a Rimaszombati karmester jön hozzánk. A "Tiger-Rag" és a "Radetzky-induló" kottáját elkérte, nekik nem áll rendelkezésükre ez a közönségnek (is) "fülében lévő" zene.
• 16-án Bélapátfalvára megyünk kicsit dudálni, abból az alkalomból, hogy "öt éve város ez a falu" :)
• 20-án gondolom, a szokásos városi ünnepség, rövid műsorral tűzdelve, ami természetesen az Ózdi emlék indulóval fog kezdődni, mint eddig mindig - mostanában.
• 29-én is megyünk valamerre, azt a szürkéből megcsináljuk.
• Szeptemberben előre láthatólag két dobásunk lesz. Egy a határon túl, egy pedig helyben. Még nincs kiforrva az egész, majd ha több lesz az infó, elmondom. A jhelyi szereplést pedig csak úgy vállaljuk, ha előre le lesz fixálva a zenekar tennivalója. Mert tavaly a szervezők eljátszották a szavahihetőségüket. Szépen leírjuk ki-mit-hol-mennyiért, aláírják az illetékesek, és hadd szaladjon. Ha ílyen formában szükség van a zenekarra, ám legyen. Ha nem, nem. Nem erőszak a disznótor - csak a disznónak.
• Köszönöm a türelmet. 16:44

menet

• Csütörtökön aránylag korán (06:15) indultunk Poroszlóra kirándulni. Nagyapa, a bratyóm, húgom iker fiai és én. Bepakolva 15 db vajas-szalámis-sajtos zsemle, + 2 db duplakenyérke hasonló töltettel. Csak azért, mert Nagyapa „bóti fog”-a nem viszi a zsemlét…Ja, s persze merev falú hűtőtáska 4.5 liter limonádéval, de nem szénsavassal.
• Nyolc óra előtt pár perccel a helyszínen is voltunk. Megnéztük az ébredező kikötőt, nem nagyon rángatták még az istrángot, egyedül egy sátorral egybeépített lakókocsinál voltak hangosabbak az ott lévők. Szemmel láthatóan a „kutyaharapást szőrével” akció ártott meg nekik. A napfelkelte nézők és pár pecás már kint volt, nekünk a túravezetőt kellett megvárnunk. Előző nap telefonon beszéltem a tulajjal, kilences indulásban állapodtunk meg.
• Madár rezervátum túrán voltunk itt: http://www.tiszato-program.hu/turautvonalak.htm
• Mivel aránylag friss időben indultunk, a szúnyogok és egyéb zavaró tényezők elmaradtak. Láttunk szürke gémet, bakcsót, selyem gémet, sirályt, barna réti héját, vízi csibét, vadkacsát, nagyon szép vízi növényeket, nyílfüvet, különböző színű „tavi rózsákat” és rengeteg sulyom nevezetű növényt. Aminek termése ha megszárad, nagyon kellemetlen sebeket tud ejteni az ember lábán. Persze csak ha belelép. Régebben a sulyom termését főzve ették a halász népek, állítólag a szelídgesztenyére hasonlító íze van. Ezt a kóstolást kihagytuk. A két messzelátó (véletlenül sem távcső!) vándorolt kézről, kézre. Ide máskor is eljövünk, szerintem menetrendszerűen. Most a belekóstolós mindössze 75 perces túrán voltunk. Nem rövid ez az idő sem, érdemes végigmenni. Kb. az út felénél tesóm kikapcsoltatta a hajó motorját, hallgassuk meg azt a nagy csendet ami körülvesz bennünket. Félelmetes milyen csend van.
• Körülnéztünk a településen is, a pékhez bementünk még csokis kuglófot és csokis kakaós csigát venni, aztán indultunk vissza. De csak Egerbe igyekeztünk, a zikrek még nem voltak fenn a Minaretben. Nem is kellett sokat várni, s ezzel az élménnyel is gazdagodtak. Az egri minaretet - gondolom - mindenki ismeri, nem kell bemutatni. Negyven méter magas, 97 lépcső vezet az erkéllyel körülvett részig, ahonnan érdekes kilátás nyílik a város háztetőire.
• Ezután elviharzottunk a helyi gazdaságos boltba, s megtöltöttük magunkat minden féle finom csont nélküli sült tarjával, oldalassal. Majd a hűtőtáskába pakoltunk 30 db 120 ml-es jégkrémet, és 3 db 200 grammos csokit, valamint két 100 grammos tábla egész mogyoróst. Csak az íze kedvéért : ) A hűtőakku miatt nem fért több…Következő megálló Szilvásvárad. Ez hozzánk igen közel van, cca. 24 km.
• A fiúknak be lett ígérve még Poroszlón, hogy a Kaland-erdőben mennek egy kört. Nem a legnehezebb pályán, hanem hogy máskor is legyen kedvük jönni. Én biztos nem mernék neki indulni, legfeljebb vörösboros hatás alatt, de akkor meg minek.
• Itt lehet nézelődni: http://www.kalanderdo.hu/kotelpalyak.htm
• Mindezek után hipp-hopp hazaértünk, nem maradtam le az aznapi közvetítésről:
• Kapcsoljuk Bayreuthot, a Festspielhaust Wagner: A Niebelung gyűrűje - tetralógia IV/3. Siegfried Háromfelvonásos zenedráma Szövegét a zeneszerző írta Vezényel: Christian Thielemann, km: a Bayreuthi Ünnepi Játékok Zenekara Szereposztás: Siegfried - Christian Franz (tenor), Mime - Wolfgang Schmidt (tenor), A Vándor - Albert Dohme (basszbariton), Alberich - Andrew Shore (basszbariton), Fafner - Ain Anger (basszus), Erda - Christa Mayer (alt), Brünnhilde - Linda Watson (szoprán), Erdei madár hangja - Christiane Kohl (szoprán)
• Köszönöm a türelmet. 16:49