Rybnik 1. rész(let)

• Megpróbálom felidézni a történéseket, mert volt bőven. Az indulás előtt/alatt/után. Nos, kezdődött azzal, hogy a zenekar pár tagja által „életveszélyesen meg lettem fenyegetve” ha Pünkösd vasárnap nem tartunk próbát. Ez az indulás előtti vasárnapra esett. Mármint Pünkösd vasárnap. Tartsunk. Nem nagyon rángattuk az istrángot - kották átnézése, ami még mindig okoz meglepetéseket, pár nótába is beleszagoltunk.
• A basszusgitár hangja még mindig remegteti a lépemet, nem csak próbán, hanem szereplése(ke)n is. Hiába, ha nincs B-tuba, vagy a kedvenc Ginemről (Gordon’s Gin) elnevezett hangszer (Gordon=Nagybőgő), akkor legyen basszusgitár. S van is. Nemcsak hangszer, hanem hangszer játékos is!
• Hétfőn megérkezett B. (president kisebb öccse) Dortmundból repcsivel, kedden már az „Olvasó”-ban találkoztunk reggel. Természetesen nem csak a (jog-tiszta) kották érdekeltek, de az volt az első. Mindegyikből hat példányt készíteni, sorba rakni, befűzni. Valahogy nézzen is ki az anyag, amit majd a zsűri kézhez kap a verseny előtt. Aztán a zenekari mappák átnézése, hátha elkallódott valami a két nappal korábban bekészített anyagból… Bár nem jellemző, de előfordul mindig valami apró hiányosság. Némely kottán nagyítani is kellett, már nem mindenki látása 20/20-as.
• A múzeumból kölcsönkértem egy múlt évezredbeli tambourbotot erre a szereplésre. Hazahoztam kicsit „pofásítani” – egy kis bútorfény a sötétbarnára pácolt fára, és új zsinórozást is tettem rá. A patinát rajta hagytam, a fémrészek csak egy száraz ronggyal való áttörlést kaptak. Érthetőbben: pókhálósítottalanítottam. Aztán pakolászás itthon, év(tized)ek óta van egy listám, ami alapján összeállítom az utazó csomagot, öltönytáskát, miegyebet. Most csak annyi változás volt, hogy hűtőtáskát is vittem magammal. Nem üresen. Kedden még próbáltam győzködni az első harsonásunkat, hogy gondolja meg magát s jöjjön velünk. Nem vettem szavát, hogy jön. Csak próbáltam a lelkére hatni – nem jött. Hmm.
• Aztán még aznap este egy másik vendég harsonás is lemondta az utazást, valamint akit hozott volna magával, egy B-tubát fújó muzsikust. Főleg a menetzenékre gondoltam, az sosem baj, ha hangyányit több az „alja” a csapatnak. Utazó névsor rendben, kották rendben, ruhák rendben, busz megrendelve, próba az indulás előtt az „Olvasó”-ban. A busz hűtőjébe teendő ételek (cca. 120 szendvics) és italok (buborékos és anélküli vizek, sör hegyek) is megrendelve, azt majd bepakolás előtt teszik fel hűtött állapotban a gépjárműre. Ez az ún. központi ellátmány, ezen felül mindenki annyit s olyan ételt/italt cipel magával amennyit akar/bír. Szerdára is akadt tennivaló, s persze minden nálam (is) csapódik. Többek közt szerdán este mondta le az utat a szólógitáros, és a billentyűs. Fordított sorrendben, de ez nem lényeges. Halaszthatatlan dolog jött közbe, ami érthető és meg is értettem. Mert én olyan megértő vagyok. Jó lett volna, ha mindkét muzsikus tud velünk jönni, de mit tudok ilyenkor csinálni, egy nappal indulás előtt?! Vagyis indulás előtti estén? Úgy döntöttem, már nem nyújtom ki a csápjaimat, s nem viszünk magunkkal mást ha ők nem tudnak jönni.
• Elérkezett 16-a csütörtök reggel. Telefonos körkapcsolás, mindenki úton van, érkezik ekkor meg ekkor, rendben kimegyek elétek a buszállomásra, onnan csak rövid séta s az indulási helyszínen vagyunk. Közben folyamatosan érkezik a zenekari tagság. S a Ház-ban dolgozók is. Mert a portás is csak utánam érkezett. (Addig őriztem a bejáratot) Aztán jött a zenekar managere, s csak ennyit mondott: „nem tudok menni”. Tudom, fáj a térded. Neked nem is kell annyit menni, mint a zenekarnak, a menetzenéket végignézheted páholyból vagy a sörsátor valamelyik VIP padjáról. Félreértettem. Nem menni (járni) nem tud, hanem velünk jönni! Pff. Dobtam volna egy hátast, ha ez már önmagában - gondolatként - is nem lenne képzavar…
• Aztán még az is kiderült, hogy a Zeneteremben nem lenne célszerű a próbát megtartani, mert a felette lévő Táncteremben 10:00-kor projektzáró tanácskozás lesz. Persze. Mer’ rajtam kívül senki nem tud semmit  Irány a színpad. A nézőtérnek – s a leeresztett vasfüggönynek – háttal berakni a zenekari ülésrendet, átcígölni mindent a fél házon, székek, kottaállványok, ütőhangszerek. Ezután indulás a kisegítő muzsikusok elé a buszállomásra, ami egy ciginyi távolság csak. Megérkeztek, látom az egyiknél semmilyen hangszer nincs. „Este szétesett a hangszerem” Mr. President telefonvégre kapva, köll egy hangszer. Olyan, amilyenre szükség van. Lesz. Naccerűűűű… Folyt. köv.