jószándék(sic!)

Tavaly előtt volt itt utoljára bejegyzés, s ezen kívül, amit most pötyögök, nem valószínű, hogy lesz több. 2007. november 23-án volt az első bejegyzés, majd egyre kevesebb lett. A mai napig.

Ma írtam egy hozzászólást (véletlenül sem kommentet) egy általam nem sűrűn látogatott blogban, majd kis idő múlva töröltem. Hogy miért? Hadd ne én legyek aki a bejegyzést írót felhomályosítja.

Tévedni emberi dolog, csak az hibázik aki dolgozik, stb., stb., stb.

Ettől eltekintve a bejegyzés tartalmaz (nekem) kérdőjeleket... Pl. 1982 azért még nem annyira hű de régen volt, de szerintem akkoriban egy 17 éves ember nem volt ált.isk.kórusának tagja. Mint írtam, szerintem. Más olvasatban viszont lehetett, ez a más olvasat viszont feltételezi, hogy jó hangja miatt lehetett tag, ennyire "túlkorosan". Van harmadik olvasat is, ez pedig az, hogy úttörő-vezető volt, mint akkoriban voltak egynéhányan.

A bejegyzés viszont ki van élezve a nem túl jóhangú ember benyomásaira, a '82-es kórustalálkozó kapcsán.

Ha a szerző tíz évvel korábbi időpontot ír, fel sem tűnik - esetleg csak annyi, hogy a szerző viszont hét évesen nem lehetett volna úttörő.

Nem vonom kétségbe a történéseket, csak a részletek fontosságára való odafigyelésre akartam felhívni a figyelmet. Ha már...

S bármennyire nem úgy tűnik, a jószándék vezérelt, mikor a fentieket leírtam. Aki nem hiszi, járjon utána!

Köszönöm a türelmet.

"vandógomelég"

Régen jártam erre - türelem, tornaterem. "vandógomelég" de ez eddig sem a panaszkodásról szólt. Hogy mik vannak előttem, tessék szemezgetni:

Fúvószenekari koncertek az Ózdi Fúvószene megalapításának 120. évfordulója alkalmából

András-napi jótékonysági koncert
2014. november 29-én szombaton 15:30 - tól az Olvasóban (Ózd, Gyár út 4.) az Ózdi Városi Önkéntes Tűzoltó Egyesület Fúvószenekara részvételével
Közreműködnek:
a zenekar muzsikus barátai
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A műsor bevételét a fúvószenekar további működésére fordítják a rendezők.

A 2014 – 2015-ös évad további tervezett koncertjei:
2015. február 21. (szombat) 15:30 Mátyás-napi koncert

2015. április 25. (szombat) 15:30 György-napi koncert

2015. június 26. (péntek) 15:30 120 éves a fúvószene Ózdon
1895 – 2015
IV. Ózdi Fúvószenekari találkozó

Kiegészítő program:

Hat + egy előadás a fúvószene történetéből
Előadások színhelye: Ózd-Olvasó (Ózd, Gyár út 4.)
Adorján Lajos Terem (Táncterem)
Előadó: én :), s mv. előadók
2015. január 14. 14:30 – 15:30
Történelmi visszatekintés
2015. február 11. 14:30 – 15:30
Fúvós hangszerek
2015. március 11. 14:30 – 15:30
Egyházi s világi együttesek
2015. április 08. 14:30 – 15:30
Katonazenekarok, „civil” (bányász, kohász) zenekarok
2015. május 06. 14:30 – 15:30
Zeneszerzők, karmesterek
2015. június 03. 14:30 – 15:30
Az ózdi „Gyári-zenekar” megalakulása, működése, jogutódai.
+1:
2015. június 17. 14:30 – 15:30
Beharangozó a IV. Ózdi Fúvószenekari Találkozón részt vevő együttesek történetéről, működésükről.

Köszönöm a türelmet. 20:35

vendégsében a selmer blasorchester 25. évfordulóján

Tizenharmadikán (pénteken) hajnali 01:45-kor kiballagtam a megbeszélt helyre, ahová kettőkor megérkezett a mikrobusz – engem szedett fel először, aztán sorban a többieket is. Negyed háromkor már a város határán is túl voltunk: kezdetét vette a „nagy utazás”.

Előző nap délután a cuccok nagy részét bepakoltuk a buszba, így az indulás is zökkenő mentesebben zajlott, mint általában. A ruhák, s ajándékok mellett felkerült a járgányba egy hűtőtáska, melynek tartalma 20 doboz sör, nyolc doboz kiáztatott filctoll (=energiaital), s négy pár kecskeméti csípős kolbász volt. Én négy és fél liter kásásra fagyasztott buborékmentes tonikot is vittem. Szintén csütörtökön délután készültek el a szendvicsek. 0.65kg Pick Rákóczi csemege szalámi, 0.50kg Pick Báthory paprikás szalámi, 1.25kg Bords Eve margarin, valamint 33 db zsemle, 30 db kifli, négy darab félkilós szendvicskenyér, két kiló paradicsom, másfél kiló zöldpaprika, hat db erős paprika, 15 db uborka került fogyaszthatóságra készen gyümölcsös ládá(k)ba, s elérhető közelségbe.

Jó hangulatban telt az utazás, nem kornyadozott senki a fáradtságtól – még előtte voltunk az egésznek. Tatabányán felvettünk még egy muzsikust, átpakoltuk a csomagokat, hogy rendben legyen minden, lehetőség szerint ne törjön, s ne törődjön semmi. Vittünk ugyanis magunkkal egy 47 centis, s öt darab 18 centi magas st.Flórián szobrokat,

 a nagyot a 25 éves zenekarnak, a kisebbeket a polgármesternek, a karmesternek, s még három muzsikusnak. A szobrokhoz készültek kísérő oklevelek, azok üveg alatt várták a szállítás végét. Arról nem is beszélve, hogy öltönytáskában is meggyűrődhetnek a fellépő ruhák, s nem szeretek fellépés előtt nadrágot/inget vasalni, ha nem muszáj.

Hegyeshalomnál kiléptünk, aztán hajrá – útközben sztorik garmadája, nagy nevetések, a szendvicshegy koptatása s különböző italok fogyasztása történt. Nem utolsó sorban pihenőhelyek beiktatása, mert ahol bevétel van, ott előbb-utóbb a kiadási oldal is jelez… Mondtam az utastársaknak, hogy miattam nem kell megállni annyiszor, én kibírtam már rágyújtás nélkül 16 órát egyvégtében. Amennyi söritalt ők fogyasztottak, amiatt (is) meg kellett állni, sőt egyszer az autót is meg kellett itatni. Csurig lett töltve.

Tizenhét és fél óra alatt érkeztünk meg a helyszínre, kipakoltuk (aránylag) gyorsan a cuccunkat, a sofőr s a párja kis frissülés után indultak tovább Mannheimbe.

 A president orchestra öccse él kint már évtizedek óta, hozzá mentünk. Éva, a felesége egy lavórnyi töltött káposztát készített, rajtam kívül mindenki evett. Csak azért nem ettem, mert nyakig voltam szendviccsel J 

Rövid beszélgetés után megérkezett a vendéglátó zenekar pénztárnokának a felesége, egyik fia s nagyobbik lánya.

 Négyünknek ők adtak szállást a közeli Nordkirchen városában. Elhelyezkedtünk, s tusolás után elvittek bennünket egy cirkuszi sátorhoz. A sátrat

 Klaus (a vendéglátó) s testvére bérelte ki négy hónapra, s ők is üzemeltetik. Mindenféle programokat szerveztek erre a nyárra, azzal kezdték az egészet (ahogy elmondták), hogy születésnapi összejövetelt tartottak, sok mókás dologgal egybekötve. Klaus s testvére összesen 100 évesek, ennek apropójára szervezték meg sok nevetéssel az ünneplést. Ehhez a cirkuszi sátorhoz vittek bennünket. A sátor nagyságáról nem tudok számot adni, de a mi kertünk házikóstól beleférne J Ittunk pár pohárka sört, aztán visszamentünk Klaus házába.

 Következő gondolat: nézzünk körül a városkában s igyunk valamit! Nem azért, mert helyben nem lett volna elég sör (meg lehetett volna benne fürdeni), de na. Fel voltunk dobódva annak ellenére is, hogy egy ilyen jókedvű utazás kivesz az emberből egy kis erőt. A helyi szálloda bárjába mentünk, ott még három pohár sört megittunk, majd visszamentünk. Háromnegyed kettőkor kerültem ágyba – két muzsikus cimbora azzal viccelődött, hogy reggel mennek s két kört futnak az edzettséget kihangsúlyozva. Nos, én fél ötkor beállítottam hozzájuk: „Uraim, mallik a pitty, a Nap felkelt s csak arra vár hogy rácsodálkozzon a fittségetekre” J Hogy szépen fogalmazzak, elég gyorsan kellett az erkélyre távoznom, mert nem díjazták az ébresztést… Forgolódtak még kicsit, aztán én is távoztam tőlük. Az én szobatársam még húzta a lóbőrt, őt nem ébresztettem fel. A konyhába mentem s segítettem „Taki”-nak (Klaus felesége) a reggelit előkészíteni. Ő még aznap délelőtt ment dolgozni. Reggelire előkerültek a társak is, megfeleltünk a reggelinek, csipegettünk jóízűen, úgy éreztem magam, mintha ezer éve a család jó ismerőse lennék. Úgy hiszem, mindannyian így éreztük.

Kora délelőtt megérkezett a karmester úr, visszamentünk Selmbe, felvettük a hiányzó két embert s az elnök öccsét s már száguldottunk is Dortmundba. Folyt.köv.

Dortmund felé az úton engem elnyomott a buzgóság, így az utastársak kaptak egy kis ízelítőt a horkolásomból – arra ébredtem, hogy hahotáznak, s mint kiderült, rajtam. Nem baj gyerekek, az ébresztőt így is, úgy is megkapjátok legközelebb is.

A vasútállomásnál leparkoltunk, aztán felszálltunk a városnéző buszra.

 Körbevitt bennünket városrészeken, az egész produkció 100 percnyi időt vett igénybe. Közben ékes német nyelven hallhattuk, hogy épp’ merre járunk, s mit láthatunk. Bélus fordított nekünk, érdekes volt. nem a fordítás, hanem a látnivalók J

A városnéző túra után egy utcai árusnál „ currywuest-pommes”-t ettünk,

 majd egy sörital elfogyasztása után visszatértünk Nordkirchenbe. 

Délután 15:00-re volt meghirdetve a próba kezdete, kicsit csúsztunk – a kottákról felejtkeztek csak el. Igen jó hangulatú próba volt, majd’ négy órát tartott. Közben – hogy ki ne száradjon a jó nép – söröket, kólát, vizet hoztak a segítők.

 Nem ittam semmit. Csak szünetben. Nem vagyok én hozzászokva, hogy próba közben igyak, urambocsá’ rá is gyújtsak, mint a hátam mögött ülő Wilhelm. Érdekes volt, hogy cigarettafüstöt érzek, kerestem is a forrást, majd észrevettem, hogy Wilhelm bal kezében egy pohár sör, jobbjában pedig a füstölgő cigi. Ölében a hangszer. Érdekesen nézhettem rá, mert csak széttárta a karjait, s mosolygott. Én viszont nemzetközi kézjelekkel tudatosítottam, hogy elvágom a nyakad… Vigyorgott, mint a tejbetök s megkínált egy füstölni valóval, amit visszautasítottam.

Száz szónak is egy a vége, jó hangulatú próba volt, s egy ilyen próbát feltétlenül kell tartani fellépés előtt, mert a zenekar három nemzet tagjait foglalta magába. Rajtunk kívül francia muzsikusok is érkeztek, nekik is új volt a másnap terítékre kerülő műsor. Gond nem volt, falkában (=együtt) az apró hibák nem annyira észrevehetők.

A próba után még volt örömzenélés, evészet, ivászat.

 De csak sört fogyasztottunk, legalábbis mi csak sört. Ha jobban belegondolok, akkor életemben összesen nem ettem meg annyi pizzát, mint aznap késő délután/kora este. Kis túlzás van a dologban, de elmondhatom, hogy összesen tizenegy(!) szelet pizzát ettem. Olyan pizzát, amin paradicsomszármazék egyáltalán nem volt. Lehet, azért ízlett ennyire, vagy kihegyezte a belsőmet a folyamatos sörivás? (Mint tudjuk, a sör önmagában nem számít alkoholnak)

A pizzáról dióhéjban: a tésztája a fél centi vastagságot sem érte el, olyan vékony volt, mint egy vastagabb tiroli rétes. No, erre került valami „izébigyó” amire nem tudtam rájönni, hogy micsoda. Megkérdeztem, szóból ért az ember. Mivel túró nincs arrafelé, ezért friss sajtot kevernek el valamivel, ami legjobban az édes savóra emlékeztet, szóval ezzel a masszával bekenik a tésztát, tesznek rá bőven negyedelt, fonnyasztott vöröshagymát, arra olyan darált húst, amilyen a wurst-ban van, majd jön a tetejére a kötelező reszelt sajt. Különböző sajtot vagy egyedül, vagy keverve, mindegy. Nekem nagyon ízlett. A pontos receptet is elkértem, még nem érkezett meg, de – sokszor emlegetem – jó dologra érdemes várni.

Szombat este is elmentünk még sört inni az előző nap felfedezett ivóhelyre, útközben benéztünk egy török étterembe, de percek múlva zártak, így csak egy pohár sört fogyasztottunk ott, majd továbbálltunk. Miután visszatértünk, én azért csak megszokásból ettem egy kis csípős kolbászt lefekvés előtt. Folyt.köv.

cca. 75 nap

Előrebocsátom, nem lesz rövid!
Folytatást ígértem tavaly december elsején - cca. 75 napja. Ennyi időt még sosem hagytam ki "blogolásilag". 
2013. december 02. 

Nyugodtan talán majd akkor tudok aludni, ha a nov. 9-i koncert anyagi oldala/elszámolása is rendeződik. Ebből a mondatból is látszik, hogy még nem értem/értünk a végére. S ez cseppet sem megnyugtató. Ezzel most le is zárom ezt a témát, nem rugózom rajta, mert (sajnos) nem rajtam múlik. Ostorozni, abajgatni tudom a késésben lévőket, de ezzel ki is fújt minden ami a rendelkezésemre áll. Pont.

Panaszkodási oldal letudva, jöjjön a mosolygós oldal. Tehát jól érzem magam, vagy csak ráfogom, hogy jó. Különösebb bajom nincs, insomniás lévén szinte bármikor, bármilyen helyzetben képes vagyok/lennék aludni. A magas vérnyomásom karbantartom, szedem a napi egy szem vérnyomáscsökkentőmet, iszom a szokásos leveimet - amiről korábban már írtam - úgymint: reggel kutyulós "davidoff - rich aroma" kávét tejszínnel bolondítva, hozzá egy sodrott cigaretta, majd tisztasági verseny után a fogyasztási hőfokra hűlt bergamottos fekete teát, szintén egy korty tejjel/tejszínnel. A levekhez tartozik a csalán+ galagonya virágos hajtásvég saját keverékű tea, ízmódosítók nélkül. Egész nap pedig elkopik a "Monogon" (oldalt "rezes"-nek titulált) által javallt másfél liter víz, késhegynyi por alakú c-vitaminnal - könnyebben felszívódik. 

Nem döntöttem el nagyon, de három hete ismét tiszta vagyok szeszileg, s kólailag is :) Ősöm kérdezte valamelyik este, hogy "öntsek egy pohár mádit?" A válasz: Karácsonyig biztos nem, ha utánam öntik, akkor sem. S ilyenkor - mikor iszom, akkor bezzeg nem, vagy csak ritkán - eszembe jut Hegedűs Géza bá' Irástudók című könyvében olvasott egyik mondat, amit én előszeretettel szoktam idézni: "Legmámorítóbb a folyamatos józanság." 

2013.december 08.

Szomorú vagyok. Ma szinte egész nap égtek a mécsesek nálam... Egyik zenekari tagunk halt meg szívrohamban. Nagyon jó EMBER volt, s remek muzsikus - a "jó ember" kitétellel a volt felesége nem biztos, hogy egyetért... Ismét kevesebbek lettünk. Magunkat legalább annyira sajnálom, mint Őt. Az egy hónappal ezelőtti koncertre nem tudott eljönni, már ott is hiányzott a jelenléte. 14-én voltam nála, s beszéltünk erről-arról, tervekről, a mindennapokról. Ő volt az egyedüli, akinek engedtem, hogy "bármikor, bármit" fújhat, amit gondol. Rutinos muzsikus volt, egész életének 68 éve alatt mindig trombitán játszott s tanított. Vezényelt is, ha úgy alakult. Érte égtek a mécsesek. Nyugodj békében Kálmán!

2013. 12. 14. 19:30 

Most értem haza. A búcsúztatódról. Nem volt könnyű az elmúlt hét. Kálmán(ka), megnehezítetted. Nem csak nekem, én csak „kollégaúr” vagy muzsikus barát voltam. Épp’ egy hónapja voltam nálad, beszámolni a koncertről, amire nem tudtál jönni. Viccelődve beszéltünk arról, hogy van idő… Úgy alakult, hogy nem maradt idő. Csak az emlékezésre. Jó ember voltál, s jó muzsikus. Hiányozni fogsz, a mindig mindenkor jókedvű, azért néha morcos, „beszólós” de soha nem bántós fúvószenész. Mindent tudtál, amit a fúvószenéről érdemes tudni. Hiányozni fogsz, amint már most is hiányzik az, hogy nem tudom elmondani neked amit te is tudtál mindig. Nem tudlak feledni, s nem is akarlak – nyugodj békében!

2013. december 23.

Örülök, hogy itt van perceken belül a Karácsony – annak pedig még jobban örülök, hogy együtt leszünk mindnyájan. Tizenegyen üljük körül az asztalt, s evés után anekdotázgatunk. Énekelni nem szoktunk, csak ha az anekdota megkívánja…

2013. december 26.

Rövid(?) - ám lehet, hogy gyomorforgatós - beszámoló következik a karácsonyi napok kulináris, általam év(tized)ek óta százezer kalóriás (100.000 kcal) showként emlegetett össznépi (=családi) eszem-iszomról.

Mivel is kezdjem? Talán azzal, hogy 24-én reggel 05:45-kor elmentem a kedvenc kenyeres boltba, s elhoztam a korábban megrendelt öt darab egy kilós kenyeret. Aztán visszaballagtam a közelben lévő boltba egy kis utánpótlást beszerezni szaloncukorilag, mert hogy-hogy nem, idén is sikerült (naponta) megvámolni a beszerzett mennyiséget. Nem kell nagy dologra gondolni, csak egy negyvendekás tejszínes/málnás gumicukor jellegű szaloncukor került megvételre -  utólag elmondhatom, hogy nekem nem jött be az állagát tekintve. Valamiért a gumicukrot összetévesztettem a pillecukorral…

Elsőként az a fazék került tűzre, amiben összesen 42 db töltött káposzta volt, a szokásos mellékletekkel. Ebédre készült, 11:00-kor készen is volt.

Nem aprózom, estére készült a többi, felsorolásszerűen:

„csirkemell-torta” hozzávalók: 2.40 kg csirke mellfilé, 0.50 kg sajt, 0.60 kg bacon (0.20kg füstölt, és 0.40kg füstölt-főtt), a többit nem tudom J

„gombás-tejfölös sertéspörkölt nokedlivel” hozzávalók: 2.0 kg sertéslapocka (2x2x6cm nagyságra vágva), 0.70 kg vargánya gomba (nyáron lett eltéve, gondolva erre a jeles alkalomra), 0.80 kg 20%-os tejföl, s nokedli ami 0.80 kg B-55-ös finomságú búzalisztből készült megfelelő mennyiségű tojással.

„Laci-pecsenye” hozzávalók: 1.50 kg sertés tarja csont nélkül, + disznózsír, amiben megsült.

Köretnek készült a fentebb említett nokedli mellett babakrumpli (=krumplipüré), petrezselymes apró krumpli (héjában, sós vízben főtt), s répás rizs mintegy 0.25 kg, s egy szál sárgarépa felhasználásával. Egy nagy üveg (1.7 literes) házilag készült savanyú uborka. Az uborka fűszerezéséről egyik pincérnő azt mondta sok éve, mikor még szolnokiában dolgoztam, hogy ez olyan savanyú, hogy újra „szűznek érzi magát”…

A nassolni való sütemények: négy-négy rúd diós és mákos bejgli, egy-egy „vetet”(=két adag) mézes, valamint linzer, s két tepsi soros-mézes. Ezek mellé tesóm meglepetésként készített egy dió tortát. Közösen ötlöttük ki, a kivitelezést ő vállalta magára.

Italok: 0.7 liter saint-moty-féle „libaláb-likőr”; egy-egy palack skót viszki (sic!); hat doboz sör (kékoroszlános); mádi bor, egri bikavér, s üdítőital hegyek, ásványvizek, szóda.

Tegnap készült - hagyományokhoz híven – a húsleves. Egy darab marha gömbcsukló(=lábszárcsont vége), sertés ritkacsont (=csülökcsont s lapockacsont), tarjacsont egy-egy fél darab tyúk, s gyöngytyúk (numida meleagris), zöldségek felhasználásával. Csigatésztával.

2014. január 10.

Ismét st.Péterhez igyekezett egy zenekari tagunk. Jani bácsi nyugodj békében!

2014. január 20.

Kb. kilenc korsó sört ittam meg ma délutántól... nem vagyok rá büszke cseppet sem... Múlt héten sikerült a novemberi koncerttel kapcsolatban lezárni az anyagiakat... ma utolsó útjára kísértük S. Jani bácsit, a zenekar volt klarinétosát.

A temetés előtt rittyentős ruhában voltam egy felvételen - időnként ismétlek szavakat, de szerintem nem sikerült rosszul - kb. 09:15-től kezdődik:

http://www.youtube.com/watch?v=5_NCJ1RBpy4&feature=share&list=UUAVjSarCCvbGHQA-jQtXHMA&index=3

Alig vártam, hogy vége legyen a 2013-as évnek. Ma január 20-a van, s kétszer voltam búcsúzni... 

Kótyagosan sem könnyű...

Nem. Akarom. Elhinni. Elment a Tanár úr :(

Nyugodjon békében... :'(

2014. január 26.

Bosszantó a mindennapokban hallható politikai sárdobálás, minden oldalról. Most viszont nem akarok politikáról írni. Nem csak azért, mert szinte kikerülhetetlen, de egyik valamikori kollégám felhívta rá a figyelmem, s nem is nagyon udvariasan, hanem olyan hétköznapi természetességgel: amíg tudsz muzsikálni/zenélni, muszáj a politikával foglalkozni? Rácsörrentem telefonon, s megbeszéltük. 

Az utóbbi hónapokban meglehetősen ideges voltam, több minden dolog zavart, s zavar a mai napig - ám tkp. annyit nem ér (vagy mégis?), hogy kizökkentsen a látszólagos nyugalmamból. 

A látszólagos nyugalom pedig azért van, mert olyan hihetetlenül apró dologra is rá tudok robbanni, ami nem kellene, hogy zavarjon. Régebben csak rálegyintettem. Most már szóvá teszem. Ám ettől nem érzem jobban magam.

Sikerült elküldenem a pénzügyi beszámolót a megyei főnökségnek, elkészült a novemberi koncert utolsó pénzügyi zárása is. Kezdődhet(ne) a következő. S kezdődik is a tervezés. A jövő évi megmozdulásra. Ám az első lépésekig is van tennivaló. Az első az, hogy az őszi önkormányzati választás után neki lehet majd esni a felálló hatalomnak, s ostorozni őket, meggyőzni, hogy a létrejövő rendezvényhez hathatós segítséget nyújtsanak. Na, megint a politika... Sajnos megkerülhetetlen... De, inkább lapozok.

Tavaly a koncert után kaptam egy megtisztelő felkérést, amire én rögtön igent mondtam. Ígért a meghívó fél egy meglepetést Karácsony estéjére... sajnos semmit nem kaptam. Az idő közben telik, s én nem haladok úgy, ahogyan szeretném. Szoktam emlegetni, hogy legjobb Múzsa a határidő. Ám a novemberi levélváltások óta a meghívó fél felől csak a nagy csend van, s ez engem nem nagyon villanyoz. Sőt! 

Egyre kevesebb időt töltök az 'ámítógép előtt, s egyre jobban élvezem, hogy a betűk birodalma nem veszett el a számomra. Eddig sem éreztem, hogy elveszett volna, ez csak olyan kiegészítés, ami az internet világához kapcsolódásom okán kicsit elvesztettem. Mióta élvezem az 'ámítógép varázsát, azóta a heti könyvfogyasztásom háromról előbb kettőre, majd egyre csökkent. Muszáj naponta egy órát olvasnom "rendes" könyvet, aminek megvan a sajátos illata, nem kell kattintgatni, csak lapozni. S a héten voltam mindkét könyvtárban, olyan jó volt látni, hogy örülnek nekem... Mert jó, ha az emberre mosolyognak. Beszélgettünk is, orromra koppintottak, hogy régen jártam náluk - rendezvények kivételével - szinte csak az utcán látnak s akkor sem andalogva... Nos, igen. Nem tudok/szeretek lassan járni. A könyvtár a nyugalom szigete. 

Leesett a hó, jajj de jó :) Most már csak a mínusz tizenfokok (sic!) hiányoznak pár napra, hogy a kertben áttelelő gyümölcsfarontókból nyáron kevesebb legyen. 

2014. február 05.

Szeretném idén a kerti ház tetején elvégeztetni azokat a munkákat, amiket évek óta tologatok. A tető két végét a legfontosabb megcsinálni, ám ehhez a melóhoz - a kivitelező szerint - le kell szedni a palát. Nem hullámpala, hanem a klasszikus 40x40-es (400x400 mm). Namármost. Ha a két végét le kell szedni, akkor már szedjük le az összeset, s rakjuk újra (nem véletlen a királyi többes, úgy sem tudom megállni, hogy ne segítsek annyit, amennyit tudok). Ha viszont nem sikerül úgy leszedni, hogy a palák épségben maradjanak, akkor csak kárt csinálunk, s nem kevés kiadást, amire jelenleg nincs fedezet. A palatartó lécek végét kell kicserélni, cca. 50 centis hosszban, hogy hozzá lehessen építeni a tető végét lezáró oromlécet. Az oromlécet pedig be kell vonni horganyzott lemezzel, ez készen kapható, nem lesz vele gond. 

Aztán szintén a tetőhöz tartozik a tetőnek az a része, ami a házfal és a csatorna közt van, s lécekkel van borítva. Erre új takarás kerül, nemes egyszerűséggel az ún. OSB lapból megfelelő méretűre szabott darabok. A hat milliméteres vastagságú lap megfelelő a mester szerint. A célnak megfelel, nincs nagy súlya, viszont a darázs sem tud a nem létező helyekre fészket építeni. 

Nem elhanyagolható kiegészítésként pedig üveggyapot szigetelést szeretnék adni a tetőnek, ami hőszigetelő tulajdonsággal is bír. Ha már benne vagyunk/leszünk. Ez utóbbi nem sok kiadással jár, ám arra is gondolni kell, hogy a fent írt munkákhoz szükséges alapanyagok, szállítás, munkabér, miegyéb végösszegéhez én hozzáadok + 50% felárat. Hogy ne érjen meglepetés valami nem várt kiadás miatt. Ennyit a tető renoválásáról. 

Nincs még vége az ötletelésnek :)

Jó lenne - szintén a kerti háznál - a tavaly megkezdett munkákat befejezni. Tavaly a lépcsővel s támfallal birkóztam, ezt folytatni kell. Árnyékolót szeretnék a ház elé. Sajnos a szőlőlugasunk az elmúlt években annyira megsínylette az időnkénti nagy hidegeket, hogy foghíjas... Így viszont nincs árnyék, csak ha felteszem az árnyékolókat. Állandó árnyékolót szeretnék, ami bírja az időjárás viszontagságait. De nem ám olyan egyszerűt, hogy megépítjük s rá sem kell nézni évekig, dehogy. saint-moty mindig megbonyolítja...

Mozgatható árnyékolót szeretnék. Olyat, amit - ha nem vagyok/vagyunk a kertben -, egy nem apró mozdulatsorral le lehet ereszteni függőleges helyzetbe, s rögzíteni a szél ellen - s nem utolsó sorban az önkéntes aratók ellen is jó szolgálatot tehet. Jelenleg ott tart a tervezés, hogy a fejemben összeállt az egész, ezt még le kell rajzolni, s megmagyarázni a kivitelezőnek, hogyan is gondolom az egészet.

Hétfőn voltam egy jótállási jegyet érvényesíteni, s miután végeztem, körülkémleltem az üzletben. Szokásom körülnézni mindenütt, főleg ha érdekel is valamennyire. Nos, "megkapta a szemem" pár négyzetméter falburkoló. Két csomaggal van mindössze, ennyit nem tudtak eladni - ezt viszont nyomott áron kínálják, mert maradéknak számít. Kis híján hat négyzetméter az egész, de nekem tetsző színben - s így valószínűleg meglepem vele magam névnapra :) Jó lesz az egyik falra, ahol az 'ámítógép is van. Majd még kitalálom, hogyan legyen. Mindenesetre ennyi pénzért ez ajándék. Magamnak, magamtól :D

Húsvét hétfő utáni csütörtökön elmegyek kedvenc fúvószenekaromhoz Baranyába, azon a héten szombaton lesz Tavaszi koncertjük. Az elnöki lakosztályt megigényeltem, a visszaigazolást is megkaptam, tehát ez a része rendben van. Felmálházva megyek, a tavaly előtti verseny különdíjasainak szánt ajándékokat is viszem, s a többieknek is egy korty kóstolót.

2014. február 11.

Ma ismét megfüleltem párszor egy klasszikust, egy olyat, amit (szinte) mindenki ismer. Magyar címe: Az állatok farsangja, Szerző: Camille Saint-Saens. Idén még nem nagyon rángattam az istrángot, csak belekaptam pár "nótába" csinálom is, a napi kottaírásom megvan, ha nem is annyi, mint amikor a legjobb Múzsa noszogat. A legjobb Múzsa pedig mint tudjuk, a határidő. 

Sajnálatos, de nagyon úgy néz ki, idén novemberben nem utazom a Bak-térítő környékére. Tavalyi megbeszélésünk óta csak a nagy csend van, s mivel a tavaly ősszel tervezett határidő február 20-a, esélyem sincs megcsinálni azt a darabot, amit Karácsonyra ígért a meghívó... 

Visszatérve az Állatok farsangjára - elgondolkodtam azon, hogy megcsinálom fújósra. Olyan csapatra, ahol nincs megkötve a kezem, olyan hangszerekre írhatok, amilyenre csak akarok. Hátulütője, s el is tudom képzelni, hogy az asztalfióknak dolgozom... 

De már viszket a tenyerem, hogy csináljam :) Kedvem is van hozzá, amit még meg kell csinálnom (félbehagyott vagy el sem kezdett darabok) azt is csinálom, mondjuk úgy, hogy pihentetésként. Némelyiket csak rabszolgamunkaként, de le kell írnom, mert csak úgy tudom elküldeni az illetékes zenekarnak. 

S még mindig kézzel írom a kottát, az 'ámítógépes kottaírást azóta sem próbáltam. Majd. Egyszer. Talán. 

Köszönöm a türelmet. 22:40

Nem állítok valótlant, ha azt mondom, hogy átlagosan napi 2.5 órát foglalkoztam a szervezéssel. Ebben nincs benne a „kottagrafikusi” idő. Az anyagiak hiánya kihatott a próbákra is – nem tartottunk (sajnos) olyan sűrűséggel összejöveteleket a proszektúrán, mint az előző években… Évekkel ezelőtt még bosszantott a dolog, igaz, most sem repdestem az örömtől, amikor sikerült egy-egy próbát „összetrombitálni” s a tagság fele sem jelent meg. Tudom. Kitört a nyári szünet; cseresznyét/meggyet/gyümölcsöt kell szedni; nyári munkán vagyok; másnapos vagyok/voltam; huncutkodni voltam; másik zenekar hívott hangversenyre/térzenére; nyaralás; esik az eső; süt a nap; fúj a szél; tanulni kell(!); s minden létező magyarázattal találkoztam. Nincs is ezzel különösebb baj – tudom, hogy le tudják játszani, nem dől össze a világ, ha nincsen mindenki ott a próbán. Csakhogy azért zenekari próba, hogy tbk. az összhangzást, a zenekar játékát kellene csiszolni, vagy legalább szinten tartani – ez mondjuk összejött, csak nem annyira lélekemelő, amikor vasárnap reggel, mikor száz ágra süt a nap azon fogadok magammal, hogy mennyien leszünk próbán…

Lelkesítette a csapatot s természetesen engem is, amikor június végén kapott a zenekar díjat – nem mástól, mint egy, a városban majd’ húsz éve önként s dalolva tevékenykedő csoporttól. Don Quiote-díjat. Az önzetlen munkáért. Nem véletlen a díj elnevezése, de gondolom, ezt mindenki sejti.

Közben folyamatosan azon agyaltam/tunk, miképpen lehetne előbbre jutni. Sokadik körben a tagfrissítés procedúrája. Szigorúan, csak postai úton, nyilvántartási számmal ellátott levélben, aminek nyoma marad az irattárban is – esetleges későbbi félreértések elkerülése céljából. Ennek az lett a vége, hogy az egyesület 42 főre zsugorodott a tagfrissítés előtti 75 főről. Aminek az eredménye is kézzelfogható lesz. Elsősorban, csak 42 fő után kell éves tagsági díjat fizetni. Ez így alakult történelmileg, mármint az, hogy a tagsági díjat az egyesület fizeti az emberei után s nem is szándékozom változtatni rajta, de ezt majd a tagság eldönti. Akkor is, ha az egyesületi törvény előírja a tagsági díj fizetését, bármekkora csekély összegről is van szó. Jut eszembe, nem rémlik, hogy lenne alsó határ. Így tehát akár 2.40-ben is meg lehetne állapítani, ami kerekítve ugyebár nulla(!) HUF :)

Augusztus 1-ig vártam a csodára, hogy valamilyen úton-módon csak sikerül a kedvenc magyarországi fúvószenekart elhozni a rendezvényre, de minél jobban telt az idő, annál jobban beláttam, hogy lehetetlen… Azok a fránya anyagiak, azok. :(

Másik csatornán izzítottuk azt a zenekart, akik már öt évvel ezelőtt is vendégeink voltak, s akik szereplését a májusi találkozó alkalmával megbeszéltük. Most sor került a hivatalos csatornákon való felkérésre is, nehogy elbaltázzuk az időt, s valaki/valakik megelőzzenek.

Rábólintott az illetékes, a karmester úr telefonozott, hogy ne érjen meglepetés: Igaz, hogy jönnek térítésmentesen, de az útiköltséget bizony nekünk kell kifizetni… Veszteni való nem volt, az illetékesnek megírtam, hogy ha ez így van, akkor roppant sajnálatos, de le kell mondanunk a részvételükről. Pénteki nap reggel írtam neki, s 13:15-kor csengett a telóm: „deFalla, amit ígértem, úgy lesz. Én fogom kifizetni a zenekar utaztatását” Hirtelen meg sem tudtam szólalni… Nagy nehezen csak kinyögtem egy köszönömöt… S újra erőre kaptam, hogy talán nincs veszve minden, amit eddig csináltam/tunk.

Folyt. köv.

nosza,akkor ahogy kezdődött(?)

• Kezdem Noétól. Ahogy általában szoktam. Tavaly nyáron, mikor a sárvári versenyről hazaértem, beszéltem itthon is arról, hogy miként kellene nekikezdeni a csapat megalakulásának 55. évfordulóját ünneplő koncert megvalósításának. Leültünk beszélni az egyesület elnöke, a zenekar vezetője s jómagam, hogy kifundáljunk valamit. Abban mindhárman egyetértettünk, hogy ilyen évfordulót meg kell tartani. 
• 
  
• Egyesületünk elnöke akkoriban a város alpolgármestere volt főállásban. Minden létező fórumon elmondtuk mindhárman külön-külön is, az ismerősöknek, az esetleges támogatóknak, hogy mit is tervezünk ebben az évben. Az eredeti terv az volt, hogy változtatunk valamennyit az 50. évfordulós koncepción. 
• 
  
• A meghívott vendégzenekar – nem titok, nekem szívem csücske a zenekar s vezetői – elnökével, s karmesterével is sikerült időpontot egyeztetni (nekik sokkal-sokkal több feladatuk van). Az időpont azért lett november 9-e, mert akkor már utána vagyunk a „Mindenszenteknek” , de az Advent még távolabb van. 
• 
  
• Jött a sokszor emlegetett „hol vagyunk még attól/hol van még Karácsony? á la Bendegúz”. Valamikori zenekari tagok - akik évek óta elköltöztek - felkutatása, utolérése, kapacitálása, hogy mi is lesz ez a rendezvény, játszani/fújni jön-e, vagy csak vendégnek, stb. stb. 
• Kitalálni, mi legyen a műsor. Azért tavaly ősszel már pedzegették, hogy nem lesz annyi a támogatás mint eddig, s már tavaly is nagyon nehezen mentek ez irányú dolgaink… „Fel kell kutatni a lehetséges/tehetséges támogatókat” – ezt szinte mindig megkaptuk. A zenekar vezetője s én. Január-februárban elkészítettem részünkre a fújnivaló anyagot, március 15-ig adtam időt magamnak, hogy legalább a kottákkal ne kelljen később foglalkozni. 
• 
  
• Pályázatokra figyelés, pályázatírás, először azt sem tudtam, mi az, hogy „PIR”-szám… Áprilisban meghalt az Egyesület elnöke L
• Mint az egyesület titkárának, nyakamba szakadtak nem kis dolgok, ezt hadd ne részletezzem. Volt/van segítségem, de nekem olyan új dolgok, amiket meg lehet tanulni, s meg is kellett. Aztán megjött a városi pályázat eredménye – mikor először hallottam a tévében, csak úgy jöttek lefelé a szentek… 
• A tavalyi összeg fele, az öt évvel korábbinak a 22.6 %-a. Első gondolatom az volt, hogy ne fogadjuk el… „széllel szemben csak üvegbe…” 
• Májusban páran a megyei szövetségtől eljutottunk egy rendezvényre, ahol Tibi a „főfőnök” s a megyei főnök azt mondták: teljes mellszélességgel mellettünk állnak, segítenek, hogy létrejöjjön a rendezvény. Az anyagi lehetőségeik azonban nekik is behatároltak.

Folyt.köv.

ez ilyen...

Tegnap a Zene világnapja volt - ennek örömére elkészült a novemberi rendezvény költségvetése. Immáron sokadszor. Nem valami érdekes, de a minimális bekerülési költségből ismét faragni kellett. S így már nem is hiányzik, csak cca. 300 rugó... Egyik csapattag ajánlotta, hogy csináljunk olyan fogadást, mint a "batyusbál" - mindenki azt eszik/iszik, amit hoz magával.

Jómagam év elején felajánlottam egy csinos összeget (a jelenlegi költségvetés 10%-át) a rendezvényre, ám az mostanra a felére csökkent. Nem azért, mert meggondoltam magam, csupán év közben ennek a támogatásnak több, mint fele elkopott... A csapatra, nem másra. S nem, nem fagyiztuk el. Bárcsak arra kellett volna költeni! (igen, ez egy óhajtó mondat volt) 

Valahogy úgy gondolhatja a mindenkor hatalomban lévő vezetés, hogy csettintünk egyet, s hipp-hopp megy magától. Óriási tévedésben vannak, s ezt el is mondom minden alkalommal, amikor lehetőség adódik rá. A válasz mindig ugyanaz, a gazdasági helyzetre való tekintettel... stb. Legidősebb tagunk meg is jegyezte, hogy mást sem hall, mint ezt. Mióta fújja, s az nem most volt, hanem 1948-ban! Volt, amikor jobban ment a szekér, nem arról van szó. Csakhogy 1971-ben Magyarország is aláírt egy nemzetközi szerződést, amit 15 éve kezdtek el itthon betartani/betartatni. Addig, hogy úgy mondjam "szabad (volt) a vásár". 

A "ki figyelne oda, mint csinálunk mi itt az alvégen" nálam nem nyerő. Nem vehetem nem tudomásul, hogy ha rájönnek, a büntetés elvinné a működésünk 10 éves költségét. Tehát ez az út nem járható. Az az út járható, ha betartom/betartjuk a törvényt. S nem vagyok hajlandó azt sem tudomásul venni, hogy "a törvény arra vonatkozik, aki betartja", ugyanúgy, mint a KRESZ. Szeretek nyugodtan aludni, tükörbe nézni. Ennyi ez, s néha ez sem kevés. 

A mindennapi szarpaszírozásra - politikával kapcsolatos hírekre - megpróbálok nem reagálni. Ezt sem azért, mert nincs jobb dolgom. Tudom, hogy kire fogom adni voksomat, s azt is, kire nem. Akkor sem, ha a fene fenét eszik! Teszem azt, ami előttem van, amiről azt hiszem, hogy jó. Nem vagyok csalhatatlan, de nem fogok csak azért rossz közérzetet csinálni magamnak, mert valaki(k)nek az a szórakozása, hogy felbosszantson. Pont. 

Bobo, nyugodj békében :(