Tegnap a Zene világnapja volt - ennek örömére elkészült a novemberi rendezvény költségvetése. Immáron sokadszor. Nem valami érdekes, de a minimális bekerülési költségből ismét faragni kellett. S így már nem is hiányzik, csak cca. 300 rugó... Egyik csapattag ajánlotta, hogy csináljunk olyan fogadást, mint a "batyusbál" - mindenki azt eszik/iszik, amit hoz magával.
Jómagam év elején felajánlottam egy csinos összeget (a jelenlegi költségvetés 10%-át) a rendezvényre, ám az mostanra a felére csökkent. Nem azért, mert meggondoltam magam, csupán év közben ennek a támogatásnak több, mint fele elkopott... A csapatra, nem másra. S nem, nem fagyiztuk el. Bárcsak arra kellett volna költeni! (igen, ez egy óhajtó mondat volt)
Valahogy úgy gondolhatja a mindenkor hatalomban lévő vezetés, hogy csettintünk egyet, s hipp-hopp megy magától. Óriási tévedésben vannak, s ezt el is mondom minden alkalommal, amikor lehetőség adódik rá. A válasz mindig ugyanaz, a gazdasági helyzetre való tekintettel... stb. Legidősebb tagunk meg is jegyezte, hogy mást sem hall, mint ezt. Mióta fújja, s az nem most volt, hanem 1948-ban! Volt, amikor jobban ment a szekér, nem arról van szó. Csakhogy 1971-ben Magyarország is aláírt egy nemzetközi szerződést, amit 15 éve kezdtek el itthon betartani/betartatni. Addig, hogy úgy mondjam "szabad (volt) a vásár".
A "ki figyelne oda, mint csinálunk mi itt az alvégen" nálam nem nyerő. Nem vehetem nem tudomásul, hogy ha rájönnek, a büntetés elvinné a működésünk 10 éves költségét. Tehát ez az út nem járható. Az az út járható, ha betartom/betartjuk a törvényt. S nem vagyok hajlandó azt sem tudomásul venni, hogy "a törvény arra vonatkozik, aki betartja", ugyanúgy, mint a KRESZ. Szeretek nyugodtan aludni, tükörbe nézni. Ennyi ez, s néha ez sem kevés.
A mindennapi szarpaszírozásra - politikával kapcsolatos hírekre - megpróbálok nem reagálni. Ezt sem azért, mert nincs jobb dolgom. Tudom, hogy kire fogom adni voksomat, s azt is, kire nem. Akkor sem, ha a fene fenét eszik! Teszem azt, ami előttem van, amiről azt hiszem, hogy jó. Nem vagyok csalhatatlan, de nem fogok csak azért rossz közérzetet csinálni magamnak, mert valaki(k)nek az a szórakozása, hogy felbosszantson. Pont.
1 megjegyzés:
Soha sem szabad mérgelődni, azzal csak magunknak ártunk, akire meg mérgesek vagyunk annak se jobb se rosszabb nem lesz ezzel. Kitartás és a batyús bál nem is olyan rossz ötlet, bár mi pár éve rendeztünk egy ilyet és a végén az lett hogy veszekedtek az emberek hogy ki mit hozott, mert ment a nagy flanc egyesek részéről, étteremből hozatott kaja vs. házikoszt.
Megjegyzés küldése