brigagyííír

Az esetlegesen vagy direkt erre járók majd szólnak, hogy írjak sűrűbben ( vagy még ritkábban)... Mintha kissé elfáradtam volna "blogolásilag" - persze ez nincs egészen így. Szinte mindenki tudja, hogy ez a blog lustaságból íródik. Igen. Nem kell annyi levelet megírni :P S megint szombat este van, amikor nem szoktam senki türelmét mérlegre tenni. A magamét sem. Rádiócsend van nálam egy ideje, aki volt valaha katona, az tudja miről írok. Aki nem volt, az pedig érje be ezzel: nem hallgatom a rádiót. Van, ami nekem is sok. Hallgatom helyette azt a nem kevés nagyszerű felvételt, amik a hanghordozóimon fellelhetők. Nem stúdióminőség szinte egyik sem, azok biztosan nem, amelyeket nekem sikerült felvennem. Nem zavar az előadás ideje alatt a közönségből szűrődő zajok, köhögések sem. Sőt, kimondottan hiányzik pár megszokott zaj, ami nem oda való. Így pl. hiányzik egy köhögés Wagner: Lohengrin zenedrámájának I. felvonásának elejéről, amikor Brabanti Elza-ról akad szó. Az első Lohengrin felvétel, amit sikerült jó sokszor végigfülelni, a háború utáni első nyilvános Bayreuth-i felvétel. A bakakonziban volt fellelhető a kottatárban, mikor még ot múlattam az időt - a múlt évezredben. De volt szerencsém ékes orosz nyelven is hallani - "brigagyííír" . Aztán hiányérzetem van akkor is, mikor Saint-Säens: Haláltánc-át hallgatom. Az első felvételen volt egy apró hiba - kétszer akkor is megszólalt (bántón) a bő quart (tritónusz), amikor semmi keresnivalója nem volt ott. Legalábbis a kotta szerint. A tiszta quart pedig állandóan hallható a bp-i metróban: h - é' Persze, nem kell mindent Wagner bácsira visszavezetni, de így kezdődik a Tannhäuser:) Nincs szómenésem, így abbahagyom. Talán érthetelenségből elég volt mára. Köszönöm a türelmet. 21:54