Pécsi rendezvény - beszámoló

• Régen volt bejegyzés, de nem (mindig) voltam gépközelben. Ma van a Katonazene napja. Minden év április 30-án, Lehár Ferenc születése napján. Sajnálatos dolog, hogy évek óta nem jutok el a rendezvényekre. Mint mindig, most is az idő... Nem az időjárás. Mint ahogy jó lett volna ott lenni a tegnapi koncerten is Pécs városában. Sok a remek program, a nagyszerű koncertek. Nem lehet azt mondani, hogy nincs kínálat. A bőség zavara.
• Múlt hétvégén volt a Vasutas Zenekari Fesztivál az Erkel Ferenc év jegyében. 24-én szombat délelőtt négy zenekar műsorát hallgathattam végig sokadmagammal a ZeneParkban. Azért "csak" négyet, mert így (is) elég sűrű volt a délelőtti program.
• Elsőként a házigazda Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar kezdett a kötelezően mindenki által játszott "Erkel Ferenc: Palotás" című művel. Mindenki ismeri, ha máshonnan nem, szalagavatókon erre (és a Kék-Dunára) ropják a táncolnivalót. Második darab Malcolm Arnold: Kis szvit Nr1 opus 53 került terítékre, és a végén Harry Richards: The Glory of Sardinia. Most volt először (de remélem nem utoljára) szerencsém hallani a művet. Feladja a leckét minden muzsikusnak, lehet benne kapaszkodni. S a közönség csak borzong. Jó értelemben. Bekerült a kedvencek közé :)
• A Linzi Vasutas Fúvószenekar első száma Johann Strauss: Im Krapfenwadl volt. Végig azon szurkoltam, hogy a "kakukk"-nak elmúljon a rekedtsége. A kakukk hangját egy c-szoprán furulyán szólaltatta meg az egyik ütős tag. Csak sikerült úgy fújnia, hogy vagy "túlfújta" a hangszert, vagy torokból rászorított. Persze, felismerhető volt a kakukk hangja, csak rekedt volt. Második számként ők is a Palotást játszották. Voltak benne szép részek. Az első b-klarinétos olyan morcos ábrázattal fújt, azt hittem valami baja van. De láttam mosolyogni a végén, tehát nem volt vészes. A vészes inkább az volt, hogy mindenkitől eltérően nem úgy fújt egy ritmust a gyors rész elején, mint a többiek. Nincs is ezzel semmi baj, ha "takarásban" hangzik. De az eléggé átjött, hogy a 4/8-adból egyedül neki sikerült majd' 5/8-ra kihozni azt a ritmust. Persze a következő ütem elején behozta a lemaradást. Johann Strauss: An der schönen blauen Donau. Itt úgy hallatszott, hogy a zenekar tagjai meg vannak illetődve. Nem kell mindent észrevenni, de a mélyrezek névsor szerint léptek be, mikor illik egyszerre belépni. Következő darab Pablo Beltrán Luiz: Sway című műve. Jó lett volna, ha a vadászkürtösöket segíti a zenekar többi része. Nem jöttek át eléggé a mellékszólamok. Gustav Peter: Erinnerung an Zirkus Renz xilofon szólóra és zenekarra írt műve nekem Farkas Tóni bácsi hangszerelésében jobba tetszik. Vártam két részt nagyon, de sem a harsonásoktól nem jött át a recsegtetve fújható nagy Á majd kicsit később a nagy G, sem a figurázás a szárnykürtöknek. A kürtösöket is is hagyták majdnem megfulladni... Kevés volt az "um-cca". De nem fújtak stukkátót - szerencsére. Az utolsó darab Jim Croce: Bad Bad Leroy Brown. Príma nóta. Jó lett volna a záróakkordnak hallani az alját is. Elégedettebb lennék itthon, ha ekkora csapat fújna ha nem is mindig, de időnként. A klasszikusnak is nevezhető felállás: 1 fuvola, 1 esz-klarinét, 6 b-klarinét, 2 esz-alt sax, 2 b-tenor sax, 1 esz-bariton sax, 4 vadászkürt, 4 ventiles szárnykürt, 3 ventiles trombita, 2 mélyszárnykürt, 2 bariton, 2 harsona, 1 f-tuba, 2 b-tuba, és össz. 3 ütős. Az "öreg" lapmuzsikás hangszerkezelése nagyon tetszett.
• Sásd Városi Koncertfúvós Zenekar, karmesterük: Pufi (becenév) Első műsorszám - T. J. B. Powell: Castell coch. A tubások még mindig szép finoman fújnak - sikerült nekik is elmondani, nem csak így pár nappal később leírni. A darab visszatérése előtt - a da capo jelzés előtti ütemre gondolok - el lett kapva a zárás. Ott marad a darab eleje úgy is, ha nem "beszegésszerű" a vége. A Palotás eleje ha egy mókányival lassabb, nagyobbat szól a gyors rész. S ha lassabb az első négy ütem, akkor tisztábban hallhatóak a triolák. Az utolsó három darabról pedig egyszerűen csak ennyi: naccerűűűű! Kees Vlak: New York Overture; J.J. Richards: Emblen of Unity; Johann Nijs: Don Pedro;
• Utolsó fellépőként a Körösparti Vasuta Koncert Fúvószenekar lépett a közönség elé. Műsoruk: Kéler Béla - Vígjáték nyitány; Erkel Ferenc - Palotás; D. Sosztakovics - 2. Jazz szvitből az Induló, a Keringő és a Finálé; Jerome Tomas - 1919 rag. A Sosztakovics nekem gyorsnak tűnt cseppet, de jó volt újra hallani a zenekart. Őket sem tudom annyiszor hallgatni amennyiszer szeretném, s így majd' két év után jó volt Velük is találkozni. Érdekeségként csak megemlítem, hogy az egész csapatban mindössze két tubás fújt, de volt egy bassgitár is, és nekem így a hangzás nagyon bejött.

Kár lett volna kihagyni ezt a remek rendezvényt, mint ahogyan abban is biztos vagyok, hogy a júliusi megmozduláson is ott leszek Pécs városában. Történt még pár nem kis dolog, a hozzám közelállók tudják is, hogy mi. A hozzájárulás/engedélyezés az egyik oldalról, a résztvevők munkája a másikról. Lesz még vele HERB330-nak is jóóó sok dolga, de szívesen csinálom, akkor is, ha néha morcos vagyok.

Egyelőre ennyi. Köszönöm a türelmet. 18:05