dec.04.

Csütörtökön elutaztam, megérkeztem. Pénteken mentem a délutáni helyszíni próbára s természetesen a hangversenyt sem hagytam ki. Kevés a szókincsem arra, hogy megfogalmazzam azt a nagyszerű élményt, aminek - hallgatóként - részese lehettem. Elfogult vagyok a zenekarral szemben, ezt hangoztatom is majd' mindig. De nem nehéz elfogultnak lennem. Amit Ők művelnek évről-évre, azt nem sokan tudják utánuk csinálni. Előttük se nagyon, de utánuk sem. Ez is fúvós zene - s nem is akármilyen. Sok fúvós zenekart sikerült hallgatnom az elmúlt év(tized)ekben, néhány csapatban játszottam is. Van ebben az országban néhány fúvós zenekar, akik jól, nagyon jól muzsikálnak. De magasan felettük áll a "Vasutas" - valami van ebben a zenekarban, amit nem tudok szavakba önteni sem, nem hogy megmagyarázni tudnám. S megköszönni sincs szavam. Csak mosolygok, keresem a szavakat... De amikor csak lehetőségem nyílik, mindig meg fogom őket hallgatni bárhol fognak muzsikálni. S bármit. Mindent szívesen hallgatok tőlük. Valami olyan pluszt adnak, amivel feltöltődik még az olyan mezei muzsikus is, mint én. Félreértés ne essék, azért tudom hol állok a fúvósok közt:) Nem erről van szó. Azt kívánom a "Vasutas"-nak, s mellettük minden fúvószenekarnak, hogy még sokáig játsszunk együtt a közönség s a magunk örömére (is). Már most idebiggyesztem, hogy 2010. január 30-án a Müpa-ban lesz koncertjük. S nekem azon is ott kell lennem, mert ott kell lennem. Nincs mese, szüksége van a lelkemnek rá. Köszönöm a türelmet. 21:07