paff...

Azt sem tudom, hol kezdjem. Voltam a héten a műv.házban, rákérdeztem pár dologra. Többek közt – ami foglalkoztat(ott) erősen - , a 2010 január 22-re tervezett koncertre. Igen, pozitívan értékelték a pályázatot, adtak is rá pénzt, csak nem annyit, amennyit kértek. Nagyságrendekkel kevesebbet. Ezt eddig is tudtam. Nem nevesítették az összeget, különösebben nem is érdekel. Ami viszont érdekel(t volna), az „csak” annyi, hogy emiatt mennyiben változik a tervezet. Erre még cca. két hét elteltével sem tudtak választ adni. Majd megálmodják. Persze. Mert a zenekar csak úgy, hipp-hopp előrukkol a koncert anyagával… Elmondtam már párszor, s még el is fogom mondani, hogy a zenekar nem egy nagykabát (ha már őszies az idő) ami a fogason lóg, s ha szükség van rá, leakasztom s felveszem. S nem, nem értik meg. Vagy nem akarják. Vagy nem tudják. Szabadon választott, de ezzel nem teszik simábbá az utat. Nem kell mindenhez érteni! Csak… Kifogások tömkelegét mondta volna a kérdezett, de még időben „lelőttem”. Csak annyit mondjon, meg tudjuk hívni a kettő zenekart a közös koncertre vagy sem? A válasz: nem. Érthető. Mármint a válasz. Remélem az én válaszom is érthető volt: azt a műsortervet, amit a pályázathoz csatoltak, felejtsék el! Azt mi helyiek nem tudjuk megcsinálni. Ez így nem is pontos megfogalmazás, mert meg tudnánk. A kérdés az, hogy milyen minőségben. Csak az érthetőség kedvéért, a mi csapatunk - ha mindenki itthon – van, a következő összeállításban tud színpadra lépni: 2 fuvola, 1 B-klarinét, 1 esz-alt sax, 1 b-tenor sax, 1. szárnykürt (3 fő), 2. szárnykürt (1 fő), mélyszárnykürt (2 fő), bariton, 1.-2.-3. trombita (1-1 fő), basszustrombita, 1 harsona, 3 F-tuba, 2 kisdob, 1 nagydob, 2 réztányér. Ha sikerült volna a tervezet, akkor a két vendégzenekarral kiegészülve lett volna egy ütőképes csapat. Már magában az, hogy a klarinét sor nem 1 főből állt volna, hanem szólamonként minimum 3 főből, ami ugyebár kapásból + 9 klarinétos. Egész kürtsor, ami négy fő. Pár harsonás, tubás, áhh, nem is sorolom. Nem foglalkozunk azzal, hogy „mi lett volna ha…” Most azon lehet „agyalni” hogy mennyi kisegítőt lehet keríteni arra a napra. Ne feledjük, hogy a Kultúra Napi rendezvényt, általában mindenütt a napján ünneplik. Márpedig akkor „pusziért” nem tudnak eljönni, ha az útiköltséget fizetik, akkor sem. A szokásos műsort el tudjuk dudálni. De ha már jövőre van Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója, illendőségből játszani kell(ene) pár művéből. A népszerűeket, amik a közönség fülében is megvannak. S pár olyat, amit nem ismernek, s esetlegesen itt találkoznak vele először. Például a „Szép örömkönny ragyogása” ami a Bánk-bán című operából van, s szép emlékű Keil Ernő bácsi hangszerelte 1977-ben fúvószenekarra. Hagyjuk. Nekem viszont az agyaláson túlmenően levettek a vállamról egy kis terhet. Nem kell meghangszerelni azt a pár művet, amit terveztünk. Igaz, eddig a felétől többel elkészültem, ám megy a szekrénybe. Nem kell senkinek a szólamába „belenyúlni” – mert szeretem, ha célirányosan fúj pár ember a jobb hangzás érdekében. Na, ennyi azt hiszem elég is volt a „műhelymunka varázsából”. Ma délelőtt egy szomszéd városban voltunk kicsit dudálni – idén már harmadszor. Hívnak bennünket, s mi szívesen megyünk. Remélem, még idén egyszer eljutunk. A város polgármestere valamikor trombitán tanult játszani. S ez azért nem mindennapos. Sikerült a polgármesterrel beszélni pár szót arra vonatkozóan, hogy közeledik az Advent. Szívesen fellépnénk egy műsorral a templomban, ha van rá igény. Nem nagy templom, 80-100 főt tud befogadni. S hétköznap késő délután is meg lehet csinálni. Vette a lapot, érdekli a dolog. Úgy legyen! Ma délután még egy temetése is volt a zenekar temetős partijának. Évek óta annyian s úgy járnak, ahogy. A zenekari elnöknek még a kezdet kezdetén mondtam, hogy temetéssel nem akarok foglalkozni. Azt sem hogy mennyien mennek, azt sem hogy hová, azzal sem hogy mivel, s azzal sem hogy mit fújnak. Azzal pláne nem, hogy ezért mennyit kapnak. Namármost. A csapat egyik tagja próbálkozott befűteni engem, hogy igenis magyarázzam meg az elnöknek, hogy az ő helye ebben a csapatban van. Mert ő nem érzi magát teljes értékű zenésznek, ha nincs benne a temetős partiban. S nem a pénzért, hanem így, meg úgy, meg amúgy. Mert ha nem lesz benne, itt hagyja a zenekart! Aha. Sajnálnám, mint ahogy mindig is sajnálom, ha valaki abbahagyja a muzsikálást. Hazaérkezéskor megemlítette az elnöknek hogyan is lesz a mai parti. Szó szót követett, nem részletezem. Csak a végét. Együtt jöttünk hazafelé, s közölte, hogy holnap nem jön. Nem szóltam semmit. Annyiszor elmondtam neki, hogy nem foglalkozom a temetéssel s a hozzá tartozó hercehurcával, nem ismétlem magam. Tudja ő is. De! Ha ő így látja, én nem fogom bottal kergetni a zenekarhoz. Arról nem is beszélve, hogy 20 évvel idősebb nálam. A hab a tortán még csak ezután következett: Este felhív az elnök s mondja, hogy a tubások sem jönnek holnap. Vagyis a háromból kettő nem. S ezt most közölték vele, valamint azt is, hogy tönkretettük (az elnök és én) a zenekart. Paff. Egyelőre nem vagyok olyan hűdefasza hangulatban, a reagálásomat nem fogom szavakba önteni. Ha nekik csak ennyit jelent… De abba is hagyom. Annyit még csattanónak a végére, hogy holnap lesz a zenekar első stúdió felvétele, amin fel kell venni a helyi indulót délelőtt. Érdekes lesz… Köszönöm a türelmet. 20:32