Berlioz

Tehát Berlioz. Különösebb dolgo(ka)t nem akarok róla írni, a zenével foglalkozó emberek jól ismerik a nevét, megjelent róla sok könyv. Az alábbi részlet(ek) az általam már párszor idézett H. A. Schonberg könyvéből származnak. Csak néhány érdekesség. Legalábbis nekem az. Előrebocsátom, kedvelem Berlioz muzsikáit is. Nem indult a pályája csodagyerekként, apja orvos volt, a fiát is annak szánta. Egyetlen valamirevaló hangszeren sem tanult meg rendesen játszani. Viszont zseni volt. Bizonyos területeken odáig merészkedett, ahol még ma sem tartunk. Az 1830-as években egy zenekar (szimfonikus) ritkán számlált 60 tagnál többet. Berlioznak, a történelem legnagyobb zenekari újítójának megvolt az elképzelése az ideális zenekarról. Már 22 évesen összeállított egy 150 tagú zenekart, de nagyságban ez is elmaradt az ő ideáljától. Az 467 tagú lett volna - melyhez egy 360 tagú kórus társul. Nem csoda ha őrültnek nézték. Berlioz volt az első zeneszerző, aki a hangot önmagáért használta - a puszta hang művészi szépségét kiemelve. Berlioznak bármelyik művét bármikor jó hallgatni. Operái kicsit hosszúnak tűnnek, de még nekem is sikerült végighallgatnom őket, ha először nem is egyszerre, de belejön az ember. Ha van rá idő. S persze az "örök slágerek" az operákból kicsípett részletek, amik jól szólnak, de mennyivel érdekesebb ezt a rendes helyén hallani:) Amikor Herb330 nagyon belelendül a soksoros szántásba, akkor szoktam az egyik kedvenc CD-t beizzítani. 13 és fél óra nagyszerű Berlioz muzsika van rajta. S az mehet egyvégtében. Igen, tudom. Nem vagyok normális. Nem baj. Vissza Berliozhoz. 1836-ban hivatalos megbízást kapott, amiből élete során nem sok jutott neki. A belügyminiszter egy requiem írásával bízta meg, és a bemutatót egy évvel későbbre, a forradalom évfordulóját ünneplő istentisztelet napjára tűzték ki. Eljött a bemutató, és önéletrajzában Berloz így írja le a történteket: " A kórus, a szólisták és a zenekar csoportokban, széles területen oszlott el, amire azért volt szükség, mert a négy(!) külső rézfúvós együttest, melyet a TUBA MIRUM tételben használok, az alapzenekaron kívül, annak négy sarkánál kell elhelyezni. Amikor a DIES IRAE után szünet nélkül következő TUBA MIRUM elején belépnek, a zene fele tempóra lassulva kitárulkozik. Először - az új tempóban - mind a négy együttes egyszerre lép be, aztán sorban, egyre sűrűbben szólongnak és felelnek egymásnak, a korábbihoz képest mindig egy terclépéssel magasabban. Ezért fontos, hogy a lassú tételhez érkezvén, annak négy negyedét nagyon világosan üssék, különben a végítéletet jelző - oly gondosan, sem eddig, sem azóta nem alkalmazott és szokatlan összetételű erőkkel előkészített - óriási csapás, amely, remélem, a monumentalitás jelképeként marad fenn a zene történetében, zaj lesz csupán, éktelen lárma, hangzavar." Berlioz valószínűleg mindig egy erős és jól körülhatárolható kisebbség szívügye marad. Nem szól mindenkihez. De nincs egyetlen darabja sem, amelynek ne volnának nagy, felizzó pillanatai. És olyankor tisztán látni Berliozt, amint sasorrát kihívóan az égre emelve, annak a hangzás- és önkifejezés-eszménynek a dicsfényében áll, amely a romantika lényegét olyan világossá teszi. Köszönöm a türelmet. 09:39