művészet kipipálva

Ma délelőtt ebben a remek időben megcsaptuk az első művészet kipipáló rendezvényt. Egyszerűbben fogalmazva az idei első térzenénk volt (május elsejei megmozdulást nem számítva) a Kohász Hotel előtt a placcon. Sehol egy fa, sehol árnyék. A zenekar a szép új ruhájában, de még a zakós változatban érkezett a tetthelyre. Kezdés előtt másfél órával már megnéztem a helyszínt, székek kottaállványok a helyükön, köszönhető a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusának. Tegnap vele együtt néztük meg a helyszínt, pontban 10:00 órakor, s rájöttünk, hogy az időpontot rosszul választottuk meg. 10:00-kor már erősen süt a nap, mire végzünk lesz fél dél, s akkor már az uvb (vagy uwb) sugarak is dolgoznak. Már mindegy. Erre az időpontra többet nem teszünk kezdést, vagy ha igen, nem a tűző napon. A zakók a székeken kötöttek ki, s fehér ingben fújt a csapat. Egyedül rajtam volt zakó (kigombolt állapotban) de szerintem a többiek jobban izzadtak mint én. Az első hat szám után cigaretta és sör szünet következett, majd játszottunk még egy kicsit - magunknak. Merthogy a közönség nem akarta szétfeszíteni a környező teret és utcákat. Gond egy szál se, ha csak az nem, hogy az egyik darab végét nem vártam meg s leintettem a zenekart. De nem subdomináns helyen, arra azért vigyázok:) Azt sem mondhatom hogy kíváncsi voltam, teljesen biztos voltam abban hogy beszegik a végét a leintésre. Nem úgy sikerült. A kissé felháborodott kérdésre: "ez mi volt?" csak annyi volt a válasz részemről: "leintettem, ennyi". Pénteken majd jobban figyelnek - vagy sem. Mivel mindenkinek elég melege volt - ami nem is csoda - , beígértem a csapatnak egy azbeszt otthonkát, esetleg fekete racka juh bundájából készült subát - szőrével befelé - hasonló esetekre. Nem nagyon nevettek rajta, amit meg tudok érteni. De azon talán érdemes lenne elgondolkodni ha már ilyen közel van a szlovák határ (közúton 14 km), hogy beszerezzünk a csapatnak szalmából készült úgynevezett "tót" kalapot. Ami nem csak arra jó, hogy a jövő heti eszem-iszommal egybekötött társulati ülésen a legális tudatmódosító szerek élvezete közben eléggé el nem ítélhető módon ráül - természetesen nem a sajátjára, hanem a szólamtárséra, hanem arra is jó hogy napszúrás ellen védje azt a szép okos fejünket :) A héten egyébként megérkeztek a nyári viselet hozzávalói, de még a szabónál vannak, a különböző "kütyüket" rá kell illeszteni, s még nem végzett vele. Ha minden jól megy, akkor pénteken délelőtt már nem a zakós változatban vidámítjuk a tak.szöv. megalakulásának 50. évfordulójára általuk megrendelt - ám eddig még ki nem fizetett - csődítő zenét, hanem az ingblúzban. Úgy legyen. S ez aznap van délelőtt, amikor délután lesz az "ereszdelahajamat" társulati ülés. Ez minden évben eléri a célját, 73 tagú a társulat, ebből cca. 30 fő a zenekar, plusz a családtagok és a slepp:) Nekem ez lesz az első ilyen megmozdulás itthon, de úgy mondták a kedves kollégák, hogy jól szokott sikerülni - úgy legyen. Köszönöm a türelmet.