tanulság

Azt is szoktam emlegetni, hogy a zenekar érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - s ez takarja azokat is, akikkel egyébként a köszönésen kívül szóba sem állnék. Ismét a szervezés. Persze ha jobban tudom, csináljam... Persze, tudom. Ezzel pedig csak annyi a problémám, hogy megkérdőjele(z)zem: azok az emberek, akiknek ez (is) a munkájuk, azok miért nem csinálják úgy, hogy ne toluljanak a számra cifra káromkodások? Ahoz, hogy esetlegesen lemondok egy szereplést, nekik aztán végképp nincs beleszólásuk. Tegnap 09:00-re mentem (volna) a proszekturára. Csakhogy 10:30-ig be sem jutottam. Ugyan miért? Mert a nagytudású szervez(ked)ők a zenetermet péntekre öltözővé átnevezték. Amivel semmi baj sincs, mindig így szokott lenni. Csak megfeledkeztek arról, hogy a "kuckó" a zeneteremből nyílik, nincs másik bejárata. S a kuckóban vannak a hangszerek, az a kottatár, és a zenekar ruhatára is egyben. Hmm... Azért bejutottunk, kipakoltuk a szükséges hangszereket, meg ami kellett. S elindultunk Rimaszombat városába. Jó korán. Előzőleg ugye lehetett olvasni, hogy lemondom a szereplést. Nem mondtam le. Csak finomítottam egy kicsit. A mérgem persze nem szállt el, csak annyi történt hogy a buszt akkor is ki kell fizetni, ha egy métert sem teszünk meg vele, és akkor is ha elmegyünk. Ha elmegyünk, akkor a keletkezett anyagi kár kevesebb lesz. Így elmentünk. Nem voltam valami fényes hangulatban, de nem ragaszthatom rá a csapatra az én morcosságomat. Elmentünk, elfújtuk, megetük amivel megkínáltak bennünket, és érzékeny búcsú helyett szépen hazajöttünk. 21:30-ra haza is értem. Ha valamilyen eredménye volt ennek az egésznek, az a tapasztalatszerzés. Különösebben semmi több. Az csak ráadás volt, hogy a szereplés után pár ember fejezte ki köszönetét, hogy elmentünk "s nem csak a tótok" muzsikáltak. Ezek az emberek a történelem viharában ottragadt magyaroknak a leszármazottai. Politikával nem foglalkozom, benne van az "aranyhármas"-ban. Pont. A mai szereplést viszont a tegnapi megbeszélésen lemondtam. Roppant módon sajnálták a szervezők, én/mi nemkülönben. Ám ez nekik is tanulság. Köszönöm a türelmet. 17:50

nem happy

S még mindig „meg tudnak vezetni” – de csak az első órában voltam olyan ideges hogy majd’ felrobbantam… lassacskán kezdek megnyugodni, igaz, az egy óra nem olyan régen telt le. Hol is kezdjem a magyarázkodást. Talán az elején. Szó került ugye nyár derekán a pályázatról. Hogy lehetne kezdeni valamit, ha mindnyájan akarjuk s teszünk is érte. Beindult a verkli. Hogy mennyi meló, agyalás, miegyéb volt vele, nem részletezem. Aki valamilyen módon részese volt pályázatírásnak, az tudja. Aki nem, majd ezután tudja meg. De a lényeg most nem is a pályázaton van, hanem ami hozzá kapcsolódik, vagyis most már múlt idő. Mert holnap 11:00-kor lemondom a részvételt. Nem, nem megyünk el. Pedig tegnap a zenekarban játszó iskolások osztályfőnökeinek, igazgatóinak a kikérést kézbesítettem. A többiek nyugdíjasok, de nekik nem kell kikérés az elvtársnő(k)től – feleség(ek). A történet úgy folytatódik, hogy megjelenik egyik vasárnap (az időpont fontos: augusztus 9-én) a szlovák karmester feleségestül, belefülel a próbába, majd egyezkedünk pályázatírás kapcsán. Rendben van, mindenki csinálja a saját dolgát. Egy pipálás megvan. Lesz náluk szeptember vége felé egy fesztivál, vagyis kettő. A helyszínek: Rimaszombat (Rimavska Sobota), és Fülek (Fil’akovo). Még (akkor) sem a zenekarok, majorett együttesek számáról, sem a közösen játszandó darabokról semmi információ. Majd lesz. Legyen. Lett is – szeptember 7-én! Írásban. Addig szóban a heti találkozásoknál beszéltünk róla, amikor az éppen aktuális pályázati megbeszélésünk volt. Az egyik ilyen alkalomkor megfogalmaztam fenntartásaimat a szerepléssel kapcsolatban. Nem nagy dolog, de kettő(!) zenekari próbával én ezt nem vállalom! Jajj, nem eszik azt olyan forrón, a közös számokra ha nem is szállunk be, legalább a saját műsorát játssza el a zenekart. Azt a műsort, amire a Gyulai fesztiválon különdíjat kaptunk. Erről esetlegesen lehet szó. Beszéljünk a piszkos anyagiakról. A zenekar fellépti díja annyi, amennyi, plusz útiköltség. Rendben van. A zenekar tiszteletdíját csapjuk hozzá a buszköltséghez, s érkezéskor a rendező kifizeti. Nagyszerű. Ha így lesz, jó lesz. Mindezek után volt kettő zenekari próba, különösebben semmit nem tudtam a zenészeknek mondani, csak a minimális információt, aminek a birtokában voltam. S amennyire szoktam emlegetni, hogy a szervezésben sehol sem tartunk itthon – ugyanezt el tudom mondani a másik félről is. Ők még ott sem tartanak, ahol mi. Ettől nekünk nem lesz könnyebb vagy jobb. Egyszerű megállapítás. Megkaptam a játszandó darabokat, félretettem majdnem mindent s nekiálltam megtanulni. Ha már így alakult. Találkozások pályázat kapcsán, minden rendben lesz, e-mail jön, megy, kották jönnek-mennek (zip fájlban), a műv.házban segítenek, kinyomtatják, fújjuk, stb. 14-ig ígérték hogy megkapom a pontos programot, fellépőkkel, időpontokkal. Meg is kaptam – tegnap éjjel. Vagyis mára virradóra. Egy szó sincs benne semmiféle kifizetésről, a buszköltséget az ottani árfolyam szerint fizetik, ami 0,81 euró kilométerenként. Mielőtt megjött ez a gyönyörű e-mail, előtte két napban két e-mail ment, egyenesen rákérdezve a piszkos anyagiakra. Ma délután közli telefonon a tolmács, hogy szó sincs semmiféle pénzről, felejtsük el! A buszt kifizetik úgy, ahogyan náluk megállapítják. Holnap a zenekarnak elmondom szépen sorjában a történteket. S azt is, hogy miért akarom lemondani. Ez így nem fair. S nem szeretnék ehhez asszisztálni sem pro, sem kontra. Egész egyszerűen komolytalannak tartom. Ahogy esik, úgy puffan? S félreértés ne essék: nem (csak) a sokszor emlegetett anyagiakról van szó! A pályázattal együtt ebbe a hétvégébe beleölt meló nem kevés – nem csak részemről. Hogy ennyire semmibe vegyék más munkáját, ez szinte megszokott az EU-nak ezen a térfelén. Hazafelé is beszélek természetesen. Azt az időt, amit eltöltöttem ezzel, csinálhattam volna a 2010. januári koncert anyagát. Mert az sem tűnik kis dobásnak, sőt! S akkor most nem a felénél tartanék, hanem kicsit előbb. Mert a darabokat meg is kell tanulni. S el kell mennem S.tarjánba, Miskolcra egy-két próbát megcsinálni. Legalábbis azokat a számokat, amiket integetni lesz alkalmam. A többi karmester pedig hozzánk jön. S a fellépés napjának délelőttjén lesz egy összpróba, este az előadás. Amatőr zenekar vagyunk, olyan hozzáállással, amilyennel. De sikerült már jó dolgokat csinálni, a fúvós zenének megtéríteni pár embert. Nem szabad abbahagyni akármilyen keserves is. S ezzel élnek egyesek vissza. Mert tudják, hogy a fúvós zenész nem normális! Csak értelmes(nek tartja magát). Lehet megkövezni… Köszönöm a türelmet. 19:30

osztom az észt...

Nakéremszépen(sic!) Hölgyeim és Uraim! Az igaz, hogy én attól tudok aludni ami a fellépés után történt, ám kicsit a begyemben van. Kezdem az elején: 14:30-kor lendült a pálca az "Olvasó" főbejáratánál, 15:00-ig indulóztunk. Az alkalom pedig az Ózdi Olvasó Egylet 125. évfordulója. Az első indulót - direkt - a trió előtt leintettem. Nem azért mert nem tetszett, hanem azért, mert hirtelen nem jutott eszembe a folytatás. Milyen jó hogy magammal szemben is tudok kritikus lenni. Igen, Cyrano. Tudom. Majd amikor a rendezvény félidejében bementem a kottatárba, ott találtam a kórus elnökét, pakolászta a kottáikat. Se köszönés, se bú, se bá, rögtön élből jött: "Saint-Moty, fegyelmezetlen a zenekarod". Mondom itt valami tévedés van, nekem nincs zenekarom. A zenekar fenntartója a város, és úgy hívják, ahogy. S azért mert én integetek, attól még nem az enyém. Valamint nem fegyelmezetlen, mert azt pl. tudják hogy nem szólnak bele olyan dologba, ami nem tartozik rájuk... Vagy értette, vagy nem. Mindenki úgy hülye, ahogy akar lenni. Azt hiszem én ebből az utcából már kijöttem. Erre belibben a kórusvezető s próbálja osztani az észt. Nem részletezem, csak megjegyeztem hogy nem különösebben érdekel a dolog. Egy dolog érdekel, s az a zenekar. Hogy hogyan produkál, mit tudunk legközelebb jobban csinálni. A szervezés még mindig nem az én gondom. Ha valakinek ezen a rendezvényen nem tetszett valami a zenekar fújásával, viselkedésével kapcsolatban, szóljon nekem. De! Nem kioktató "majd én megmondom mit csinálj" stb. módon, mert arra harapok. Nem kicsit. Békés ember vagyok, de ha kell tudok másképpen is viselkedni, tudok káromkodni, szép szóval elhajtani melegebb éghajlatra szinte bárkit. Jöjjön még egy De. De nem veszem fel a kesztyűt, s azt a módot ahogyan ők - a beszólók - viselkednek. Ez őket minősíti. Pont. Elmentem a pofavizites fogadásra, megittam egy pohár pezsgőt s eljöttem. A ma esti "vonyítós estére" pedig eléggé el nem ítélhető módon, nem vagyok kíváncsi. Csak a hangerő miatt. Amíg ilyen hangerővel dolgoznak, nem is fogom végignézni/hallgatni a műsorukat. Valamire én is allergiás vagyok : ) Inkább hallgatom az MR3 Bartók műsorát, ahol éppen a Nemzetközi Trombitaverseny gálaestjét közvetítik a Zeneakadémia nagyterméből. Valahogy ez jobban érdekel. De ez már nem is érdekes. Köszönöma türelmet. 20:23

sinfonia domestica

105 évvel ezelőtt írta Richard Strauss a Sinfonia Domestica-t. Lenyűgöző mű - két napja már nekem is megvan, Rudolf Kempe vezénylésével a Drezdai zenekar muzsikál. De milyen nagyszerűen! Életemben először 1984 júniusában hallottam az Erkel Színházban, amikor is a New Yorki szifonikusok játszották Zubin Mehta vezénylésével. Szerencsém volt akkor, hogy bejutottam. Egyik legnagyobb zenei élményem volt. Köszönöm a türelmet. 20:52

Hatodik

Nem húzom az időt - igaz, nem szombat este van. A proszekturán ma időztünk kicsit, elmondtam a hónapban még esedékes fellépések idejét/programját, majd - ahogy szoktam -, jó étvágyat kívántam : ) Napok óta Mahler mester hatodik-ja szól... Nem tudok betelni vele. Ezzel sem. Igen, tudom: nem vagyok normális. Nem baj. Köszönöm a türelmet. 21:03

Grt Karesz!

Ajánlom minden fúvós zenét szerető/kedvelő/művelő embernek ezt a cikket: http://pecsiujsag.hu/index.php?p=article&aid=21372 Ha valakinek tudok segíteni hogyan/hol lehet Kareszt s zenekarát hallgatni, szívesen megteszem. Írjon egy levelet s megírom.

pár (jó?) dolog

A szombati naphoz… Nem fogok különösebben írni se mellette, se ellene. Roppant egyszerű ok miatt. Nem tudom megfogalmazni sem az érveimet, sem az ellenérveimet. Már amit azoknak hiszek. Hihetetlen milyen embertársaink vannak, de én nem tudom megváltoztatni őket. Párbeszédet csak azzal lehet folytatni, aki maga is hajlandó legalább meghallgatni a másikat. Ennek ellenére szombaton nekem is vonulás volt, csak nem ott, s nem azért. Fellépésünk volt, a városrész napja (bulija) volt, s mi vezettük fel. Nos, a tavalyi évhez képest csak annyit változott ez az egész mizéria, hogy ha lehet, még egy fokkal süketebbek a szervezők. Arról ugye nem is szólva, hogy egyikőjük – főokos(nak képzeli magát) – már 11:30 körül olyan szinten volt tudatmódosult állapotban, amilyen szint eléréséhez nekem legalább három nap folyamatos ivás kell. Persze ezt úgy is lehet érteni, hogy én nagyon bírom : ) Szó sincs róla – legalábbis nem mindig. Van, amikor bírom, van, amikor nem. De ezt gondolom, mindenki ismeri. Már azt, hogy nem mindegy milyen állapotban van az ember. Ha jól mennek a dolgai, akkor sokat bír – ha kevésbé mennek jól a dolgok s van min „agyalni” akkor kevés is megárt(hat). S persze az sem mindegy mennyire fáradt, vagy éppen kockásra aludta a fejét. A végeredmény szempontjából persze mindegy. Egy szervező ne legyen tudatmódosult állapotban, vagy ha mégis, üljön le egy csendes sarokba s ne szóljon. Artikulátlanul, vigyorogva. Egy nem annyira szolíd káromkodással letudtam (legalább egy fejjel magasabb s 30 kilóval nehezebb tőlem), szerintem el sem jutott a tudatáig, mert csak vigyorgott tovább. Sebaj. Ettől is tudok aludni. S újra beizzítottam az asztalt, amin írni szoktam. Faber-Castell 0,35-ös, 0,50-es ceruzák, valamint új beszerzés eredményeként 0,40-es Faber-Castell toll, s az elmaradhatatlan HERB330 töltőtoll. Nem, nem egyszerre írok ezekkel, hanem szépen felváltva, mikor melyikre van szükség. Plusz az itatós papírok. S van mit csinálni, „a bőség zavara” ha nem is ebben az értelemben. A 2010 januári koncert anyagát kell átnéznem, pótolni a hiányzó anyago(ka)t. Adventi/Karácsonyi koncert műsora. Szombaton itt járt Pavol (a szlovák karmester), megtárgyaltunk pár dolgot még a pályázattal - úgy pénzügyi, mint zenekari felállással – kapcsolatosan. Derengeni kezd az ég alja, ezerrel belevetette magát ő is, a felesége is (tolmács). Nagy hajrát levágtak/levágnak a végére. Szerdán ismét összeülés, s szerintem véglegesítésre kerül minden. Úgy legyen. Körvonalazódik a zenekari szvit is a vígoperából – remélem a szerző tetszését is megnyeri. Érdekes dolog egy cca. 45 perces, egy felvonásos koncert-vígoperából fúvószenekari szvitet készíteni. Írom egy ideje ezt a mai bejegyzést, ám minduntalan csörög a telefon – nem mintha olyan roppant fontos ember lennék. Szerintem a telefonálók sejtik, hogy este nyolc körül elérnek. Ma szinte kórusos este volt. Háttérzajként éppen Mahler mester hatodikja szól. Nos, nyolc előtt pár perccel kedves ismerős csörgetett meg: tudok-é arról, hogy Michael Jackson-nak valamelyik nótájából készült négyszólamú kórusra átirat? Pff. Nem tudok. Én nem csináltam, annyit tudok . De ötletem van: üljön neki a kórusvezető s csináljon egyet/kettőt. Van miből választani, csak a jogdíjat ne felejtse el! Egyébként, a „Thriller”-t volt szerencsém párszor játszani fújósokkal, kottám is van belőle, majd holnap előkeresem. Azt megkaphatja a kórusvezető s nekiülhet alkotni… Az is igaz, hogy ez nem annyira happy, mint kapni egyet készen, de így jár(t). Ennyit tudok segíteni. Épp befejezzük a beszélgetést, mikor hív Szolnokiából egy régi cimbi: Kellene nekik (a kórusuknak) a „Legyetek jók, ha tudtok” kórusra. Nem, erről sem tudok. Ám majd kinyújtom a csápjaimat s utána kérdezek. Megkapják egymás telefonszámait, s egyeztessenek kotta ügyben. Nekem pedig jár egy-egy sör mindkettejüktől – alkalomadtán! Mert ők még ismerik a varázsszót Nekem pedig még mára is van mit csinálni, sőt holnap sem fogok unatkozni. Reggel kertmenet, délután kottakeresés, utána uborka eltevés – ma kaptam egy bevásárlókosárral. S ugye a Szilveszterkor készülő lavórnyi franciasaláta is savanyú uborkával készül, véletlenül sem csemege uborkával! Szerdán pedig tárgyalás Pavollal + a tolmács feleséggel, egy pénzügyi zsenivel, és a pályázat véglegesítése. S akkor még egy szót sem szóltam, hogy lemondtam a részvételemet a Németországi „pofavizites” menetről. Nem nagyon vonz hogy pénteken megérkezünk, és hétfőn reggel jövünk vissza. Még akkor sem, ha repcsivel történik az utazás Dortmund-ig. Így tehát a zenekari elnök megy – őt megértem, ott van az öccse (is) - , képviseli a csapatot, mond pár keresetlen szép szót s jön haza. Köszönöm a türelmet. 21:14

2009.09.05.

• Néhány megközelítés:
• http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2009/09/04/meleg_meltosag_meno/
• http://nemmeleg.jezusert.com/

Nem az a szabadság, hogy azt teszel amit akarsz, hanem hogy nem muszáj megtenned, amit nem akarsz!

Köszönöm a türelmet. 06:27

iwiw(is)

• Egy dolgot elfelejtettem megosztani - az esetlegesen, vagy direkt erre járó olvasókkal:
• Tegnap leíratkoztam az iwiw-ről! Ha valaki ott keres, észre fogja venni hogy nem vagyok tag. Igen, önszántamból döntöttem így!
• Nem fogok rajta cseppet sem felháborodni, hogy milyen korlátolt képességgekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy csak úgy "simán" megfenyegessenek azért, ha nem küldök azonnal körüzenetet x mennyiségű ismerősömnek. Mindezt természetesen a Szeretet jegyében! S nem segít a dolgon az sem, hogy az ilyen üzenetet küldőt azonnal töröltem a rendszeremből! Mert mindig akad valaki, aki azt hiszi hogy...
• Nos, ebből én nem csinálok rendszert. Se ilyet, se olyat. Mint ahogyan már írtam: arra sem vagyok kíváncsi, hogy az üzenőfalon olvasgassam mennyire szereti az ő kis nyulambulacskáját az ő ordas farkasa! Ha ennyire kívánja a nyilvánosságot, számtalan módja van rá hogy az emberek tudomására hozza!

Más. Megkaptam a kottát : )

Kedves ismerősöm, jóbarátom hozta Eger szép városából - zongorakivonat. Nagyszerűűűű! Petrovics Emil: Lysistraté Koncert-vígopera egy felvonásban szólókra, ének-, és zenekarra. Arisztofanész szövegét fordította Devecseri Gábor

S a poént (mert van), nem lövöm le. Köszönöm a türelmet. 17:52

A bankártya(sic!) 6 pontja :)

Tegnap eléggé szembeötlő reklám került a látóterembe - hol máshol, mint a stresszkó melletti üzletsoron? Ráadásnak ez az üzlet szemüvegekkel, órákkal, látásvizsgálattal, miegyébbel foglalkozik. Ami feltűnt: egy kb 60x80 cm-es figyelem felhívó tábla. Felhívja a figyelmet arra, hogy ebben az üzletben: BANKÁRTYÁT is elfogadunk. Aha, értem. Véletlenül sem BANK KÁRTYÁT, hanem BANKÁRTYÁT, így egy "T"-vel. Azaz ban kártyát. Továbbá ben kártyát, hoz kártyát, hez kártyát, stb. Ha már ban-, ben-, hoz-, hez-, stb.stb. S ebben az is benne van, mennyire figyelmetlen az emberek egy része. Nem vagyok nyelvőr, csak... Mert a tábla szemmel látható módon, sorozatban készült. Annál nagyobb a baj! Nem kértem széket, hogy arra állva kellő magasságból megnézzem, hol készült ez a CSODA! Csak a hátulján láttam egy kis ismertetőt - igaz, a látásom 20/20-as, de ezt nem tudtam elolvasni. 1. Valaki megrendelte, netalán személyesen, s le is írta mit szeretne látni az elkészült táblán. 2. Valaki felvette a rendelést. 3. Valaki elkészítette. 4. Kiszállította. 5. Kifizette a megrendelő. 6. Valaki fel is tette. S senkinek nem tűnt fel, mekkora baromság van ráírva! Azt hiszem sok minden mellett elmegyünk (én sem vagyok kivétel), ami csak apró bosszúságot okoz. Csak annyira belefásult az ember a sok lükeségbe, hogy legyint egyet nagy vigyorogva, netán mosolyogva s továbblép. Nem szól. Én sem szóltam. Mert nem volt ott az alkalmazott. De nem fogom szó nélkül hagyni akkor sem, ha azt a választ kapom (ugyancsak jó szokás szerint) : Mi köze hozzá?! Semmi. Mindenki úgy hülye, ahogy akar lenni. Pont. Köszönöm a türelmet. 16:29

igen, nem, nemigen...

Igen, igen, igen. Nem, nem, nem. Valahogy fokozni kell(ene) a butaságot, hozzá nem értést, közönyt, stb. Talán kettő szó is elég rá: "szarok bele". Elég toleránsnak érzem magam, de amikor belerondítanak a (működő) ventillátorba, az nekem is sok. Itt van ez a pályázat, amiről már írtam. Nos, ma kiderült, hogy az általunk - hozzá nem értők által - alkotott csontváz, amire majd a pénzügyi szakember(ek), jogász(ok) rápakolják a felépítményt, azon el lehet indulni. Kb. a helyben toporgásra elég is. De azzal nem jutunk messzire. Hihetetlen dolog számomra, hogy egy olyan hangzatos - közművelődési előadó - munkahelyen lévő ember ennyire nem ért ahhoz, amihez kell(ene). Persze tanulni soha nincs késő - sokat szoktam emlegetni. Ismét nekiülök egy olyan dolognak, amihez nem értek. Ám olvasni tudok, fel is fogom amit olvasok. Fogalmazni is tudok, ha nem is mindig mindenki számára érthetően... Ám az világosan kiderült (ismét), ha az elnökkel nem csinálunk valamit csütörtök reggelig, akkor az el sem nyert EU-s támogatásnak meszeltek. Az esély akkor is megvan a meszelésre, ha sikerrel túljutunk ezen a szakaszon. Mert ha a szlovák fél csütörtökre nem nyújtja be az általa kreált beadandót, akkor megint csak az ideget oltom. Mindenesetre csütörtökig bevethetem ékes fogalmazni tudásom legjavát, mint pár évvel ezelőtt, amikor - szintén beleestem egy hasonló dologba, mint maci a mézbe. Nem annyira önként s nem is dalolva. Akkor az éves tanmenetet kellett megcsinálni az éppen aktuális mutatók szerint. Namármost. Most jön a magyarázkodás: Nekem sem akkor, sem azóta sincs sem főiskolai, Uram bocsá' egyetemi végzettségem - amire az évek teltével egyre büszkébb vagyok... Mert szinte mindig kifogom azokat az embereket, akiknek van végzettségük... Csak éppen önálló munkára nem képesek. Mindig, mindent megkérdeznek. Tőlem. Hmm... Biztató - lenne. Ha éppen értenék hozzá, vagy csak rálátásom lenne pár dologra. De nincs. Honnan is lenne? Kis túlzással azt is mondhatom mint Göre Gábor bíró úr - Gárdonyi általam kedvelt írásai egyikében: "bolyongok mint egér az orgonában". Sok szónak is egy a vége. Megpróbáljuk a lehetetlent. A zenekari elnöknek (talán) könyebb a dolga. Neki csak az elmúlt év(ek) zenekari költségvetéseit, pénzügyi bizonylatokat, APEH, cégbíróság és egyéb nem kevésbé fontos iratokat kell előbányászni. De nem fog álmatlan éjszakákat okozni, hogy meg sem próbáltuk. Ennyi sanszot adok magunknak. S ez nem királyi többes : ) Pénteken viszont "társulati ülés"-re megyek Budapest irányába. Valamikor haza is érek onnan. Remélem élményekkel (esetlegesen kottákkal) megrakodva. Kotta ügyben pénteken a délelőtti órákban lesz találkozóm két patinás helyen: egyik az Operaház, másik az Operett Színház. Szívesen cipelném haza az áhított partiturákat. Ígéreteim mindenesetre vannak rá. S néha ez sem kevés. Köszönöm a türelmet. 20:08

árnyalt

• A pályázati kiírást sikerült végigolvasnom (52 oldal, + a kiegészítések), s kissé árnyaltabb a dolog, mint ahogyan beharangozták. A közel 49 millió euro nem 2010-re, hanem 2007 - 2013-ig terjedő időszakra szól. Ebből - ami minket érdekel - kultúrára szánnak 501.000-et. Így azért már hihető(bb).
• Tegnap elkészült a "csontváza" , ezután megvárjuk hogy a határ túloldaláról is megérkezzen az általuk megírt anyag, majd összesítés után nekiülhet a jogász, pénzügyes, s ha az is elkészült, akkor mehet fordításra ékes angol és szlovák nyelvre. Szeptember 15-e környékén el is lehet vinni - személyesen - , s beadni az illetékeseknek. Aztán marad a várakozás, s jövő év február elején meg is tudjuk az eredményt.
• Nem lövöm le a poént, a lényege ennek az egésznek az, hogy egy kicsit felrázzuk a fúvósokat és a fújós/trottyos-zenét kedvelőket. A(z állam) határ mindkét oldalán. S ehhez bizony pályázni kell, ha tetszik, ha nem. Megszokjuk - kénytelenek vagyunk.
• Ma délután a szokásos városi ünnepség előtt fújunk egy csődítőt, aztán "B"-s Himnusz (nem mintha énekelné bárki is), beszédek, a város zászlajával bohóckodnak kicsit, majd az új kenyér megszegése. Kb. ennyi.
• Köszönöm a türelmet. 11:46

varjúzsír

• Két darab művészet kipipálva - tegnap Sajóvelezden, ma Bélapátfalván voltunk. Tegnap reggel helyi háziszőttessel, friss tepertővel sült hurkával, miegyébbel traktálták a csapatot. Jó szokásomhoz híven nem fogyasztottam semmit. Még itthon megtöltöttem magam sült császár szalonnával és hideg tejjel. Játszottunk egy kis "csődítőt" aztán a "B"-s Himnuszt, majd még egy oszlatót, s vége is lett a tűzoltó verseny megnyitójának. A Tűzoltó pk. ajánlotta hogy kóstoljam meg a helyi szilvaoálinkát, mert nem mindennapi darab. Télleg. "igyál még egyet s fogd rá a nyuszira"
• Ma pedig ebéd után indultunk, kicsit késtünk a busz rendetlenkedése miatt (a sofőr bénázott). Semmi gond, amiért mentünk, megcsináltuk. Elégedettek voltak a szerevezők is, mi is (majdnem), így egy serital elkfogyasztása után hipp-hopp indultunk is vissza.
• A Szlovákiában terítékre kerülő három darabból kettőt sikerült megtanulnom, a harmadikat majd kicsit később, vagy majd apránként.
• Ma délelőtt még kertmenet is volt - körtét szedtünk, kis kóstolót az aratók által hagyott őszibarackból, s egy kevés szőlőt. Letelt az "élelmiszervárakozási" idő. Permetezésileg.
• S a régi cimbi hozott is két nagy láda paradicsomot, ami négy kereskedelmi ládának felel meg. Amiből pedig még huszadika előtt alkotni kell egy kis fűszeres lét. Amibe kerül őrölt bors, só, zellerszár, és darált zöldpaprika, paprikahéj nélkül. S valamikor novemberben ezzel a fűszeres lével készül a paradicsomos húsgombóc :)
• Holnap proszektura menet lesz a jövő évi pályázattal kapcsolatban. Csak csurran nekünk is valami abból a temérdek pénzből amit 2010-re előirányoztak. Ahogyan hallottam, ez valamivel több mint 48 millió euró. Számomra hihetelen, hogy ennyi pénz legyen kultúrára. Meglátjuk. Mint a vak Pamlényi Ilf-Petrov Aranyborjú című könyvében.
• Varjúzsíros kenyérkét csipegettem - s holnap reggel is azt fogok.
• Háttérzajként jelenleg Leonard Bernstein: Mise című darabja szól. Közreműködnek: Berkshire-i Fiúkórus, a Norman Scribner Kórus, zenekar (nem tudom melyik), vezényel a szerző. Jól szól :)
• Köszönöm a türelmet. 21:29

jöjj...

Napok óta ez motoszkál a fejemben: Jöjj csatabontó, jöjj csatabontó, jöjj... jöjj... jöjj...jöjj... jöjj háát, jöjj háát, jöjj háát ide hozzám, isteni szép láááány.... Köszönöma türelmet. 21:31 ui.: A helyes megfejtést tudók ne fogják vissza magukat - cserébe kérhetnek tőlem (szinte) bármit :)

Szic.vecs. :)

• Káromkodok magamban, mint egy tehetetlen nyugalmazott katonazenész. Tehetetlen mert nem ért az 'ámítógéphez. S éppen az előbb szállt el négy oldalnyi friss bejegyzésem... S olyan "izé" jelent meg a monitoron, amit eddig még sosem volt szerencsém látni. A fene vigye el.
• De ez már a veszett fejsze nyele. Azért sem hagyom magam. Most kezdődött az MR3 Bartók adón Verdi: A szicíliai vecsernye című ötfelvonásos operájának közvetítése.
• Ideje lesz végigfülelnem. Részleteket volt szerencsém játszani belőle, ám az egész operát nem hallottam eddig. S mivel szombat este van, nem húzom az időt.
• Köszönöm a türelmet. 19:57

na...

• Vasárnap véget ért a Bayreuth-i ünnepi játékok közvetítése - remélem, jövőre ismét hallhatom. Most csak az utolsó napi parsifal-ról maradtam le. Kapás volt. Az első 20 percet hallottam, és az utolsó felvonást. Közben elmentünk egyet dudálni Dubicsány nevű faluba. Velem együtt 21-en voltunk. 30 állandó zenekari taggal jobban tetszene, na de olyan kalappal köszönünk, amilyen van. A Gyula-i műsort (amiért különdíjat kaptunk) egészítettük ki pár nótával. A zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-menedzser-logisztikus-szolgálatvezetője a fújás előtt mondott pár keresetlen szót a csekély számú, ám annál lelkesebb közönséghez.
• Elmondta a zenekar történetét, és pár szót a műsorról. A polgármester a koncert végén meghívott bennünket a következő nyárra, természetesen örömmel megyünk. Jó hangulatú muzsikálás volt. Talán sikeült pár embert megnyerni a fúvós zenének. Mert a zenekarnak tulajdonképpen mindegy hogy 40, vagy 400 ember előtt játszik. Ám lelkesebb kicsivel ha a hallgatóság szétfeszíti a teret.
• Augusztus hónap sem látszik semmit tevősnek. Kilencedikén a Rimaszombati karmester jön hozzánk. A "Tiger-Rag" és a "Radetzky-induló" kottáját elkérte, nekik nem áll rendelkezésükre ez a közönségnek (is) "fülében lévő" zene.
• 16-án Bélapátfalvára megyünk kicsit dudálni, abból az alkalomból, hogy "öt éve város ez a falu" :)
• 20-án gondolom, a szokásos városi ünnepség, rövid műsorral tűzdelve, ami természetesen az Ózdi emlék indulóval fog kezdődni, mint eddig mindig - mostanában.
• 29-én is megyünk valamerre, azt a szürkéből megcsináljuk.
• Szeptemberben előre láthatólag két dobásunk lesz. Egy a határon túl, egy pedig helyben. Még nincs kiforrva az egész, majd ha több lesz az infó, elmondom. A jhelyi szereplést pedig csak úgy vállaljuk, ha előre le lesz fixálva a zenekar tennivalója. Mert tavaly a szervezők eljátszották a szavahihetőségüket. Szépen leírjuk ki-mit-hol-mennyiért, aláírják az illetékesek, és hadd szaladjon. Ha ílyen formában szükség van a zenekarra, ám legyen. Ha nem, nem. Nem erőszak a disznótor - csak a disznónak.
• Köszönöm a türelmet. 16:44

menet

• Csütörtökön aránylag korán (06:15) indultunk Poroszlóra kirándulni. Nagyapa, a bratyóm, húgom iker fiai és én. Bepakolva 15 db vajas-szalámis-sajtos zsemle, + 2 db duplakenyérke hasonló töltettel. Csak azért, mert Nagyapa „bóti fog”-a nem viszi a zsemlét…Ja, s persze merev falú hűtőtáska 4.5 liter limonádéval, de nem szénsavassal.
• Nyolc óra előtt pár perccel a helyszínen is voltunk. Megnéztük az ébredező kikötőt, nem nagyon rángatták még az istrángot, egyedül egy sátorral egybeépített lakókocsinál voltak hangosabbak az ott lévők. Szemmel láthatóan a „kutyaharapást szőrével” akció ártott meg nekik. A napfelkelte nézők és pár pecás már kint volt, nekünk a túravezetőt kellett megvárnunk. Előző nap telefonon beszéltem a tulajjal, kilences indulásban állapodtunk meg.
• Madár rezervátum túrán voltunk itt: http://www.tiszato-program.hu/turautvonalak.htm
• Mivel aránylag friss időben indultunk, a szúnyogok és egyéb zavaró tényezők elmaradtak. Láttunk szürke gémet, bakcsót, selyem gémet, sirályt, barna réti héját, vízi csibét, vadkacsát, nagyon szép vízi növényeket, nyílfüvet, különböző színű „tavi rózsákat” és rengeteg sulyom nevezetű növényt. Aminek termése ha megszárad, nagyon kellemetlen sebeket tud ejteni az ember lábán. Persze csak ha belelép. Régebben a sulyom termését főzve ették a halász népek, állítólag a szelídgesztenyére hasonlító íze van. Ezt a kóstolást kihagytuk. A két messzelátó (véletlenül sem távcső!) vándorolt kézről, kézre. Ide máskor is eljövünk, szerintem menetrendszerűen. Most a belekóstolós mindössze 75 perces túrán voltunk. Nem rövid ez az idő sem, érdemes végigmenni. Kb. az út felénél tesóm kikapcsoltatta a hajó motorját, hallgassuk meg azt a nagy csendet ami körülvesz bennünket. Félelmetes milyen csend van.
• Körülnéztünk a településen is, a pékhez bementünk még csokis kuglófot és csokis kakaós csigát venni, aztán indultunk vissza. De csak Egerbe igyekeztünk, a zikrek még nem voltak fenn a Minaretben. Nem is kellett sokat várni, s ezzel az élménnyel is gazdagodtak. Az egri minaretet - gondolom - mindenki ismeri, nem kell bemutatni. Negyven méter magas, 97 lépcső vezet az erkéllyel körülvett részig, ahonnan érdekes kilátás nyílik a város háztetőire.
• Ezután elviharzottunk a helyi gazdaságos boltba, s megtöltöttük magunkat minden féle finom csont nélküli sült tarjával, oldalassal. Majd a hűtőtáskába pakoltunk 30 db 120 ml-es jégkrémet, és 3 db 200 grammos csokit, valamint két 100 grammos tábla egész mogyoróst. Csak az íze kedvéért : ) A hűtőakku miatt nem fért több…Következő megálló Szilvásvárad. Ez hozzánk igen közel van, cca. 24 km.
• A fiúknak be lett ígérve még Poroszlón, hogy a Kaland-erdőben mennek egy kört. Nem a legnehezebb pályán, hanem hogy máskor is legyen kedvük jönni. Én biztos nem mernék neki indulni, legfeljebb vörösboros hatás alatt, de akkor meg minek.
• Itt lehet nézelődni: http://www.kalanderdo.hu/kotelpalyak.htm
• Mindezek után hipp-hopp hazaértünk, nem maradtam le az aznapi közvetítésről:
• Kapcsoljuk Bayreuthot, a Festspielhaust Wagner: A Niebelung gyűrűje - tetralógia IV/3. Siegfried Háromfelvonásos zenedráma Szövegét a zeneszerző írta Vezényel: Christian Thielemann, km: a Bayreuthi Ünnepi Játékok Zenekara Szereposztás: Siegfried - Christian Franz (tenor), Mime - Wolfgang Schmidt (tenor), A Vándor - Albert Dohme (basszbariton), Alberich - Andrew Shore (basszbariton), Fafner - Ain Anger (basszus), Erda - Christa Mayer (alt), Brünnhilde - Linda Watson (szoprán), Erdei madár hangja - Christiane Kohl (szoprán)
• Köszönöm a türelmet. 16:49

ilyen is van

Múlt héten megkezdődött Bayreuth-ból az idei közvetítés sorozat. Minden évben várom ezt a pár napot, ilyenkor (ismét) telítődik az ember. Persze nem mindenki kedveli Wagner mester muzsikáját, de én az „elvetemültek” csapatába tartozom : ) Kedvelem ezt a muzsikát is. Sajnos még eddigi éltemben nem adatott meg, hogy a helyszínen füleljem ezeket a kedvenceket. De az élő közvetítéseknek is van varázsa. Az is, hogy 15:55-kor kezdődik a közvetítés, és a szünetekkel együtt tart 22:00-ig, vagy kicsivel tovább. Ez mindig attól függ, hogy milyen hosszú az adott zenedráma. Mert Wagner zenedrámát írt, nem operát. Egyébként meg mindegy minek nevezik. Opera, vagy zenedráma? Majd a zenetörténészek elvitatkoznak rajta. Itt is a végeredmény a fontos – és a produkció. Végeredménye az lett a megmaradt őszibarackfáknak, hogy ápolgatjuk, permetezzük őket. S mindig van miért aggódni. Lesz fagy tavasszal, ami elviszi a virágot, gombabetegségek, levélkártevők, s az összes ingyom bingyom. A törődést jobban megkívánja, mint pl. a naspolya. De törődhetünk mi vele, amikor tegnapra szinte az összes barackunkat elvitte egy olyan társaság, akik csak az aratást ismerik. Azannyukúristenit! Akadjon meg a torkukon s fulladjanak meg! Nem tudom mivel lehetne megvédeni a még ezután érő szilvát, körtét, szőlőt. Állandóan nem tudok a kertben lenni. S a szomszédok sincsenek mindig kint. A nagyothalló szomszédhoz idén már nyolcszor törtek be. Egyik alkalommal elvitték a hűtőből a szalonnát, kolbászt, a polcról egy megkezdett kilós kristálycukrot, egy fél csomag kávét. De otthagyták a tévét, CD lejátszót. Mondtam neki, hogy oltson be egy pár füstölt kolbászt, legközelebb nem viszik el. Be is oltotta. Az biztos, hogy nem a helyszínen fogyasztották el, mert ha összefossa magát, annak látható nyomai maradnak. Azok pedig nem voltak. Azóta nem viszik el a kaját. A pincébe próbáltak bemenni, de olyan zárral vannak ellátva, amihez még kulcs sem kell. Egyszerű, de nagyszerű. Ám eszükbe sem jut a titok s a pince nyitja… Most az őszibarack van terítéken. Ha idegeskedek rajta, akkor sem tudok mit csinálni. S ez bosszantó. 1963. július 29-én hajnalban pedig megszületett a kis saint-moty. Azóta már nyugdíjas, s nem is olyan kicsi. Optimista, nem hiszi (csak néha) hogy a világ csúnya. Vannak hibái természetesen. Soha nem volt normális, esetleg csak értelmes. Azok közé az emberek közé tartozik, akik azt csinálják, amit szeretnek. Azt viszont állandóan. Köszönöm a türelmet. 22:02

zöld domb

• Megkezdtük a csapattal a nyárvégi sorozatot. Ma a szomszéd településen ünnepélyesen átadtak három mellékutcát. Gurították a(z üres) hordót, az asszonyok énekeltek, a férfiak itták a sört kétliteres műanyag palackból. Időben odaértünk, dudáltunk két nótát, majd indultunk tovább. Körbekotoztunk a falun vagy kétszer, senki nem tudta merre kell menni. Jól meg volt szervezve : ) Mindegy. A következő megállónál (cigi+sör+pisi) mondja az egyik tag, hogy jó helyen vagyunk, itt lakik a doki. A falu dokija. Nem derült ki milyen doki, emberorvos, vagy állatorvos, netán egyéb. Az érdekesség nekem az volt, hogy a doki háza erkélyéről egy szép nagy kifakult piros-fehér-zöld Nagymagyarország-os zászló lógott. Fasza gyerek lehet – mondja egyik kolléga. Mondom, szerintem csak érdekes. Semmi bajom sincs semmiféle zászlóval. Ám nézz csak fel a harmadik szintre, a tetőtéri ablakból mi lóg! Egy szinte ugyanakkora zászló, mint az erkélyről. Csakhogy ez egy horogkeresztes zászló volt. S legalább annyira kifakulva, mint a másik. Lehet, hogy zászlókészítésből doktorált, s ezek hívják fel a figyelmet a foglalkozására? Nem lettem okosabb, különösebben nem is érdekel. Eljátszottunk a buli végén még három nótát, s 10:45-kor már végeztünk is. Persze addig míg sört látnak a kedves kollégák, addig nem szoktunk elindulni. Ez volt eddig a hagyomány… De kezdett ismét felfelé kúszni a higany a hidegmérő csövön. Mondom: gépjárműre! Rutinosan meg tudják inni a buszon is a maradékot, ám páran nem fogják lekésni a buszt hazafelé. S én is kiérek az élelmiszer piacra egy kis utánpótlás beszerzéséért. Uborka, paprika, hagyma, paradicsom, kukorica. Persze kaprot elfelejtettem venni. Márpedig kapor nélkül nem készülhet kovászos uborka. Holnap reggel majd belepászítódik a züvegbe, oszt hadd szóljon.
• Ma délután 16:00-kor pedig elkezdődött, amit minden évben nagyon várok. A Bayreuthi ünnepi játékok közvetítése – ma a Trisztán és Izolda közvetítése van. Holnap délután a Nürnbergi mesterdalnokok.
• R.Wagner zenekara (csak az érdekesség kedvéért): első és második hegedű: 16-16; brácsa:12; cselló: 12; nagybőgő: 8; fuvola: 3; piccolo: 1; oboa: 3; angolkürt: 1; klarinét: 4; basszusklarinét: 1; fagott:3; kürt: 8; trombita: 5; basszustrombita: 1; tenor, basszus és kontrabasszus harsona: 4; tuba: 3; kisdob, nagydob, cintányér, triangulum, és hat(!) hárfa.
• Délelőtt pedig a proszekturán (próbaterem) megkezdjük a januári (és jövő évi) koncert(ek)re a beizzítást.
• Köszönöm a türelmet. 18:50

Tea

• A teának mindig szezonja van – nálam. Ma különösen jó vásárt csináltam az egyik gazdaságos boltban. Hihetetlen módon a Lipton Royal Ceylan(!) 200 grammos fémdobozos 100%-os fekete teát az eredeti ár töredékéért árulták. Vettem is mindjárt kettő dobozzal. Szeretem a teákat (is). Majdnem mindenfajta teát. A Konzum teától az ún. fehér teáig.
• Nem kivesézve, amelyeket szívesen iszom: Golden Sail Spécial Chunmee (kínai szálas zöld tea) Stassen green tea (Sri Lanka-i felirattal) Twinings Christmas tea (narancs, szegfűszeg, fahéj hozzáadásával „dúsított” fekete tea) Mayfair Pfeffermintzee (borsmenta) Lipton Royal Ceylan (fekete tea) Aloe blossom herbal (főleg tavasszal – méregtelenítésre nekem bevált) Aztán vannak a saját keverések, mikor hogyan sikerül. Szálas zöld tea darabos gyümölcs tea keverékkel, a vadmeggyes különösen kellemes. De ha sima aszalt gyümölcsöt tesz az ember fia a zöld/fekete teához, azzal sem lehet (nagyon) elrontani. A Gárdonyi teaháznak is remek darabos gyümölcs teái vannak, ők teázási kellékekkel is foglalkoznak, úgymint nádcukor, barnacukor, stb. Ez nem nagyon csigáz fel, alkalomadtán megkóstolom, de natur szeretem fogyasztani a teákat/keverékeket. Nem szentírás, kerülhet bele mindenféle jó dolog, mint pl. vegyes virágméz. Ártani nem használ : )
• Köszönöm a türelmet. 22:46