nyiszálás

Tegnap reggel aránylag időben mentem a helyi kórházba. 6:45-kor 74-en álltak előttem a vérvételnél… A rendelés 7:00-kor kezdődik. Na, én ezt nem várom ki. Leballagtam az első emeletre, ahol az egyik szárnyon a Sebészet és a Bőr- és nemibeteggyógyászat van. Én az utóbbihoz voltam előjegyezve 8:20-ra. Diagnózis: Bőr jóindulatú daganata, k. m. n. Gőzöm sincs mit jelent a k. m. n. Nem mintha változtatna valamit, ha tudnám. Felszíni érzéstelenítés után Excochleatio subcutanea, majd seb ellátása, kötözése. Lefordítom érthetőre: Miután leültettek egy székre, jött a nővér s lefertőtlenítette a nyakam. Közben nézelődtem, nem vagyok mindennapos vendég itt sem. Az asztalon egy olyasmi üveg, mint a habpatron, csak kétszer akkora. Mellette egy olyan olló, ami hasonlított az itthoni körömvágó ollóra, csak kisebb volt a vágó éle. Ja, s egy csipesz. Látni nem láttam, hogy mit csinál a doktornő, de mondta, hogy lefagyassza érzéstelenítés céljából, s utána csak apró csípéseket éreztem. De mivel az egyik kezében a csipesz volt, a másikban az olló, nem nehéz kitalálni mit csinált. Amikor végzett az egyik oldallal, kérdezte: „Bírja még?” A válaszom: Naná, a szépségért meg kell küzdeni  Cca. öt perc alatt le is kapkodta rólam ezeket a bigyókat, ami sosem fájt, csak nem szép és kényelmetlen tud lenni, mikor az ember felveszi a galléros inget, s nyakkendőt is köt hozzá. A jobb szemhéjamon is van, de most a nyakamra szavaztam. Mert annyit mondott, hogy roppant kellemetlen lesz, míg be nem gyógyulnak a sebek. Tényleg kényelmetlen, s viszket is, mint a nyavalya. Azt egy későbbi időpontban leszedi. Mikor itt végeztem, gondoltam, visszamegyek a vérvételre. Biztosan „elkopott” az a sok ember. El bizony. S jöttek újak helyette. A második emeletről lefelé még négy lépcsőforduló volt tele emberekkel, akik vérvételre vártak. Nahiszen, ezt nem várom ki. Másnap (ma) úgyis a háziorvosnál ingyenes koleszterinmérés lesz, elmegyek oda. El is mentem ma reggel, de kiderült, hogy nem az én háziorvosomnál, hanem a másiknál. Mindegy. Kenegetem „Ung.ad vulnera”-val a sebeket. Nem szép most sem, s mint ahogy írtam, viszket is mint a nyavalya. Nem szeretek viszketni – de ki szeret? Köszönöm a türelmet. 21:40

ez van

Puccini: Turandot. Most kezdődik az emerhárombartókon. Minden Károly/Karesz nevű ismerősömnek és Szeretteinek sok boldogságot kívánok! Lesz majd bejegyzés is nem nagyon sokára. Köszönöm a türelmet. 19:38

Gratula! :)

http://www.musicianswho.hu/cikkek.php?mailr_code=563-37856a1e33123953e14a78297a968477&cikkid=5928

petrezselyem

Egy kis tél(i)re való elemózsia eltevés volt az elmúlt napokban. Pár apró dolog, amit biztosan meg lehet vásárolni különböző üzletekben, ám az sosem olyan… Mert jó a szárított petrezselyem akkor is, ha sóval és nátrium glutamáttal készül. Csak azzal többet kell bíbelődni főzés alkalmával. Hiába teszem a szárított/porított petrezselyem zöldjét az ételbe, abból nem kerül holmi illóolaj a kajába  Tegnap késő délután Dezső barátom „meglepett” két gyümölcsös láda mennyiségű petrezselyem zöldjével. A meglepetés nem volt nagyon nagy, amikor vittünk nekik pár dolgot ami a mi kertünkben terem, akkor beszéltük meg. Szépen nem kapkodva ki lett válogatva, megmosva, leszárítva. Ezek után a száráról leszedtük a leveleket, majd elektromos húsdaráló segedelmével apróra darálódott. Nem annyira apróra, hogy levet eresztett, csak annyira, hogy lehessen vele bánni. S mokkáskanállal kell beletenni a jégkocka készítő 14 rekeszes műanyag tálkába. Holnapra belefagy, s akkor a tálkát belemerítem egy tál forró vízbe. Mármint az alját, hogy a petrezselyem kocka lehetőség szerint maradjon egy darabban. Egy ilyen kocka általában elég főzéskor. Amikor töltött dagadó, töltött csirkecomb hegyek készülnek. Petrezselymes krumplihoz is nagyszerű, s mindenféle kajához. Levesekbe nem ebből kerül, ahhoz külön készül „karika”. Ami pedig nem más, mint 4-5 szál petrezselyem karikába hajtogatva s megszárítva. Lebbencs, és krumpli(tökéletes)leves elengedhetetlen tartozéka. Volt még cca. 30 kg héjas dió átválogatása, egy vödörnyi erdei mogyoró, ami saját termés. Herb330 is dolgozik időnként, muszáj haladni – ha nem is nagy léptekkel. Köszönöm a türelmet. 20:31

segítség!

http://www.heinekensopronert.hu/index.php

305.

Az indulót felvettük, voltunk Bélapátfalván, ma volt két dobásunk. Voltak benne szép részek. Igen, így távirati stílusban. Holnap is van egy játékunk délelőtt, vasárnap a szokásos próba. A fő irány most a Karácsonyi koncert(ek) anyaga. Ha lesz egy kis időm írni, meg fogom tenni. Jelenleg nincs, pedig csak péntek este van. Köszönöm a türelmet. 21:51

paff...

Azt sem tudom, hol kezdjem. Voltam a héten a műv.házban, rákérdeztem pár dologra. Többek közt – ami foglalkoztat(ott) erősen - , a 2010 január 22-re tervezett koncertre. Igen, pozitívan értékelték a pályázatot, adtak is rá pénzt, csak nem annyit, amennyit kértek. Nagyságrendekkel kevesebbet. Ezt eddig is tudtam. Nem nevesítették az összeget, különösebben nem is érdekel. Ami viszont érdekel(t volna), az „csak” annyi, hogy emiatt mennyiben változik a tervezet. Erre még cca. két hét elteltével sem tudtak választ adni. Majd megálmodják. Persze. Mert a zenekar csak úgy, hipp-hopp előrukkol a koncert anyagával… Elmondtam már párszor, s még el is fogom mondani, hogy a zenekar nem egy nagykabát (ha már őszies az idő) ami a fogason lóg, s ha szükség van rá, leakasztom s felveszem. S nem, nem értik meg. Vagy nem akarják. Vagy nem tudják. Szabadon választott, de ezzel nem teszik simábbá az utat. Nem kell mindenhez érteni! Csak… Kifogások tömkelegét mondta volna a kérdezett, de még időben „lelőttem”. Csak annyit mondjon, meg tudjuk hívni a kettő zenekart a közös koncertre vagy sem? A válasz: nem. Érthető. Mármint a válasz. Remélem az én válaszom is érthető volt: azt a műsortervet, amit a pályázathoz csatoltak, felejtsék el! Azt mi helyiek nem tudjuk megcsinálni. Ez így nem is pontos megfogalmazás, mert meg tudnánk. A kérdés az, hogy milyen minőségben. Csak az érthetőség kedvéért, a mi csapatunk - ha mindenki itthon – van, a következő összeállításban tud színpadra lépni: 2 fuvola, 1 B-klarinét, 1 esz-alt sax, 1 b-tenor sax, 1. szárnykürt (3 fő), 2. szárnykürt (1 fő), mélyszárnykürt (2 fő), bariton, 1.-2.-3. trombita (1-1 fő), basszustrombita, 1 harsona, 3 F-tuba, 2 kisdob, 1 nagydob, 2 réztányér. Ha sikerült volna a tervezet, akkor a két vendégzenekarral kiegészülve lett volna egy ütőképes csapat. Már magában az, hogy a klarinét sor nem 1 főből állt volna, hanem szólamonként minimum 3 főből, ami ugyebár kapásból + 9 klarinétos. Egész kürtsor, ami négy fő. Pár harsonás, tubás, áhh, nem is sorolom. Nem foglalkozunk azzal, hogy „mi lett volna ha…” Most azon lehet „agyalni” hogy mennyi kisegítőt lehet keríteni arra a napra. Ne feledjük, hogy a Kultúra Napi rendezvényt, általában mindenütt a napján ünneplik. Márpedig akkor „pusziért” nem tudnak eljönni, ha az útiköltséget fizetik, akkor sem. A szokásos műsort el tudjuk dudálni. De ha már jövőre van Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója, illendőségből játszani kell(ene) pár művéből. A népszerűeket, amik a közönség fülében is megvannak. S pár olyat, amit nem ismernek, s esetlegesen itt találkoznak vele először. Például a „Szép örömkönny ragyogása” ami a Bánk-bán című operából van, s szép emlékű Keil Ernő bácsi hangszerelte 1977-ben fúvószenekarra. Hagyjuk. Nekem viszont az agyaláson túlmenően levettek a vállamról egy kis terhet. Nem kell meghangszerelni azt a pár művet, amit terveztünk. Igaz, eddig a felétől többel elkészültem, ám megy a szekrénybe. Nem kell senkinek a szólamába „belenyúlni” – mert szeretem, ha célirányosan fúj pár ember a jobb hangzás érdekében. Na, ennyi azt hiszem elég is volt a „műhelymunka varázsából”. Ma délelőtt egy szomszéd városban voltunk kicsit dudálni – idén már harmadszor. Hívnak bennünket, s mi szívesen megyünk. Remélem, még idén egyszer eljutunk. A város polgármestere valamikor trombitán tanult játszani. S ez azért nem mindennapos. Sikerült a polgármesterrel beszélni pár szót arra vonatkozóan, hogy közeledik az Advent. Szívesen fellépnénk egy műsorral a templomban, ha van rá igény. Nem nagy templom, 80-100 főt tud befogadni. S hétköznap késő délután is meg lehet csinálni. Vette a lapot, érdekli a dolog. Úgy legyen! Ma délután még egy temetése is volt a zenekar temetős partijának. Évek óta annyian s úgy járnak, ahogy. A zenekari elnöknek még a kezdet kezdetén mondtam, hogy temetéssel nem akarok foglalkozni. Azt sem hogy mennyien mennek, azt sem hogy hová, azzal sem hogy mivel, s azzal sem hogy mit fújnak. Azzal pláne nem, hogy ezért mennyit kapnak. Namármost. A csapat egyik tagja próbálkozott befűteni engem, hogy igenis magyarázzam meg az elnöknek, hogy az ő helye ebben a csapatban van. Mert ő nem érzi magát teljes értékű zenésznek, ha nincs benne a temetős partiban. S nem a pénzért, hanem így, meg úgy, meg amúgy. Mert ha nem lesz benne, itt hagyja a zenekart! Aha. Sajnálnám, mint ahogy mindig is sajnálom, ha valaki abbahagyja a muzsikálást. Hazaérkezéskor megemlítette az elnöknek hogyan is lesz a mai parti. Szó szót követett, nem részletezem. Csak a végét. Együtt jöttünk hazafelé, s közölte, hogy holnap nem jön. Nem szóltam semmit. Annyiszor elmondtam neki, hogy nem foglalkozom a temetéssel s a hozzá tartozó hercehurcával, nem ismétlem magam. Tudja ő is. De! Ha ő így látja, én nem fogom bottal kergetni a zenekarhoz. Arról nem is beszélve, hogy 20 évvel idősebb nálam. A hab a tortán még csak ezután következett: Este felhív az elnök s mondja, hogy a tubások sem jönnek holnap. Vagyis a háromból kettő nem. S ezt most közölték vele, valamint azt is, hogy tönkretettük (az elnök és én) a zenekart. Paff. Egyelőre nem vagyok olyan hűdefasza hangulatban, a reagálásomat nem fogom szavakba önteni. Ha nekik csak ennyit jelent… De abba is hagyom. Annyit még csattanónak a végére, hogy holnap lesz a zenekar első stúdió felvétele, amin fel kell venni a helyi indulót délelőtt. Érdekes lesz… Köszönöm a türelmet. 20:32

303.

"Nem célravezető egy zenésznek a könnyebb utat választani. Hosszútávon legalábbis. Mindig, mindent meg kell tanulni. Nem mindig könnyű. De a könnyű siker könnyen is felejtődik. Nincs mese, meg kell tanulni a darabokat. S gyakorolni kell!" Kedves ismerős karmester szavai. Amit általában mindenki(?) tud. Csak szeretik/szeretjük misztifikálni a zenét/zenészséget. Mindent meg lehet tanulni - állítólag. Nekem mondjuk a matematika is feladta a leckét, sőt az 'ámítógép is feladja ha már nem is nap, mint nap. S olyankor jönnek is a szentek lefelé az égből : ) Véletlenül vagy direkt erre járóknak egy ajánlat: december 04-én a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar Adventi hangversenyt tart Pécsett a Székesegyházban. Pontos időpontot nem tudok, de gyanítom hogy 18:00 kezdéssel. Nekem ott a helyem ha már tavaly nem tudtam ott lenni. Előzetes információim szerint Wagnein: Magnificat-ja lesz műsoron. Köszönöm a türelmet. 21:09

Poema Alpestre

Szombat este lévén nem húzom az időt. Csak egy általam nagyon kedvelt oldalra szeretném a figyelmet felhívni. Nem először, és nem utoljára. http://www.baratikor.com/pecsivasutas Ha valaki(k) veszi(k) a fáradtságot, felkerül a zenekar oldalára. Ott hamar megtalálja a zenelejátszót. Nem tudok ajánlani belőle, mind nagyszerű darab, nagyszerű előadásban. Igen, elfogult vagyok. Nagyon :) Köszönöm a türelmet. 20:24

L'arlesienne

Nakéremszépen (sic!). Ma szépen sütött a napocska, biztosan azért voltunk olyan nagy létszámmal a szólampróbán - velem együtt 12-en. Ki sem osztottam a héten írt anyagot, felesleges. Októberre van egy kis program a kötelező koszorúzáson kívül. Ahol természetesen nem fogja énekelni senki a Himnuszt, Szózatot. Hiába játszuk emberi (énekelhető) hangnemben. Szóval a következő menetek várhatók: 11-én "sima" zenekari próba. 17-én Bélapátfalvára megyünk, délelőtt 9-re van tervezve az érkezés, gondolom 10:00-kor lendülhet a pálca. 18-án 09:30-as érkezés után lemezfelvétel. 23-án aszokásos koszorúzás(ok), bár a délelőttire még semmi felkérés nem érkezett. A délutáni az a városi koszorúzás, az 15:00-kor kezdődik - remélem szakadó esőben, mint tavaly. Így megmutathatjuk milyen jól nézünk ki "mentében". 24-én Nyugdíjas Amatőr Gála a színházteremben, mi kezdünk hajnali 09:00-kor. Halottak napi dudálás nem lesz a gyári temetőben sem, sem a többiben. Megszakítjuk a hagyományt. Ez van. De ez már november. Terveim szerint nem hagyunk el egy vasárnapi próbát sem, nagyon közelít a januári megmozdulás időpontja. Ahol a a 11 tervezett nótából a nagy többségnek legalább öt ismeretlen még címről is. Megérkezett a pályázati elbírálás, nyert a pályázat, csak nem annyit amennyi fel volt tüntetve. Ezért még most agyalnak a szervezők az átalakításon. Csütörtökön mondtam nekik, hogy hétfő/kedd-re jó lenne ha megmondanák a változásokat, mert akkor nem kicsit át kell dolgozni a koncert műsorát. Addig legalább tudom csinálni a Lysistrate zenekari szvitet. Vagy a Farandole-t Bizet: L'Arlesienne zenekari szvitjéből. Az utóbbit már elkövettem cca. huszonéve, ám most más hangnemben akarom, így barátságosabb lesz fújni. S ha nem szól előtte/utána a szvit többi része, csak a darabot ismerőknek, s az abszolut hallással rendelkezőknek fog feltűnni ez az ártatlan csalás :) Köszönöm a türelmet. 17:22

300.

Megkövetem Miks Adriennt! Kettő napja a rádió következetesen Miks Adrienn nevét mondja. Ezek szerint félrehall a fülem... Ez a 300. bejegyzés, ami egyszerűen hihetetlen :) Igaz, mostanában nem írok olyan sűrűn, de sebaj. Lesz ez még így se. Kedves ismerőstől kaptam a következő levelet - sajnálatos, de nem tudok ott lenni a rendezvényen most sem. Pedig szívesen találkoznék pár emberrel, akiket évek óta nem láttam. Annyit tudok segíteni a Mesternek, hogy be/ki-linkelem a lényeget: "Kedves levegőszeldelő barátom, Sándor! Ne vedd zokon, hogy már megest hívogató levélkémmel zaklatlak. DE most a megyeszékhelyi könnytár a kezdeményezŐ... A közös rendezvény programja, melyre ezúton meghívunk, összeállt! Két malomban őrülünk ugyan, de az ajándék meghívásnak, ne nézzük az okát! A rendezvény pontos leírását lásd itt: http://szolnoksagok.freeblog.hu/ ,meg itt: http://www.vfmk.hu/20090928/03 Előre is köszönöm reményeim szerint megtisztelő részvéted. Minden tovább tudnivaló a mellékelt mellékletben. .../Amit ugyan remélem időlegesen, de nem hajlandó továbbítani az eddigi alap matáv emil címkém!? FOGADNI - fogad! Majd a Pete papó.../ Bár TE/TI már ismeritek a könyvecskét... /lásd. világháló./ A könyvtár egyébként, tán postázta az általam adott ismerősi címjegyzékre a részletesebb meghívót, de azért segíthettek az "örsi riadóláncotokkal... Egy jó fecsej, fröccs és gulyás reményében feltétlenül elvárunk. Üdv: www.bensonv.hu " Köszönöm a türelmet. 17:53

okt.01.

Ma a zene világnapja van. Nem írok semmi különöset, megtettem tavaly ilyenkor. Menuhin, stb. Koncert közvetítés van éppen az Akadémiáról, Rádiózenekar, vezényel Stephen D'agostino, közreműködik az újság szerint Miks Adrienn - ének. Nagyszerű muzsika, Mahler: Negyedik. Most kezdődött csak, majd megírom hogyan tetszett :) Ja, igen. Úgy emlékszem, az énekes hölgyet nem úgy hívják, ahogy szerepel a műsorújságban. Vagyis nem ezt a nevet mondják/mondták a műsorközlők. Hanem: Lingscht Adrienn S ha jól csalódom, pár évvel ezelőtt még az egri tanárképző hallgatója volt. S azért a koncerten közreműködők nevét (is) illik helyesen írni. Elvégre nem kellene nekünk annyira törlészkedni Nyugat felé, ahol némelyik CD-n csak a művek címei szerepelnek... Jó esetben helyesen. Nem vagyok nyelvŐr, de a fene vigye már el. Apró bosszúság(ok). Köszönöm a türelmet. 21:21

tanulság

Azt is szoktam emlegetni, hogy a zenekar érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - s ez takarja azokat is, akikkel egyébként a köszönésen kívül szóba sem állnék. Ismét a szervezés. Persze ha jobban tudom, csináljam... Persze, tudom. Ezzel pedig csak annyi a problémám, hogy megkérdőjele(z)zem: azok az emberek, akiknek ez (is) a munkájuk, azok miért nem csinálják úgy, hogy ne toluljanak a számra cifra káromkodások? Ahoz, hogy esetlegesen lemondok egy szereplést, nekik aztán végképp nincs beleszólásuk. Tegnap 09:00-re mentem (volna) a proszekturára. Csakhogy 10:30-ig be sem jutottam. Ugyan miért? Mert a nagytudású szervez(ked)ők a zenetermet péntekre öltözővé átnevezték. Amivel semmi baj sincs, mindig így szokott lenni. Csak megfeledkeztek arról, hogy a "kuckó" a zeneteremből nyílik, nincs másik bejárata. S a kuckóban vannak a hangszerek, az a kottatár, és a zenekar ruhatára is egyben. Hmm... Azért bejutottunk, kipakoltuk a szükséges hangszereket, meg ami kellett. S elindultunk Rimaszombat városába. Jó korán. Előzőleg ugye lehetett olvasni, hogy lemondom a szereplést. Nem mondtam le. Csak finomítottam egy kicsit. A mérgem persze nem szállt el, csak annyi történt hogy a buszt akkor is ki kell fizetni, ha egy métert sem teszünk meg vele, és akkor is ha elmegyünk. Ha elmegyünk, akkor a keletkezett anyagi kár kevesebb lesz. Így elmentünk. Nem voltam valami fényes hangulatban, de nem ragaszthatom rá a csapatra az én morcosságomat. Elmentünk, elfújtuk, megetük amivel megkínáltak bennünket, és érzékeny búcsú helyett szépen hazajöttünk. 21:30-ra haza is értem. Ha valamilyen eredménye volt ennek az egésznek, az a tapasztalatszerzés. Különösebben semmi több. Az csak ráadás volt, hogy a szereplés után pár ember fejezte ki köszönetét, hogy elmentünk "s nem csak a tótok" muzsikáltak. Ezek az emberek a történelem viharában ottragadt magyaroknak a leszármazottai. Politikával nem foglalkozom, benne van az "aranyhármas"-ban. Pont. A mai szereplést viszont a tegnapi megbeszélésen lemondtam. Roppant módon sajnálták a szervezők, én/mi nemkülönben. Ám ez nekik is tanulság. Köszönöm a türelmet. 17:50

nem happy

S még mindig „meg tudnak vezetni” – de csak az első órában voltam olyan ideges hogy majd’ felrobbantam… lassacskán kezdek megnyugodni, igaz, az egy óra nem olyan régen telt le. Hol is kezdjem a magyarázkodást. Talán az elején. Szó került ugye nyár derekán a pályázatról. Hogy lehetne kezdeni valamit, ha mindnyájan akarjuk s teszünk is érte. Beindult a verkli. Hogy mennyi meló, agyalás, miegyéb volt vele, nem részletezem. Aki valamilyen módon részese volt pályázatírásnak, az tudja. Aki nem, majd ezután tudja meg. De a lényeg most nem is a pályázaton van, hanem ami hozzá kapcsolódik, vagyis most már múlt idő. Mert holnap 11:00-kor lemondom a részvételt. Nem, nem megyünk el. Pedig tegnap a zenekarban játszó iskolások osztályfőnökeinek, igazgatóinak a kikérést kézbesítettem. A többiek nyugdíjasok, de nekik nem kell kikérés az elvtársnő(k)től – feleség(ek). A történet úgy folytatódik, hogy megjelenik egyik vasárnap (az időpont fontos: augusztus 9-én) a szlovák karmester feleségestül, belefülel a próbába, majd egyezkedünk pályázatírás kapcsán. Rendben van, mindenki csinálja a saját dolgát. Egy pipálás megvan. Lesz náluk szeptember vége felé egy fesztivál, vagyis kettő. A helyszínek: Rimaszombat (Rimavska Sobota), és Fülek (Fil’akovo). Még (akkor) sem a zenekarok, majorett együttesek számáról, sem a közösen játszandó darabokról semmi információ. Majd lesz. Legyen. Lett is – szeptember 7-én! Írásban. Addig szóban a heti találkozásoknál beszéltünk róla, amikor az éppen aktuális pályázati megbeszélésünk volt. Az egyik ilyen alkalomkor megfogalmaztam fenntartásaimat a szerepléssel kapcsolatban. Nem nagy dolog, de kettő(!) zenekari próbával én ezt nem vállalom! Jajj, nem eszik azt olyan forrón, a közös számokra ha nem is szállunk be, legalább a saját műsorát játssza el a zenekart. Azt a műsort, amire a Gyulai fesztiválon különdíjat kaptunk. Erről esetlegesen lehet szó. Beszéljünk a piszkos anyagiakról. A zenekar fellépti díja annyi, amennyi, plusz útiköltség. Rendben van. A zenekar tiszteletdíját csapjuk hozzá a buszköltséghez, s érkezéskor a rendező kifizeti. Nagyszerű. Ha így lesz, jó lesz. Mindezek után volt kettő zenekari próba, különösebben semmit nem tudtam a zenészeknek mondani, csak a minimális információt, aminek a birtokában voltam. S amennyire szoktam emlegetni, hogy a szervezésben sehol sem tartunk itthon – ugyanezt el tudom mondani a másik félről is. Ők még ott sem tartanak, ahol mi. Ettől nekünk nem lesz könnyebb vagy jobb. Egyszerű megállapítás. Megkaptam a játszandó darabokat, félretettem majdnem mindent s nekiálltam megtanulni. Ha már így alakult. Találkozások pályázat kapcsán, minden rendben lesz, e-mail jön, megy, kották jönnek-mennek (zip fájlban), a műv.házban segítenek, kinyomtatják, fújjuk, stb. 14-ig ígérték hogy megkapom a pontos programot, fellépőkkel, időpontokkal. Meg is kaptam – tegnap éjjel. Vagyis mára virradóra. Egy szó sincs benne semmiféle kifizetésről, a buszköltséget az ottani árfolyam szerint fizetik, ami 0,81 euró kilométerenként. Mielőtt megjött ez a gyönyörű e-mail, előtte két napban két e-mail ment, egyenesen rákérdezve a piszkos anyagiakra. Ma délután közli telefonon a tolmács, hogy szó sincs semmiféle pénzről, felejtsük el! A buszt kifizetik úgy, ahogyan náluk megállapítják. Holnap a zenekarnak elmondom szépen sorjában a történteket. S azt is, hogy miért akarom lemondani. Ez így nem fair. S nem szeretnék ehhez asszisztálni sem pro, sem kontra. Egész egyszerűen komolytalannak tartom. Ahogy esik, úgy puffan? S félreértés ne essék: nem (csak) a sokszor emlegetett anyagiakról van szó! A pályázattal együtt ebbe a hétvégébe beleölt meló nem kevés – nem csak részemről. Hogy ennyire semmibe vegyék más munkáját, ez szinte megszokott az EU-nak ezen a térfelén. Hazafelé is beszélek természetesen. Azt az időt, amit eltöltöttem ezzel, csinálhattam volna a 2010. januári koncert anyagát. Mert az sem tűnik kis dobásnak, sőt! S akkor most nem a felénél tartanék, hanem kicsit előbb. Mert a darabokat meg is kell tanulni. S el kell mennem S.tarjánba, Miskolcra egy-két próbát megcsinálni. Legalábbis azokat a számokat, amiket integetni lesz alkalmam. A többi karmester pedig hozzánk jön. S a fellépés napjának délelőttjén lesz egy összpróba, este az előadás. Amatőr zenekar vagyunk, olyan hozzáállással, amilyennel. De sikerült már jó dolgokat csinálni, a fúvós zenének megtéríteni pár embert. Nem szabad abbahagyni akármilyen keserves is. S ezzel élnek egyesek vissza. Mert tudják, hogy a fúvós zenész nem normális! Csak értelmes(nek tartja magát). Lehet megkövezni… Köszönöm a türelmet. 19:30

osztom az észt...

Nakéremszépen(sic!) Hölgyeim és Uraim! Az igaz, hogy én attól tudok aludni ami a fellépés után történt, ám kicsit a begyemben van. Kezdem az elején: 14:30-kor lendült a pálca az "Olvasó" főbejáratánál, 15:00-ig indulóztunk. Az alkalom pedig az Ózdi Olvasó Egylet 125. évfordulója. Az első indulót - direkt - a trió előtt leintettem. Nem azért mert nem tetszett, hanem azért, mert hirtelen nem jutott eszembe a folytatás. Milyen jó hogy magammal szemben is tudok kritikus lenni. Igen, Cyrano. Tudom. Majd amikor a rendezvény félidejében bementem a kottatárba, ott találtam a kórus elnökét, pakolászta a kottáikat. Se köszönés, se bú, se bá, rögtön élből jött: "Saint-Moty, fegyelmezetlen a zenekarod". Mondom itt valami tévedés van, nekem nincs zenekarom. A zenekar fenntartója a város, és úgy hívják, ahogy. S azért mert én integetek, attól még nem az enyém. Valamint nem fegyelmezetlen, mert azt pl. tudják hogy nem szólnak bele olyan dologba, ami nem tartozik rájuk... Vagy értette, vagy nem. Mindenki úgy hülye, ahogy akar lenni. Azt hiszem én ebből az utcából már kijöttem. Erre belibben a kórusvezető s próbálja osztani az észt. Nem részletezem, csak megjegyeztem hogy nem különösebben érdekel a dolog. Egy dolog érdekel, s az a zenekar. Hogy hogyan produkál, mit tudunk legközelebb jobban csinálni. A szervezés még mindig nem az én gondom. Ha valakinek ezen a rendezvényen nem tetszett valami a zenekar fújásával, viselkedésével kapcsolatban, szóljon nekem. De! Nem kioktató "majd én megmondom mit csinálj" stb. módon, mert arra harapok. Nem kicsit. Békés ember vagyok, de ha kell tudok másképpen is viselkedni, tudok káromkodni, szép szóval elhajtani melegebb éghajlatra szinte bárkit. Jöjjön még egy De. De nem veszem fel a kesztyűt, s azt a módot ahogyan ők - a beszólók - viselkednek. Ez őket minősíti. Pont. Elmentem a pofavizites fogadásra, megittam egy pohár pezsgőt s eljöttem. A ma esti "vonyítós estére" pedig eléggé el nem ítélhető módon, nem vagyok kíváncsi. Csak a hangerő miatt. Amíg ilyen hangerővel dolgoznak, nem is fogom végignézni/hallgatni a műsorukat. Valamire én is allergiás vagyok : ) Inkább hallgatom az MR3 Bartók műsorát, ahol éppen a Nemzetközi Trombitaverseny gálaestjét közvetítik a Zeneakadémia nagyterméből. Valahogy ez jobban érdekel. De ez már nem is érdekes. Köszönöma türelmet. 20:23

sinfonia domestica

105 évvel ezelőtt írta Richard Strauss a Sinfonia Domestica-t. Lenyűgöző mű - két napja már nekem is megvan, Rudolf Kempe vezénylésével a Drezdai zenekar muzsikál. De milyen nagyszerűen! Életemben először 1984 júniusában hallottam az Erkel Színházban, amikor is a New Yorki szifonikusok játszották Zubin Mehta vezénylésével. Szerencsém volt akkor, hogy bejutottam. Egyik legnagyobb zenei élményem volt. Köszönöm a türelmet. 20:52

Hatodik

Nem húzom az időt - igaz, nem szombat este van. A proszekturán ma időztünk kicsit, elmondtam a hónapban még esedékes fellépések idejét/programját, majd - ahogy szoktam -, jó étvágyat kívántam : ) Napok óta Mahler mester hatodik-ja szól... Nem tudok betelni vele. Ezzel sem. Igen, tudom: nem vagyok normális. Nem baj. Köszönöm a türelmet. 21:03

Grt Karesz!

Ajánlom minden fúvós zenét szerető/kedvelő/művelő embernek ezt a cikket: http://pecsiujsag.hu/index.php?p=article&aid=21372 Ha valakinek tudok segíteni hogyan/hol lehet Kareszt s zenekarát hallgatni, szívesen megteszem. Írjon egy levelet s megírom.

pár (jó?) dolog

A szombati naphoz… Nem fogok különösebben írni se mellette, se ellene. Roppant egyszerű ok miatt. Nem tudom megfogalmazni sem az érveimet, sem az ellenérveimet. Már amit azoknak hiszek. Hihetetlen milyen embertársaink vannak, de én nem tudom megváltoztatni őket. Párbeszédet csak azzal lehet folytatni, aki maga is hajlandó legalább meghallgatni a másikat. Ennek ellenére szombaton nekem is vonulás volt, csak nem ott, s nem azért. Fellépésünk volt, a városrész napja (bulija) volt, s mi vezettük fel. Nos, a tavalyi évhez képest csak annyit változott ez az egész mizéria, hogy ha lehet, még egy fokkal süketebbek a szervezők. Arról ugye nem is szólva, hogy egyikőjük – főokos(nak képzeli magát) – már 11:30 körül olyan szinten volt tudatmódosult állapotban, amilyen szint eléréséhez nekem legalább három nap folyamatos ivás kell. Persze ezt úgy is lehet érteni, hogy én nagyon bírom : ) Szó sincs róla – legalábbis nem mindig. Van, amikor bírom, van, amikor nem. De ezt gondolom, mindenki ismeri. Már azt, hogy nem mindegy milyen állapotban van az ember. Ha jól mennek a dolgai, akkor sokat bír – ha kevésbé mennek jól a dolgok s van min „agyalni” akkor kevés is megárt(hat). S persze az sem mindegy mennyire fáradt, vagy éppen kockásra aludta a fejét. A végeredmény szempontjából persze mindegy. Egy szervező ne legyen tudatmódosult állapotban, vagy ha mégis, üljön le egy csendes sarokba s ne szóljon. Artikulátlanul, vigyorogva. Egy nem annyira szolíd káromkodással letudtam (legalább egy fejjel magasabb s 30 kilóval nehezebb tőlem), szerintem el sem jutott a tudatáig, mert csak vigyorgott tovább. Sebaj. Ettől is tudok aludni. S újra beizzítottam az asztalt, amin írni szoktam. Faber-Castell 0,35-ös, 0,50-es ceruzák, valamint új beszerzés eredményeként 0,40-es Faber-Castell toll, s az elmaradhatatlan HERB330 töltőtoll. Nem, nem egyszerre írok ezekkel, hanem szépen felváltva, mikor melyikre van szükség. Plusz az itatós papírok. S van mit csinálni, „a bőség zavara” ha nem is ebben az értelemben. A 2010 januári koncert anyagát kell átnéznem, pótolni a hiányzó anyago(ka)t. Adventi/Karácsonyi koncert műsora. Szombaton itt járt Pavol (a szlovák karmester), megtárgyaltunk pár dolgot még a pályázattal - úgy pénzügyi, mint zenekari felállással – kapcsolatosan. Derengeni kezd az ég alja, ezerrel belevetette magát ő is, a felesége is (tolmács). Nagy hajrát levágtak/levágnak a végére. Szerdán ismét összeülés, s szerintem véglegesítésre kerül minden. Úgy legyen. Körvonalazódik a zenekari szvit is a vígoperából – remélem a szerző tetszését is megnyeri. Érdekes dolog egy cca. 45 perces, egy felvonásos koncert-vígoperából fúvószenekari szvitet készíteni. Írom egy ideje ezt a mai bejegyzést, ám minduntalan csörög a telefon – nem mintha olyan roppant fontos ember lennék. Szerintem a telefonálók sejtik, hogy este nyolc körül elérnek. Ma szinte kórusos este volt. Háttérzajként éppen Mahler mester hatodikja szól. Nos, nyolc előtt pár perccel kedves ismerős csörgetett meg: tudok-é arról, hogy Michael Jackson-nak valamelyik nótájából készült négyszólamú kórusra átirat? Pff. Nem tudok. Én nem csináltam, annyit tudok . De ötletem van: üljön neki a kórusvezető s csináljon egyet/kettőt. Van miből választani, csak a jogdíjat ne felejtse el! Egyébként, a „Thriller”-t volt szerencsém párszor játszani fújósokkal, kottám is van belőle, majd holnap előkeresem. Azt megkaphatja a kórusvezető s nekiülhet alkotni… Az is igaz, hogy ez nem annyira happy, mint kapni egyet készen, de így jár(t). Ennyit tudok segíteni. Épp befejezzük a beszélgetést, mikor hív Szolnokiából egy régi cimbi: Kellene nekik (a kórusuknak) a „Legyetek jók, ha tudtok” kórusra. Nem, erről sem tudok. Ám majd kinyújtom a csápjaimat s utána kérdezek. Megkapják egymás telefonszámait, s egyeztessenek kotta ügyben. Nekem pedig jár egy-egy sör mindkettejüktől – alkalomadtán! Mert ők még ismerik a varázsszót Nekem pedig még mára is van mit csinálni, sőt holnap sem fogok unatkozni. Reggel kertmenet, délután kottakeresés, utána uborka eltevés – ma kaptam egy bevásárlókosárral. S ugye a Szilveszterkor készülő lavórnyi franciasaláta is savanyú uborkával készül, véletlenül sem csemege uborkával! Szerdán pedig tárgyalás Pavollal + a tolmács feleséggel, egy pénzügyi zsenivel, és a pályázat véglegesítése. S akkor még egy szót sem szóltam, hogy lemondtam a részvételemet a Németországi „pofavizites” menetről. Nem nagyon vonz hogy pénteken megérkezünk, és hétfőn reggel jövünk vissza. Még akkor sem, ha repcsivel történik az utazás Dortmund-ig. Így tehát a zenekari elnök megy – őt megértem, ott van az öccse (is) - , képviseli a csapatot, mond pár keresetlen szép szót s jön haza. Köszönöm a türelmet. 21:14

2009.09.05.

• Néhány megközelítés:
• http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2009/09/04/meleg_meltosag_meno/
• http://nemmeleg.jezusert.com/

Nem az a szabadság, hogy azt teszel amit akarsz, hanem hogy nem muszáj megtenned, amit nem akarsz!

Köszönöm a türelmet. 06:27