jöjj...

Napok óta ez motoszkál a fejemben: Jöjj csatabontó, jöjj csatabontó, jöjj... jöjj... jöjj...jöjj... jöjj háát, jöjj háát, jöjj háát ide hozzám, isteni szép láááány.... Köszönöma türelmet. 21:31 ui.: A helyes megfejtést tudók ne fogják vissza magukat - cserébe kérhetnek tőlem (szinte) bármit :)

Szic.vecs. :)

• Káromkodok magamban, mint egy tehetetlen nyugalmazott katonazenész. Tehetetlen mert nem ért az 'ámítógéphez. S éppen az előbb szállt el négy oldalnyi friss bejegyzésem... S olyan "izé" jelent meg a monitoron, amit eddig még sosem volt szerencsém látni. A fene vigye el.
• De ez már a veszett fejsze nyele. Azért sem hagyom magam. Most kezdődött az MR3 Bartók adón Verdi: A szicíliai vecsernye című ötfelvonásos operájának közvetítése.
• Ideje lesz végigfülelnem. Részleteket volt szerencsém játszani belőle, ám az egész operát nem hallottam eddig. S mivel szombat este van, nem húzom az időt.
• Köszönöm a türelmet. 19:57

na...

• Vasárnap véget ért a Bayreuth-i ünnepi játékok közvetítése - remélem, jövőre ismét hallhatom. Most csak az utolsó napi parsifal-ról maradtam le. Kapás volt. Az első 20 percet hallottam, és az utolsó felvonást. Közben elmentünk egyet dudálni Dubicsány nevű faluba. Velem együtt 21-en voltunk. 30 állandó zenekari taggal jobban tetszene, na de olyan kalappal köszönünk, amilyen van. A Gyula-i műsort (amiért különdíjat kaptunk) egészítettük ki pár nótával. A zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-menedzser-logisztikus-szolgálatvezetője a fújás előtt mondott pár keresetlen szót a csekély számú, ám annál lelkesebb közönséghez.
• Elmondta a zenekar történetét, és pár szót a műsorról. A polgármester a koncert végén meghívott bennünket a következő nyárra, természetesen örömmel megyünk. Jó hangulatú muzsikálás volt. Talán sikeült pár embert megnyerni a fúvós zenének. Mert a zenekarnak tulajdonképpen mindegy hogy 40, vagy 400 ember előtt játszik. Ám lelkesebb kicsivel ha a hallgatóság szétfeszíti a teret.
• Augusztus hónap sem látszik semmit tevősnek. Kilencedikén a Rimaszombati karmester jön hozzánk. A "Tiger-Rag" és a "Radetzky-induló" kottáját elkérte, nekik nem áll rendelkezésükre ez a közönségnek (is) "fülében lévő" zene.
• 16-án Bélapátfalvára megyünk kicsit dudálni, abból az alkalomból, hogy "öt éve város ez a falu" :)
• 20-án gondolom, a szokásos városi ünnepség, rövid műsorral tűzdelve, ami természetesen az Ózdi emlék indulóval fog kezdődni, mint eddig mindig - mostanában.
• 29-én is megyünk valamerre, azt a szürkéből megcsináljuk.
• Szeptemberben előre láthatólag két dobásunk lesz. Egy a határon túl, egy pedig helyben. Még nincs kiforrva az egész, majd ha több lesz az infó, elmondom. A jhelyi szereplést pedig csak úgy vállaljuk, ha előre le lesz fixálva a zenekar tennivalója. Mert tavaly a szervezők eljátszották a szavahihetőségüket. Szépen leírjuk ki-mit-hol-mennyiért, aláírják az illetékesek, és hadd szaladjon. Ha ílyen formában szükség van a zenekarra, ám legyen. Ha nem, nem. Nem erőszak a disznótor - csak a disznónak.
• Köszönöm a türelmet. 16:44

menet

• Csütörtökön aránylag korán (06:15) indultunk Poroszlóra kirándulni. Nagyapa, a bratyóm, húgom iker fiai és én. Bepakolva 15 db vajas-szalámis-sajtos zsemle, + 2 db duplakenyérke hasonló töltettel. Csak azért, mert Nagyapa „bóti fog”-a nem viszi a zsemlét…Ja, s persze merev falú hűtőtáska 4.5 liter limonádéval, de nem szénsavassal.
• Nyolc óra előtt pár perccel a helyszínen is voltunk. Megnéztük az ébredező kikötőt, nem nagyon rángatták még az istrángot, egyedül egy sátorral egybeépített lakókocsinál voltak hangosabbak az ott lévők. Szemmel láthatóan a „kutyaharapást szőrével” akció ártott meg nekik. A napfelkelte nézők és pár pecás már kint volt, nekünk a túravezetőt kellett megvárnunk. Előző nap telefonon beszéltem a tulajjal, kilences indulásban állapodtunk meg.
• Madár rezervátum túrán voltunk itt: http://www.tiszato-program.hu/turautvonalak.htm
• Mivel aránylag friss időben indultunk, a szúnyogok és egyéb zavaró tényezők elmaradtak. Láttunk szürke gémet, bakcsót, selyem gémet, sirályt, barna réti héját, vízi csibét, vadkacsát, nagyon szép vízi növényeket, nyílfüvet, különböző színű „tavi rózsákat” és rengeteg sulyom nevezetű növényt. Aminek termése ha megszárad, nagyon kellemetlen sebeket tud ejteni az ember lábán. Persze csak ha belelép. Régebben a sulyom termését főzve ették a halász népek, állítólag a szelídgesztenyére hasonlító íze van. Ezt a kóstolást kihagytuk. A két messzelátó (véletlenül sem távcső!) vándorolt kézről, kézre. Ide máskor is eljövünk, szerintem menetrendszerűen. Most a belekóstolós mindössze 75 perces túrán voltunk. Nem rövid ez az idő sem, érdemes végigmenni. Kb. az út felénél tesóm kikapcsoltatta a hajó motorját, hallgassuk meg azt a nagy csendet ami körülvesz bennünket. Félelmetes milyen csend van.
• Körülnéztünk a településen is, a pékhez bementünk még csokis kuglófot és csokis kakaós csigát venni, aztán indultunk vissza. De csak Egerbe igyekeztünk, a zikrek még nem voltak fenn a Minaretben. Nem is kellett sokat várni, s ezzel az élménnyel is gazdagodtak. Az egri minaretet - gondolom - mindenki ismeri, nem kell bemutatni. Negyven méter magas, 97 lépcső vezet az erkéllyel körülvett részig, ahonnan érdekes kilátás nyílik a város háztetőire.
• Ezután elviharzottunk a helyi gazdaságos boltba, s megtöltöttük magunkat minden féle finom csont nélküli sült tarjával, oldalassal. Majd a hűtőtáskába pakoltunk 30 db 120 ml-es jégkrémet, és 3 db 200 grammos csokit, valamint két 100 grammos tábla egész mogyoróst. Csak az íze kedvéért : ) A hűtőakku miatt nem fért több…Következő megálló Szilvásvárad. Ez hozzánk igen közel van, cca. 24 km.
• A fiúknak be lett ígérve még Poroszlón, hogy a Kaland-erdőben mennek egy kört. Nem a legnehezebb pályán, hanem hogy máskor is legyen kedvük jönni. Én biztos nem mernék neki indulni, legfeljebb vörösboros hatás alatt, de akkor meg minek.
• Itt lehet nézelődni: http://www.kalanderdo.hu/kotelpalyak.htm
• Mindezek után hipp-hopp hazaértünk, nem maradtam le az aznapi közvetítésről:
• Kapcsoljuk Bayreuthot, a Festspielhaust Wagner: A Niebelung gyűrűje - tetralógia IV/3. Siegfried Háromfelvonásos zenedráma Szövegét a zeneszerző írta Vezényel: Christian Thielemann, km: a Bayreuthi Ünnepi Játékok Zenekara Szereposztás: Siegfried - Christian Franz (tenor), Mime - Wolfgang Schmidt (tenor), A Vándor - Albert Dohme (basszbariton), Alberich - Andrew Shore (basszbariton), Fafner - Ain Anger (basszus), Erda - Christa Mayer (alt), Brünnhilde - Linda Watson (szoprán), Erdei madár hangja - Christiane Kohl (szoprán)
• Köszönöm a türelmet. 16:49

ilyen is van

Múlt héten megkezdődött Bayreuth-ból az idei közvetítés sorozat. Minden évben várom ezt a pár napot, ilyenkor (ismét) telítődik az ember. Persze nem mindenki kedveli Wagner mester muzsikáját, de én az „elvetemültek” csapatába tartozom : ) Kedvelem ezt a muzsikát is. Sajnos még eddigi éltemben nem adatott meg, hogy a helyszínen füleljem ezeket a kedvenceket. De az élő közvetítéseknek is van varázsa. Az is, hogy 15:55-kor kezdődik a közvetítés, és a szünetekkel együtt tart 22:00-ig, vagy kicsivel tovább. Ez mindig attól függ, hogy milyen hosszú az adott zenedráma. Mert Wagner zenedrámát írt, nem operát. Egyébként meg mindegy minek nevezik. Opera, vagy zenedráma? Majd a zenetörténészek elvitatkoznak rajta. Itt is a végeredmény a fontos – és a produkció. Végeredménye az lett a megmaradt őszibarackfáknak, hogy ápolgatjuk, permetezzük őket. S mindig van miért aggódni. Lesz fagy tavasszal, ami elviszi a virágot, gombabetegségek, levélkártevők, s az összes ingyom bingyom. A törődést jobban megkívánja, mint pl. a naspolya. De törődhetünk mi vele, amikor tegnapra szinte az összes barackunkat elvitte egy olyan társaság, akik csak az aratást ismerik. Azannyukúristenit! Akadjon meg a torkukon s fulladjanak meg! Nem tudom mivel lehetne megvédeni a még ezután érő szilvát, körtét, szőlőt. Állandóan nem tudok a kertben lenni. S a szomszédok sincsenek mindig kint. A nagyothalló szomszédhoz idén már nyolcszor törtek be. Egyik alkalommal elvitték a hűtőből a szalonnát, kolbászt, a polcról egy megkezdett kilós kristálycukrot, egy fél csomag kávét. De otthagyták a tévét, CD lejátszót. Mondtam neki, hogy oltson be egy pár füstölt kolbászt, legközelebb nem viszik el. Be is oltotta. Az biztos, hogy nem a helyszínen fogyasztották el, mert ha összefossa magát, annak látható nyomai maradnak. Azok pedig nem voltak. Azóta nem viszik el a kaját. A pincébe próbáltak bemenni, de olyan zárral vannak ellátva, amihez még kulcs sem kell. Egyszerű, de nagyszerű. Ám eszükbe sem jut a titok s a pince nyitja… Most az őszibarack van terítéken. Ha idegeskedek rajta, akkor sem tudok mit csinálni. S ez bosszantó. 1963. július 29-én hajnalban pedig megszületett a kis saint-moty. Azóta már nyugdíjas, s nem is olyan kicsi. Optimista, nem hiszi (csak néha) hogy a világ csúnya. Vannak hibái természetesen. Soha nem volt normális, esetleg csak értelmes. Azok közé az emberek közé tartozik, akik azt csinálják, amit szeretnek. Azt viszont állandóan. Köszönöm a türelmet. 22:02

zöld domb

• Megkezdtük a csapattal a nyárvégi sorozatot. Ma a szomszéd településen ünnepélyesen átadtak három mellékutcát. Gurították a(z üres) hordót, az asszonyok énekeltek, a férfiak itták a sört kétliteres műanyag palackból. Időben odaértünk, dudáltunk két nótát, majd indultunk tovább. Körbekotoztunk a falun vagy kétszer, senki nem tudta merre kell menni. Jól meg volt szervezve : ) Mindegy. A következő megállónál (cigi+sör+pisi) mondja az egyik tag, hogy jó helyen vagyunk, itt lakik a doki. A falu dokija. Nem derült ki milyen doki, emberorvos, vagy állatorvos, netán egyéb. Az érdekesség nekem az volt, hogy a doki háza erkélyéről egy szép nagy kifakult piros-fehér-zöld Nagymagyarország-os zászló lógott. Fasza gyerek lehet – mondja egyik kolléga. Mondom, szerintem csak érdekes. Semmi bajom sincs semmiféle zászlóval. Ám nézz csak fel a harmadik szintre, a tetőtéri ablakból mi lóg! Egy szinte ugyanakkora zászló, mint az erkélyről. Csakhogy ez egy horogkeresztes zászló volt. S legalább annyira kifakulva, mint a másik. Lehet, hogy zászlókészítésből doktorált, s ezek hívják fel a figyelmet a foglalkozására? Nem lettem okosabb, különösebben nem is érdekel. Eljátszottunk a buli végén még három nótát, s 10:45-kor már végeztünk is. Persze addig míg sört látnak a kedves kollégák, addig nem szoktunk elindulni. Ez volt eddig a hagyomány… De kezdett ismét felfelé kúszni a higany a hidegmérő csövön. Mondom: gépjárműre! Rutinosan meg tudják inni a buszon is a maradékot, ám páran nem fogják lekésni a buszt hazafelé. S én is kiérek az élelmiszer piacra egy kis utánpótlás beszerzéséért. Uborka, paprika, hagyma, paradicsom, kukorica. Persze kaprot elfelejtettem venni. Márpedig kapor nélkül nem készülhet kovászos uborka. Holnap reggel majd belepászítódik a züvegbe, oszt hadd szóljon.
• Ma délután 16:00-kor pedig elkezdődött, amit minden évben nagyon várok. A Bayreuthi ünnepi játékok közvetítése – ma a Trisztán és Izolda közvetítése van. Holnap délután a Nürnbergi mesterdalnokok.
• R.Wagner zenekara (csak az érdekesség kedvéért): első és második hegedű: 16-16; brácsa:12; cselló: 12; nagybőgő: 8; fuvola: 3; piccolo: 1; oboa: 3; angolkürt: 1; klarinét: 4; basszusklarinét: 1; fagott:3; kürt: 8; trombita: 5; basszustrombita: 1; tenor, basszus és kontrabasszus harsona: 4; tuba: 3; kisdob, nagydob, cintányér, triangulum, és hat(!) hárfa.
• Délelőtt pedig a proszekturán (próbaterem) megkezdjük a januári (és jövő évi) koncert(ek)re a beizzítást.
• Köszönöm a türelmet. 18:50

Tea

• A teának mindig szezonja van – nálam. Ma különösen jó vásárt csináltam az egyik gazdaságos boltban. Hihetetlen módon a Lipton Royal Ceylan(!) 200 grammos fémdobozos 100%-os fekete teát az eredeti ár töredékéért árulták. Vettem is mindjárt kettő dobozzal. Szeretem a teákat (is). Majdnem mindenfajta teát. A Konzum teától az ún. fehér teáig.
• Nem kivesézve, amelyeket szívesen iszom: Golden Sail Spécial Chunmee (kínai szálas zöld tea) Stassen green tea (Sri Lanka-i felirattal) Twinings Christmas tea (narancs, szegfűszeg, fahéj hozzáadásával „dúsított” fekete tea) Mayfair Pfeffermintzee (borsmenta) Lipton Royal Ceylan (fekete tea) Aloe blossom herbal (főleg tavasszal – méregtelenítésre nekem bevált) Aztán vannak a saját keverések, mikor hogyan sikerül. Szálas zöld tea darabos gyümölcs tea keverékkel, a vadmeggyes különösen kellemes. De ha sima aszalt gyümölcsöt tesz az ember fia a zöld/fekete teához, azzal sem lehet (nagyon) elrontani. A Gárdonyi teaháznak is remek darabos gyümölcs teái vannak, ők teázási kellékekkel is foglalkoznak, úgymint nádcukor, barnacukor, stb. Ez nem nagyon csigáz fel, alkalomadtán megkóstolom, de natur szeretem fogyasztani a teákat/keverékeket. Nem szentírás, kerülhet bele mindenféle jó dolog, mint pl. vegyes virágméz. Ártani nem használ : )
• Köszönöm a türelmet. 22:46

festék

Ebben a jó időben, mikor nincs szükség sem ködmönre, sem berliner kendőre, gondoltam a kertben átfestek pár dolgot. A nagyothalló kedves szomszéd adott egy vasrácsot az ablakra, elég lepusztult állapotban volt, átfestem. Nem a szomszédot, a rácsot. Ilyen időben biztosan hamar megszárad. Ránézésre akkora mint az egyik ablakunk, 18 db facsavarral fel is lehet biggyeszteni a helyére. Hajrá. Leltem egy doboz fekete festéket, és nekiültem a cseresznyefa alatt rákenni a jótékony takarást a rácsra. Semmi probléma, takar rendesen. Akkor hadd száradjon. Eltelt egy délután, még mindig nem száradt meg. Nem baj, holnapra jó lesz. Másnap reggel nézem, még mindig nem száradt meg. Kiraktam a tűző napra, kis szellő is lengedez, délig megadja magát. Nem, s nem. Nem szárad. Mi a búbánatért nem szárad? Beletúrtam a szemétbe, s megkerestem a festékes dobozt. Hátha okosabb leszek az információtól amit a dobozra írnak. Okosabb is lettem. Amilyen ügyes vagyok, nem a fekete festéket kentem fel a rácsra. Feketének fekete, az igaz. De nem olajfesték, hanem alvázvédő. Kb 20 éves alvázvédő, szép fénye fekete színű. A szomszéd szerint ez eredetileg olyan állagú mint a kátrány. Csak az évek alatt „kipuhult”. Na ja. Ezek után megmértem a rácsot is, az ablakot is, s újra csak kiderült hogy nem tudok gondolkodni. Mert 12 centivel nagyobb a rács mint az ablak. Nosza, majd vasfűrésszel levágom a felesleget. Igen ám, de nem lehet hozzáérni, annyira fog. Így egyelőre arra várok hogy valamikor csak megszárad, s folytathatom az ablak berácsozását. Mindenesetre a szúnyoghálót feltettem, azt nem lehet elszabni. Sovány vigasz, de vigasz. Köszönöm a türelmet. 17:35

facebook

Egy kis móka a Facebook-ról: "Kreatív vagy,és merész.Mindig a legjobbat hozod ki az emberekböl.Hurrikánként sepersz végig a világon,annyi különbséggel,hogy sosem hagysz romokat magad után.Barátaid rejtett értékeit hozod felszínre,rengeteget tanulnak töled.Szükséged van a barátság kötelékére,ám soha sem hagynád,hogy béklyóvá váljon.Szabad lény vagy,olyasvalaki,aki ha elengedik,visszajön.Barátaid is megtanulják,hogy a friss masszából-ami téged jellemez- soha sem elég,hiszen motiválod öket,és nem utolsósorban élvezik is a társaságod.Fantasztikus vagy!." Hmm... Köszönöm a türelmet. 13:28

reluxa

Olyan szép(?) lenne ebben a gatyarohasztó melegben ülni az ’ámítógép előtt s dolgozgatni kikapcsolódásképpen! Ha… Hhahaha… Jelenleg csak 81.7 Fahrenheit van a nyitott ablakok ellenére, vagy amiatt. S a reluxás – miután meguntam a várakozást,s felhívtam - , nemes egyszerűséggel közli, hogy nem fog ideérni csak holnap 11:00 körül. Igen. Ő mesterember. Én fizetek. Dztktyrstntnnkzlfjzttvlgnk, telefon nincs nála, hogy ideszóljon?! Hogy ne álljak fél lábon arra várva hogy megjelenjen s elvégezze a munkát a megbeszélt időben? Persze, közbejöhet valami mindig. De mindenkinek akkor és azonnal kell közbejönni valaminek, mikor szükség(em) lenne rá?! Meg vagyok átkozva? Huhh… Nem kicsit ideges vagyok. Persze biztosan megint összeszaladtak a dolgaim. Pedig tegnap pontot tettünk a pályázati anyag végére, a többi nem rajtunk múlik. Már csak meg kell várni október elejét s kiderül hogy igen, vagy nem. Ha nem, akkor sincs veszve minden, csak a januári koncert ugrik. Ám 2010-ben lesz Erkel bá’ bicentenáriuma, így az év során majd eljátszhatjuk azt a pár művet aminek a megtanulása még előttünk van. S szeptemberig már nem is rángatjuk az istrángot – 26-án lesz az első próba, aug.20-ig három fellépésünk van. Plusz a 20-i, s ha sikerül megegyezni a Rimaszombati tanácselnökkel/polgármesterrel. Euróba még nem fizettek a csapatnak : ) A héten – az elvesztett helyett – sikerült egy 8 GB-os pendriwe-t beszerezni. Sporttársi áron. S az ’ámítógép rosszalkodik, vagy csak – tudom - én nem értek hozzá. Simán nem engedett fel MSN-re, kiírt valami tanusítványhibát vagy mi a búbánatot, azóta naponta többször próbálkoztam feljutni, a sima leveleimet sem tudom meglesni… Legális tudatmódosítók száműzve, köszönöm a türelmet. 19:23

bökvers

Christobal de Villalón: Törökországi utazás (bökvers) Látó szemet kér a vak, a süket hallani vágyna, fogyna, kinek reng a hája, a sánta meg futna csak; lám, csupán a balga had boldog, s semmivel beéri, mert önmagát bölcsnek véli, s nem vágy lenni okosabb.

Sásd

• Értékelhető bejegyzés nem volt nálam egy ideje. Sok minden történt, nem is minden annyira happy. Sőt. De ami eszembe jut, azokat leírom. Nem azért hogy sajnáljanak, mint inkább azért hogy ne feledjem el. Pár dolgot nehéz is lenne – legalábbis túlontúl friss az „élmény”. Nagyon vártam ezt a kis kiruccanást. Igazából nem tudom hogy – gyerekkoromat kivéve – valaha voltam-e nyaralni, kirándulni, egyáltalán ki tudom kapcsolni az agyam? Amikor nem kell foglalkoznom semmivel/senkivel, valaki(k) mindent intéz(nek) helyettem? Felnőtt embernek tartom magam, nem csak azért mert nyugdíjas vagyok. Van értékrendem, majdnem mindig tudom mit akarok elérni, mit csináltam jól/rosszul eddigi életem során. A hibáimmal is tisztában vagyok, nem szoktam letagadni amit csinálok.
• Tavaly november 14-én, az egyik zenekar 60. születésnapi koncertjén kaptam a meghívást most júl. 4-re. Ha van kedvem, ne hagyjam ki. Dehogy hagyom – de ha már elmegyek, teljesen természetes hogy „csinálok” nekik valamit. Meg is csináltam, jó sok meló volt vele. S ez nem panasz, szeretek ilyesmi(ke)t csinálni. Legjobb múzsa pedig a határidő! Időnként – szinte mindig - , ha kimondják a varázsszót, nem tudok nemet mondani. Elérkezett az utazás napja. Ha már elmegyek, összekötöm a kellemest a hasznossal. Így szokott kezdődni.
• Szerdán reggel indultam 06:29-kor az IP-vel, a megyeszékhelyen átszálltam a Kassáról Szarajevóba tartó IC-re (nem kell Bp-en átszállni), s nem volt még 13:00 mikor a helyszínre értem. Az elnöki lakosztály már készen állt a túrára – a hűtőbe bekészítve a „léböjtkúra” anyaga. Csak egy beszúrás: mindenki meg tudja inni a gagyi kólát aki le tudja küzdeni az uniqumot. A szállásadó hölgy türelmetlenkedett kicsit a vonat késése miatt, de megvárt az állomáson, elszállított a bejelentkezéshez, majd onnan a szállásra. Ami nem egyezett a májusi helyszínnel, de nem volt rosszabb semmiképpen sem, mint az előző. A nap erősen adta magát, nem fáztam. Pedig csak egy öltönytáska volt velem s a laptop táska gép nélkül. Plusz a saját súlyom. Szállás elfoglalva.
• 16:00-kor kezdődött kedvenc fúvószenekarom zenekari próbája. Amit vétek lenne kihagyni. Mindig szuperlatívuszokban szoktam Róluk s karmesterükről beszélni/írni. Ők a legjobbak – s nem csak szerintem. Persze elfogult vagyok velük szemben – de ez csak nem bűn. S ha az is, nem nagyon zavar. Minden (!) létező versenyt megnyertek, amin elindultak az elmúlt huszonvalahány évben. Az első nemzetközi verseny győzelmüknek is örülhettem, részem csak annyi volt benne, hogy ugyanazon a versenyen voltam egy másik zenekar tagjaként. A próba ideje alatt lecsúszott három serital, csak az íze kedvéért, nagy duzzogva. Aztán séta vissza a szálláshely felé, betérés a „Papucs”-ba. Kezdett öreg este lenni, ami egy ilyen mediterrán hangulatú városban nem észlelhető annyira, mint pl. nálunk.
• A szombati koncert nagyszerű volt – annak ellenére, hogy nem került „terítékre” a darab, amit küldtem nekik. Ez nem keserít el, tudom hogy nehezet írtam. Meg fogják tanulni. Találkoztam rég nem látott zenész cimbikkel, ettünk is remek marhapörköltet, iszogattunk is. Irány vissza a helyi vasútállomásra, időben ott voltam. A vonat 23:35-kor indul vissza. Az idő közelít s nem hallok semerről zakatolást. Megkérdezem a forgalmistát, hogy talán késik a vonat? Azt mondja igen. Nem is keveset. Mert ez az éjszakai csak hétköznap jár… S mikor van a legelső? 06:20 körül. Na, ez ismét jól sikerült. Itt állok cca. 50 km-re a szállásomtól, s még több mint hat órám van az első vonatig. Mit volt mit tenni, visszamentem a buliba, beszélgettünk, viccelődtünk, iszogattunk, elfáradtunk. S ez nem királyi többes. A lényeg, hogy vasárnap reggelre visszaértem az elnöki lakosztályba, frissítő zuhany után alvás szerűség. Ami nem feltétlenül pihentető. Ébredés után telefonálás sok helyre, sok emberrel kellett beszélnem még. Délután rövid találkozó a zenekari elnökkel, aztán séta. Pakolászás, a másnapi visszaindulásra készülődés. Hétfőn hajnalban összepakoltam még a szobát, a kulcsot leadtam, s elindultam haza. Legközelebb ősszel jövök, valamikor október vége felé. Pontosabb időpontot nem tudok még. S persze elvállaltam az őszi programra, és az Adventi koncertre is egy-egy melót. Csak megszokásból, mert fasza gyerek vagyok. Hmm… Hazaértem hétfőn délután 16:30-ra. Már este utolért telefonon a zenekari elnök, jelenés a műv.házban szerdán. Naccerű!!! Elmondta hogy miért. Na, idáig sikerült elérni. Kezdenek megtanulni szervezni. Szerdán rövid menet Egerbe, délre vissza a műv.házba a megbeszélésre. 2010. január 22-ére koncertet szerveznek, a pályázatot meg kell írni. Meghívni a vendég zenekarokat, karmestereket. Idáig rendben is van a dolog. Telefonszámok, a hozzá tartozó nevekkel leadva. Mi lesz a műsor? Jesszusom, csak nem azt hittétek, hogy két nap alatt kitalálom a januári műsort? Mikor van a határidő? Július vége. Rendben van. Jövő héten csütörtökön megkapjátok az anyagot. Aztán meglátjuk erre adnak vagy sem pénzt. Az ötlet jó, de az idő(m) megint kevés(nek tűnik). Pénteken társulati ülés helyetti testületi ülés, éves közgyűlés. Főzéssel, vendéglátással egybekötött „izé”. Teljesen tisztán végeztem, egy korty legális tudatmódosító nem került be a szervezetembe – illegális sem! Szombaton elviharzottunk Tokaj-Hegyaljára, rövid menet volt, délutánra haza is értem. Időnként királyi többest használok, de ez nálam nem jelent semmit. Olyankor nem egyedül megyek, hanem a Család valamelyik tagjával/tagjaival. Rokonlátogatás, s ha már ott voltunk, hoztunk 80 kg sárgabarackot lekvárnak. Nem kell hátast dobni, ebből csak 30 kg amiből a mi lekvárunk készül. Köszönöm a türelmet. 20:43

besózva...

Megírom az e havi utolsó bejegyzést. Semmi különös, Lizzy keni magát ezerrel, én be vagyok sózva, a meggy pedig lecukrozva : ) Jónak tűnik az új öltöny táska, így nem kell magammal cipelni a Bundeshwer-ben rendszeresített hátizsákot. Ezzel a táskával könnyebb forgolódni, ráadásul még a rittyentős ruhám sem gyűrődik annyira. Majd hajnalban elkészítem azt a pár szendvicset elemózsia gyanánt, csak az íze kedvéért nagy duzzogva. Remélem semmi nem lesz útközben, nem hajolnak meg a vasúti sínek sem, és 12:35 körül ismét Pécs városában leszek. Az elnöki lakosztály lefoglalva, most új helyre sikerül menni, a Mecsek lábához. De meg fogom látogatni a Ferencesek utcájában fellelhető rétes boltot, meggyes-mákos húzott rétesre fáj a fogam. Csak pár (tucat) darabot szeretnék enni belőle. Majd ha hazajöttem, megírom a történések egy részét. Köszönöm a türelmet. 20:15

szarvasgomba

Nem tesz jót nekem sem ez az időjárás. Izzadok mint akit kergelésznek a darazsak, már annyira lesülök/leégek mint kappan a cintálban. Bahharahha-rahhahha… A kertben jól lehet csúszkálni, legalább annyira mint liba a taknyon. A föld annyira át van ázva. Gondoltam, ha megjön az eső, akkor jó sok lesz. Lett is. Mára (is) tervezve volt az „újfehértói fürtös” és a „leves” meggy leszedése, de ezzel asszem már nem lesz dolgunk. Olyan eső kerekedett délelőtt, szerintem az összes meggy a földön van. A héten jegecskét is kaptunk, olyan borsó nagyságút. Éppen nem voltam kint, de a kedves – egyébként nagyothalló – kertszomszéd telefonon értesített. Csütörtökön beizzított a művház ig.nője is, hogy jelenés van hétköznapi rittyentős ruhában 14:00-kor a polgármesternél. Ugyan mi a búbánatnak? Mindegy. Sejtésem persze volt, ott a helyem. Mivel a csapatnak a város a fenntartója – pénz(ny)elő gyanánt. Az idei költségvetésünk pont annyi mint 2000-ben. Jó sok. Ahhoz képest sok, hogy pl. a kórus a töredékét (sem) kapja. Olyan mint a langyos víz. Inni meleg, fürödni hideg. Megjelentünk heten – múzeum igazgató nélkül, ő szabadságon volt. Két műszakis, a könyvtár vezetője, a műv.házból az igazgató nő, a kulturális mellékes, a kórus vezetője és jómagam. Gyött is a város „első” embere, s kiszórta a borítékokat. Hmm… Mivel a spar(t) üzletbe már lehet kapni üveges szarvasgombát, nem egészen egy kilót kaptam volna érte. De mivel a szarvasgomba állítólag libamájjal nem annyira rossz, s az éppen nem volt készleten, így elálltam a vételi szándéktól. Majd ha elmegy az eszem : ) El nem tudom képzelni hogy milyen pluszt tud az embernek okozni a szarvasgomba élvezete. Mint ahogy - próba híján – nem tudom mennyire lehet jó az illegális tudatmódosító sem. Köszönöm a türelmet. 20:13

wow, hmm...

• Nosza egy kis (ön)reklám (is) :D

• Ha már rátaláltam. Ajánlom még megtekintésre az "Olvasó" honlapját is!

• http://www.ozdolvaso.hu/ozdiindulo.htm

• Köszönöm a türelmet. 18:58

Jé.Jé.

Nagyszerű koncerten voltam ma - Jandó Jenő zongorázott. Az "Olvasó" színháztermében. Kár lett volna kihagyni! Különösen Liszt Ferenc: Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár c. darabja nyűgözött le. Nem kicsit. Nagyon. S a közönségnek az a része, akik azt hiszik hogy pénzzel mindent lehet csinálni. Az biztos, hogy újgazdagék, akiknek még a seggükből is csüng az arany, ennyi pénzért nem jutnak be a Fásy-mulató vagy egyéb igényes sztárgagyi műsorába közönségnek! Gondolom, azt hitték hogy ilyen rendezvényen megjelennek a politikai "elit" helyi képviselői - nem jött be a számításuk, Hhahaha... Senkit nem láttam a városháza dolgozói közül. Legalábbis akiket ismerek legalább látásból. Gond egy szál se, mindenki - én is - úgy hülye ahogy akar. S mindenki olyan műveletlen, amilyen. Pont. Jandó Jenő nagyszerű muzsikus ÉS úriember az összes létező pozitív jelző megilleti! Köszönöm a türelmet. 21:14

rövid(?)

Pár napja írtam, most esik az eső. Lustálkokodok/dom, csak nézek mint rothadt alma az export ládába'. Ennyire telik mára/tegnapra/stb. Ebben a jó banánérlelő/gatyarohasztó melegben mit is csinál az ember szívesen? Kimegy a kertbe „hűsölni”. De ha már ott van, csak csinál valamit. S hogy ne kelljen a 70 kilós létrával bíbelődni, eszébe jut, hogy: hoppá, a pincében van egy cca. 80 literes boroshordó – üresen. Csak könnyebb gurítani azt, mint a létrával viaskodni a fa alatt. Olyan magasra már nem kell felnyúlni, tehát kigurítom a hordót, ráállok, s szedem amit elérek. Gondoltam én a kis naív. Hozzá kell tennem hogy a hordóban évtizedek óta nem volt bor, tehát jól ki van száradva. Rakosgatjuk, hogy „majd jó lesz valamire”, pl. ha kiütjük a fenekét (a hordó fenekéről van szó!), vízüveggel behúzzuk az oldalát (belülről), az aljára teszünk pár kiló folyami kavicsot, akár virágládaként is funkcionálhat. De egyelőre csak van. Na, mindegy. Kigurítottam, ráálltam… S beleszakadtam. Először a hordóba, majd utána a röhögésbe : D Nem lett semmi bajom, nem tört el semmim. Csak a könnyeim törülgettem, ami a nevetéstől buggyant ki. De üres kosárral nem illik hazajönni a kertből! Ezért gondolkodás nélkül, a cél érdekében a hordóra rátettem egy zongora hangládájából származó 20mm vastag fa lapot – gondoltam, megtartja a súlyomat akkor is ha forgolódok mint a sz.ró galamb. Megtartott, leszedtük, hazajöttünk. Köszönöm a türelmet. 12:14

cseresznye

Mivel tegnap délután megszedtük a ropogós, majd’ feketére érett Germensdorf-i cseresznyét, így ma délelőtt szabaddá vált pár óra. Törlesztek valamit az elmúlt napok eseményeiből. Tehát: meggy és cseresznye szezon volt/van nem csak nálunk, gondolom mindenütt. A mi kertünkben van egy cseresznye-meggy keresztezés, a fa elmúlt 30 éves, két helyen van a törzse behasadva (éppen ezért már nincs fára mászás). A nevét elfelejtettük az évek során. Nos, ez a keresztezett gyümölcs hamarabb érik mint a cseresznye, nagysága pedig a ropogós cseresznyével vetekedik. Nagyszerűen felhasználható sütikbe, és nem utolsó sorban a meggyes-mákos rétesben is jól érzi magát. Jó bő levű, finom szörp is készül belőle, s ha marad – mert marad - , akkor jól cefrézhető. Valamint a libaláb likőr alapanyaga is ezzel készül. A fagyasztóba idáig került 40 db 0.70 kg-os csomag ebből a finomságból. A „Van” nevű rövidszárú cseresznyéből csak 10 csomag került a hűtőbe, ez a téli gyümölcstortákhoz van félretéve. Csak az íze kedvéért – nagy duzzogva : ) Ennek a „Van” cseresznyének is akad baja. Ha kevés a csapadék, ha sok, ha erősen süt a nap, ha szél van, stb. Viszont nagyon hamar el kezd rothadni. Az esős idő nem nagyon kedvez neki. Mert csokrosan terem, ami annyit tesz, hogy egy csokorban átlagosan 10-15 szem cseresznye van. S mivel rövid a szára, ezért összeérnek a gyümölcsök. Ha megragad köztük az eső – csak pár csepp – akkor rögtön el kezdi a rothadást. Ha egyszerre nagy adag víz zúdul mint most is, akkor pedig a hirtelen dózistól felreped, és úgy kezd el romlani. Ilyenkor aztán jön az egyáltalán nem annyira happy tevékenység – megpróbálni a rothadásnak indultakat kiszedni a többi közül. Nem egy szapora melo, ám annál fárasztóbb. De mindezek ellenére jól (és sokat) terem. Aztán van még a Bigerreau Burlat nevű hosszúszárú cseresznye, ez nem ér össze, nem csokrosan terem, nem reped, csak keveset terem. Ezt szigorúan csak friss fogyasztásra. A „keveset terem” az csak viszonylagos – mert a mi 12 tagú családunkat simán ellátja. S persze kapnak a szomszédok is kóstolót. Utoljára hagytam a cseresznyék közül a Germensdorf-it. Ezt általában mindenütt úgy ismerik, hogy „ropogós” – s ennek nagy előnye, hogy amikor még csak kezd színe lenni, akkortól fogyasztható, befőzhető, egészen addig míg majdnem feketére érik. A többi meggy még csak most kezd érni, az még ki tart a héten, talán kicsit tovább. Mivel a gyümölcs növekedés időszakában kevés volt a víz, ezek nem híztak meg még akkorára sem, mint szoktak. Ami víz a bányacsillében van, abból ezekre a fákra sajnos nem jut. Két fajtának nem tudom a nevét – az évek alatt elfelejtődtek. Az egyiket csak „Tomi” meggynek hívjuk, a másikat pedig „leves” meggynek. Ebből készül a legjobb meggyleves. A legfiatalabb meggyfánk az „Újfehértói fürtös”. Ahogy láttam, ez csilingel a leggyengébben. Mintha a meggymagon csak a héj lenne. Közte szinte semmi gyümölcshús. Nem baj, nem bolygatjuk most már – különösebben nem tudunk vele mit csinálni. Azért sem bolygatjuk, mert a közvetlen közelében fészkel a sapkás madárnak nevezett széncinege. Majd ha a kirepítés megtörténik, majd leszedjük. Lehet hogy cefrébe sem lesz jó, de le kell szedni, mert ha nem kerül le a fáról, akkor jövőre nem terem. Pedig jövőre is jó volna ha teremne. Mint ahogy jövőre is várjuk, hogy a sapkás madár ott fészkeljen.

meggy

Meggy és cseresznye szezon van - majd jövök. Köszönöm a türelmet :) 17:53

06.01.

Derül az ég. Nem nevet, csak világosodik. Mert tegnap s ma eléggé lehangolóan "zergenyés" volt á la Fekete István. Szombaton megcsináltuk a toporgós felvonulást. Ezt sem tesszük be a nagy siker volt sorozatba... Vagyis velünk nem volt baj, ahhoz képest hogy velem együtt is csak a kisparti jött össze. Lesz ez még másképp is - majd megyek a héten ha nem is a proszekturára, csak úgy az "olvasó"-ba. S jól megmondom a magamét. Töröm lefelé a szarvakat egymás után. Csak azért, nehogy elszálljanak maguktól. Mindig a szervezéssel van bajom. Mindig észre kell vennem valamit. Nem, én sem vagyok csalhatatlan. De hülye sem! Egyébként pedig jól vagyok, semmi bajom, evés, ivás, alvás, nem feltétlenül ebben a sorrendben. S cca. egy hónap múlva már ismét Pécs városában leszek, s nem fog (annyira) érdekelni hogy a zenekar 5-én Sárospatakon felvonul - nélkülem. Sajnálom hogy elnapolták a fellépés idejét egy héttel, én viszont NEM vagyok hajlandó mindig, mindenhez igazodni. Tavaly novemberben tudtam hogy július 4-e Sásd-on fog érni. Viszont Pécsett fogok lakni:) Nem kívánom hogy miattam tegyenek át különböző megmozdulásokat, nem vagyok akkora csont nélkül sem. Viszont ezt a júl. 4-i megmozdulást nem akarom, s nem is fogom kihagyni. Pont. S egyébként tényleg jól vagyok :) Köszönöm a türelmet. 18:31