Szombat (07. 07.) 10:30 – 11:10 Kaposvári Fúvószenekar
- J. S. Bach: Korál Nekem tetszett a darab, de a vége előtt kettővel a fuvolisták „belesikítottak” – kár érte.
- Balázs Árpád: Régi magyar táncok Gömörből
A bevezető után szintén visítós a
fák teteje. Kellemes meglepetés s valahol megnyugvás a végén hallható „pireneusi”
terc XD
A második tánc nekem erősen „hajaz”
a ’Régi magyar táncok a Vietórisz-kódex’-ből táncához. Olyan reneszánsz,
kosztümös filmzene hangulata van.
Harmadik tánc frissen szól. A
tenor és bariton játékosok menete nagyon szépen szól, a klarinétszóló is, majd
a felső fák nem teljesen tiszták, de csak enyhén zavaró. A végén a két leütés
nekem túl hangosra sikeredett. Azért, mert vége van a darabnak, nem muszáj a „húrok
közé csapni”, hogy ezzel a képzavarral éljek.
- Hidas Frigyes: Szvit
1. tétel:
Hol az erő?!
2. tétel:
Hmm… blattolós a tempó, ráadásul hanghibás. Szerintem ha kicsit gyorsabb,
könnyebb játszani. A tétel végén a fp. erőtlen – ettől nagyobbat kellene
szólnia, hogy a harmadik tétel kezdése nagyobb meglepetést okozzon.
3. tétel:
Ennek a tempója viszont betalált. Az ún. belső crescendók nem jönnek át, a
desiderata (fejszecsapás?) is erőtlen. A téma visszatérésekor a szaxisok „taknyolnak”,
viszont a trombitaszóló gyönyörű! Nem remeg a hangja a szólót fújó srácnak, nem
nyaklik, remekül szól, ahogyan a nagy könyvben meg van írva :)
4. tétel: téma visszatéréskor itt is erőtlen, bele
kellene durrantani, hogy a hallgatónak is feltűnjön a visszatérés. Elfogyott az
erő, amit nem csodálok - olyan dög melegben a színpadon fújni nem egyszerű
sportteljesítmény. A fp. sajnálatosan itt sem érvényesül teljes egészében, a
nagydobos intenzívebb crescendóval nagyobbat durranthatott volna.
Mogyorósbányai Zenekar, 11:10
– 11:50
1. Balázs Árpád: Régi magyar táncok Gömörből
1. Balázs Árpád: Régi magyar táncok Gömörből
Ha meg van illetődve a zenész, akkor általában kicsit alacsonyra fújja
a hangszert - nem nagyon vészes, de hallani. A második részben príma
"fickós" ritmusok, kiegyenlített hangzás, a fuvoláknál kis intonációs
probléma. A harmadik részben ha kissé hangosabban fújnának, tisztább
lenne. Ha pianot szeretne fújni, de nem biztos benne, akkor inkább
legyen mezzoforte, s nincs gond a hangmagasság esésével. Főként a
fáknál hallani.
A végén a zárás sokkal kellemesebb, mint a Kaposváriaknál. Ahogy
"illik", olyan a zárás.
2. Frici bácsi: Fantázia és fúga.
A fantázia 5/4-es kezdésénél nem hallottam a felütés-szerű első
hangot. Biztos vagyok benne, hogy ennyire azért nem gyors az a ritmus
:) A klarinétok "fátyolos" hangszíne" nekem nem tűnik szerencsésnek,
nem tudom az okát, hogy miért. A kürtösök prímán hozzák, amit kell.
Nagyon tetszik!
Szintén a klarinétosok egy része csak a fantázia második felében talál
magára, de ez apró odafigyeléssel kiküszöbölhető. A fantázia első
részében egyenetlenek voltak néhány helyen, s ez kiszól.
A fúga szenzációs - remek, feszes tempó, nem ingadozik véletlenül sem.
A mélyrezek különösen "aprítanak" de ez nekem így tetszik.
3. Jacob de Haan: Oregon
A mélyszárnykürt mikor együtt szól a szaxikkal, az lehetne tisztább.
Valakinek engedni kell, különben nem tisztázódik ki sosem. Egyébként
nagyszerűek a ritmusok, hangsúlyok, az ütősöket megcsodáltam, príma a
kisdobos, a nagydobos, nem hajszolja a csapatot, de nem is húzatja
magát. Nem hagyja kizökkenteni magát, s ez ütősnél ritka jó
tulajdonság szerintem.
Mindent összevetve, nagyon kellemes meglepetés, örülök, hogy hallhattam!
Sárvári Fúvószenekar 11:50 –
12:30
1. Alfred
reed: A Jubilant Ouverture
Príma :)
2. Hidas
Frigyes: Fantázia és fúga
A fantázia minden hangja a
helyén, nincs összemosódás. Az a pár 5/4-es
ütem nem zavar senkit.
Fúga – gyönyörűen felépített,
kiegyenlített szólamok, nem inog, a mélyrezek „nyomják
krahácsot”… Az első csúcs után a fák sem alacsonyak, jönnek mint a parancsolat.
Nekem a végén amikor a kürtösök átfújják a témarészletet, jobban tetszett, mint
az adventi koncerten – olyan igazán nagyon borzongatós!
3. Gustav
Holst: First Suite
1. tétel:
A közepe zavarosnak tűnik – vagy a fülem hagyott cserben.
2. tétel:
Tempó, hangzás, minden rendben.
3. tétel:
S igeeeen – a tenor + bariton a végére jött igazán prímán :)
Tapolcai Ifjúsági Zenekar 14:00 –
14:40
1. J.
S. Bach: Korál
2. Hidas
frigyes: Fantázia és fúga
3. Lendvay
Kamilló: Festpiel – Ouverture
4. Alfred
Reed: Evolutions
A zenekarnak hallottam a kora
délelőtti akusztikai próbáját is. Nekem furcsának tűnt akkor is, most is a
zenekari ülésrend. Mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet – így kíváncsian
vártam, hogyan fog szólni a csapat. Remekül szóltak. Csodálom a karmester
bátorságát, azt, hogy a zenekart mivel sikerült kapacitálni egy ilyen nehéz
műsorra, el sem tudom képzelni. De jól fújtak a „népek” XD
Egyetlen megjegyzés, vagyis
inkább kettő: tudomásom szerint az „ünnepi játék nyitány”-ban magas F-trombita
fújja a tetejét. Tudom, nem egyszerű a hangszer beszerzése, megoldható „C”
trombitával is – meg is oldották. Nem von le sem a darab nagyszerűségéből, sem
a muzsikusok nagyszerű játékából, hogy nem láttam „F”-trombitát.
A másik az „evolutions” – ez a
darab nekem a szívemcsücske(sic!) kategória, de a Karesz-féle megszólalással.
Nekem az a talon. Az etalon.
Nagykanizsai Fúvószenekar 14:40 –
15:20
1. Carl
Orff/arr.: Jay Bocook: Music from „Carmina Burana”
2. Hidas
Frigyes: Fantázia és fúga
3. Camille
Saint Säens: Marche Militaire Francaise
4. Jacob
de Haan: La Storia
5. John
Williams/arr.: Jay Bocook: John Williams Swings!
Sajnálatos, de csak az első nótát
füleltem végig. A másodiknál a fantázia vége előtt elhagytam a helyszínt. A
feljegyzéseim közt ennyi szerepel: „hmm… Nem vagyunk egyformák – szerencsére.”
Az, hogy mi nem tetszett, nem fogom itt leírni. Nem kell nagy dologra gondolni,
de sosem voltam normális, s olyan az értékrendem, amilyen. Pont.
Pécsi Vasutas koncertfúvós
zenekar 15:20 – 16:10
A kiadott műsorral ellentétben
nem kettő, hanem három darabot játszottak. Nekem mindig is a szívemcsücske ez a
csapat, sokszor leírtam, nem ismétlem magam, űberelni nem tudnám az eddig
leírtakat.
Két apróságot azonban nem
hallgatok el. Dubrovay László: Tavaszi (VI.) szimfóniájának nekem csak az első
tétele „bejövős” – a többihez még fel kell nőnöm. Valamint azt is meg kell
jegyezzem, hogy nekem a Müpa-beli koncerten jobban tetszett a darab, igaz
akkoriban valami olyasmit írtam éppen itt, hogy „ennyi hangból lehetett volna
egy rendeset is írni” Höhh...
Mea culpa, megkövetem a szerzőt!
Harry Richard: The Glory of
Sardinia – Szardínia dicsősége pedig az az igazi hidegrázós/borzongatós darab.
Elejétől a végéig. A közönség közt ülve lehet, hogy jobban „be vagyok sózva”
vagy jobban be vagyok rezelve, minden alkalommal - mikor ezt a darabot hallom -
aggódom, hogy a tenor+bariton állás kijöjjön (ha jók az információim, 79-nél).
S ki is jön, minden alkalommal, mikor hallottam, „csont nélkül” jött. S ez egy
nagyszerű érzés - amit ígértem az öt embernek, legkésőbb az adventi koncerten megkapják XD
Folyt. köv., Köszönöm a türelmet. 23:58