saint-moty

pótlás (ismét)

2012-01-03T21:36:00.002+01:00

Tavaly jártam errefelé, s akkor sem happy dologról írtam. Igen, ritkán írok ide. S időnként eszembe is jut, hogy akitől a biztatást kaptam (én annak vettem), hiába jön errefelé, nem lel új bejegyzést - véletlenül sem posztot. Nem védekezésképpen, de összeszaladtak a dolgaim - s mióta van a facebook, oda többet járok. Az is igaz, hogy az a közösségi oldal - vagy akárminek is nevezhetjük, tök mindegy - könnyebbé teszi a linkelést. Mint sokan tudjátok, az 'ámítógép (á la Benson pajtás) nap, mint nap feladja a leckét. S én még vagyok olyan elvetemült, hogy a tapasztalati úton szerzett tudást jobban kedvelem, mint a hízottlibán szerzett diplomát. Hogyan jön ez a kettő össze? Sehogy. De a ius murmurandi nekem is megadatott. Egyelőre a gondolataim nem tudja senki sem blokkolni, sem átalakítani, sem törölni. Nakéremszépen. Adós vagyok pár bejegyzéssel. Amik közül a legfontosabb az adventi koncert Pécs városában! Idén már a főpróbára mentem, igaz, aznap nem sok hiányzott, hogy lemaradjak róla. Igen, az Intercity, plusz a megszüntetett járat. hagyjuk Odaértem. A főpróbára is. Időben. Mély nyomot hagyott bennem Galli János: Négy ének Szent István királyról c. műve. Nem ismertem korábban ezt a darabot, vagyis rosszul fogalmazok ismét. Ezt a négy éneket ismerem. Hallottam, fújtam is még az elmúlt évezredben. De ezt a hangszerelést sosem hallottam a főpróbáig. Kérdeztem is Neu. Kareszt, Ő pedig ajánlotta a figyelmembe. Nem tettem le róla, hogy behatóbban is tanulmányozzam, eddig csak az akadályozott meg benne, hogy nincs belőle partitúrám. Ám a hangzás élményén nem tompított az - egyébként sűrű - elmúlt hónap. Nekem nagyon tetszett. Amit én fújtam, az az "öreg" Fricsay által készített hangszerelés, amit a módszerváltáskor újra előszedtek. Azért újra, mert az Eucharisztikus kongresszusra készült jó pár egyházi ének hangszerelése, s az ugyebár még a háború előtt volt. Szóval nekem ahhoz volt szerencsém. De így legalább nem csak néztem ki a fejemből a dallamfűzés kapcsán. Kell nekem az a partitúra! Meg is szerzem :) Türelmem (majdnem) határtalan. Attól nem félek, hogy nálunk terítékre kerül... Nem azért, mert nem lenne kedvem, valószínű a helyi - általam egyáltalán nem kedvelt - klérus hozsannázna, de hát ugye... "ki sötétben él, annak a halvány fény is fellobbantja a fájdalmat". Mindenki úgy érti, ahogy akarja. Pont. Klérus lezárva. Több darab is elhangzott, a végén Hidas Frici bácsi Fantázia és fúga című műve. Ehhez is volt szerencsém anno, nekem Frici bácsi minden muzsikája tetszik. A fantázia az 5/4-es ritmus kezdésével megadja az alapot. A fúga a klasszikus fúga, nem ecsetelem, ráadásul nem is tudnék annyit írni róla, mint kellene. Egy dolgot tettem volna csak a darab előadásához. Amikor a végén a vadászkürtök ismétlik a téma részletét, felemeltettem volna a kürtöket. Vagyis inkább kiemeltettem volna. Bár, mint az egyik vadászkürtös megjegyezte, így telibe fújták a mögöttük ülő harsonásokat :) Azzal zárom ezt a megkésett bejegyzést, amit pár éve kaptam, pont a Karmester úrtól: "Boldog új évet adjanak az égiek, de a Barátaim maradjanak a régiek" Köszönöm a türelmet! 22:49

11. 12. 07.

2011-12-09T20:11:00.006+01:00

Szerdán kísértük utolsó útjára K. Lajos bácsit.
A Liszt Ferenc Művelődési Ház vezetősége mindent elkövetett annak érdekében, hogy képzett szakembereket szerezzen együttesei, illetve a város számára, ezért 1947-ben zenetanfolyam formájában beindította a hangszeres oktatást, melynek irányítója a Gyári Iskola tanára, Korényi Lajos, oktatói: Cs. Kőry Erzsébet, Gazsik József zenetanárok, valamint Parizek Ferenc – a zenekarok karmestere voltak..
1953-ban kapott megbízást az Ózdi Állami Zeneiskola, megszervezésére, amely a megyében – a két miskolci zeneiskola után – a harmadik ilyen intézmény volt. Néhány év alatt sikerült az oktatást, nevelést más zeneiskolák munkájának színvonalára emelnie.
A zeneiskola igazgatását négy év Liszt Ferenc Művelődési Házi működés után a Bóna-féle épületben és az Úttörőházban 1961-ig, a Régi Kórház épületében 1978-ig, végül a korábbi vasvári iskola épületében végezte nyugdíjazásáig.
Az 1964/65-ös tanévben a Megyei Művelődési Osztály megbízta a kazincbarcikai zeneiskola megszervezésével, amely egy éven át az ózdi zeneiskola fiókiskolájaként működött. Zeneoktatói, szervező munkáiért „Szocialista Kultúráért” kitüntetést kapott.

A Megyei Tanács Művelődési Osztálya megbízta az Ózd környékén végzendő zenei referensi tevékenységgel.
1983-ban nyugállományba vonult, de óraadó tanárként 2001-ig továbbra is tanított a zeneiskolában. A nagybőgő órák mellett zongorakíséreteivel lelkesen támogatta Kelemen Zoltánnak, a ma szegedi operaénekesnek az operairodalommal való ismerkedését.
Két tanfolyami, illetve iskolai kollégájának közreműködésével bekapcsolódott a Társadalmi Ünnepségek rendezéseibe. Orgonajátékával évtizedeken át emelte a névadók és esküvők színvonalát.
Kétszer szervezte újjá a Liszt Ferenc Művelődési Ház vegyeskórusát, amelynek 1974-ig karnagya volt. A jogutód Ózdi Városi Vegyeskórus lelkes és aktív tagja volt egészségének az utóbbi pár évben való romlásáig.
Felesége, Edit néni mindvégig nyugodt támogatást jelentett munkájához, mely nyugalmat fiának, Tamásnak az élete derekán történt halála zavarta meg. Lánya, Enikő jelentette a további gyermeki szeretetet. A zene müvelését Tamás utáni unokái, Judit és Bea folytatta zongoristaként.
Más kitüntetései mellett a több mint fél évszázados, a város zenei életében való tevékenységét Ózd város önkormányzatának képviselő testülete „Ózd Városért” kitüntetéssel ismerte el 1992-ben.
2005. október 23-án Ózd Város Díszpolgára kitüntetést kapott.

Nyugodj Békében Lajos bácsi! (A dátumra kattintva előjön egy muzsika)

Ernő bácsi

2011-11-21T21:33:00.002+01:00

1897. április 26-án született Johannesbergben. Amikor én megismertem, 81 éves volt. Előtte csak láttam különböző fesztiválokon, ahogyan vezényelte az általa vezetett fúvószenekart. Hihetetlen kisugárzása volt. Egy öreg bácsika, hófehér hajjal. Mindig, mintha skatulyából húzták volna elő. Mindegy, hogy szombat reggel, vagy hétköznap délután. Mindegy, hogy hétköznapi ruhában, vagy frakkban. Viselte a ruhát, nem hordta.
Nagy tudású ember lévén, mindig csendes volt. Soha nem hallottam, hogy megemelte volna a hangját. Néha lehetett tőle hallani olyat, hogy „crucifixus” de azt mindig mosollyal mondta. Zenekari gyakorlatot tanított a suliban, ahová jártam. S a hivatalos tanórák (zenekari próbák) után páran jártunk hozzá külön foglalkozásra. A tanári szobában mondott életre szóló mondatokat. Felhívta a figyelmünket sok mindenre. Épp’ abban a korban a legfogékonyabb az ember. Sokat köszönhetek Ernő bácsinak. Nem úgy tanított, hogy kiáll a tábla elé s „leadja” az aznapi penzumot. Beszélt. A világ legtermészetesebb módján beszélt arról a csodáról, amit zenének nevezünk. Nem csak a fúvószenéről, hanem muzsikus emberekről, hangszerekről, összhangzattanról, előadásokról, karmesterekről, énekesekről. Ne váljunk „szakbarbárrá” – ehhez szükség van szorgalomra. Ne csak a saját hangszerünkkel foglalkozzunk, de ismerjük meg a többi hangszert is. Mindnek megvan a maga szépsége. S megvan a szépsége a különböző összeállítású zenei együtteseknek. Tőle hallottam először a „C” kulcsokról. Pár évvel később benne volt a tananyagban, de akkor már könnyebb volt a dolgom az olvasásukkal. Apró szakmai fogásokat mutatott, aminek hasznát vettem akkor is, azóta is.
Nincs olyan hete az évnek, amikor ne jutna eszembe s ne áldanám az emlékét. Nem utolsó sorban azt, hogy olyan szerencsés voltam, hogy életének utolsó hat évében tanulhattam tőle. Muzsikusságot. Nem akarom misztifikálni, de zseniális ember volt! Olyan hallással, s olyan mesterségbeli tudással, hogy szinte felfoghatatlan. Nem csak az előadásokat vezényelte fejből, de a próbákat is általában kotta nélkül tartotta. Egyik zenekari próbán leintette a zenekart, s megkérdezte, ki fújt egy oda nem illő hangot, mert olyan nincs a kottában. A beállt csendben pedig ismét megszólalt a hang – kívülről. Egy mozdony kürtjele volt, azt hallotta. Elmosolyodott, s előkerült a „crucifixus” J Folytattuk a próbát. A mozdony hangja a ferencvárosi rendező pályaudvarról hangzott fel a terembe, nyitva voltak az ablakok, az épület pedig határos volt a pályaudvarral. Életem első nyilvános rádiófelvételét is Ő dirigálta, az akusztikájáról legendás 6-os stúdióban. Meghatározó emlékek/élmények. Csúnya szavakkal azt írhatnám, rutinos volt.

1920-tól 1960-ig az Operaház harsonása volt. 1960-ban az „Operaház örökös tagja” címmel tüntették ki. Igen kevés zenekari zenész kapta/kapja meg ezt a címet. 1926-ban a Regnum Marianum cserkészcsapat fúvószenekarát szervezte meg. 1935 – 45-ig a bp-i konzervatóriumban a harsona, és a zenekari gyakorlat tanára volt. 1954-től a „Ganz” zenekar karmestere. 1959-től a hadsereg zenei szakközépiskolájában tanított. Amikor munkája Európában ismertté s elismertté vált, felajánlották számára a prágai Zeneakadémia harsona tanszékének vezetését. Ő azonban nem fogadta el, hálás volt az őt befogadó Magyarországnak. Számos hangszerelést készített a fúvószenekaroknak, ezek közül talán a legismertebb Berlioz „nagy” Rákóczi indulója. Sok zenészt képzett, nem túlzás azt mondani, hogy nem volt az országban olyan fúvós, aki valami módon ne találkozott volna vele, vagy hangszereléseivel/átirataival.
Ernő bácsi volt a „Nagy Öreg” aki képes volt a vele szemben ülő zenekart szuggesztív dirigálásával csodálatos hangzásra bírni, hihetetlen teljesítményekre serkenteni.
Éppen harminc éve, 1981. november 21-én volt a búcsúhangversenye a Ganz-Mávag fúvószenekarral.
Köszönöm a türelmet.

közéleti sz@rpaszírozás, avagy vae victis

2011-10-26T18:12:00.001+02:00

Kr. e. 390-ben egy - Brennus vezette - gall hadsereg tönkreverte Róma csapatait az alliai csatában, majd kifosztotta a védtelenül maradt várost. A fellegvárba szorult római védők közt éhség, az ostromlók közt éhezés és járvány dúlt, így mindkét fél szerette volna befejezni a harcot. „Ekkor a szenátus ülést tartott s felhatalmazta a katonai tribunusokat a tárgyalásra” – írja Lívius (A római nép története a város alapításától, Ötödik Könyv 48). Q. Sulpicius katonai tribunus és Brennus, a gallus sereg vezére találkoztak, és megállapodva, ezer font aranyban (327 kg) határozták meg a római népnek a váltságdíját. Ezt az önmagában is szégyenletes dolgot még egy felháborító cselekedet tetézte. A gallusok hamis súlyokat hoztak elő, s a tribunus tiltakozására az arcátlan gallus ráadásul még a kardját is a serpenyőbe dobta, s elhangzott a rómaiaknak elviselhetetlenül hangzó kijelentés: „Jaj a legyőzötteknek!” (Vae victis)

Honnan is kellene kezdeni ezt a bejegyzést? Kezdhettem volna így is: Nem tetszik a rendszer? Nem. De nem ám! Miért? Nos, sok dolog roppant idegesítő tud lenni számomra. Sok, nem szeretem dolog. Tudok rajta változtatni? Nem hiszem. Így repkednek néha csak gondolatban, időnként hangos kifakadásban a saint-ek, mikor olyanom van, hogy legszívesebben felpofoznék valakit. De ha valamitől undorodom, az a bármilyen formában előforduló erőszak.
Nem tetszik, hogy a városi ’56-os emlékmű áldozatainak névsora egy olyan „hős” nevével kezdődik, amelyikkel. Minden évben összezördülök a zenekari elnökkel (is), amikor szóvá teszem. Mert olyan marha vagyok, hogy évről-évre mindig szóvá teszem. S minden évben szóváltásba keveredünk. Nem haraggal, csak Ő elmondja az ő meglátását, én pedig lezárom az én mondókámmal. Ő (az elnök) 17 éves volt akkor, én még pajzán gondolat sem voltam. Ezt a „hőst” felakasztották. Mint írtam, undorodom az erőszaktól. De lehet, hogy az akasztás humánus volt. Gyűlölet van bennem? Igen. Egy általam nem ismert emberrel szemben. Ne beszéljek/írjak rébuszokban? A történet röviden a következő: ez a hős, egy halott, és a lábánál fogva felakasztott emberbe belevágta a vasvillát. Bátor tett volt, ugye? Ezt a „hőst” felakasztották. Azt nem tudom – nem is érdekel - , hogy ezen kívül mi alapján ítélték el. Az én szememben a halottgyalázás megbocsáthatatlan. Még akkor is, ha a halottgyalázás nem számít emberiségelleni bűntettnek.
Nem tetszik az, amit az ünnepekkel csinálnak. Sem a mostani, sem az elmúlt kormányok „ünnepre rátelepedése”. 23-a előtt egy héttel le akartam mondani a részvételemet. Gondolkodtam azon, mit nyerhet, vagy veszíthet vele a csapat s velük együtt én is. Mindent és semmit. Ha egyszerű lenne, egyszerűen el lehetne intézni. Sokszor hangoztatom, hogy az „ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni” a csapat érdekében. Azt is leírtam már régebben (lehet, hogy tavaly ilyenkor), hogy részt veszek az ilyen s ehhez hasonló megjelenésen, közreműködésen, de azt ne várja el senki, hogy tapsoljak hozzá! Nem vagyok (s nem is leszek) olyan szakmailag elismert ember, mint Christoph von Dohnányi, vagy mint volt tanárom testvére, Peskó Zoltán. – nem muzsikusok kedvéért egy kis magyarázat: Christoph von Dohnányi lemondta az e héten esedékes két bp-i koncertjét, tiltakozásul az Új Színház vezetőjének kinevezése miatt. Nem hajlandó olyan városban fellépni, ahol ez megtörténhet. Peskó Zoltán pedig nem hosszabbította meg a szerződését egy fickó miatt, aki megkerülte, s megrágalmazta. Pont. –
Nem tetszik továbbá az sem, hogy a mindenkori hatalom hülyének nézi az állampolgárait. Talán kiindulhatna abból, hogy „nem teszek olyat, amit nem szeretnék, ha velem tennének”. Nem tetszik a hangvétel. A hatalom által használt kioktató kommunikáció. Nem tetszenek a „megmondóemberek” akik mindig mindent jobban tudnak ellenzékben. Aztán mikor hatalomra kerülnek, felejtenek. Csakhogy már nem lovas futárok hozzák-viszik a híreket! Ez bizony már a XXI. század – még akkor is, ha nem trendy az olvasás, szövegértés, gondolkodás, kézzel írás(!). (Uram bocsá’ a kottaolvasás/értés.)
Nem tetszik a köpönyegforgatás, a több számmal nagyobb mellényt hordók „kihanemén” hozzáállása. Hofi szerint mindig az a korrupció, amiből kihagynak. Biztosan savanyú a szőlő, s azért írok ilyeneket. Persze. Mindenki azt hisz, amit akar – még. Egyelőre a gondolataimat nem tudják lebénítani. Nem vagyok hős, nem is leszek. Egy átlagember vagyok, aki reggel úgy tud tükörbe nézni – kevés kivételtől eltekintve –, hogy nem köpi le magát.
A történet úgy folytatódik, hogy mielőtt a rómaiak még kifizették volna a szégyenletes váltságdíjat, megérkezett a felmentő sereggel a dictator Camillus és mivel az egyezséget alacsonyabb rangú hivatalnok kötötte, semmisnek mondta ki azt. Vassal, nem pedig arannyal kell megmenteni a hazát, buzdította katonáit, akik kiűzték a városból a nemrég még rettegett gallokat. Aztán egy második csatában is szétszórták őket. (Livius szerint a Gabiiba vezető úton a nyolcadik mérföldkőnél.) Ezután Róma emelkedésének korszaka következett, a várost nem is foglalta el újra senki több, mint 700 évig, és a hanyatlás időszakáig Brennus gőgjét többnyire az ostromlottak leszármazottai gyakorolták mások felett.
Nem, ezt nem mesének szántam. Nem vagyok sem La Fontaine, sem Benedek Elek. Sőt! Szeretem a meséimet, szeretem az álmaimat. Amikor a jelenleg hatalomban lévők megnyerték a választást, nem nyújtottam rögtön a kezem, hogy elérjem az üszköt... ám arra nem gondoltam, hogy nem szépen, s nem lassan "a múltat végképp eltörölni" akarják. Nem, az túl egyszerú. Megváltoztatnak történéseket, szerzett jogokat (vesszőparipám), s mindenki ellenség, aki nem tolja az ő szekerüket. Nálam ez csapódik le. S ez nagyon sajnálatos - nekem. Kibicként lenne pár ötletem. Nem a megszorításokra, mert azt a szót törölték. De nem adok tanácsot sem önként dalolva, sem máshogy. Evvan - oszt'jónapot!

trottyos(?):)

2011-10-17T19:17:00.002+02:00

Még mindig a mosolygós saint-moty vagyok, teszem a "dolgom". Csinálom nap, mint nap a tennivalóimat. Jó muzsikákat lelek a neten (is), a rádióban is. Próbálkozom az 'ámítógépről legális muzsikákat leszedni, de ez még nem megy nekem... Ami MP3 formátumban van, azzal nincs semmi gondom. Azzal van problémám, amikor csak zenét és/vagy szöveget szeretnék lementeni. Mindenfajta képi megjelenítés nélkül. Aztán azt sem tudom (még), hogyan lehet a remek felvételeimet "empéhármasítani". Az ok egyszerű - sporttársi áron sikerült vennem egy 8GB nagyságú microSD kártyát a telefonomba. Ezzel lecsökkenne a magammal cipelt kütyük súlya utazáskor. Sok kicsi sokar megy(ek). Mondhatni, napi szinten bosszankodok a politikán. Nem, nem tudom megmondani a megoldást, nincs nálam a Bölcsek köve. De káromkodni még mindig tudok, a harag erő nélkül mit sem ér. :( Úgy tervezem, András napján utazom kedvenc zenekaromhoz. Aznap jó esélyem van megfülelni a (fő)próbát, s azon a héten szombaton (dec.2) van az Adventi koncert a Székesegyházban. Nagyon várom. Jelenleg még nem tudom mi lesz a műsor, de ami késik, az eljön. Nagyon nem izgulok a műsor miatt, én csak fülelőember leszek. Ám annak jó! Három és fél darab "nóta" van az asztalomon, jó lenne vele haladni, de nem haladok úgy ahogyan szeretném. Szeptemberben a zenekari elnökkel voltunk egy komoly embernél, egy órát sikerült vele társalogni. Ha mindent sikerül jól elrendezni, akkor a cégnek reklámhordozói leszünk. Sok mindenről beszélgettünk (már ami belefér cca. 60 percnyi időbe), tbk. a zenekari kottatár digitalizálása is szóba került. Rögtön rá is csaptam az ötletre, így egyszerre meg lehetne csinálni azegész. Arra gondolok, hogy a leltározást s a digitalizálást egy füst alatt meg lehetne csinálni. S igen, csak szedem magamra a munkát. Nem mintha annyi felesleges időm lenne... De ha már ez az úriember (s mögötte a cég) a technikai apparátust biztosítja, kár lenne elszalasztani a lehetőséget. Aztán érintőlegesen beszéltünk egy előadás sorozatról, amit (szerény személyem) saint-moty tartana a cég által üzemeltetett szálloda valamelyik különtermében. Tervezés alatt van, mindenesetre úgy nem akarok nekilátni, hogy kutafuttában... 12 egyórás előadásra gondoltam, kéthetenkénti ismétlődéssel. Hogy miről szólna? Természetesen a fúvós zenéről. Egy kis történelem, egy kis irodalom. Mert ezt sem lehet kiaszkítani a környezetből. Majd' mindenki szívesen hallgatja a fúvószenekarokat, ám szerintem nagyon sokan úgy vannak vele, hogy természetesnek veszik. Már ahol van fűvószenekar. Egy kissé mostohagyerek a fúvószene, pedig sok szépség s nem utolsó sorban valamennyi tudás is van benne. Nem kell ezt misztifikálni, de ha egy kis információ megragad a hallgatóságban, talán nem leszünk "trottyosok". Személy szerint engem nem zavar a trottyos jelző. Na, majd jövök. Köszönöm a türelmet. 20:16

ajánló

2011-09-06T21:36:00.002+02:00

Cca. tíz perce ért véget ez - Muszorgszkij: A szorocsinci vásár - háromfelvonásos opera Szövegét Nyikolaj Gogol nyomán a zeneszerz? írta Vezényel: Vlagyimir Jeszipov, km: a Sztanyiszlavszkij Nyemirovics-Dancsenko Színház Ének- és Zenekara (karig: Igor Mertensz) Szereposztás: Cserevik - Vlagyimir Matorin (basszus), Kivria, a felesége - Ligyija Zaharenko (mezzoszoprán), Paraszja, a lánya - Ligyija Csernih (szoprán), A koma - Oleg Klenov (bariton), Gricko - Anatolij Miscsevszkij (tenor), A pópa fia - Vjacseszlav Vojnarovszkij (tenor), Cigány - Vitalij Tyomcsev (bariton), Csernobog - Vlagyimir Szvisztov (bariton)
Nem találok szavakat... A műsor elején pár szó elhangzott a darabról, többek közt, hogy Muszorgszkíj befejezetlen operája, általában a most is hallott változatot játsszák, amit Cserepnyin egészített ki. Az utolsó felvonás hihetetlen módon van összerakva Muszorgszkíj korábbi darabjai főtémájából, de többet nem árulo el, meg kell fülelni. A kívánságlistámra feltettem ezt a darabot is. Majd utánanézek.
Annyi "érdekesség" elhangzott, hogy Magyarországon 1947-ben mutatták be, összesen három előadás volt belőle, s azóta sem játszoták. Kár. Azért, mert vígopera, még lehetne játsza(t)ni. Hmm... Nagy a repertoár - már ami az utóbbi időben jellemzi sajnos a MÁO vezetését. Nem dícséretnek szánom, sőt! Muszáj mindenbe belerondítani a politikának?! A kérdés költői - de a "ius murmurandi" egyre többször előkerül nálam (is).
Köszönöm a türelmet. 21:44

Türelem, tornaterem.

2011-08-31T17:38:00.002+02:00

Igen. Tudom, hogy nem kényszerítek senkit, hogy megunja a bejegyzéseim olvasását... Ha jól számoltam, ez a bejegyzésféleség lesz ebben az évben a 16. s ez annyit is jelenthet, hogy több, mint kéthetente tévedek erre. Pedig zajlik a nyár (is), meg van egyéb minden más is ami foglalkoztat. Ezek közül az egyik a mérhetetlen módon idegesítő politikai szarpaszírozás. Pont. Pont úgy kell nekem ezzel foglalkozni, mint más halandónak, aki nem szereti a derült égből villácsapást, de sajnos tenni nem sok mindent tudok. Marad a "ius murmurandi" egyelőre. Ha csak be nem tiltják, mint nagyonokosönkéntesseggnyalótahókám a "Felszállott a páva" kezdetű/című nagyszerű művet. Azóta olvastam magyarázatokat, állásfoglalásokat jobbról-balról, de nem nagyon érdekel. Vagyis éppen az, hogy érdekel. A súlya egyiknek sincs meg. Megmagyarázni sok mindent lehet. Csak nem nagyon érdekel. Igaz, kit érdekel hogy én mit gondolok?! Giacomo Puccini 2:1, egyes. Pont. Idén sikerült nyári szabadságra mennie a zenekarnak. Aug. 14-én volt az első próbánk, de nem nagyon rángattuk az istrángot. 20-i szereplésünk korlátozódott az új kenyér megszegéséhez kapcsolódó esemény kiszolgálásához. Ahogy megjósoltam... Csúszott a műsor, így nekünk jutott egy induló, fogadás, Himnusz, a végén meg beszegtük az egészet. Lesz ez még így se'! 21-én csináltunk egy próbát - megdicsért a zenekar harsonása: "ez igen saint-moty, így kell nagydobolni". Jó, hogy nem vagyok ütős. Sem hangszerileg, sem másképpen. Harmadképpen meg pláne nem. Békés őrült vagyok, a zsenit és az őrültet egy hajszál válassza el - állítólag. Még jó hogy én erősen kopasz vagyok... 26-án is volt egy megmozdulásunk, szereplésnek nem nevezném, hacsak leszerepelésnek nem... Még nem nyeltem le teljesen ezt a békát, sokáig itt fog a torkomban mozgolódni. De ez így nincs jól. Vagy le kellene nyelni, vagy ki kellene köpni. Ha valaki, aki erre téved s tud harmadik megoldást, szívesen veszem. Szívesen tanulok a mai napig, szinte nap, mint nap. Nincs szándékom abbahagyni itt a bejegyzéseket, elképzelhető, hogy sűrűbben is leszek mint idén. Azért kezdtem el írni a saint-moty bejegyzéseket, mert azt írta ki a rendszer (szabad fordításban), hogy ezt egy hülye is meg tudja csinálni. Nos, Cyrano-t kedveltem mindig is, nézzük, hogy megy. Sikerült, s a sikerélmény megadta a kezdő lökést. Nem utolsó sorban pedig valahol ez az egész lustaságból is folytatódott. Anélkül, hogy bárkit megbántsak. Aki kíváncsi, hogy mi történik velem elég ha idekattint s egy kis adalékot kap. Nem kívánok minden elérhető ún. közösségi oldalon szerepelni, kinyilatkoztatni pedig pláne nem. Akad nekem írni valóm, még ha az nem feltétlenül betű, akkor is. Csak egy kis ízelítő, mi vár még rám idén: végre be akarom fejezni a zenekar indulókönyvét. Amit már készítek jó ideje, csak balfék voltam s elhagytam egy adathordozón az addig elkészült anyagot. Kis része megmaradt, de az közel sem annyi, hogy nyugodt éjszakát biztosítson... Remélem, aki meglelte, letörölte. Már csak azért is, mert írásvédett volt, sokat nem tud vele kezdeni. Nos, ez az indulókönyv a zenekarra vetítve cca. 800 "fekvő" A4-es kilenc-, illetve tízsoros kottalap. Amire könnyebb dolgozni, a nyomda úgy kicsinyít rajta, hogy jó legyen. Az idei karácsonyi/adventi koncerten is akarok újat játszatni, az egyik elkészült most a múlt hónapban, a másik még előttem van. A tatabányai zenekar egyik karmesterének ígértem egy Wagner:Tännhauser Gran March-ot. Valaha együtt játszottuk sokadmagunkkal kedves emlékű Keil Ernő bácsi vezénylete alatt. Egy kicsit belenyúlok az anyagba, nem nagyon. Az akkori kotta ki tudja merre van, nekem viszont a kezembe akadt egy príma anyag, igaz nem zenekari, de majd kiokoskodom, s azért halovány emlékeim mellett a "jutyub"-on is leltem fúvós felvételt. De az sem zavar. Majd csinálom, ahogy akarom, ők pedig fújják, ha akarják. Nem erőszak a disznótor, csak a disznónak. December 8-án pedig ismét - végre - kedvenc zenekaromhoz megyek s megfülelem az idei Adventi koncertjüket a székesegyházban! A műsort még nem tudom, de nekem mindegy. Bármit játszanak, szívesen fülelem - sajnos nem tudok annyiszor menni, mint szeretnék, pedig borzasztóan szeretném látni/hallani a műhelymunka varázsát is! Nem mellékesen pedig - mint írtam - szeretek tanulni. Legendás lustaságom ilyen téren megkérdőjeleződik... Nagy hirtelen ennyi fért a mai - s e havi - bejegyzésbe, igyekszem majd jönni hamarabb, mint két hét. Köszönöm a türelmet! 18:37

nem engedek a negyvennyolcból

2011-07-30T19:11:00.003+02:00

Negyvennyolc éves lettem én, de nem írok hősi költeményt… Sem hősit, sem másmilyet. Egyszerű a magyarázat: nem értek hozzá. A daktilus/molossus használata megmarad másnak. Meg hogyan nézne ki… saint-moty hős(bősz)költeményt ír magáról?! Nem vagyok én s.p. Három évvel ezelőtt azt mondtam: még ennyit (45) kívánok, aztán kezdhetjük elölről – e hónap elsején egy beszélgetés kapcsán megjegyeztem: 90 éves koromban elkezdem újranöveszteni a fogaimat… A beszélgető partner jót nevetett rajta(m) J Szeretem, ha mosolyognak, nevetnek az emberek. Valamint én is szeretek mosolyogni, nevetni, kacarászni, stb. Születésem napján közvetítést hallgattam Bayreuth-ból, a 100. Wagner Ünnepi Játékokról. Trisztán és Izolda. Köszönöm a türelmet. 19:19

P. E. és V. L.

2011-07-03T22:36:00.001+02:00

Ma szinte egész nap a Mester (P.E.) járt a fejemben. Ami szerintem természetes. Ég érte a mécses. Nálam - ha itthon vagyok - mindig ég egy vagy két mécses. Nem egyszerre, egymás után. Túl sok kedves ismerős van a kősziklánál. Ez akkor is sajnálatos, ha ez az Élet rendje. Ma nem egymás után ég a két mécses. Az elsőt meggyújtottam a Mesternek. Aztán este kaptam egy telefonhívást a zenekar fuvolista lányától. Azt hittem, csak el tud jönni a holnapi szereplésre a trombitás barátjával együtt. Nem azért hívott. "saint-moty, a Papa meghalt délután"
A Papa a fuvolista lány nagyapja. Aki a megélt nyolcvan évéből 67 (hatvanhét!) évet muzsikált. Utoljára a tavalyi karácsonyi koncerten fújt. Előtte kérte a segítségemet, hogy a családja itt legyen az utolsó fellépésén. Természetesen segítettem, ahogy tudtam. A Papa mellett ültem a zenekarban évekig, még pubertás koromban. Nagyszerű ember volt! Múlt héten szombaton - miután a blogtaliról hazaértem - várt egy sms az unokájától. Felhívtam, s azt mondta: "saint-moty, a Papa kórházba került. Csak a te nevedet ismételgeti." Összekaptam magam, Ősöm felvitt a kórházba, bementem a Papához. Megismert. Beszélgettünk kicsit, viccelődtünk, nevettünk. Papa, igyekezz jkifelé innen, nemsokára érik a körte a kertünkben amit annyira kedvelsz - mondtam. Jól van saint-moty, kedden a fiam elvisz innen s majd beszélünk - mondta Ő. Kedden a fia mondta, hogy elviszi a nagyfaluba. Ma délután leállt a keringése, nem tudták visszahozni. Papa, nyugodj békében! A második mécsest is meggyújtottam. Együtt emlékezem a Mesterre és rá, a Papára :(
2011. június 01. péntek

Rybnik 1. rész(let)

2011-06-29T21:03:00.000+02:00

Megpróbálom felidézni a történéseket, mert volt bőven. Az indulás előtt/alatt/után. Nos, kezdődött azzal, hogy a zenekar pár tagja által „életveszélyesen meg lettem fenyegetve” ha Pünkösd vasárnap nem tartunk próbát. Ez az indulás előtti vasárnapra esett. Mármint Pünkösd vasárnap. Tartsunk. Nem nagyon rángattuk az istrángot - kották átnézése, ami még mindig okoz meglepetéseket, pár nótába is beleszagoltunk.
A basszusgitár hangja még mindig remegteti a lépemet, nem csak próbán, hanem szereplése(ke)n is. Hiába, ha nincs B-tuba, vagy a kedvenc Ginemről (Gordon’s Gin) elnevezett hangszer (Gordon=Nagybőgő), akkor legyen basszusgitár. S van is. Nemcsak hangszer, hanem hangszer játékos is!
Hétfőn megérkezett B. (president kisebb öccse) Dortmundból repcsivel, kedden már az „Olvasó”-ban találkoztunk reggel. Természetesen nem csak a (jog-tiszta) kották érdekeltek, de az volt az első. Mindegyikből hat példányt készíteni, sorba rakni, befűzni. Valahogy nézzen is ki az anyag, amit majd a zsűri kézhez kap a verseny előtt. Aztán a zenekari mappák átnézése, hátha elkallódott valami a két nappal korábban bekészített anyagból… Bár nem jellemző, de előfordul mindig valami apró hiányosság. Némely kottán nagyítani is kellett, már nem mindenki látása 20/20-as.
A múzeumból kölcsönkértem egy múlt évezredbeli tambourbotot erre a szereplésre. Hazahoztam kicsit „pofásítani” – egy kis bútorfény a sötétbarnára pácolt fára, és új zsinórozást is tettem rá. A patinát rajta hagytam, a fémrészek csak egy száraz ronggyal való áttörlést kaptak. Érthetőbben: pókhálósítottalanítottam. Aztán pakolászás itthon, év(tized)ek óta van egy listám, ami alapján összeállítom az utazó csomagot, öltönytáskát, miegyebet. Most csak annyi változás volt, hogy hűtőtáskát is vittem magammal. Nem üresen. Kedden még próbáltam győzködni az első harsonásunkat, hogy gondolja meg magát s jöjjön velünk. Nem vettem szavát, hogy jön. Csak próbáltam a lelkére hatni – nem jött. Hmm.
Aztán még aznap este egy másik vendég harsonás is lemondta az utazást, valamint akit hozott volna magával, egy B-tubát fújó muzsikust. Főleg a menetzenékre gondoltam, az sosem baj, ha hangyányit több az „alja” a csapatnak. Utazó névsor rendben, kották rendben, ruhák rendben, busz megrendelve, próba az indulás előtt az „Olvasó”-ban. A busz hűtőjébe teendő ételek (cca. 120 szendvics) és italok (buborékos és anélküli vizek, sör hegyek) is megrendelve, azt majd bepakolás előtt teszik fel hűtött állapotban a gépjárműre. Ez az ún. központi ellátmány, ezen felül mindenki annyit s olyan ételt/italt cipel magával amennyit akar/bír. Szerdára is akadt tennivaló, s persze minden nálam (is) csapódik. Többek közt szerdán este mondta le az utat a szólógitáros, és a billentyűs. Fordított sorrendben, de ez nem lényeges. Halaszthatatlan dolog jött közbe, ami érthető és meg is értettem. Mert én olyan megértő vagyok. Jó lett volna, ha mindkét muzsikus tud velünk jönni, de mit tudok ilyenkor csinálni, egy nappal indulás előtt?! Vagyis indulás előtti estén? Úgy döntöttem, már nem nyújtom ki a csápjaimat, s nem viszünk magunkkal mást ha ők nem tudnak jönni.
Elérkezett 16-a csütörtök reggel. Telefonos körkapcsolás, mindenki úton van, érkezik ekkor meg ekkor, rendben kimegyek elétek a buszállomásra, onnan csak rövid séta s az indulási helyszínen vagyunk. Közben folyamatosan érkezik a zenekari tagság. S a Ház-ban dolgozók is. Mert a portás is csak utánam érkezett. (Addig őriztem a bejáratot) Aztán jött a zenekar managere, s csak ennyit mondott: „nem tudok menni”. Tudom, fáj a térded. Neked nem is kell annyit menni, mint a zenekarnak, a menetzenéket végignézheted páholyból vagy a sörsátor valamelyik VIP padjáról. Félreértettem. Nem menni (járni) nem tud, hanem velünk jönni! Pff. Dobtam volna egy hátast, ha ez már önmagában - gondolatként - is nem lenne képzavar…
Aztán még az is kiderült, hogy a Zeneteremben nem lenne célszerű a próbát megtartani, mert a felette lévő Táncteremben 10:00-kor projektzáró tanácskozás lesz. Persze. Mer’ rajtam kívül senki nem tud semmit  Irány a színpad. A nézőtérnek – s a leeresztett vasfüggönynek – háttal berakni a zenekari ülésrendet, átcígölni mindent a fél házon, székek, kottaállványok, ütőhangszerek. Ezután indulás a kisegítő muzsikusok elé a buszállomásra, ami egy ciginyi távolság csak. Megérkeztek, látom az egyiknél semmilyen hangszer nincs. „Este szétesett a hangszerem” Mr. President telefonvégre kapva, köll egy hangszer. Olyan, amilyenre szükség van. Lesz. Naccerűűűű… Folyt. köv.

saint-moty ante portas :)

2011-06-14T22:25:00.000+02:00

Nem állítom, hogy teljesen nyugodt vagyok, de a harctéri láz még talán nem látszik meg rajtam – annyira. Az eltelt pár hét (hónap) sok munkával volt telített. Herb330, és Harry Pityom tette a dolgát. Én sem maradtam le sok mindenről. Mint már megírtam itt (is), a csapat kapott egy meghívást Lengyelországba, egy dél-sziléziai bányászvárosban rendezendő XX. Nemzetközi Fúvószenekari versenyre. Elfogadtuk a meghívást, s holnap után (csütörtökön) elindulunk. Délelőtt még lesz egy zenekari próba, már akkor remélhetőleg minden közreműködő muzsikus jelen lesz (ha jönni akar). Próba után buszra szállunk s 375 km megtétele után a helyszínre érünk. Másnap (18-a, péntek 10:00) lendül a pálca, s bemutatjuk a nemzetközi zsűri hat képviselőjének a tudásunkat. A felkészülés során időnként türelmetlenebb voltam a szokásosnál, káromkodtam is, bosszankodtam is, de mindez felejtődik. Azért vagyunk együtt, azért jövünk össze a próbákon, mert szeretjük a fúvós zenét. Nem mindig döccenők nélkül, de a cél az együtt muzsikálás öröme. S ha ez a fajta együttmuzsikálás tetszik rajtunk kívül a közönségnek is, akkor semmi fáradtság nem volt hiábavaló. Természetesen meg fogom írni a történéseket, ha hazaérünk. Addig is kívánok minden errefelé járónak szúnyog-, és jégesőmentes napokat! Csütörtöktől hétfő hajnalig kérek szépen egy kis pozitív energiát! Ártani nem használ jeligére  Köszönöm a türelmet. 22:25

bivalyfüves

2011-05-20T20:59:00.000+02:00

Nem unatkoztam az elmúlt napokban egy szálat sem – zajlik az értetlenség. Írtam nem túl régen, hogy a csapat meghívást kapott egy nemzetközi versenyre, s hogy az anyagi fedezet is úton van. Nos, ezzel eddig semmi gond. A villám azóta csapott be, hogy elküldtem egy érdeklődő e-mailt a kapcsolattartó lengyel fickónak, és semmi… Semmilyen visszajelzés, se e-mail, se telefon, se fax, az ég egy adta világon semmi… Ráuszítottam a zenekari elnököt, hogy próbálja egy szinttel feljebb elérni a szervezőket. Kiderült, hogy a kapcsolattartó kórházban van, s azért van a csend. Jobbulást neki, de mi ezzel nem vagyunk előrébb… Aztán információk jöttek, olyanok, amelyekről nekem csak sejtéseim voltak, de a sejtések engem igazoltak. A végeredmény: a versenyen (mint mindenütt, ahol betartják az 1971-es államközi szerződéseket) csak „jogtiszta” nótákat lehet játszani. Esetleg lehet olyat, aminek nincs eredeti nyomtatott, zeneműkiadó által kiadott anyaga, de a fellépők rendelkeznek a szerző írásos engedélyével. Valamint olyan darab is játszható, ami már nem jogdíjköteles. Ehhez képest, az elküldött műsorunk 11 darabjából kettő(!) tiszta. Hmm… Úgy tűnik, feleslegesen vettem igénybe Herb330 és Harry Pityom segítségét. Nem teljesen feleslegesen, mert fel tudjuk használni az elkészült darabokat, sőt a gyakorlás sem megy veszendőbe. Csak ezen a versenyen nem tudunk előrukkolni vele. Az értetlenség pedig az elnököt viselte meg legjobban, plusz a zenekar menedzserét s engem. Az elnöknek nem fér a fejébe, hogy már nem úgy működnek a dolgok, mint pár évvel ezelőtt. Közrekaptuk s magyaráztuk a bizonyítványt. Mit nyerhetünk, s mit veszíthetünk, ha elmegyünk erre a versenyre ezzel a nem tiszta műsorral. Egy hónappal ezelőtt kezdtem írni a partitúrákat, de fizikailag lehetetlennek tartom ennyi idő alatt megcsinálni. Nem is tudtam/tudom elkészíteni. Ha viszont a zsűri nem kap az elhangzó darabokból partitúrát, akkor mi alapján pontozná a produkciót? Ha nem tud véleményt alkotni s azt a kotta alapján bizonyítani, akkor bizony diszkvalifikálják a csapatot. Ha kizárnak bennünket a versenyből, azzal elveszítjük a versenyt szervezők óvó kezét. Akkor meg minek menjünk el? Mondjuk le a részvételt. Még mindig kisebb a baj, mint elmenni s „bebukni”. Eléggé sütött a Nap, de az én fejem nem csak a kánikula miatt főtt… Valamit ki kell találni, hogy a versenyen való részvételünk ne ütközzön szabálytalanságba. Ennyi idő alatt, amennyi hátra van a versenyig, nem tudjuk beszerezni a műsorban elhangzó darabok eredeti kottáit. Az általam készített hangszerelés - ahogyan játsszuk a darabokat - , nem mentesít a jogdíj kötelezettség alól. Ha elfújjuk a darabokat nyilvános helyen anélkül, hogy jogtiszta a darab, akkor bizony a jogvédő teljesen jogosan pénzbüntetést szab ki. Az általam ismert pénzbüntetés alsó határa is elvinné a zenekari költségvetést cca. 15 évre. Kell ez nekünk?! Kell a fenének… Áthidaló megoldást kell találnunk. S jött is a megvilágosodás, míg a helyi járatú buszra vártam a tűző napon. Felejtsük el az elküldött műsort s menjünk el olyan műsorral, ami tiszta. Jogtiszta. Tehát van belőle eredeti, zeneműkiadó által kiadott, nyomtatott partitúra. Alakul. Saját tulajdonú kottáimból kicsipáztam párat, olyat, amit szoktunk játszani, vagy régebben műsoron volt nálunk. A végeredmény: jogtiszta (milyen csúnya szó, s ráadásul a rendszer is kipirosítja) darabokat fogunk játszani, a zsűri minden tagja megkapja az általunk játszott darabok partitúráit, ami alapján tud pontozni. Ha tud pontozni, akkor a verseny kiírás szerint is teljesítődik (sic!) az elvárás. Hawai, dizsi, (bivalyfüves) vodka!  S a rendelkezésre álló három zenekari edzés, plusz az indulás napjára tervezett utolsó próbának - amin részt vesznek a kisegítő muzsikusok - , elégnek kell lenni, hogy a harctéri idegesség a minimálisra zsugorodjon. Hmm… Köszönöm a türelmet. 21:01

2011-05-02T20:53:00.000+02:00

Eltelt ez a pár nap Harry Pityom névadója után. Nem eseménytelenül, a szokásos „minden napra szarik a kutya valamit”. Múlt héten elbírálták az egyik pályázatot, s ha eddig nem volt ellensége a csapatnak, majd most lesz. Már a pályázat kihirdetésének napja után. Kimondva, kimondatlanul – de szoktam azt is emlegetni, hogy aki a hátam mögött beszél, jó eséllyel pályázhat arra, hogy kinyalja… Persze, ezzel a megnyert összeggel megoldódik a Lengyelországi versenyre való kiutazásunk. Egy dolog kipipálva! S van még pár, ami miatt fő(het) a fejünk. Sajnálatos dolog, hogy annyi pénz van a támogatásokra amennyi, de ha megszakadunk sem tudunk rajta változtatni. Ami kicsit is kapcsolódhat, arra benyújtjuk a pályázatot – s vagy van eredménye, vagy nincs. Odáig eljutottunk, hogy formai hibát már nem vétünk. Rutinosodunk Azért gondolom, hogy orrolni fog ránk pár szerveződés, mert a rendelkezésre álló összegből a zenekar kapta a legtöbbet, a teljes összeg 16%-át. S ha ehhez hozzáteszem, hogy a teljes összeg 5.000.000 HUF, könnyen kiszámolható a végeredmény. Erre az 5 millára pályázhatott minden csapat (táncosok, kórus, díszítőművészek, bélyeggyűjtők, nyugdíjas klub(ok), nem tudom felsorolni az egészet), akinek cégbírósági bejegyzése van, adószáma, öt évre visszamenőleg pozitív elbírálása (vagy valami hasonló). A városban 119 civil szerveződés van, ennek kb. a fele pályázatképes. Száz szónak is egy a vége, az utazásra/buszbérlésre, valamint a tagok tiszteletdíjára elég lesz ez a most nyert pénz. A versenyen összesen harminc percet kell produkálni a színpadon, a kiírás szerint egy fanfárt kérnek az elejére, plusz egy nemzeti darabot, a többi szabadon választott. Összekaptam a gondolataimat s – ezt már írtam – elküldtük a jelentkezéssel együtt a műsort. Aminek a hangszerelésével még nem vagyok teljesen kész, de ezen a héten befejezem. Már csak azért is, mert szombaton van egy fellépésünk, s vasárnap az első olyan proszekturai megmozdulás, amin csak a verseny anyaga kerül terítékre. Tehát legkésőbb csütörtök estére készen kell hogy legyek, pénteken a műv.ház embere készít belőle másolatot, s kezdődhet a boncolás A kisegítő zenészek is rábólintottak, elegen leszünk. S rábólintott a karácsonyi műsorban már szerepet vállaló billentyűs is, a szóló-, és a basszusgitáros is. S ha már eljönnek, akkor a műsorba beletettem a karácsonyi műsorból „I will follow him” . Majd egy külön bejegyzést írok a műsorról magáról, s hogy mit, miért úgy alakítottam, ahogy. Múlt szombaton bratyóm lánya ballagott, összegyűlt a nagycsalád egy kis eszem-iszom, dínom-dánomra. Cca. 30-an voltunk, s rengeteg kaja. A leves két kiló marhacsont, 3 db kappan nagyságú egész tyúk s zöldségek garmadájával főtt készre. Aztán következett a töltött káposzta, igaz nem akkorák voltak a „gombócok” amekkorát itthon csinálunk, nem „kétadagos” töltelékek voltak, csak olyan kis guszták. De volt belőle 280 db… Kihagytam a töltött káposztát. Élesítettem a káposzta után következő sajttal-sonkával töltött karajra, ami persze rántva volt, s a natúr rántott karajszeletekre, petrezselymes krumplival, főtt rizzsel, savanyú uborkával. Egy-egy szeletet ettem, de csak rizzsel, meg kis díszítő salátalevelekkel, paradicsommal. Szeszes italt nem ittam egy grammot sem. Általam csak zsupsznak nevezett 7UP italt ittam, és még nagy duzzogva megfejeltem három kókuszos kockával az ebédet. A tortá(ka)t nem vártam meg. Pedig azokat segítettem a helyszínre vinni. Egy kroklán (=csoki), és egy dobostorta. Szereti mindenki. Nekem viszont ott kellett hagyni a rendezvényt, jönni haza átöltözni rittyentős ruhába, s indulni a zenekarral a szombat délutáni fellépésre. Kipipáltuk az egy darab művészetet, pontosítottuk a tegnapi időpontokat s a taxi haza is hozott. Tegnap reggel az ötórai busszal indultam, ebédre hazaértem. Az indulás és az ebéd közt megébresztettük(sic!) a várost néhány helyen, majd elbuszoztunk egy 30 km-re lévő településre. Ezt a megye szervezte, olyan szervezés, mint a március 11-i volt. Amit azóta sem fizetet ki a megyei önkormányzat! Mondtam a zenekari elnöknek, legközelebb az ilyen felkérést csak akkor írja alá, ha a szerződés tartalmazza a kifizetési határidőt! Mindig tanulunk. Mára befejezem, majd jövök s jól megírom a lengyel verseny műsorát – már ha érdekel valakit. Ha nem, akkor is!  Köszönöm a türelmet! 20:53

feltámadás

2011-04-24T17:32:00.009+02:00

"Nem sírok, de most már késő - kezemből kiesett a véső" Boldog emlékű zenészcimbora egyik mondása jut eszembe elég sűrűn mostanában. Széllel szemben pedig csak üvegbe... Már nem is káromkodok (annyit) mint régebben. Húsvét van. Feltámadás. Stb. S kezdem elveszíteni a legendás(?) türelmem. A kérdések garmadája van előttem, a sok-sok miért. Miért? Csak. Csak ez nekem kevés. Még magyarázatnak is. Mint az óvódában. Hét pályázatra írtunk, elbírálás majd lesz. Különösebben nem bízom benne. Talán kettőben van esélyünk. Igen, az esélytelenek nyugalmával, s a jobbítás szándékával ültünk le a pályázatokat megírni. Tudom, mindenkinek, minden pályázónak szüksége van arra az összegre, amit így kell összekoldulni. Mint már említettem: az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - s ezt mikor emlegessem, ha nem a feltámadáskor?! Van az úgy, hogy kezd a türelmem fogyni. Akkor is ha látom a célt magam előtt. Akkor is, ha tudom: nem könnyű az út. Sosem volt az. Nem emlékszem rá, hogy valamikor is "simán" ment volna. Talán csak gyerekként, fiatal fúvósként. De akkor nem láttam a folyamatokat. Csak azt, hogy eljártam próbá(k)ra amikor tudtam (itthon voltam). Indulás ekkor, ezt meg ezt fújjuk, szállás/kaja lerendezve, majd jóóól hazajövünk. Miután a tapsokat besepertük. Ennyi. Csakhogy voltak arra hivatott emberek, akik segítették a zenekart s a karmestert. Voltak szakszervezeti emberek, szakszervezetek, akik valamiyen módon mindig beleszóltak sok mindenbe, de. Mert van de. De van ám! A tények ismeretének hiánya nem befolyásolja a mai eszemet(?). Kevésnek tűnik a lelkesedés. Nem nekem, én már meg vagyok fertőződve év(tized)ek óta a zenével. Azzal a fajta zenével, amit sokan csak trottyosnak neveznek. Igen, trottyos - és?! Ahhoz, hogy valaki eljusson odáig, hogy beül egy csapatba, nos odáig kell ám tanulni. Nem sztár egyikünk sem, s nem is bánom. A sztár szó az én szótáramban szitokszó! A trendy-vel együtt. Nem vagyunk trendyk, nem vagyunk sztárok abban a műfajban sem, amiben próbálunk megmaradni. Ennyit tudunk, amennyit. De ez sem kevés! Jólesik mindenkinek az elismerés. A januárban kapott megyei elismerés jó dolog. Ad egy kis pluszt. Az egyik oldalon. S ugyanazok az emberek, akik ezt az erkölcsi elismerést nekünk ítélték, nos ugyanezek az emberek több mint 40 napja nem fizetnek. Nem felejtették el - nem is tudnák a heti kétszeri telefonálás után, hogy nekünk bizony jár az a pénz. A zenekar tiszteletdíja, amit egy-egy fellépéskor kap. Érdekes módon, a szállító buszt is ki kell fizetni. Nekünk. Az sem vigasz, hogy tudom: a táncosok tavaly karácsony óta várnak a pénzükre... Így tehát a zenkari elnökkel felvesszük a kolduló ruhánkat, hamut hintünk a fejünkre, s elmegyünk pár emberhez, akiktől valamilyen szinten anyagi hozzájárulást remélünk. Vagy anyagiakban nem kifejezhető segítséget. Egyelőre a "majd"-okkal nem tudunk mit kezdeni. Fel kell homályosítani a népeket, hogy ne menjen szét a csapat. 1895 óta működik. Ne hagyjuk elveszni ezt a több mint 115 évet, volt már nehéz helyzetben a zenekar de túlélte a mindenkori rendszereket/kormányokat/vezetőket. A megmondóembereket. A főokosakat. Akik nagyon tudják mit kell csinálni - egészen addig, míg beszélni kell róla! Ülj le komám, oszt mutasd mit tudsz. Ja, hogy nem tudsz belefújni a hangszerbe, mert nem vagy muzsikus? De döntéshozó vagy, a kutyaúristenit! Nincs szükségem önkéntes tanácsadókra - akitől elfogadok tanácsot, az nem a mindenkori politika emberei. Szakmai emberektől elfogadok tanácsot, hogyan lehet jobban csinálni, amit csinálunk. Miért azt fújjuk, amit. Nos, mindenhol lehet demokrácia - valamilyen szinten a zenekarban is. Már az elején elmondtam, mit akarok elérni. S szépen lassan haladunk is. Nem fogom (vagy igen) minden alkalommal bizonygatni hogy az út amit választotam, jó. A pálca nem szólal meg - ezt is tudom elég régen. Már gyakorló zenekari muzsikusként is tudtam. Nem kell velem egyetérteni, de ez csapatmunka. Ám addig, míg én szeletelem a levegőt, annyit mindenkitől elvárok, hogy tiszteletben tartsa az általam választott célt, s az utat ami előre vezet! Nem zenekari tagokról beszélek - sőt! Az sem érdekel különösebben, ki-mit-mikor-hogyan beszél a hátam mögött! Aki a hátam mögött beszél, jó esélye van arra, hogy kinyalja a ..... Nem bosszantom fel magam, elvégre feltámadás van. Még nekem is, ateistaként. Ha mindent jó csináltam, a címre kattintva előjön egy csepp muzsika - ami Mahler mester 2. szimfóniájának vége. A szimfónia címe resurrection (=feltámadás) Köszönöm a türelmet. 18:31

Tavaszi koncert - Pécs

2011-04-05T20:46:00.000+02:00

Múlt szerdán elutaztam kedvenc itthoni fúvószenekaromhoz, Pécsre. Azért, mert – eléggé sajnálatos módon – a mai napra sok volt a megrendelt „st. evangelium” s nem akartam kihagyni a tavaszi koncertjüket. Még akkor is, ha csak egy mezei főpróba volt. Szeretem a próbákat/főpróbákat, a műhelymunka varázsát. Természetesen a koncerteket is szeretem, jó lett volna ott lenni a mai koncerten, együtt örülni a zenekari tagokkal. Mert az (is) jó! Az odautazásról már írtam, mikor szerveztem az utazást. A változatosság – mint tudjuk -, gyönyörködtet. Na de ennyire? Annak ellenére változtattam az odautazáson, hogy előre megvettem a vonatjegyeimet. Gyanítottam, hogy bp-en kevés lesz az idő az átszállásra, mert az elmúlt harmincegynehány évben elenyésző mennyiségben ért be megadott időre a vonat a Keletibe. Így reggel a 05:30-as busszal indultam, a Stadionok állomástól hipp-hopp átértem a Délibe, még könyvet is vettem. Nem mintha nem vittem volna magammal kottát – tanulni - , de szeretek olvasni. Megérkeztem, s felsétáltam az elnöki lakosztályhoz. Ez az elnöki lakosztály jobban tetszik, mint az eddigiek. Aránylag közel van a vasútállomás, gyalogláb minden elérhető – legközelebb is jó lesz ez a hely. Nem utolsó sorban csendes, csak a negyedik emelet, de nem táncol senki felettem fapapucsban. Kipakoltam, belibbentem (volna) a feredőszobába(sic!), s ha nem is dupla leszúrt rittbergert, de érdekes landolást mutattam be saját magamnak. Kiszaladt a számon pár cifra káromkodás, majd egy mozdulattal a sarokba vágtam a fürdőszoba szőnyegként funkcionáló varrott gyékényt. Nem jól viseli a gyékény, ha frissen mosott s fel nem száradt járólapra teszik. S én sem viselem káromkodásmentesen, ha tornamutatványokat kell végeznem tisztasági verseny előtt. Vittem magammal tesóm öltönytáskájában a rittyentős ruhát, fel is vettem, de a zakót nem. Csak a nadrág, ing s nyakkendő + dzseki a kézbe. Sütött a Nap ezerrel, de gondoltam, jó lesz még az ha ballagok a program végén vissza a szállásra. Gyalogláb elmentem a helyszínre – Kodály Központ – s megcsodáltam az épületet, egyelőre kívülről. Körbejártam, s közben sasoltam, hogy ki bukkan fel először a zenekari tagok közül. De még csak 14:45 volt, így merő kíváncsiságból becserkésztem az út túloldalán lévő „Jobb mint otthon” nevű kocsmahivatalt. Még ilyen helyen nem jártam, ahol a rövidital kínálat nem kevesebb, mint hatvankilenc(!) fajta/féle. Kértem egy pohár helyi seritalt, s szemrevételeztem a kínálatot. Nem, nem akartam röviditalt inni, s nem is ittam. Merő kíváncsiságból végignéztem, s megállapítottam, hogy a kínált italok közül 19-et még csak nem is láttam, nemhogy kóstoltam volna… Pohár sör leküzdve, vissza a helyszínre. Kisvártatva jött is K. és kedves neje, aztán apránként érkezett a tagság, de akkor már bent voltam az épületben. Látni kell azt az épületet, a hangversenytermet. Lenyűgöző! A hangzás nemkülönben  Első darab, amit fújtak - Thomas Doss: Il Briccone. Röviden: nekem első hallásra nem jött be. Másodszor pedig még nem hallottam. Franco Cesarini: Piccola Suite Italiana – három tételes darab, a második tétel valami gyönyörűséges. Hidas Frici bácsi Vidám Zene mjuzikjában érdekesek voltak a ritmusok. Ami nem meglepő, Frici bácsi szeretett huncutkodni a ritmusokkal – a fúvósok nagy örömére! A főpróba első részének utolsó előtti száma a „szívemcsücske” kategória Alfred Reed Evolutions című remekműve. S még mindig nem borzongtam. Úgy éreztem akkor ott a helyszínen is, meg most visszaidézve a hallottakat, hogy az öt tubás, valamint az előttük ülő három esz-alt, egy b-tenor s egy esz-bariton sax a jobb oldalára elvitte a zenekari hangzást… Hogy is magyarázzam a nem fújósoknak… A két oboa és az angolkürt sem „jött át” annyira amennyire én szerettem volna, s egy nagy erdőre való „fás” sem. El vagyok kényeztetve, no. Van ilyen. Ám következett a mindmáig ismeretlen Toshino Mashima: Paris Montmartre című darab, s igen. Igen! Ekkor már gyött a borzongás – a jó értelemben vett borzongás. Ekkor éreztem, hogy „magára talált” a csapat, s én azért vagyok itt, hogy őket hallgassam – mindezt a nézőtérről, mert a hangzás a karmester helyén azért nem kicsit más  Szünetben váltottunk pár gondolatot a tagok egy részével, majd következett a főpróba második része Soichi Konayaga: Grand March-ával. Tavaly hallottam ezt a nagy indulót, s ugyanúgy tetszik, mint eddig. Dirk Brassé: Tin Tin című művével pedig itt volt az első találkozásom. Bekerül a kedvelt fülelnivalók végtelen sorába. Következett egy szintén „szívemcsücske” darab, André Waignein Diagram-ja. A hideg futkározik rajtam minden egyes alkalommal, amikor ezt a művet hallom! Valami szellemi kielégülés, megfogalmazhatatlan eksztázis, olyan nagyon-nagyon remek. Általam sokszor s direkt így írt: Naccerűűűű!! Utolsó darab Adam Gorb: A little tango. Először hallott mű, ez sem az én világom – még. De pl. a tavalyi Müpa-beli ősbemutató után is azt mondtam a Dubrovay műről (Tavasz szimfónia), hogy „ennyi hangjegyből már lehetett volna jó muzsikát is írni”. Megkövetem Dubrovay Lászlót itt is, bár nem hiszem, hogy sok blogot olvas. A Tavasz szimfónia nagy falat, de érdemes vele foglalkozni. Szívesen olvasnám a partitúráját, akkor is, ha tudom: nem valószínűsíthető, hogy egyáltalán a mű közelébe kerüljek valaha is. A mű élvezetén kívül. De nem vagyok telhetetlen, én azzal is beérem, ha hallhatom. Csak… jó lenne beleásni magam. Mert olvasni (is) jó! Kottát is Ma van a koncert a Kodály Központban, azóta a második félidőt játsszák. S mióta elkezdtem ezt a bejegyzést írni, azóta is az ő felvételeiket hallgatom. A távolból szorítok a zenekarnak, ha már így alakult. S meggyőződésem – igaz, elfogult vagyok velük szemben, de ezt sem tagadtam sosem - , hogy ők a legjobbak! A hazafelé utazást majd talán még megírom, de nem veszem el senki kedvét, aki olvassa ezt a beszámolót. Köszönöm a türelmet. 20:46

főpróba

2011-04-01T22:40:00.004+02:00

Kicsit fáradt voltam, mikor hazaértem Pécsről, majd megírom a főpróbán hallottakat - de jó dologra érdemes (egy kicsit) várni. 5-én van a koncert, szerintem aznap megírom. Ezzel is gondolva rájuk s a nagyszerű szerdai élmény(ek)re! Köszönöm a türelmet. 22:40

2011-03-27T16:57:00.000+02:00

Ki a búbánatot szidjak ebben a fülkeforradalmasított egészségeséletmódú államilagfinanszírozott tömegközlekedéstszervező fantasztikus tehetség(telenség)gel bíró " utasokértvagyunk" mávstart vezetők/irányítók közül itt a huszonegyedikszázad tizenegyedik évében?! Muszáj visszafelé haladni mindenben? ....... - itt jön az, amit a csendőr (Farkas Antal alakította) kinyilatkozik a gombócok szuronyrahúzása láttán - Tavaly s előtte pár évig visszahozták az "átkosban" már jól működő megyeszékhelyek közti közvetlen vonatjáratokat - igaz, cseppet finomítottak rajta. Nekem (is) nagyon megfelelt a Kassa - Szarajevó közt közlekedő nemzetközi vonat, amit igénybe lehetett venni belföldi utazásra. Na, de ennek vége! Ezzel szembesültem, mikor felmásztam Elvirára... Eddig öt és fél óra alatt baranya központjába értem. Most ha nem késem le a csatlakozásokat - s nem késik a vonat - , ez az idő 07óra 41 perc! S jön a szépség/jóság/takarosság/pompa: eddig egyszer kellett átszállnom, s nem a fővárosban. Most háromszor s benne van a keletiből a délibe jutás. Tudom, egy metróval megoldható, látom én a jószándékot... (hogyne). Egyik vonaton sem szabad dohányozni - de megoldom, ahogy eddig is. 468 km a távolság, ennek az ára 2x 7010 HUF + 2x IC és helyjegy. Csupa jó hír. Áldozzunk (királyi többes:P) a művészetre! Ennek ellenére elmegyek s megfülelem kedvenc fújószenekaromat! Persze, értem én, hogy veszteséges a cég - de még mindig hamarabb érek, mintha gyalog mennék s végigenném/innám a gyalogmenetet. Vagy mehetnék fém Rosinante segítségével. Esetleg kettes létrával is mehetnék. Sőt! Tolhatnám a vonatot is gondolati úton ezzel a temérdek eszemmel! De hat lóval sem tudnak visszatartani attól, hogy elmenjek. De hat csődörnek a szaporítószervét felajánlanám a cég vezetőinek - persze csak virtuálisan. Szegény lovakkal nem szeretnék kibabrálni...

nem kóstolom meg az ecetes cserebogarat (sem)

2011-02-26T17:53:00.002+01:00

Röviden: elmarad a márciusi „nagy utazás”. Hosszabban: Ez így cseppet sokkoló volt nekem, de a lényeg ez. Talán azért szeretek előre tervezni, hogy ne jöjjön közbe semmi gikszer, vagy ha mégis, lehessen korrigálni. Egy meghívásos menetnél hallgatólagosan is az a ”szokás” hogy utazás előtt jó idővel (cca. 90-100 nap) az utazók tisztába jöjjenek olyan apróságokkal, mint indulási, érkezési időpont, járatszám, stb. Félősebbjei – netalán majd’mindenre felkészülők – beadassák a különböző védőoltásokat „ártani nem használ” jeligére. Aminek van átfutási ideje. Hepatitis- A; B; Hastífusz, sárgaláz ellen nem oltatja be magát az ember fia csak úgy habókra. Aztán gyűjt egy kis zsebpénzt, beszerez pár ajándékot, mer’ üres kézzel nem megy. Ha állandó gyógyszerszedő, akkor megérdeklődi, hogy az a szer a helyszínen nem minősül-é drognak. Mert ha igen, akkor az kellemetlen meglepetéssel járhat. 2004-ben szerencsém volt, amikor hazaértem a Baktérítőtől, akkor homályosítottak fel, hogy amit szedek, az bizony Brazíliában drognak számít! Pff… de akkor már utána voltam, mint „kan a tökinek”. Naszóval. Mivel elég sokat csesztettem (bocs K.!) az utazáson részt vevő emberkét hogy jó lenne utánanézni pár dolognak, megtörtént az utánanézés. Utána én is néztem – ki a fejemből.
Majdnem minden stimmel. A hónap stimmel, a nap is. Csak az év nem. 2012. Éljen! Evvan. Egyszer már toltak az utazáson. Most is úgy érzem, hogy tolnak. Mármint kitolnak. Velem/velünk. Ezt akár királyi többesnek is lehet olvasni, pedig nem az. Vagy igen? Örömtáncot nem lejtettem a hír hallatán, de azt sem mondhatom, hogy nagyon megrázott. Persze, az ember nem minden év(tized)ben repülhet tíz óránál többet egyhuzamban. De a lényeg nem is csak a repülésen van, hanem a rendezvénye(ke)n. Lassan 54. hónapja vagyok nyugdíjas, s ismét kezd előjönni a régen bevált mondás. Amiről már szerettem volna elfelejtkezni. Mert, csak. Az az igaz, ami már elmúlt. Ez egyedül a politikára nem érvényes! Ennek ellenére nem eresztek le nagyon, továbbra is csinálom azt, amivel szeretek foglalkozni.
Majd’ minden nap egy kicsit írok is, ami nem azt jelenti, hogy amikor nem írok, akkor nem csinálok semmit. Mert az agyam jár. Sok mindenen. Annyi jó mjuzik van még amit kár lenne nem meghangszerelni, hogy mi (királyi többes) fúvósok se maradjunk ki a „szívemcsücske” darabokból. Persze, nem feltétlenül azok a jó muzsikák amiket én kedvelek. De mivel ezeket én hangszerelem, nekem ezek jönnek be. Eredetiben is, s ha alkalomadtán megszólalnak s még tetszik a zenekaron kívül a közönség egy részének is, no akkor elfelejtem minden búmat. Mert szeretek mosolyogni. De aki olvassa ezt a blogot, az úgyis ismer valamilyen szinten. Április ötödikén pedig kedvenc fújószenekarom városába utazom, s jól meghallgatom őket. Feltöltődök minden egyes alkalommal, mikor hallom őket muzsikálni.
A rendezvény: http://pecsikult.hu/hu/events/show/120232/pecsi-vasutas-koncertfuvos-zenekar-koncertje
A végére pedig egy mjuziklink: Köszönöm a türelmet.

pattanó ujj

2011-02-20T15:45:00.002+01:00

Folynak a dolgos hétköznapok, semmi különös nem történik. A bal oldali mutatóujjam kezdett el "kattogni", állítólag úgy nevezik, hogy : roppanó ujj. Ha előrehaladott állapotban van, akkor műtéttel segítenek rajta. Nem nagyon szállok el a boldogságtól, de nem tudok segíteni rajta. S mivel az én hangszerem "tízujjas", nem tudom mi lesz ennek a vége. Tünetek Az ujjak tövében megjelenő fájdalommal, nyomásérzékenységgel kezdődhet. Az ínhüvely megvastagodása ezen a területen tapintható. Az ujj elakadása a hosszú ujjakon a középső percen, a hüvelykujjon a végpercen jelentkezik. Kezelés A kezelés célja az elakadás, roppanás megszűntetése és az ujjak fájdalom nélküli teljes mozgásterjedelmének helyreállítása. Az inak körüli gyulladás és megvastagodás megszüntetésével az inak könnyű csúszását kell lehetővé tenni az ínhüvelyben. Nyugalomba helyezés, rögzítők használata, gyulladáscsökkentő gyógyszerek adása javasolt. A kezelés része a kéz tehermentesítése, az ismétlődő mozgások kerülése. Ha a nem műtéti módszerek nem csökkentik a panaszokat, műtét javasolt. Ez általában egynapos sebészeti vagy ambuláns keretek közt zajlik. Az érzéstelenítés helyi, általános vagy regionális (felkari) érzéstelenítés lehet. Néhány esetben az érzékenység, fájdalom, duzzanat a műtét után is - egyénenként változó módon - fennállhat. Az ujj aktív mozgatása a műtét után azonnal elkezdhető. A mindennapi kézhasználat a fájdalom megszűntével lehetővé válik. A varratszedésig a sebet víz nem érheti, a kötés átázását kerülni kell. Köszönöm a türelmet. 15:50

2011-01-30T22:04:00.002+01:00

20-án elmentünk az elnökkel a Megyeházára átvenni egy díjat/kitüntetést amit kapott a zenekar. 21-én itthon a műv.házban kultúra-napi ünnepség. Időben le akartam lépni, de „lebuktam”. Legalább a végét várjam meg, mert akkor pár szó kíséretében elmondják a résztvevőknek, miért voltunk előző nap a megyeszékhelyen. Rendben van. Szokásos csúszással ért véget a műsor, kilibbent Magdus (a műv.ház ig.asszonya) s mondott pár szót a díjról. Beszólított bennünket – addig takarásban álltunk az ajtó mögött -, az elnök a díj kísérő oklevelét vitte, én pedig „cepeltem” a díjat jelképező bronz tárgyat. Az ünnepség a Ház tánctermében került megrendezésre, mi a terem végében lévő kis színpadon vigyorogtunk, mint a tejbetök :) Nem zenekari ruhában voltunk, meglepetésnek szánták ezt az egészet – az is lett. Domborítottam a hasam az új öltönyömben, majd fogadás középről. Gratuláció hegyek, nem mondom hogy nem esett jól. Mint ahogyan jólesett a „hegyi” polgármester háziszőttese is, amivel koccintottunk. (Nem kell ismételnem magam, miszerint aki az uniqumot képes meginni…) Taxival haza. 22-én Táncgála a nagyszínpadon. Érintett voltam – nem, én nem táncoltam - , keresztfiam ismét szólót (is) táncolt a szünet utáni második számban. Végignézni is izzasztó, nemhogy végigtáncolni! Láttam már ugyanezt a produkciót Tőle, ugyanitt egy másik alkalommal. Jó értelemben vett „borzongatós” – nincs szemüvegem, de valamiért bepárásodik a szemem ilyenkor… Nagy sikerű előadás volt, olyan vastapsokat kaptak a fellépő együttesek, hogy ihajj… S ez még akkor is jóleső érzés, ha tudja az ember fia: akik a közönség soraiban ülnek, mind-mind szeretik a néptáncot. A végén kis szünet, majd a meghívottak ismét a táncteremben gyülekeztek fogadásra. Ha jól számoltam, 108 főre volt a „terített betli”. Pezsgő és vörösbor hegyek, találkozások rég nem látott ismerősökkel, köztük az egyik prímás P.M. tanár úrral, akivel sikerült kicsit hosszabban beszélnem. 1978-ban találkoztam vele utoljára. Persze, hallani hallottam róla azóta is, elmondtam neki hogy miket hallottam, mit tud a többiekről, csupa „berkes” hír(ek). Taxival haza. Vasárnap (23-án) a szokásos délelőtti proszektura, de nem nagyon rángattuk az istrángot s a hámfára sem rondítottunk. Köztes időben – folyamatosan – az ez évi költségvetés is elkészült. Hétfőn (24-én) reggel rohanás a Városházára, a végleges s aznap reggel kinyomtatott költségvetés aláírása, majd sovány malac vágtában a helyi tévébe. Megcsinálni a kedden adásba kerülő műsort. Ami természetesen a zenekarról szólt. Aztán egy „gyógysör” elfogyasztása, szintén megbeszélés alkalmával – de fehér asztal mellett - , hogy ki, milyen apparátussal jön velünk megörökíteni a május végére, június elejére tervezett Gyula-i (gyulai?) fesztivál eseményeit. Kedden (25-én) utolsó útjára kísértük Nagynénémet. Repkedtek a mínuszok, ennek ellenére a koncertmester prímán elfújta s szokásost. Pont. Szerdán még tartott a pörgés nálam. Csütörtökön leálltam. S a szokásos torokfájás (lenyeltem egy sündisznót, de nem jött fel… á la S.L.), hasmenés, takonykór, stb. Pénteken este „Próbabál” elnevezésű esemény a suliban, keresztfiam ismét táncolt, de már szalontáncok voltak, úm.: Bécsi keringő, Tangó, Foxtrott, Mazurka, Tangó, Angolkeringő, Diszkótánc, Slowrock, Country dance, Polka, Salsa, Cha-cha, Jive, Csárdás. A bemutató után leléptem, a vacsorát sem vártam meg, sem az est többi részét. Pedig 23:00 után még Bálkirálynő s Bálkirály-választás is volt. 23 lyány akasztott a nyakába koszorút, így aztán a Bálkirály is Ő lett. Mármint keresztfiam. Tegnap tollat koptattam a mai próbára, egy cseh polkát. Cseppet sok benne az előjegyzés (hat „b”), de majd szokják a jármot. Ennyi volt röviden(?).

parsifal

2011-01-04T18:01:00.002+01:00

Erre a hétre "rendelt" muzsika: R. Wagner: Parsifal
Amfortas: George London (bariton), Titurel: Arnold van Mill (basszus), Gurnemanz: Ludwig Weber (basszus), Parsifal: Wolfgang Windgassen (tenor), Klingsor: Hermann Uhde (basszus), Kundry: Martha Mödl (szoprán)
Bayreuth "Zöld domb"-i 1951-es felvétel, Hans Knappertsbusch vezényel.
A három nótával készen lettem - fejben. Egy hangot nem írtam még le, s valószínű a héten nem is fogom. Igaz, kis fellépés nincs, mindig úgy kell(ene) játszani, mintha szétfeszítené a közönség a színháztermet - ám nem szeretném a billentyűst minden "szirszar" (bocs!) fellépésre izzítani. Igen, szegény az eklézsia, maga harangozik a pap...
Éves költségvetés - tudtommal - még nincs. Jó, hogy eszembe jutott, azt is meg kell csinálni a jövő héten s benyújtani. Vasárnap át is beszélem a zenekari elnökkel, hogyan legyen. Szigorúan próba után :)

Köszönöm a türelmet. 18:19

kezdjük, no...

2011-01-01T20:27:00.003+01:00

Kívánok minden direkt, vagy véletlenül errejáró olvasónak olyan évet, amilyet szeretne magának! Kevesebb káromkodást, több mosolyt :) R.Wagner: Die Meistersinger von Nürnberg - 1937-es felvétel, Toscanini bácsival. Könyvtárból hoztam, sajnos a lemez minősége kívánnivalót hagy maga után, de ezt majd közlöm amikor visszaviszem. 2011-re is van terv bőven, pécsi menetek ezután is lesznek, sőt! Csak most lesznek igazán. Többször. Új év, új(abb) gondolatok. 7-én budapestiába megyek egy rendezvényre, másnap haza. Kilencedikén 10:00-kor lendül a pálca, 13-án az idei első rövid (háromnótás - sic!) fellépés. Aztán HERB330 ismét befogva, ezer a dolog. Be akarom fejezni a Lysistrate-t, az egészet kórusostúl/szólistástul. Előtte, most héten a három nótába való belenyúlás lesz végrehajtva, csak indításként. Sikerült ma beszélnem egy helyi rock zenekar vezetőjével, ritka jó ötlet jutott az eszembe. Azt tudom/tudjuk hogy ritka ötlet, de hogy jó is lesz vagy sem, az majd kiderül. De addig is lesz vele munka nem kevés. Nem baj. Nem kényeztettem el az olvasókat tavaly, nem ígérek idénre semmit, csak annyit: Nem fejezem be a "blogolást". Jövök amikor akarok, s írok azt, ami foglalkoztat. Kb. ennyi így szombaton este. Közvetítés van a Met-ből, Debussy: Pelléas és Melisande. Most hallom először egyvégtében. Köszönöm a türelmet. 20:39

2010-12-24T07:31:00.003+01:00

Hétfőn megcsaptuk a karácsonyi koncerttel egybekötött megemlékezést. 115 évvel ezelőtt alapították a RIMA RT (a környéken csak "gyári"-nak nevezett) fúvószenekarát. Azóta van fúvószene nálunk. A koncert még nekem is tetszett - pedig magasra teszem a mércét mindig. A vasárnapi főpróba után nem éreztem megnyugvást, tehetett róla egyik/másik kolléga... De a hétfő esti "fennt vagyunk a színpadon, lennt pedig tapsol a közönség" megmozdulás jól sikerült. A szépkorű kedves kollégák közül páran elérzékenyültek, mikor a polgármester átadta az emléktárgyat. Ami nem más, mint egy söröskorsó. Felirata: Az ózdi fúvószene több évtizedes szolgálatáért. Mindegyik névre szóló, ahogyan illik. Azok a zenekari tagok kaptak, akik legalább 40 éve fújják a csapatban. 13-an. Összesítve 13-an több, mint 700 éve fújják :) A koncert után lightos beszélgetés meggyből készült saint-moty háziszőtessel s nem üvegmosó, hanem rendes (4.8 fokos) sörökkel, pogácsával, miegyébbel. Január kilencedikén lesz az első próba, 13-án az első fellépés. Három számot fogunk játszani, előreláthatólag Schuch Ferenc: Ózdi emlék induló az első nóta, Frantisek Kmoch induló egyvelege a második, s még a harmadikat nem döntöttem el, de valószínú az Apáca show. Összesen nyolc(!) perc műsoridőt kaptunk, de mi leszünk az elsők a fellépők sorában, így aztán ha túlszaladunk, nem nagyon fog zavarni :D Kívánok minden direkt errejárónak mosolygós, csendes ünnepet! köszönöm a türelmet 08:31

két hét

2010-12-06T09:09:00.001+01:00

Két hét. Ennyi idő múlva már be leszek sózva. Nem mintha addig nem, de akkor fogjuk bemutatni az elmúlt időszak (mondjuk aug. 20-tól) munkájának eredményét. Milyen szép kerek mondat lett. Így, teli hassal (öt tojásból rántotta hirtelensütéssel készítve, plusz egy „nemiswanos” bögre, forró főzött kakaó) az ’ámítógép és a nyitott ablaknál ülve homályosodik az eltelt idő agyalása. Vagyis az elvégzett meló kezd szépülni, a cél adott, s a tegnapi proszektura-i menet is elég jól sikerült. Persze a hideg miatt kevesebben voltunk, de végre a csapat megjelent tagjai is hallhatták azt, amit. Nevezetesen, hogy teljesen komolyan gondoltam a karácsonyi koncerten közreműködő zenészek nem csak jelenlétét, hanem a produkcióban való részvételüket, közreműködésüket. Javítanak a hangzáson, nem kicsit. Tegnap még „csak” a szóló-, és a basszusgitáros jött, legközelebb jön a színpadizátoros (sic!) is. Még egy próbánk van vasárnap, aztán a színpadi főpróba 19-én délelőtt. 20-án belecsapunk a lecsóba. Az első szám próbája után megjegyeztem, hogy kell ez nekem/nekünk, ez a basszusgitár által keltett plusz rezonancia. Csak úgy remegtette a lépemetJ Meg is jegyezte a gitáros faterja: az 51 fokos segít. De! Csak deci. Csakis. (csokis) Majdnem az összes nótába sikerült beleszagolni, kettő lemaradt. Nem gond. Nem lesz gond vele. A csapat így áll össze: a hagyományokhoz (is) hű (hűűűűű?! Igen, hű) fúvószenekar, annyian, amennyien, hangszer szerint két fuvola, egy klarinét, (+ 2 klarinétot fújó ember) egy b-tenor saxi, két első-, egy második szárnykürt, egy-egy mélyszárnykürt és bariton, két trombita szólam (összesen öten), egy mély (basszus) b-trombita, két harsona, három tuba, szintetizátor, és a már említett szóló-, és basszusgitár. Ja, persze lesz egy-egy komplett dobszerkó a zenekar jobb-, és baloldalán, de a zenekar mögött. A nagydob és a réztányéros a kettő közt, de nem az általuk általában kezelt hangszerükkel, hanem a kiegészítő „kütyük” garmadájával. Ez a látvány része. A hangzás részről majd beszámolok a fellépés után. Idén ez lesz az utolsó fellépés, januárban kezdjük elölről. Készül a szpíker szövege, Sárospatakon a söröskorsó, helyben pedig a korsót kísérő okleveleket alkotják. Az idén 115 éves csapat szépkorúi kapják az egyedi címkézésű korsókat, és egy darab kerül a múzeumba is. Azért írtam, hogy szépkorúi, mert a legfiatalabb - aki kapja -, az idén betöltötte 69. évét. 13-an kapnak. A csapat korelnöke bejelentette két hónapja: ez a koncert lesz, amikor „végleg leteszi a lantot”. (Ő holnap után, dec. 8-án lesz 79 éves – cca. 70 évet muzsikált ebből különböző zenekarokban, különböző hangszereken. Öt évesen kezdte a zenetanulást) Szeretném, ha jól sikerülne a koncert. El is követek/követünk mindent, hogy szép is legyen! S akkor pár napot hátradőlve lehet pihizni. Ha valaki(k) erre jár(nak), szívesen látott vendég(ek)! A belépés ingyenes, lehet tapsolni saint-motynak (is)! Köszönöm a türelmet. 9:11

2010-11-29T15:29:00.000+01:00

Úgy döntöttem, visszafogom magam. Mielőtt a szervezetem mondaná azt: elég. Ennek első lépése, hogy minden decemberre esedékes megmozdulást lemondtam, kettő kivételével. Így - noha roppantul sajnálom, de - nem megyek sem Szolnokra, sem 3-án kedvenc zenekarom városába. Elmaradnak a (régen várt) találkozások, s elmarad az Adventi koncert fülelése is. Marad az e hétvégi tárgyalás, a zenekari próbák, s 20-án a koncert. Plusz utána az ünnepek. Tisztán. Köszönöm a türelmet. 15:30

docendo discimus

2010-11-02T18:13:00.002+01:00

Nem volt annyira happy a vasárnapi szólampróba - velem együtt kilencen(!) voltunk. Pedig eljátszottuk a zenekar legídősebb tagja által "Ő te drága clementííííína"-ra átkeresztelt darabot is, amelynek eredeti címe: Ó Te Boldog... Majdnem mindegyik nótába beleszagoltunk. Frici bácsi darabjával is kész lettem szombat éjjel, de az kimaradt az olvasópróba anyagából. Vigasztalt valamennyire, hogy a Bruckner darabtól nem lett senkinek hirtelen kiütése, sőt! :) Koncertmester megállapítása szerint ez a legjobb nóta az egész műsorban! Eleinte csak mosolyogtam, mint a vett malac - aztán mondtam neki, hogy fordítsa csak a szeme gombját a lezáró kettős vonal utánra, oda szoktam írni a dátumot, ha befejezek/leírok valamit. A dátum 2007. november 25. Tavaly is elővettük, de ha azt mondom, gyalázatosan jött vissza a leírt kottakép, az meg sem közelíti a valóságot. Most kilencen is jobban szólt, mint emlékeim szerint akkor. Felismerhető volt. Persze, hiányzott a fele s egyszerre több szólamot nem vagyok képes beénekelni még tudatmódoault állapotban sem. Most viszont szó sem volt tudatmódosításról. Egyébként még csak egyszer mentem másnaposan zenekari próbára (jó régen), de az emlékeim szerint felér egy vallatással. Igen, valahol hiszek a személyes példamutatásban. Még akkor is, ha ez manapság nem "trendy" :P Kíváncsi leszek, mit szól a csapat a C.Frank: Panis Angelicus darabhoz. Biztos vagyok abban is, hogy át lesz keresztelve a cím. Remélhetőleg vasárnap már terítékre kerülhet a Frici bácsi által '83-ban írt Choral-al együtt. Abban a szerencsében lehetett részem annak idején, hogy a suliban Szabó Laci bácsi kamara együttesétől hallhattam. Laci bácsi az eredeti kéziratból tanított, s nekem is van pár emlékem, amit csak s úgy fogadok el, ahogyan annak idején hallottam. Tempót is. Ritmusról nem is beszélve! Természetesen Frici bácsi darabjáról van szó, nem a Frank darabról... Nekem nincs kéziratom, sem annak másolata, én már a nyomtatott anyagból dolgoztam. A nyomtatott anyag semmit nem von le a darab ngyszerűségéből, csupán azért emlékszem a kéziratból való dolgozásra, hogy Laci bácsi volt az a nagyszerű muzsikus ember, akinek a zeneszerzők szívesen írtak darabot. S az általa képviselt rézfúvós kamarazenének. Persze, voltak rajta kívül is zenészek, ám én elfogult vagyok vele szemben is, ezt sosem tagadtam. S abban is szerencsém volt, hogy annak idején az órabeosztásom lehetővé tette hogy lássak - ne csak nézzek, értsem - ne csak halljak. Fásként mindig is jobban érdekelt a rézfúvós kamarazene. Pedig a fa-kamara órákat (pl. nekem is) nem kisebb ember tanítota, mint Szeszler Tibor tanár úr! De Laci bácsi kamaraórái... Ott láttam először, hogyan kell hatot ütni. Hogy ne zakkanjon meg se az integető, se a játékos. Köszönöm a türelmet. 18:48

"hol van még karácsony?"

2010-10-29T19:03:00.004+02:00

Az év utolsó koncertje, a karácsonyi. Valószínűleg a városi vegyeskarral lesz a fellépés, és egy vendég kórussal. A terv legalábbis most ez. Megbeszélések szerint kiegészül a zenekar egy "szinpadizátorral" égy szóló-, és egy basszusgitárossal. A műsoron agyalok, és most nem Herb 330 van befogva, de hasonlóan vékonyan lehet a mostani beszerzéssel is körmölni. Műsor terv:

Mendelssohn: Hark! The Herald Angel Sing
Johannes Falk: O du Fröhliche
Praetorius: Es ist ein ros entsprungen
Franz Xavier Gruber: Stille Nacht
Bruckner: Hostias
Simeone/Onorati/Davis: The Little Drummer Boy
Hidas Frigyes: Choral
C. Frank: Panis Angelicus
I Will Follow Him - "Sister Act"
James Lord Pierpont: Jingle Bells

Lehet, hogy nem tűnik fel, de Frici bácsi "Choral" c. művéből nem leltem felvételt. Ez a darab annyira friss(en készül hangszerelésileg), hogy még be sem fejeztem... Köszönöm a türelmet. 20:39

361. intermezzo

2010-10-27T09:58:00.003+02:00

2004. Tatui. Egyik nap a délelőtti próba után gyalogláb visszaindultam a szállásra – akkor már a helyismeretem elég jó volt. Az időjárás az ottani évszaknak megfelelő, harminc fok felett napközben. Már többször is volt alkalmam látni, hogy az utcán esznek. Kicsik, nagyok, középkorúak, szinte minden életkor képviselteti magát. Csak nem tudtam, mit esznek. Így betértem egy kávé(s) házba, pont a sarkon volt, mindkét irányban nyitott. Az épület sarkán természetesen oszloppal. Volt előtte pár asztal, ott fogyasztottak a helybéliek. Rövidnadrág, póló, papucs. Rajtam szövetnadrág, rövid ujjú fehéring, fekete zárt cipő. Plusz válltáska. Köszöntem, majd letettem magam az egyik bárszékre, bent az üzletben. S érdeklődve néztem körül. Hűtőszekrények sorban, kisebb, nagyobb, a szokásos üvegvitrinek, pénztárgép, miegyéb. Egy fiatal lány s egy srác voltak a pult mögött. Kértem (elmutogattam) egy söritalt, s egy nagyobb poharat, mint amilyenből ők isznak. A nyakamban láthatták a rendezvény belépő kártyáját, így nem kellett találgatni, honnan estem be. A lány közben alkotta a kaját. Amit már megfigyeltem útközben, hogy szinte mindenki olyasmit eszik. A recepturát nem tudom elmondani, nem tudom, miből készül a tészta. Már akkor készen volt, csak formázta. Kis gombócból lapításos technikával alkotott egy korongot, arra pedig fűszeres zöldségkeveréket tett. Kinézetre hasonlított a nálunk sok hagymával készülő csirkemájhoz. A zöldségek „julienre” voltak metélve. Nos, bele tette ezt a fűszeres zöldségkeveréket, és körtét formázott a tésztából. Bezárta a tészta mögé. A tetejébe beleszúrt egy kis fapálcikát, s így tényleg úgy nézett, mit egy körte. Amikor készen lett egy tepsivel, betette a sütőbe. A kész „körtéket” pedig halogén lámpa alá tette. Ez nem volt új, nálunk is oda teszik a pecsenyesütősök a kész kaját. Na, itt a remek alkalom, hogy megkóstoljam én is. Ahogy a bárszéken ültem, az előttem lévő asztal/pult mögött sorakozott pár üveg. Széles szájú üvegek, amikbe szószokat, leveket tárolnak. Megfogtam az átadott körtét, sütötte a kezem, mint a frissen sült lángos. Nem gond. A pálcikát ki kell venni a körtéből, ekkor kevés felszabaduló pára távozik a körtéből, kellemes illatot hagyva maga után. Beleharaptam, s jajj… Nem kicsit erős volt. S mint írtam, forró is. Nosza, elmartam egy üveget, ami az állaga s színe szerint ketchupra emlékeztetett. Majd az halványít az erősségen. Megborítottam az üveget, s mint aki jól végezte dolgát, beleharaptam újra a körtébe. Az előző erős falat még le sem ért, máris itt volt a következő felismerés. Az üvegben nem ketchup volt. Hanem chili-szósz. Ekkor már a kiszolgáló srác is észrevette, hogy a fulladásos halál kerülget. Egy mozdulattal kinyitotta a hűtő fagyasztó részét, elővarázsolt egy behűtött poharat, s egy savószerű folyadékot töltött bele. Kezembe nyomta, s mutatta, hogy hajtsam fel. Ekkor már közönségem is volt, az üzlet előtt ülők nézték a kínlódásomat… Felhajtottam, vagyis a két falat után küldtem a pohárban felkínált nedűt. Leért. Vagy be a szervezetbe – á la Kunbéla :P A felkínált ital levitte az erőset, de az is erős volt. Utána küldtem a kásás sörből egy adagot. Majd megtörülköztem. Izzadtam. Nagyon. Elmagyarázták, hogy a savószerű ital nem más, mint a helyiek által főzött cukornád pálinka. Portoricó-i rum erősségű, vagy csak kicsivel erősebb. Jót nevettünk a sztorin, készült pár fotó s még iszogattunk pár sört. Búcsúzóul kaptam tőlük egy üveggel ebből a helyi cukornád pálinkából, felirata szerint hatvannégy fokos. Hmm… Sao Pauloban azt is megittuk. Köszönöm a türelmet. 10:01

dixi

2010-10-10T19:07:00.000+02:00

Egy kicsit ritkán jövök, de lesz ez még másképp' is :)

Eschenbach

2010-09-20T19:52:00.002+02:00

Nem vagyok zenekritikus, csak van véleményem - lehet hogy nem "ül", de nem befolyásol senki/semmi. (A fogfájást nem számítom befolyásoló tényezőnek, pedig a bal alsó hatosom lüktet mint a nyavalya... )
Pár perce kezdődött ez: A Schleswig-Holsteini Fesztivál Zenekarának hangversenye Vezényel: Christoph Eschenbach 1. Erkel: Hunyadi László - Nyitány, 2. Mozart: C-dúr szimfónia K. 338., 3. Mahler: I. (Titán) szimfónia (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, július 2.)
A műsorközlő percekig sorolta, hogy ez a karmester mennyi mindent s hol csinál. Engem még nem győzött meg. Főleg egy ilyen Hunyadi nyitánnyal. Bődületes tempót vett, a piccoló (hazafelé beszélek természetesen:P) sokszor ismétlődő díszítéséből szinte semmit nem lehetett kivenni. Ha nem ismerném a darabot, azt mondanám, hogy a piccolós rendre elbaszarint valamit. A fuvolista is, de az hibázik, aki dolgozik. Ő a szóló végén nem jött ki a kismaccsból, mielőtt visszahozza a főtémát. A duplanyelves rész jött ahogyan illik, a nemsokára belépő drótosokból nem lehetett hallani sokat. Ilyen tempó nekem az egyik véglet. A másik véglet Sergiu Celibidache tempói, bár a Hunyadi nyitányt tőle sosem hallottam. De Bruckner: Te Deum-ot igen. Cca. hat preccel hosszabb, mint a nagy átlag. De úgy is tetszik. Mindegy.
A most hangzó Mozart szimfóniát nem ismerem, a Mahler viszont a "szívemcsücske" kategória, majd arról is írok ha végigfüleltem.
Köszönöm a türelmet. 20:05

konkrétné :P

2010-09-09T20:53:00.002+02:00

Az alaphangulatomat befolyásolja, hogy nemrég fejeztem be egy telefonbeszélgetést. Nem nagyon volt happy (sőt!), de sikerült rövidre zárni. Semmi különös nem történt, csak a zenekari elnök hívott. Nem rántja össze a vezetést, de meg kell beszélnünk a szombati fellépésünket. Tegnapi nap közölte a főszervező, hogy nincs pénzük... Vagyis nincs annyi, amennyi a zenekar tiszteletdíja+szállítás. Hmm... Mégis, hogy gondolja?! Majdnem meglesz a harmada, ha megcsináljuk. Persze... Hogyne... Fújjon neki a déli szél annyi pénzért:P NEM. Nem megyünk el annyiért - vagy kifizeti előre az eredeti összeget, vagy azt csinál amit akar. Mindent velem/velünk sem lehet megcsinálni. Miért velünk akarják kifizettetni az elbaltázott pénzeket? S akkor még kezdett rugdalózni, de az a világ már elmúlt(?) amikor szólok az ismerősnek s befenyít... Mert az elnökre rászólt telefonon egy önkormányzati ember, hogy miért nem csináljuk meg annyiért? Nem telik rá a költségvetésünkből? Nem, nem telik rá. Ha már így rákérdezett. Ebben az évben még van két hivatalos megmozdulása a csapatnak. Ígéretekben nem bízom/bízunk. Tele van vele a padlás. Ez volt tegnap.
Ma: Érdekes(?) módon lett pénz. Annyi, amennyi a zenekar tiszteletdíja. Telefonok sokasága, szinte mindenki rámozdult, hogy a zenekar (vezetése) nemet mert mondani! Lehet ránk pfújolni, akármit mondani... DE! Mert igenis van de! Azzal a szöveggel próbálkoztak, hogy "de hát minden fellépő ingyen vállalta" Hha.. Hhahaha... :)Még hazudni se' tudnak. A fő vendég a zenekari tiszteletdíj tizenötszörösét(!) kapja. Ugyehogyugye? Van bennem egy kis keserűség, de holnap (is) mosolyogni fogok, a fellépésen is. A közönség nem tehet róla, hogy a háttérben milyen folyamatok zajlanak. Nem is kell tudnia.
dktyrstntnnkzlfjzttvlgnk!
Köszönöm a türelmet. 21:03

115 év

2010-08-27T20:55:00.002+02:00

Pont egy hónapja nem volt bjegyzés. Többek közt nem volt netem - s pihenősre is vettem volna a figurát. Ami nem nagyon sikerült, de sosem voltam normális. Aktív pihenés volt, nagyon jó muzsikákkal. Fellépésünk is volt a csapattal, éves közgyűlés is volt, amin megtudtam, hogy tavaly mennyi szereplése volt a zenekarnak. Nekem fel sem tűnt, csak az hogy elég sokat megyünk. 35 nyilvános próbánk volt a proszekturán s 45 fellépésünk imitt-amott. De ebben benne van a Gyula-i pár nap, ott azért belecsaptunk a lecsóba fellépésileg is. Ez nem kevés. De nem panaszkodom, csak megjegyzem. Mindegyik próbánk nyilvános, akkor is ha rajtunk kívül ritkán van ember a teremben. Már aki nem tag :) Egyáltalán nem titkos amit a próbákon csinálunk, elvégre azért próba a próba, hogy megbeszéljük ki-mit-mikor-hogyan-miért-(minek). Nem akarok falra ördögöt festeni, de sok jóra nem számítok az őszi választás után. Idén még van pár próbánk, 11-én a városrész napja, majd az őszi koszorúzás, a a Karácsony előtti koncert. Amit én szeretnék Advent-i koncertté tetetni - de úgy sem rajtam múlik. Ez sem. Külön kocertet sajnos nem tudunk csinálni, arra semmi esély. Pedig épp' 115 éve van fúvószene errefelé. Ezért a Karácsonyi koncert szervezőitől több időt kérek. Már csak az emlékezés miatt is. Köszönöm a türelmet. 21:08

tacet

2010-07-27T07:31:00.002+02:00

Nyár. Van. Nyár. Röpke. Lepke. Sárbogárdra (=száll virágra). Zümmög. Száz. Bogár. Biztosan nem egészen így hangzik, de nem nagyon érdekel. A feeling a lényeg. Az a feeling, ami most következik. Szünet. Nyári szünet. Mert az jó (is) lehet. Meg szükségem is van rá. Kicsi szünet, nagy politika. Nélkülem. Csakazértisvisszajövök-majd. Nyugi van, jó (fújós)zenék, melo(k), Herb330-al is randim van, tehát a szünet egy ritmusképlet. Köszönöm a türelmet. 07:40

cím nélkül

2010-07-24T19:52:00.005+02:00

Nem jósolok békés nyugodt életet, netán öregkort a fickónak, sőt! Valószínűleg kocsiba is fog ülni. Viszont szívesen látnám tolókocsiban! Az áldozat egy régi, közeli ismerős. A zenekari elnök fia - nyugodj békében Dusán! (Ha a "cím nélkül" szövegre kattintasz, tudni fogod mire gondolok)

osztálytalálkozó

2010-07-19T19:52:00.000+02:00

Szombaton délután kezdődött, és vasárnap reggel ért véget az első(!) – általános iskolai - osztálytalálkozónk. Persze, nem azzal kezdődött, hogy megjelentünk. Azzal kezdődött, hogy Marcsinak eszébe jutott, hogy ideje lenne összeverbuválni a csapatot. Jó negyedévbe telt, mire majdnem mindenkit sikerült elérni az ’ámítógép jóvoltából (is). Egyeztetések után a szombati nap maradt, amikor lehetőség szerint a legtöbben rá tudtuk szánni a napot. A legközelebbi találkozóig nem fogunk várni 33 évet. Egy nem túl messze fekvő településre mentünk, a Bükk lábához. Ennivalóról is gondoskodtunk, kb. három hete kimentünk a „tábor”-ba megrendelni a vacsorát. Próbáltunk okosak lenni s úgy megrendelni a kaját, hogy mindenki találjon kedvére valót. Rántott sertésszelet, natúr csirkemell, rántott gomba-, és sajt. Hasábburgonyával, és zöldborsós rizzsel. Valamint uborka, és paradicsomsaláta. Gondolva arra, hogy éjszaka megéhezik valaki, még vittünk valamivel több, mint három kg virslit, négy egykilós fehér kenyérkét, mustárt, tormát kétfélét. Inni is volt mit, azt pénteken vittük ki, megpakoltuk a hűtőt, ami oda nem fért, lekerült a pincébe. A hűtőnek kellett dolgoznia, bekerült nyolc darab kétliteres kóla, három-három másfél literes ásványvíz, 43 doboz sör, hat üveg bor, egy akácmézes meggylikőr, helyi bodzapálinka, a virsli, mustár, torma. S a fagyasztót sem kíméltük, 240 db jégkockára való víz. Szombaton délután két órára volt megbeszélve a találkozás, fél kettő után kezdtünk gyülekezni. Negyed három után elindultunk két autóval a helyszínre. Volt miről beszélni, akárhogyan számoljuk, csak 33 év telt el azóta, mióta végeztünk. Nem jöttünk össze annyian, mint szerettük volna. Akik nem tudtak eljönni, sajnálhatják. Jól éreztük magunkat, hajnal felé azért már kezdett megártani a nagy meleg (is). Ha a legvégén nem történik „sajnálatos esemény”, akkor szebb lett volna. Nem publikus, s nem is fogom megírni mi történt. Mindent összevetve, kár lett volna kihagyni, jó volt újra annyi év után találkozni, s remélem még lesz ilyen. Az sem lesz baj, ha többen leszünk. Köszönöm a türelmet. 19:48

harapnak! második rész

2010-07-13T16:36:00.001+02:00

Fújós mjuzikot fülelek, bátyámtól kaptam tegnap cca. 11 GB-nyi anyagot. Most ez(ek) szól(nak): Peter Roberts & Yorkshire Building Society Band – Legend. A második nóta erről az, amit pár bejegyzéssel korábban ajánlottam  Előző bejegyzésben a megnyitóról ejtettem pár szót. Jöjjön most egy kicsikét bővebben: 19:30-kor volt „A Magyar Katonazene Története” Fricsay Richárd Katonazenei Hagyományőrző Egyesület kiállítása megnyitója. Szépen összeszedett anyag. Részemről nem a koncertterem közönség felőli oldalaira rendeztem volna az anyagot, hanem a folyosó(k)ra, ahol a természetes fényben jobban látni annak is, akinek esetlegesen nem 20/20-as a látása. Esetlegesen még a belépő aula is jobb lett volna. Így sem volt rossz, semmit nem von le az Egyesület munkájából, hogy olyan helyre tették az anyagot, amit jószerével csak a lámpák világítottak meg. A kiállítás megnyitóján Marosi Laci beszélt, igazán jó volt hallani a hangját, s amit mondott, persze azt is. Aztán gyűlt a közönség, sok régen látott ismerős, akikkel ilyen alkalmakkor (is) nagyon jó találkozni. Nem olyan nagy a fúvósok tábora, de annál mindenképpen nagyobb, mint amennyire „megbecsülik” itthon pár helyen a munkájukat. Kis keserűség azért van mindenkiben, pedig ez egy igen jó műfaj. Hazafelé beszélek természetesen. Ha csak belegondolunk abba, hogy a rádió és a mozgókép megjelenése előtt az emberek szórakozása a vasárnap mise utáni térzenék, az egyházi ünnepek, farsangok, egyleti ünnepségek, etc. egyike sem múlhatott el valamilyen zenés/táncos mulatozástól. S ebbe ugyanúgy beletartozott a katonazenekarok produkciója, ami nem mindig jelent egyet a „trottyos” fogalommal. S a magyar zeneszerzők darabjai is része a világ fúvósainak magas szakmai színvonalának megtartásához, emeléséhez. Volt főkarmester szavai: „ feladat elé kell állítani a zenészt, mert ha mindent le tud blattolni (elsőre lejátszani), nem fog gyakorolni”. Gyakorlás nélkül pedig ezt a műfajt nem lehet csinálni. Vagyis lehet, csak nem azon a színvonalon, mint amit ez a rendezvény is képviselt. Még egy mondat s befejezem az agitációt: Hidas Frigyes művei a világon a második legtöbbet játszott magyar zenék Bartók Béla művei után! S ez nem kevés. A kiállítás megnyitó után kezdődött a rendezvényt megnyitó est. Pár percet beszélt dr. Gábriel Róbert úr is, az Egyetem volt rektora. Nekem nagyon tetszett, amit s ahogyan mondott. Nem hadart, nem Ő-zött, semmi papír, semmi felsorolásszerű adathalmaz. Kitért arra is, hogy valamikor klarinétozott (hat évig), de nem volt olyan szerencséje, hogy zenekarban játsszon. Csak kamarazenekarban. Rögtön eszembe jutott az ezerszer elcsépelt mondás, miszerint a zenetanulás még nem ártott meg senkinek S következett az ünnepélyes nyitókoncert a szívemcsücske (sic!) Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar részvételével. Műsor (első része): Erkel Ferenc: Palotás; Hidas Frigyes: Ünnepi zene; Lendvay Kamilló: Csajkovszkij mester utolsó üzenete; Dubrovay László: Tavaszi szimfónia. Roppant nehéz műsor! Feladja a leckét minden az előadásban részt vevő muzsikusnak, itt nem elég a „voltak benne szép részek”. Nagyon sok munka van benne, ám a taps mindezért kárpótolja az előadókat. Volt is taps, mennydörgésszerű vastaps! Igazi jó értelemben vett borzongatós tetszésnyilvánítás. A felszabadult öröm, a megkönnyebbülés valamilyen szinten. De ezt nem én találtam ki, ezt már Selye professzor is megfogalmazta a „Stressz distressz nélkül” című könyvében. A koncertet rögzítette (micsoda szó!) a Magyar Rádió, felvételről le fogják adni valamikor idén ősszel 23 ország közel 200 rádiójában. Azt nem mondom, hogy ilyenkor játszik a „zabszem akció”, de valamennyi várakozás, izgalom feltétlenül van az előadókban. S ez sem feltétlenül rossz. Ha nincs ez a „lámpaláznak” is nevezett „harctéri idegesség”, ami lehet, hogy nem látszik meg az előadókon, azért belül megvan. Részemről, aki a közönség soraiban foglaltam helyet, legalább akkora izgatottság/várakozás előz meg minden fellépést, mintha magam is a másik oldalon ülnék. Szolidaritok. Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 16:36

harapnak! - első rész

2010-07-12T13:23:00.001+02:00

Na kérem szépen, megpróbálok valamennyit szóban visszaadni a borzongatós (de nem thriller jellegű!) történésekből. Július harmadikán reggel elindultam egy már említett rendezvényre. Pécsre. Most először késett ez a „gyorsjárat”. Mostanában (már vagy két éve) ezzel szoktam menni, mert az IP nem egészen egy óra alatt beér Miskolcra. Ott csak pár percet kell várakozni, csak annyit, míg a beérkező harmadik vágányról átslisszol az ember az első vágányra, ahová beérkezik Kassa (Kosice) felől a „csühös”. Átszállás után azonnal indul tovább Szarajevóba. De Szarajevóba még mindig nem szándékozok menni, csak Pécsig megyek ezzel a járattal. Nagy előnye ennek a járatnak, hogy nem kell átszállni a nagy faluban, pláne nem kell a Keletiből átmenni a Délibe. Sem a Keletiben nem kell kószálni. Beérkezik, rátesznek még pár kocsit. A műszakiak rendezik, amit ilyenkor szokás s indul tovább. Menetrend szerint 12:35 körül érkezik. Kis csúszás elő szokott fordulni, de kicsire nem adunk, nagy meg nem számít. (Dehogynem). Most cca. 40 perc késést próbált meg behozni. Azok, akik Dombóváron szoktak átszállni Kaposvár felé, azok nyugtalanok voltak, ami nem csoda. Ha nem várja meg az ún. átszálló vonat őket, akkor van két órájuk a következőig. Városnézésre kevés, elkésni valahonnan sok. Megérkeztem Pécsre, sovány malac vágtában átmentem a nem túl messze lévő helyközi autóbusz állomásra. Egy „fecskényi idő” (á la Farkas Tóni bácsi) után indult is a busz Harkányba. A sofőr elmondta, hogy kicsit késni fog a busz, mert aznap kezdődött a kétnapos fürdőfesztivál, amire du. kettőtől 50%-os kedvezménnyel lehet bejutni. Útközben – Szalánta – ért utol telefonon Ágnes asszony, akinek a vendégházába igyekeztem négy éjszakai szállásra. A busz végül tele lett, de nem „hat kopekos gdansk-i sózott héring” módjára. Levegő is volt, jó izzasztós - a berliner kendőt nem hiányoltam. Ágnes asszony kijött elém autóval, s elvitt a szállásra. Nagyszerű hely, a ház előtti kertben megcsodálhattam a szememnek mindig jóleső nagyon sötét színű leánder bokrot, egy majdnem fehéret, s egy világos színűt. S persze a többi növényt is. Lepakolás s tisztasági verseny után gyalogláb nekiindultam felfedezni a régen nem látott várost. A régi ismerős helyeket akartam látni, meg is találtam a „muslincás utcát” – így nevezték a ’70-es évek végén a buszvégállomástól a camping bejáratáig érő utcát. Nem véletlenül. Annyi borozó/söröző/vendéglátóhely, mint amennyit említ Göre Gábor bíró úr, mikor megnézi Ős-Budavárát. „Ősapáink igen okos emberek lehettek, minden második ház kocsma benne”  Visszafelé sétálva a fülem „megkapta” a fürdőből kiszűrődő hangokat. Mint kiderült, a siklósi zenekar fújta a talp alá valót. Pár „klasszikus” indulót sikerült hallanom a műsorukból, természetesen a „radeckival” szegték be a műsort. Egy bosszantó dolog volt csak, ám nem a zenekarral kapcsolatosan. Nem tudom hogyan sikerült az evoluciónak, de a harkányi szúnyogok nem csípnek – harapnak! S hihetetlen mennyi van belőlük. Mindenesetre, este nem kellett ringatni – jött az álommanó. Vasárnap hajnalban csak kipattant a szemem 02:30-kor. Kimentem füstölni az első emeleti erkélyre, csillagos égboltot nézni. Nem sokáig, csak épp’ hogy. Reggel kimentem megnézni a Pécsre menő buszt, hogy délután odaérjek a főpróbára. Az időről nem írok, banánérlelő. Pécsre értem, majd kis útbaigazítás után az 50-es busszal a plázáig, ott tettem feleslegesen két kört. De azért is tud az ember beszélni, hogy kérdezzen, ha valamit nem tud. A fellépés helyszínen még eddig sosem jártam. Telefonos segítséget kértem a zenekari elnöktől, s hipp-hopp megleltem a helyszínt. 16:00-tól volt helyszíni próba, a szokásos „beleszagolós” fújás. Végre találkozhattam a zenész cimborákkal, a kottákat sem kellett tovább cipelnem. A nyitókoncert előtt 19:30-kor volt egy kiállítás megnyitó, majd 20:00-kor kezdődött a megnyitó. A vasutas fúvósok ismét megerősítették a szívem csücskét. A megnyitót sajnos félidőben ott kellett hagynom. Indult vissza Harkányba a buszom, s nem akartam lekésni az utolsót. Kijönni pedig a teremből mikor még tart a műsor, azt végképp nem szeretem. Folyt. köv. Köszönöm a türelmet. 13:18

brigagyííír

2010-06-26T21:35:00.002+02:00

Az esetlegesen vagy direkt erre járók majd szólnak, hogy írjak sűrűbben ( vagy még ritkábban)... Mintha kissé elfáradtam volna "blogolásilag" - persze ez nincs egészen így. Szinte mindenki tudja, hogy ez a blog lustaságból íródik. Igen. Nem kell annyi levelet megírni :P S megint szombat este van, amikor nem szoktam senki türelmét mérlegre tenni. A magamét sem. Rádiócsend van nálam egy ideje, aki volt valaha katona, az tudja miről írok. Aki nem volt, az pedig érje be ezzel: nem hallgatom a rádiót. Van, ami nekem is sok. Hallgatom helyette azt a nem kevés nagyszerű felvételt, amik a hanghordozóimon fellelhetők. Nem stúdióminőség szinte egyik sem, azok biztosan nem, amelyeket nekem sikerült felvennem. Nem zavar az előadás ideje alatt a közönségből szűrődő zajok, köhögések sem. Sőt, kimondottan hiányzik pár megszokott zaj, ami nem oda való. Így pl. hiányzik egy köhögés Wagner: Lohengrin zenedrámájának I. felvonásának elejéről, amikor Brabanti Elza-ról akad szó. Az első Lohengrin felvétel, amit sikerült jó sokszor végigfülelni, a háború utáni első nyilvános Bayreuth-i felvétel. A bakakonziban volt fellelhető a kottatárban, mikor még ot múlattam az időt - a múlt évezredben. De volt szerencsém ékes orosz nyelven is hallani - "brigagyííír" . Aztán hiányérzetem van akkor is, mikor Saint-Säens: Haláltánc-át hallgatom. Az első felvételen volt egy apró hiba - kétszer akkor is megszólalt (bántón) a bő quart (tritónusz), amikor semmi keresnivalója nem volt ott. Legalábbis a kotta szerint. A tiszta quart pedig állandóan hallható a bp-i metróban: h - é' Persze, nem kell mindent Wagner bácsira visszavezetni, de így kezdődik a Tannhäuser:) Nincs szómenésem, így abbahagyom. Talán érthetelenségből elég volt mára. Köszönöm a türelmet. 21:54

windmusic

2010-06-15T13:15:00.002+02:00

Kicsit ritkásan vagyok mostanában. Hiába, ez történelmileg így alakul(t). Nem mintha nem történne semmi, mert minden napra sz@rik a kutya valamit. Nem részletezem, volt az elmúlt hetekben árvíz, "ne mi hazudjuk a legtöbbet" okos(?)politikus megmondás, nagyon fel tudom magam húzni. De majd megtanulok nem együtt élni vele. A foci sem az én világom, milyen jó hogy heti cca. négy óra megállít a tévé előtt. Akkor sem nézem, ha ki van kapcsolva. Vasárnap 12-en voltunk a proszekturán, nagyon nem rángattuk az istrángot s még a hámfára sem sikerült rondítani. Legközelebbi fellépés július harmadikán lesz egy szomszéd "város ez a falu"-ban, de én akkor éppen a Pécs felé taró IC-én aszalódok. Mert 4-én kezdődik a rendezvény az esti koncerttel, s nekem azon már ott kell lennem. A szállás is megoldódott, igaz kicsit körülményesebb mint szokott lenni, de nagyon nem bánom - még. Remélhetőleg akkor sem fogom bánni, mikor ott leszek. 7-ig Harkány fürdővárosban lesz az elnöki lakosztály elfoglalva, 7-én megyek át a pécsi szokásos elnökibe. Előzetes információim szerint akkor már beindul a "nagyok" bemutatkozása, s akkor már napi utazással nem töltöm az időt. Cseppet be vagyok sózva, pedig nem az első s remélem nem is az utolsó ilyen rendezvény amin részt veszek. Még akkor is ha most fülelni (is) megyek. A rendezvény pedig ez: http://hu.windmusicgp.hu/ Még júniusban egy prágai gyorsvágta is lesz, ebben csak az a bökkenő, hogy pontos időpontot nem tudok. Így elég érdekes lesz, de nem lehetetlen. Röviden ennyi, majd jövök. Köszönöm a türelmet 13:47

tri-a-non :P

2010-06-04T19:17:00.003+02:00

Nem szoktam különösebben írni az általam csak "aranyhármasnak" minősített dolgokról. Most sem írok, csak ajánlok valamit:
http://pocakosgondok.blogspot.com/

S nem vagyok hajlandó felidegesíteni magam (még jobban) a közéleti szarpaszírozáson!

Igen, a tehetetlen ember szokott káromkodni: dktyrszntnnkzlfjzttvlgnk!

Lemondták - érthető okokból - a szombati szereplést, így vasárnap 10:00-kor lendül a pálca a Zeneteremben. Köszönöm a türelmet. 19:23

viktor

2010-05-31T06:21:00.003+02:00

A zigasság bajnoka(?) - dktyrstntnnkzlfjzttvlgnk! Szenilisnek azért jó lenni, mert minden nap új dolgok jutnak az eszembe :P "Nem azért dolgozott-e az elmúlt nyolc évben a társadalom, hogy soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar." (Orbán Viktor, Magyar Nemzet, 1998. április 9.) Köszönöm a türelmet. 06:25

Egy "kis" gyönyörűség az esős május végére

2010-05-28T13:50:00.000+02:00

http://www.youtube.com/watch?v=2Z2tEUDhayc

Olasz Intézet

2010-05-13T19:09:00.002+02:00

Kedden az Olasz Kultúra Házában voltam főpróbán. Kár lett volna kihagyni. Két embernek volt másnap a "Master~s" képzés (vagy valami ilyesminek hívják) végét jelentő integetése a hadsereg központi zenekarának közreműködésével. Pár dolgot jegyzek csak meg, nem vagyok (hivatásos) kritikus - mily' szerencse.
Kezdem a zenekarral. Sajnálatos módon a zenekaron is meglátszik, első ránézésre is, hogy már nem annyian vannak létszámban, mint régebben. Tíz fő klarinétos szerintem kevés egy ilyen csapathoz. Minimum szólamonként négy fő, plussz a magas esz-klarinét, s a b-basszusklarinét elférne az oboák, fagottok, szaxik mellé. A fuvolistákról most nem beszélek, s nem az érintettség okán, hanem azért, mert szerintem nagyszerűen csinálják amit csinálnak. Félreérés ne legyen, a többiek is hozzák amit kell. Jó lett volna a piccolóból többet hallani - ezt viszont az érintettség okán írom. Már a múltkori a pécsi menet alkalmával is megjegyeztem, hogy van annak a hangszernek hangja, miért nem fújnak bele egy fülhasogató-t? Nem bántót, csak meg lehet "tetejezni" az éppen aktuális darabot, pláne ha le is van írva.
Visszakanyarodva a próbára: Jó darabok, nehezek is kellőképpen, nagyot is durrannak. Olyan jó borzongatósak - a szó jó értelmében. Kezdve a Hunok csatája című darabbal. Nem kis falat, szó sincs róla. Feladja a leckét mindenkinek, a karmester csillogtathatja tudását (s kellőképpen le is izzadhat). A príma kezdés után nem volt érthető a fák menete, mint említettem, kevesebben vannak, mint kellene. Igaz, a rezesek fújhatnának kevesebbet, de nem vagyok telhetetlen. A főtéma bejön a tubák által a lenti "lágéba", megkopulázva a teteje a szax+bariton+klarinéttal, ami nekem nem szerencsés összeállítás... Kissé zaklatottnak tűnt, sok a réz, kevesebb a fa. Köszönhető a terem akusztikájának is, a zenekar nincs hozzászokva ehhez a teremhez. A vadászkürtösök pedig (igen, elfogult vagyok Bundikával szemben is!) nagyszerűek!!! A harmónium játszása végén belép egy b-klarinét, majd az esz-klarinét - nem igaz, hogy nem lehet tisztán játszani a hangszeren. Igenis, lehet! Még fennt is - szünetben gratuláltam a fiatal lyánynak, hogy az a f''' szép tiszta volt. Ha nem csal a fülem. Nem csalt nagyot, csak é''' volt - ami hangzásban ugyebár g''' . A darab végefelé fáradni kezdett a csapat, néhol megtört a felfelé vezető ív, ám ezt ellensúlyozta a korál nagyszerűsége. Nagyot szól, alkalomadtán merő kíváncsiságból bele fogok nézni az eredeti (s a hangszerelt változat) partiturába is.
Saint-Säens: Haláltánc című műve Cs. Zs. vezénylésével nekem gyors. Gyors a tempó. Nem is gyors, inkább hajszoltnak tűnt. A fúgában mindenesetre a xilofonos "nyert". Jöttek a többiek is, csak kár hogy nem egyszerre. Az ún. fejszecsapás=desiderata (ha már francia a szerző, csillogtatom a nem létező olasz tudásom:D) nem sikerült. Azt írtam fel magamnak: "gyatra". Visszaemlékezve is még mindig így érzem. A darab végén az 1. b-klarinétos trillával kezd, majd belépnek a többiek is. Igazán jó befejezés, ha sikerül alaconyabbra intonálni a hangot. De mit kötözködök én it? Próbán voltam, na. S ez eddig is "én" blog volt, az is marad:)
A Ruszlán és Ludmilla nyitány elején a kisdobos erőssége zavaró. Nagyon. Ugyanúgy sok a tuba és a timpani.
Csak címszavakban a továbbiakról. Alfred Reed: El Camino Real - mi a búbánatnak kell ennyire sietni?! A zenekart nem fogta meg a tempó, lejátszották ezt a veszet tempót, de így nem élvezhető . Mint ahogy nem tudom, miért kell a középrész 7/8-ból következetesen 8/8-ot csinálni. Gondolom, ha a szerző megnyugvást keresett volna, nem 7/8-ban írja. Így viszont minden ütem valahogy megnyugodott, s lehetett a következőt felépíteni. Ütemenként. Így viszont fárasztó. S a végén nem hasított át a piccoló most sem. Amikor volt szerencsém játszani a darabot - a múlt évezredben - , emlékszem hogy a fulladásos halál kerülgetett a végén. Igen, sok levegő kell hozzá. De kijátszható úgy, hogy hallható legyen. Az is igaz, hogy Reed bácsi szeretett két piccolót használni. De ha csak egy van, akkor kutyakötelessége annak az egynek fújni a két szólamot - vagy csak én voltam olyan marha hogy megtettem?! Nem tartom magam marhának (sem). Azt ugyebár pdig minden erre járó olvasó tudja, hogy nem vagyok normális - csak értelmes. Na, lapozok.
Következő darab szintén francia. Valahogy így írja a szező a nevét: Bouergouis (burzsoá). A címet elfelejtettem, magamban csak "szent borzadály fortissimó"-nak neveztem el... Ami a csövön kifér... szinte végig. Persze a darab fel van építve, van benne lassú rész, ami nekem az orosz sztyeppe életérzést hozta, majd a piccolo belépése a hülyegyerek karakterét valamelyik rajzfilmben. A xilofon visszahozza a témát, ám a kíséret maszatos, nem tiusztán érthető.
Boldog emlékű Frici bácsi (H.F.) két darabja is műsoron volt. Az Ünnepi Zene nem a szívem csücske. Ez az egyetlen darabja, ami nem borzongat jó értelemben. A Toccat és Fúga igen. Mindkettőt volt szerencsém játszani. A toccata a maga 5/4-es lüktetésével igazán szép feladat. A Fúga pedig "fel van rakva", ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Sajnálatos módo a Sosztakovics darabot kihagytam... Bánom. Legközelebb.
Mindent összevetve, jól éreztem magam. Találkoztam rég nem látott kedves zenész barátokkal, hallotam jó muzsikákat, egy rendkívül fárasztó próbát+főpróbát. S ezt szeretem. Szeretek próbát fülelni. Koncertet is, de ez most így alakult.
Köszönöm a meghívást Kaszinak!
Köszönöm a türelmet. 20:16

evvót

2010-05-09T21:03:00.002+02:00

Régen jártam erre. Nem is írok semmi különöset, tegnap megcsaptunk egy darab művészetet. Eléggé fárasztó volt, hiába, a csapat átlagéletkora 49.6 év. A tegnapi felvezetés beillett egy paralimpiai menetnek. 3170 méter, időnkénti totyogással. A mazsorettek hozták a szokásos "megyek, de nem haladok" formációt. Mindegy, kipipáltuk oszt jóvan'na :) 125 éves volt a helyi tűzoltóság, ebből az alkalomból volt. 9:30-kor játszottunk pár (nekünk) örökzöldet, aztán bevonultak ünnepelni az ünneplők a színházterembe. Nem volt csúszás csak cca. 60 perc, amit annyira nem viseltünk jól... Információhiányos volt a szervezés, de letudtuk. Majd a 150 éves bulit jobban szervezik meg. A zenekar legifjabb tagja akkor 38 lesz, a most legöregebb pedig 103 :P (merjünk nagyot álmodni) Köszönöm a türelmet. 20:10

Pécsi rendezvény - beszámoló

2010-04-30T16:38:00.003+02:00

Régen volt bejegyzés, de nem (mindig) voltam gépközelben. Ma van a Katonazene napja. Minden év április 30-án, Lehár Ferenc születése napján. Sajnálatos dolog, hogy évek óta nem jutok el a rendezvényekre. Mint mindig, most is az idő... Nem az időjárás. Mint ahogy jó lett volna ott lenni a tegnapi koncerten is Pécs városában. Sok a remek program, a nagyszerű koncertek. Nem lehet azt mondani, hogy nincs kínálat. A bőség zavara.
Múlt hétvégén volt a Vasutas Zenekari Fesztivál az Erkel Ferenc év jegyében. 24-én szombat délelőtt négy zenekar műsorát hallgathattam végig sokadmagammal a ZeneParkban. Azért "csak" négyet, mert így (is) elég sűrű volt a délelőtti program.
Elsőként a házigazda Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar kezdett a kötelezően mindenki által játszott "Erkel Ferenc: Palotás" című művel. Mindenki ismeri, ha máshonnan nem, szalagavatókon erre (és a Kék-Dunára) ropják a táncolnivalót. Második darab Malcolm Arnold: Kis szvit Nr1 opus 53 került terítékre, és a végén Harry Richards: The Glory of Sardinia. Most volt először (de remélem nem utoljára) szerencsém hallani a művet. Feladja a leckét minden muzsikusnak, lehet benne kapaszkodni. S a közönség csak borzong. Jó értelemben. Bekerült a kedvencek közé :)
A Linzi Vasutas Fúvószenekar első száma Johann Strauss: Im Krapfenwadl volt. Végig azon szurkoltam, hogy a "kakukk"-nak elmúljon a rekedtsége. A kakukk hangját egy c-szoprán furulyán szólaltatta meg az egyik ütős tag. Csak sikerült úgy fújnia, hogy vagy "túlfújta" a hangszert, vagy torokból rászorított. Persze, felismerhető volt a kakukk hangja, csak rekedt volt. Második számként ők is a Palotást játszották. Voltak benne szép részek. Az első b-klarinétos olyan morcos ábrázattal fújt, azt hittem valami baja van. De láttam mosolyogni a végén, tehát nem volt vészes. A vészes inkább az volt, hogy mindenkitől eltérően nem úgy fújt egy ritmust a gyors rész elején, mint a többiek. Nincs is ezzel semmi baj, ha "takarásban" hangzik. De az eléggé átjött, hogy a 4/8-adból egyedül neki sikerült majd' 5/8-ra kihozni azt a ritmust. Persze a következő ütem elején behozta a lemaradást. Johann Strauss: An der schönen blauen Donau. Itt úgy hallatszott, hogy a zenekar tagjai meg vannak illetődve. Nem kell mindent észrevenni, de a mélyrezek névsor szerint léptek be, mikor illik egyszerre belépni. Következő darab Pablo Beltrán Luiz: Sway című műve. Jó lett volna, ha a vadászkürtösöket segíti a zenekar többi része. Nem jöttek át eléggé a mellékszólamok. Gustav Peter: Erinnerung an Zirkus Renz xilofon szólóra és zenekarra írt műve nekem Farkas Tóni bácsi hangszerelésében jobba tetszik. Vártam két részt nagyon, de sem a harsonásoktól nem jött át a recsegtetve fújható nagy Á majd kicsit később a nagy G, sem a figurázás a szárnykürtöknek. A kürtösöket is is hagyták majdnem megfulladni... Kevés volt az "um-cca". De nem fújtak stukkátót - szerencsére. Az utolsó darab Jim Croce: Bad Bad Leroy Brown. Príma nóta. Jó lett volna a záróakkordnak hallani az alját is. Elégedettebb lennék itthon, ha ekkora csapat fújna ha nem is mindig, de időnként. A klasszikusnak is nevezhető felállás: 1 fuvola, 1 esz-klarinét, 6 b-klarinét, 2 esz-alt sax, 2 b-tenor sax, 1 esz-bariton sax, 4 vadászkürt, 4 ventiles szárnykürt, 3 ventiles trombita, 2 mélyszárnykürt, 2 bariton, 2 harsona, 1 f-tuba, 2 b-tuba, és össz. 3 ütős. Az "öreg" lapmuzsikás hangszerkezelése nagyon tetszett.
Sásd Városi Koncertfúvós Zenekar, karmesterük: Pufi (becenév) Első műsorszám - T. J. B. Powell: Castell coch. A tubások még mindig szép finoman fújnak - sikerült nekik is elmondani, nem csak így pár nappal később leírni. A darab visszatérése előtt - a da capo jelzés előtti ütemre gondolok - el lett kapva a zárás. Ott marad a darab eleje úgy is, ha nem "beszegésszerű" a vége. A Palotás eleje ha egy mókányival lassabb, nagyobbat szól a gyors rész. S ha lassabb az első négy ütem, akkor tisztábban hallhatóak a triolák. Az utolsó három darabról pedig egyszerűen csak ennyi: naccerűűűű! Kees Vlak: New York Overture; J.J. Richards: Emblen of Unity; Johann Nijs: Don Pedro;
Utolsó fellépőként a Körösparti Vasuta Koncert Fúvószenekar lépett a közönség elé. Műsoruk: Kéler Béla - Vígjáték nyitány; Erkel Ferenc - Palotás; D. Sosztakovics - 2. Jazz szvitből az Induló, a Keringő és a Finálé; Jerome Tomas - 1919 rag. A Sosztakovics nekem gyorsnak tűnt cseppet, de jó volt újra hallani a zenekart. Őket sem tudom annyiszor hallgatni amennyiszer szeretném, s így majd' két év után jó volt Velük is találkozni. Érdekeségként csak megemlítem, hogy az egész csapatban mindössze két tubás fújt, de volt egy bassgitár is, és nekem így a hangzás nagyon bejött.

Kár lett volna kihagyni ezt a remek rendezvényt, mint ahogyan abban is biztos vagyok, hogy a júliusi megmozduláson is ott leszek Pécs városában. Történt még pár nem kis dolog, a hozzám közelállók tudják is, hogy mi. A hozzájárulás/engedélyezés az egyik oldalról, a résztvevők munkája a másikról. Lesz még vele HERB330-nak is jóóó sok dolga, de szívesen csinálom, akkor is, ha néha morcos vagyok.

Egyelőre ennyi. Köszönöm a türelmet. 18:05

NOHAB

2010-04-16T20:05:00.003+02:00

Egyetlen zenekari szólam van hátra Petrovics mester művéből, amit nem sikerült eddig lekottázni. Amennyiszer dolgom volt hasonló szólammal, mindig a legvégére hagytam. Ez a szólam pedig nem más, mint a nagyméretű tojásszeletelő szólama. Elnézést kérek azoktól, akik e nemes hangszeren játszanak! Minden hangszernek van "fedő/vicces" neve. Nekem az egyik legjobban tetsző, a poloskaprés (Harmonika).
Jövő hét pénteken útbaindítom magam ide: 2010.04.23-25 XI.Országos/Nemzetközi Vasutas Fúvószenekari találkozó
Az elnöki lakosztályt lefoglaltam, visszaigazolták, tehát ez is rendben van. Felpakolom magam málhás teve módjára kottákkal, s hipp-hopp Pécsen is vagyok. Útközben kis mjuzikfülelés csak megszokásból. Ez így leírva jó, de még kicsit "necces" a dolog. Egyelőre nincs felpakolva a telefonomra az a zene, amit hallgatni akarok :) De addig megoldódik, majd ügyeskedem az 'ámítógéppel és a telefonnal. Végszükség esetén pedig marad a Zemerhárombartókrádió.
Mindegyik fellépő együttes műsorára kíváncsi vagyok! S amilyen elvetemült vagyok, végig fogom ülni a szombat délelőtti koncerteket. Egy dolog van, amit még el kell döntenem. Vasárnap melyik zenekar térzenéjére menjek? Mert hasonló időpontokban kezdődik, ám a helyszínek - érthető okokból - nem egyeznek.
Most vasárnap még lesz egy próba a proszekturán, a május 1-i térzene anyagát átfújjuk, aztán csak a koncert napján találkozom a csapattal. Míg én Pécs városában fülelem valamelyik zenekar térzenéjét, addig L. Peti itthon abriktolja majd a zenekart. A május 1-i műsor nem lesz vészes, nem rángatjuk az istrángot (nagyon), nehogy a ló odapiszkítson a hámfára... Két új számot dobunk be a közösbe, mindkettő a labancoktól jött. Az egyik egy nem rövid polka "Annafest", a másik egy nem hosszú induló "Salut". Még a szerzők nevét nem sikerült megjegyeznem, de majd pótolom. Vagy nem.
A heti esőzés miatt nem súgott a fülem, hogy nincsenek a gyümölcsfák megpermetezve holmi gombaölö szerekkel. Ma sikerült lefújni mindet. S már meg is ragad az anyag. Felszívódó hatásúak, s már több mint négy óra eltelt azóta, hogy befejeztem. Egy darab művészet kipipálva. Hurrá! Ha ilyen kellemes idő marad, hétfőre teljesen kinyílnak a virágok mindegyik fánkon. S ha sikerül, felteszek ide egy fotót a cseresznye fáról. Nem a cseresznyefán lóg a fotó, hanem a "róla elnevezett Szundi heverőre...". Most kell abbahagynom. Elszáll az agyhelyem.
Ja, igen. A képen látható mozdony egy NOHAB mozdony, 1954-ben kezdték el gyártani. Sajnálatos módon már nem üzemelnek. Érdemes rákeresni, gyönyörű fényképeket lehet találni a neten. S azért tettem fel, mert ha már Vasutas Fúvószenekari találkozó, akkor hadd szaladjon:)
Köszönöm a türelmet. 21:02

halász legény

2010-04-10T17:52:00.002+02:00

Eléggé el nem ítélhető módon, választás előtt állok... Vagy meghallgatom a mai közvetítést a Met-ből, vagy Janácek Glagolita miséje lesz terítéken. Ha lesz kedvem a Petrovics műből hárfa szólamot "rajzolni", akkor a Met. Ha nem lesz, akkor a Glagolita mise.
Egyszerű. Legalábbis egyszerűbb, mint a jövő hét. A holnapi napról direkt nem írok, szépet nem tudok, csúnyát pedig nem akarok. Hiába, én így értelmezem a demokráciát: Nem az a szabadság, hogy azt teszek, amit akarok, hanem nem muszáj/muszály megtenni, amit nem akarok. Pont.
Hétfőn a miskolci szimpatikus zenekar fog koncertet adni az "olvasó"-ban, Turpi (Kovács László) fog vezényelni. A műsorról semmit nem tudok. Majd koncert után. Kedden temetés, zenekari tag Anyukája temetése. Eljátszuk a "Most van a nap lemenőben"-t. Szerdán szolnokiába kell(ene) menni, ez még szervezés alatt van. A volt munkahelyem zenekara 40 éves. Jó lenne ott lenni, találkozni a volt kollégákkal, Barátokkal. Kiderül hétfőn. A május 1-i programot is pontosítani kell, majd a május 9-i menetet is. S mint írtam, Pécsre el fogok menni, azt nem hagyom ki!
A mai közvetítés pedig ez:
19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Mozart: A varázsfuvola - kétfelvonásos opera Szövegét Emanuel Schikaneder írta Vezényel: Fischer Ádám, km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
Köszönöm a türelmet. 18:11

Pécsi menet/Fejérváry(!) :)

2010-04-08T06:10:00.004+02:00

Részemről ott leszek :)
XI. Országos és Nemzetközi Vasutas Fúvószenekari találkozó Helyszín: Pécs 2010. április 24. (szombat): 07. 30 reggeli 09. 00 A fesztivál hivatalos programja a ZeneParkban, az együttesek bemutatkozása a színpadon töltött idő, maximum 30 perc. Kötelező mű: Erkel Ferenc: Palotás, egyébként minden szabadon választott. Fellépés sorrendje: 09:00- 09:30 Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar 09:35-10:05 Dunakeszi Koncertfúvósok 10:10- 10:40 Linzi Vasutas Fúvószenekar 10:45-11:15 Kézdivásárhelyi T K. fúvószenekara és mazscsoportja 11:20-12:00 Sásdi Fúvószenekar 12:05-12:35 Körösparti Vasutas Koncert Fúvószenekar 12. 40 A szakmai zsűri értékelése 13. 30 Ebéd 17. 50 Fesztivál résztvevőinek közös műsora mazsorett bemutatóval a Széchenyi téren Az alábbi indulók: 1. Hunyadi - Erkel Ferenc 2. Kossuth - Müller József 3. Zrínyi - Kraul Antal 4. Centenáriumi - Pécsi József 5. Magyar díszmenet - Kraul Antal 6. Fejérvári - Müller József 7. Jászkun - Müller József 8. Losonci - Lehár Ferenc 9. Szamosmenti - Lehár Ferenc 10. IV. Honvédkerületi - Striczl József 11. Palotás - Erkel Ferenc A művek vezénylése rotációs rendszerben történik a zenekarok karnagyai között 19. 30 Vacsora 21. 00 Buli
Igazán szépen összeállított műsor, egyetlen szépséghibája van: a közös műsor hatodik száma.
Ugyanis a Fejérváry(!) indulót nem Müller József, hanem Müller János írta 1890-ben.

" A Müller szerzeményű indulók körüli zavarokat bonyolítja egy ugyancsak Müller Józsefnek tulajdonított induló, a Fehérvári. A jelenleg is sűrűn játszott, igen népszerű induló szerzőjének a rádió, a különböző fúvószenekari fesztiválok műsorai, sőt a "Történelmi indulók" című hanglemez borítólapon közölt magyarázata Müller Józsefet tüntetik fel.
A Fehérvári induló egyrészt nem Fehérvári induló, hanem báró Fejérváry induló, másrészt szerzője Müller ugyan, de nem József, hanem János, és keletkezési ideje 1890. Az induló hangvétele is olyan, hogy a századforduló katonaindulóinak stílusát követi. Csodálatos módon éppen ez kerülte el a zenetörténészek, sőt a műsorközlők figyelmét." (Karch Pál: Pest-Buda katonazenéje 1848-ban; Közéteszi az MTA Zenetudományi Intézet Budapest 1983)

Köszönöm a türelmet. 06:36

Resurrection

2010-04-02T18:20:00.006+02:00

Boldog Húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek, aki direkt vagy véletlenül erre jár! Köszönöm a türelmet. 18:33 Egyszerűen rá kell kattintani a címre s előjön a CSODA !

permet

2010-03-30T20:02:00.003+02:00

"Szürke minden elmélet, zöld csupán az Élet aranyfája" - Goethe. Igaz, a fordító az "Élet"-et kisbetűvel írja, de nem gond. A gond nem itt kezdődik. Fáradt vagyok. Nem kicsit. Tudnék többet enni. Mazochista sem vagyok. De fogyni akarok, s fogyni is fogok! Kezdetnek jó, hogy minden nehézség nélkül megmászom a kerthez vezető hegyet. Nem fújtatok annyira, mint pl. ősszel. Nem érzem a permetezés után sajgónak sem a hátam, sem a vállaim. Segített a kovácsüllős reggeli torna? Már tornázom(?) lassan harmadik hónapja minden reggel. Nem annyira, hogy megizzadjak, csak egy kicsit. Ami még mindig több, mint az elmúlt huszonév alatt. Majd jövök még s ez nem fenyegetés! Ja, igen. Most ez a háttérzaj: Weber: A bűvös vadász - háromfelvonásos opera Szövegét Johann Friedrich Kind írta) Vezényel: Marek Janowski, km: a Berlini Rádió Énekkara (karig.: Robin Gritton) és a Berlini Német Szimfonikus Zenekar Szereposztás: Ottokár, cseh herceg - Andreas Schmidt (bariton), Kuno, hercegi fővadász - Anton Scharinger (basszus), Agáta - Sharon Sweet (szoprán), Ännchen - Ruth Ziesak (szoprán), Gáspár - Kurt Rydl (basszus), Max - Peter Seiffert (tenor), Remete - Matthias Hölle (basszus), Kilián - Roman Trekel (bariton), 1. és 3. nyoszolyólány - Gabriele Rossmanith (szoprán), 2. és 4. nyoszolyólány - Yvi Jänicke (mezzoszoprán), Samiel - Peter Matic Köszönöm a türelmet. 20:21

leos

2010-03-20T17:33:00.004+01:00

Szombat este nem húzom az időt, de még van egy kicsi a közvetítés kezdetéig. Tehát a mai napra "rendelt" zeneszerző Leos Janácek. Sajnálatos módon, nem sokat tudok róla. Még Szolnokon dolgoztam, mikor a szokásos havi Antikvárium látogatáskor megkapta a szemem egy LP. Nekem akkor még ismeretlen zeneszerző Sinfonietta című műve, öt tételben. Ki ez a fickó, mikor élt, mit alkotott? Persze, megvettem a lemezt s meg is füleltem. Ha jól emlékszem, a Sinfoniettat 1924-ben írta. Sok információ nm volt a lemezen, különösebben nem is néztem utána. Aztán időnként hallottam pár művét, s érdeklődéssel fülelem azóta is. (Helyesen: Janáček, Leoš) Hukvaldy-ban született 1854. július 3-án. Zenei tanulmányait Brnóban (Brünn) kezdte 1865-ben, innen került a prágai orgonaiskolába, majd a lipcsei és bécsi konzervatóriumokba. 1881-ben orgonaiskolát nyitott Brnóban. Hamar felfigyelt a nép költészetére és zenéjére. Első kimagasló sikerét Jenufa című operájával (1903) aratta. Az opera bécsi bemutatója 1918-ban további sikert hozott neki. Életművének javát idős korában alkotta. 1928. augusztus 12-én, hetvennégy éves korában Ostravában halt meg. A komponista életműve Dvorák és Smetana munkásságához szorosan kapcsolódik. A szellemi rokonság kimutatható abban is, hogy Janáček szerzeményeit is a cseh, pontosabban szűkebb pátriája, a morva zenei folklór hatja át. A Glagolitikus misét két esztendővel halála előtt, 1926-ban írta. A mű, noha liturgikus szerkezetű és szövege ószláv liturgikus nyelven íródott, a legkevésbé sem vallásos mű: „A nemzet biztonságában való hitemet akartam kifejezni...” Ma pedig nemsokára kezdődik az zemerháromBartókon: 18.00 Közvetítés a New Yorki Metropolitan Operaházból Leos Janáček: A holtak háza Háromfelvonásos opera Szövegét - Fjodor Dosztojevszkij regénye nyomán - a zeneaszerző írta Vezényel: Esa-Pekka Salonen Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara Jó lesz háttérzenének a rabszolgamunkához - a látható kottától azér' szebben írok :) Köszönöm a türelmet. 17:51

labanc oroszlán

2010-03-17T19:42:00.002+01:00

Sándor nap előtti este miről is írhatnék? A zemerhárombartók(sic!) Karl Bőhm vezényelte Mozart: Idomeneo-t közvetít, jegyzékszáma 360. Mármint a K.V. Vagy a körüli :) A márciusi ünnepségeket beszegtük, voltak benne szép részek. Az különösen tetszett, hogy a pénteki koszorúzás után megkértem a kollégákat, dobják le a vállfára akasztott ruhám a proszekturán. Úgysem megy oda 15-ig senki. 15-én viszont nem volt meg a sapkám. Sem induláskor, sem azután. Valakinek megtetszett s magáévá tette. Legyen vele boldog, hordja/viselje egészséggel. Annyira nem zavart a dolog, csak furcsa. No, mindegy. Sapka nélkül pedig tűzoltó egyenruhát sem hordunk (mert az egyenruhához jár a sapka, anélkül olyan, mint az úttörő nyakkendő nélkül). Áthidaló megoldásként a gyalogmenet idejére a fejemen "felejtettem" a baseball sapkámat... Biztosan érdekes lehettem benne, az egyik szurkoló meg is jegyezte, hogy "a főnökön nem tányérsapka van". Reagálásom csak ennyi volt: Nem. S nem is lesz. Eldudáltuk a menetet, három indulóval végigértünk, sőt - a Fejérváry trió része csak egyszer került terítékre. Helyfoglalás után a szokásos, annyi különbséggel, hogy elmaradt a "Vakpali"-zás, simán Himnusszal kezdtünk. Beszéd, műsor, majd koszorúk. Kossuth Lajos nyolcszor üzente, hogy elfogyott a regimentje. Rövidnek tűnt, pedig hosszabb volt. Időileg. Vagy csak én feleztem a tempót. Amit megtettem volna az utolsónak eljátszott labanc indulóval is, amit most játszottunk először. Igen, a huszárok díszmenetére játszottuk ezt a labanc darabot. Csak annyira lettem mérges, hogy a Teremtőt egy mondatban emlegetettem egy kokottal... Nem vagyok rá büszke, de elborult az elmém(?)... S nem keresek kifogást senkinek. Kifogás mindig van, pedig egyikünk sem politikus... Ja, igen. Eléggé el nem ítélhető módon, kilencedszerre is belekezdtünk a koszorúzási zenébe, de elfogyott a koszorú. S én leittettem. Nagyszerűen sikerült - volna. Ha nem subdominánsom teszem. De ott tettem. Remélem utoljára... Jajj... Az is igaz, hogy senkinek nem tűnt fel. Vagy látták rajtam, hogy morcos vagyok s nem ingereltek. Mert oroszlán vagyok, de büdös sem, és ordítós sem. Miután eljátszottuk a labancos indulót, bemondtam mégegyszer. "Nomégegyszer. De most úgy, ahogyan integetek" Ez is érdekes volt. Jön még a kutyára teherautó. De jön ám, majd vasárnap a próbán. Mert. Köszöünöm a türelmet. 20:06

kódex

2010-03-07T20:59:00.002+01:00

Időnként úgy érzem magam, mint egy kódexmásoló szerzetes :) Viccet félretéve, akinek már volt/van/lesz dolga sok írnivalóval, tudja hogy mire gondolok/gondolhatok. Igen, kitalálták már hogy 'ámítógéppel is lehet kottát írni, sőt még a múlt évezredben Németországban a kottaírógépet is kifejlesztették. Ha jól emlékszem, 1984-ben. Akkor 2000 nyugatnémet márka volt az ára... Látni nem volt szerencsém a gépet, biztosan utána lehetne keresni, de se időm, se ingerenciám. Maradok a hagyományos, ám annál lassabb kézi kottaírásnál. Nem annyira szép mint egy nyomtatott, de kottagrafikus sem vagyok. Úgy vagyok a kottaírással, hogy még mindig jobb ha én írom el, szidják a másolót. De a saját kottaírásomat is elég jól olvasom, s ha partiturából megy a kimásolás szólamonként - mint most is - , még szépíthetek rajta. A leírt hangon csak annyit, hogy egyértelmű(bb) legyen. Mert az (is) fontos. Köszönöm a türelmet. 21:28

Lyszisztrate

2010-03-01T18:51:00.002+01:00

Nakéremszépen! Kaptam ma egy levelet a Mestertől, amiben engedélyezi/jóváhagyja a darab előadását: "... Betekintvén munkájába, úgy találtam, hogy kitűnő szakember vette a fáradtságot e számomra meglehetősen furcsa feladat elvégzésére. Természetesen nincs kifogásom a műsorra tűzése és teljes eljátszása ellen. Remélem, hogy nem szerez csalódást sem a zenekar, sem pediglen a hallgatóság számára. Lelkes és hozzáértő munkájáért hálás vagyok. Sok sikert kívánva üdvözlöm Tisztelettel: Petrovics Emil Budapest, 2010. február 25." Köszönöm a türelmet. 19:08

bohém

2010-02-27T18:54:00.003+01:00

Történt pár dolog, címszavakban: van városi költségvetés, van (lett) támogatás, annyi, amennyi tavaly, s ez ugyanannyi, mint 2000-ben. "szegény ember vízzel főz..." nem folytatom, mert nem tűr nyomdafestéket. A Mester még hallgat, pedig február idusa elmúlt. Engem azért nem tör le annyira (dehogynem), szántom a kottafejeket, haladni köll. Nagyszerű a spanyol ténta, már 200 patron vár felhsználásra s ez nem kevés. Ismét szombat este van, s ismét közvetítés kezdődik 19:00-kor. S mire leltem egy fotót, addigra az első majd' húsz perc el is telt. :) Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Giacomo Puccini: Bohémélet Négyfelvonásos opera Szövegét - Henri Murger regénye nyomán - Giuseppe Giacosa és Luigi Illica írta Vezénel: Marco Armiliato, km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig.: Donald Palumbo) Szereposztás: Mimi, varrónő - Anna Netrebko (szoprán), Rodolphe, költő - Piotr Beczala (tenor), Marcell, festő - Gerald Finley (bariton), Musette - Nicole Cabell (szoprán), Schaunard, zenész - Massimo Cavalletti (bariton), Colline filozófus - Oren Gradus (basszus), Benoit, háztulajdonos és Alcindor, állami tanácsos - Paul Plishka (basszus), Parpignol, játékkereskedő - Jeremy Little (tenor), Utcai árus - Raymond Aparentado (tenor), Vámtiszt - Joseph Turi (basszus), Őrmester - Jason Hendrix Köszönöm a türelmet. 19:19

jégtörő Mátyás előtt

2010-02-23T21:46:00.001+01:00

A tennivalóim nem akarnak csökkenni, sőt! Csütörtökre ígértek egy újabb választ, vagyis akkor ül össze a társaság, s hogy mit fognak dönteni, már remélem este megtudjuk. Akárhogyan lesz, nem adjuk fel. Évente öt olyan megmozdulása van a városnak, amin eddig (1895 óta) a mindenkori csapat nem hiányzott. Vasárnap 11-en voltunk. Velem együtt. Nem annyira happy, de nem tudok mit csinálni. Beszéltem a jelelévőknek arról, hogyan kellene dönteni. Igen, valamilyen szinten befolyásoltam őket. Meghallgatok mindenkit, bármilyen "elszállt" ötlete is van. De ne passzírozzuk a szart, arra ott vannak a döntéshozók. S mivel a harag erő nélkül mit sem ér, ezt ajánlottam: ha van/lesz pénz a márc.15-i ünnepségre, ott leszünk. Ha nem lesz, nem megyünk. Pont. Mert az ijesztés "ezeknek" nem számít. Szerintem nem hiszik el, hogy meg merjük csinálni. Pedig de - meg merjük. S ezért/erről bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni bot nélkül is, nagy nyilvánosság előtt is. Már szinte mindenkivel sikerült beszélni aki érintett az ügyben, de széles mosolyon s ígéreten kívü nem történik semmi. Nagyon nincs rendben, de ez szintén nem rajtam/rajtunk múlik. Ugyanúgy készülünk a vasárnapi proszekturai menetek alkalmával, mint tavaly, vagy azelőtt. Mert edzésben kell maradni. Gyakorlás nélkül nincs produkció, sokszor leírtam már (s le is fogom még párszor), a zenekari produkció nem egy nagykabát amit leakasztok a fogasról amikor szükség van rá. S nem, nem értik meg. Felsőfokú végzettséggel nem értik meg. Vagy nem akarják, s ez még rosszabb. Persze a diploma nem minden, de azért bocsásson meg a világ... Herbnek még mindig nincs utánpótlása, hetente több alkalommal is rákérdezek a tulajnál. Viszont Herb szomját oltandó - számomra - új königsblau ténta(!) került hozzám. Egyelőre 60 patron, de próbának is jó lesz. Spanyol gyártmány, s ilyennel még nem dolgoztam. Köszönöm a türelmet. 21:47

Ariadne

2010-02-20T17:26:00.002+01:00

Szombat van, tudom, nem nagyon rángattam az istrángot ezen a héten sem, már ami a bejegyzést illeti. Tele van minden a politikával, kicsit jobb/szebb lesz az idő s nem járok helyi busszal. Hogy mennyi marhája van a világnak akik (jó nagy hangon) osszák az elmét az utazóközönségnek. Mindenki a tüzéreknél szolgált valamikor, hogy ordít?! Zenér sem szeretek hangosan hallgatni (időnként azért előfordul), nem még az igazmondó juhászokat. Előrelépés nincs költségvetésileg, ma nem mentünk el a megyei megmérettetésre sem. Gyalog messze van... meg egyébként is... Pont. A téli olimpia mai eseményei helyett ez lesz a háttérzaj a kottaíráshoz: 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Richard Strauss: Ariadne Naxos szigetén Egyfelvonásos opera előjátékkal Szövegét Hugo von Hofmannsthal írta Vezényel: Kirill Petrenko, km: a New York-i Metropolitan Operaház Zenekara Szereposztás: Primadonna, Ariadne - Nina Stemme (szoprán), Zerbinetta - Kathleen Kim (szoprán), Zeneszerző - Sarah Connolly (mezzoszoprán), Tenorista, Bacchus - Lance Ryan (tenor), Zenetanár - Jochen Schmeckenbecher (bariton), Udvarmester - Michael Devlin, Táncmester - Tony Stevenson, Lakáj - James Courtney, Fodrász - David Crawford, Harlekin - Markus Werba, Scaramuccio - Mark Schowalter, Truffaldin - Joshua Bloom, Brighella - Sean Panikkar, Najád - Anne-Carolyn Bird, Driád - Tamara Mumford, Echo - Erin Morley Köszönöm a türelmet. 17:33

MET

2010-02-13T19:45:00.002+01:00

Mivel szombat este van, nem húzom az időt. Voltak a héten események, nem minden happy, de lesz jobb. Majd megírom - vagy sem. Mindenesetre, remek "háttérzaj" van :) 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Donizetti: Az ezred lánya Kétfelvonásos opera Szövegét Jules Henri Vernoy de Saint-Georges és Jean Francois Alfred Bayard írta Vezényel: Marco Armiliato, km: a New York-i Metropolitan Operaház Zenekara és Énekkara (karig. Donald Palumbo) Szereposztás: Marie - Diana Damrau (szoprán), Tonio - Juan Diego Flórez (tenor), Berkenfeld grófnő - Meredith Arwady (mezzoszoprán), Sulpice őrmester - Maurizio Muraro (basszus), Hortensius - Donald Maxwell (basszus), Crakenthorp hercegnő - Kiri Te Kanawa (szoprán), Káplár - Roger Andrews (basszus) A képnek semmi köze sem az íráshoz, sem ehhez az operához (azon kívül, hogy francia nyelvű az előadás) - ám remek kép. Köszönöm a türelMET 19:50

pikírozás

2010-02-06T15:21:00.001+01:00

Nem valószínű, hogy ma ismét rekordmennyiségű hó esne mifelénk. Süt a Nap, kék az ég, max. mínusz 2 celsiusok repkednek szél nélkül. De holnapra ideérhet. Izzítva van a hólapát, s ha úgy lesz, a proszektúrát követő ebéd után tudom is hómentesíteni a garázs előtti terepet. Ma reggel viszont a stresszkóban sikerült vételeznem két darab 58 cm hosszúságú műanyag virágalátétet. Amit balkonláda alá szoktak tenni. Nos, én nem arra használom, hanem - a tavaly kicserélt ablak belső párkányára teszem, s - abban lesznek a virágpalánták. Természetesen "ízléses" kimosott/fertőtlenített, az alján kilyukasztott tejfölös poharakban. Csak azért ezekben, mert még nem érkeztek meg az üzletekbe a tőzegcserepek. Amivel könnyebb bánni, ha tisztaság szempontjából nem is a legalkalmasabbak. Mivel képeket nem tudok beilleszteni, így csak a nevüket írom le azoknak a növényeknek, amik lassan, de biztosan földbe kerülnek. Elsőként a Passiflora caerula/Golgotavirág. Nagyon dekoratív növény, magassága/felfutása 400 cm körüli, s ráadásul örökzöld. Futónövények közül még a Cobaea scandens/Serleglonc kerül poharakba. S a következők: Gerum chiloense/Gyömbérgyökér , valamint Zinnia elegans/Törpe rézvirág s Rosmarinus officinalis/Rozmaring. Utóbbiak nem futónövények, de nem is akarok edzést tartani nekik:) S amivel tavaly is próbálkoztam: Fragaria vesca/Szamóca. De nem akármilyen szamóca! Ez kéremszépen "erdei szamóca" ami magról ültetendő. Olyan pici magja van, hogy netovább :) A magot a komposzt tetejére kell vetni, vékonyan takarni és üveg lappal leborítani, és 15-18 fokos hőmérsékleten tartani. A kelés után hat héttel kell pikírozni. Nos, én ezt kihagyom. Mármint a pikírozást. Eleve csak pár szem magocskát teszek egy-egy edénybe, s majd a legerősebb kettőt hagyom tovább növekedni. Mára viszont befejezem, s tanulok egy kicsit a holnapi próbára. Köszönöm a türelmet. 15:21

MüPa

2010-01-31T15:04:00.002+01:00

Elutaztam, hazaértem - s közben... Azzal kezdődött, hogy nem kellett a kakasokkal kelnem, elég volt csak ébredni. Így reggel indultam 6:30-kor. Már esett a hó, de még nem vészes. Hogy a szél is fújt, azt olyankor nem nagyon díjazom. Oda se neki. Az út során (53-as, 23-as, 21-es és m3-as utak) végig szakadt a hó, olyan ötforintos nagyságú pelyhekben. Kb. félúton felszállt a buszra két fickó - kinézetük alapján két csöves - , de kiderült hogy jegyellenőrök :) Nem volt semmi hiba, a következő benzinkútnál leléptek. Volt fűtés a buszon, s a sofőr sem érzett késztetést arra, hogy az utasokkal megossza "Lagzigusztibódilajos" , valamint a Fásy-mulató M.o.-n világhírű sztárjainak lélekromboló tevékenységét. Így szépen beértünka fővárosba, két óra50 perc alatt. A menetidő egyébként három órában lett hitelesítve, de akkor egy pihenőt is be szoktak iktatni. Örültem annak, hogy szakad a hó. Amikor már tudtam, hogy 30-án megyek, reménykedtem is benne, hogy lesz hó. Ami jótékony módon eltakarja a "Sorstalanság" írója által sem kedvelt kutyaszart. Bár, ha nem kötődik Budapesthez, lehetne neki küldeni egy pár adagot... csak emlékként. Eljutottam a Kálvin térre időben, a találkozó is sikerült, beültünk a Szabadság hídnál lévő B.K.-be. Életemben másodszor voltam ilyen "műanyagmadáreleség"-et árusító önki étteremben, sikerült is egy 0.5 literes buborékmentest elfogyasztani, a másik fél egy kávét ivott ízmódosítók nélkül. Majd következett az antikvárius,aki telefonált, hogy késni fog egy kicsit. Délre beszéltük meg, s kis késéssel 13:30-kor át is vehettem a hőn áhított kottákat. De ha tudtam ezekre a kottákra várni több mint húsz évet, ezen nem akadok fel. Sikerült egyik "bloggertársat" és Barátját megfűteni, hogy ne hagyják ki ezt a tegnap délutáni koncertet. Nem utolsó sorban, először sikerült Vele/Velük találkozni. Csak kevés idő maradt beszélgetésre, beültünk a koncertre, s koncert után én még jöttem is haza. Nekem könnyű, én elfogult vagyok ezzel a zenekarral s Karmesterükkel szemben, nekem tetszik ahogyan s amiket muzsikálnak. Ismerve a nem kevés nehézséget, ami közbejöhet a felkészülés/utazás/koncert során. De ez tulajdonképpan a közönségre nem tartozik, csak a végeredmény, s ez így is van rendjén. Nagyszerű volt a koncert. Két ősbemutató is volt, az egyik nagyon tetszett, a másiknak csak az utolsó tétele. Az első két tételnél az jutott eszembe (eléggé el nem ítélhető módon, mer' ha nem tetszik, csinálj jobbat jeligére), hogy ennyi hangból már egy jó darabot is lehetett volna összehozni. Lehet, hogy ez irígység, lehet hogy más. Egyik volt tanárom szerint, akinek nincs ötlete, az nem zeneszerző lesz, hanem hangszerelő :) Nem tudom, nekem az első és második tétel "felejtős". Nem volt bennem az a jó értelemben vett borzongás. De a harmadik (befejező) tételnél igen. Egyébként szívesen belenéznék a partitúrába, merő kíváncsiságból. Mindegyik darab kottájába. Az elsőként játszott művet már hallottam párszor, különböző zenekarok előadásában. Jó darab, meg kell hagyni. S akkor a negyedik darabról csak annyit, hogy kisebb együttesre íródott, mint a többi, érdekessége volt egy szóló cselló részvétele, na de boldog emlékű Frici bácsi ezzel a darabbal is nagyszerűt alkotott. Mindezek után mit írhatnék még a tegnapi koncertről? Aki nem volt ott, az sajnálhatja. Ilyen, s ehhez hasonló koncertre mindig lesz időm. Remélem erőm is :) Hazafelé pedig ismét jól jött a busz. Egy porcikám sem kívánta most a Budapesten maradást, februárban mennem kell úgyis a Mesterhez. Bár, akkor szívesebben mennék nem így - kutyafuttában - ,hanem valahol éjszakára megpihenve frissen kezdeni a másnapot, vagy frissebben, mint egy zsák agyag. S igen, még valami. Nem vétkeztem evésileg - vittem magammal négy darab rozsos spiccnek nevezett kifliszerű izét, igaz, reggel tettem bele egy kis vajat, sajtot, szalámit. Csak merő megszokásból. S buborékmentes vize(ke)t ittam. Semmiféle legális tudatmódosító, mogyorós csoki, fagyi, semmi, semmi. Milyen jó, hogy nem fogadtam meg a súlyleadást. Mer' erős vagyok :DD S akkor a műsor: 1. Lendvay kamilló: Csajkovszkij mester utolsó üzenete; 2. Hidas Frigyes: Fantázia gordonkára és fúvósegyüttesre; 3. Kákonyi Árpád:Suite in d - bemutató; Dubrovay László: Tavasz szimfonia - bemutató; Köszönöm a türelmet. 15:12

pótlás

2010-01-25T09:22:00.004+01:00

Türelem, tornaterem. Jól sikerült a pénteki megmozdulás, voltak benne "szép részek". Megérkeztek a kisegítő tenészek, megkapták a kottájukat, s 17:00 óra előtt nem sokkal elfoglaltuk a színpadot. (Nem védte senki, vértelen győzelem volt) Újra berendeztük, mert még aznap próbáltak a vonyítósok (dümdüm/tüctüc) - s ez nem volt betervezve. Az egész műsort sikerült úgy összeállítani, hogy a tiszta játékidő 37:00 perc legyen. Ehhez jött a szövegelés, amit már november 09-én kézbesítettem a szpíkernek - gondolva arra, hogy lesz ideje átrágni magát az ismeretlen szövegen. Húzott is belőle, mert változtattak a meneten. De ez persze csak ezen a héten kedden derült ki - miután hétfőn újra elvittem a szöveget pendriwe-n. Biztosan annyira tetszett nekik a szöveg, hogy hazavitték. Egy biztos, nem tudták hová rakták. Mindegy, ezen nem múlik. Mondja a szpíker még hétfőn: jó hogy megcsináltad saint-moty a munkámat, így nem kell nekem agyalni. Felhomályosítottam, csak azért írtam meg a szöveget, hogy el ne baszarintsák. Okulva egy nem annyira kellemes - ám nem meglepő módon csillárleszakító szövegeléstől amit volt szerencsétlenségem végighallgatni nem túl régen. Bizonygatták hétfőn, hogy nem lesz csúszás a műsorban, tudják, felírták, ki-mennyit-mikor-miért-minek azt adja elő amit, stb., stb. Kinevettem őket s majdnem megsértődtek. Csak kettő perces csúszással kezdtünk, ez nem vészes. S valamit elfelejtettek. Belekalkulálni a műsoridőbe azokat a számokt, amikkel variáltak a csapat műsorán. Nem, nem nyúltak bele, csak minden általunk játszott darab után következett vagy egy versmondó, vagy egy népdalt éneklő gyerek. Akik valamilyen megmérettetésen díjat nyertek. Ezt elfelejtették hozzászámítani a műsoridőhöz. A szünetig sikerült a műsort cca. 35 perccel túlhúzni. S a vége előtt mondja a szpíkernek az egyik szervező, hogy ne azt mondja a közönségnek, hogy 10 perc szünet következik, hanem pár percet mondjon... Pár perc alatt a közönség el sem tudja hagyni a helyszínt, pisi-kaki-dohányról nem is beszélve... S annyi idő a színházterem kiszellőztetésére sem elég. Mert elhasználódik a levegő zárt térben, ahol annyi ember van. Mindegy. Nagy tapsot kaptunk, ráadást nem játszottunk, nem éltünk vissza a helyzettel, rátéve a csúszásra még pár percet. Jó érzés volt látni - kikukucskálva a függöny mögül még kezdés előtt - , hogy az erkélyt is megnyitották a nagy számú közönségnek. Telt ház volt. Na, ebben legalább remekeltek a szervezők. Még akkor is, ha van mellékzöngéje a dolognak. Fejvesztés terhe mellett az iskolákból visszaigazolást kértek, hogy mennyien képviselik az oktatási intézményt. Mint anno, mikor kivezényeltek a helyi laktanyákból egy századot, hogy tele legyen a színházterem :) Nem von le semmit az egészből, nem dobáltak meg bennünket (sem), gy darab művészet kipipálva, készülünk az év további rendezvényeire. Olyannnyira, hogy ma délelőtt már a proszekturán találkoztunk ismét, és pár számunkra még ismeretlen nótát bevizsgáltunk. Még ősszel hozta a zenekari elnök - eléggé el nem ítélhető módon nekem pedig nem volt türelmem ma. Vagy mittudomén mi történt velem. Káromkodtam egy kacskaringósat a próbán. Nem zakkantottam meg egyik tagot sem, inkább csak nekem volt kellemetlen (utána). Tegnap tesóm hozott egy új gépet, monitorral. Nekem új, ez az Ő régi gépük, csak vettek egy újat, s felajánlotta "népgazdasági hasznosításra". Másik tesóméknak nincs rá szükégük, így elfogadtam. A laptop így most pihentetésen van, szoknom kell ezt a nagy monstrumot. Azt hiszem mára elég lesz, pedig a tegnapi időrabló-s napról nem nagyon írtam. Ha nem felejtem el, arról is fogok. De nem sikerült teljesen kész lenni az anyaggal. Már amit írtam, az esetleges hibák javításával. Márpedig harmincadikán Bp-re megyek, s készen KELL lennem. Köszönöm a türelmet. 09:26

Herb330 - Made in China :P

2010-01-11T15:45:00.003+01:00

Ha már ilyen szépen rákérdezett pár ember, bemutatom Herb330-at: Herb330 a neve a töltőtollnak, amivel írok:) A szomszéd mindenesboltban vásároltam nem túl régen, vagy két éve... Rendeltem belőle egy dobozzal, de sajnos alkalmi vétel volt akkor is, a bolt fenntartója sem találkozott vele azóta sem. Különlegessége Herb330-nak, hogy vékonyabban ereszti magából a tintát, mint a 0.1 mm-es japán tollaim. Jó vele dolgozni, "szívatós" de nem átvitt értelemben:) Tinta is van hozzá, szép Königsblau színű, pelikán márkájú. Van még pár töltőtollam, azokkal általában a zenekari szólamokat írom, ahhoz nem kell nagyon vékony hegy. Mint majdnem mindenhez, ezekhez a tollakhoz is kell türelem, de ha valaki veszi magának a fáradtságot s megtanul vele írni, akkor sokat tud dolgozni. Már ha ez cél. Nálam cél. S azért írom a kottát (is) töltőtollal, mert nem kell véletlenül sem rányomni a papírra, hogy a csíkot húzza maga után. Elég ha leteszi az ember a tollhegyet a papírra s már írhatja is a gyönyörű írásjeleit. Mondjuk, azt hozzá kell tennem, hogy nem írok szépen kottát (sem), csak olvashatóan. Több pedig nem is kell, kottagrafikusnak sem készültem soha. Próbálkoztam a nagy nevű töltőtollkészítő termékével, csak nem volt elég időm megszokni. Az első Parker töltőtollamat egy kedves kollégától kaptam még Szolnokon, be volt száradva, valami lomtalanításon lelte. Helyrepofoztam, tiszta szesz általi átmosatással. S amilyen ügyi voltam, véletlenül ráültem. Semmi baja nem lett, csak meghajlott. Ennek köszönhetően viszont csak dísznek alkalmas, használni sajnos nem lehetett. Aztán valamikor az évezredforduló előtt rááldoztam egy másikra, ugyanebből a márkából. Ezt sem volt időm megszokni, nemes egyszerűséggel valakinek megtetszett s magáévá tette. Aztán kicsivel később - szintén nem kevés HUF-ért - , vettem egy Senator-t. Jó nehéz a többihez képest, "van benne anyag". Szép kiállítású toll, nem szívatós, hanem sima patronos, de nem jó bele a Parker töltötollba való patron, csak az egy számmal kisebb, amiből millió fajta van. Színben is. Herb330 viszont eredeti Made in China, színe leginkább a valamikori Néphadseregben használatos gyakorló nadrág színéhez hasonlít. Amit kiselejtezés után még pár évig valaki használt az építőiparban. Igazi, megkopott zőőőd színű. Nem annyira szép. Sőt! Szóval zőőőd színű a tollház, természetesen a levehető kupakja nem zöld, hanem arany színű. Olyan kis mattos arany színű. Amikor vettem, egy forint híján egy Károly Róbert arcképével díszített szintén zöldes színben játszó papírpénzt kértek érte. Annyit a hülyének is megér, hát még nekem! De nem bántom, olyan, amilyen. Nem tehet róla szegény, így öltöztették fel. S én szeretem! S szeretném, ha idén megérkezne belőle a megrendelt dobozzal, ami cca. negyven, vagy hatvan darab. Csak hogy legyen. Köszönöm a türelmet. 16:09

finis(ch)

2010-01-09T19:16:00.002+01:00

Utolsó tételnél tartok, de be kellett fejeznem mára - teljesen kikészülnek a 20/20-as látással megáldott szemeim... De jó lenne kettő egész nap amikor csak Herb330 dolgozik velem együtt. Még akkor sem tudom a végére biggyeszteni a pontot, mert át is kell nézni, javítani esetleges elírásokat, miegyéb. De már a finisben vagyok:) Nem húzom az időt, szombat este van. Háttérzajként a zemerhárombartók (sic!) R.Strauss: Rózsalovag operáját közvetíti a Met-ből. Holnap délelőtt 10:00-kor lendül apálca a Zeneteremben! Köszönöm a figyelmet. 19:20

fogyi

2010-01-08T21:07:00.003+01:00

Súg a fülem. Azért súg, mert egy lusta disznó (is) vagyok, nem haladok a szívesen csinált meloval, urambocsá' alkotói válságban vagyok:) Majd elmúlna, csak nincs rá idő. Idő, idő, idő. Múlt, jelen, jövő. Jobban ugrok mindenre az eltelt nyolc napban. Nem fogadtam meg, de május elsejére szeretnék nem úgy kinézni, mint egy kötözött sonka... Na. Első nekifutásra - ha ez nem hordozná már magában a sportot - 15 kg feleslegtől szeretnék megszabadulni. Persze, csak nem evéssel... Mert a sport sem az én világom. Nagyon megy a több percen keresztül tartó távolbanézés, a "majd holnap" zsolozsmázás szerű ismétlése is. Jobbnál jobb ötleteket szívesen veszek, csodabogyókban nem hiszek. Idáig elhagytam a napi két liter kólámat, meg a szénsavas italokat úgy általában. A csoki, fagyi, csokifagyi, jégkrém hegyek is a száműzöttek listáján szerepel. 17:00 óra után nincs evés. Bár éppen tegnap este hatkor sikerült 0.5 liter aludttejet "be a szervezetbe" á la Kun Béla. (igen, szép lett ez a mondat) Vasárnap lendül a pálca a proszekturán, az is előttem/előttünk van. Mert a 22-i koncertre kettő(!) próbánk van. S ez akkor sem annyira megnyugtató, ha a tagság nagy részének a könyökén jön ki - a könyökén, az összes létező hibával. Végül is, ha a hibákat nem számítom, még akár elégedett is lehetnék. De nem, mert én olyan marha vagyok. Na, tessék. Egész állatsereglet. S huszonkettedikéig még van egy Bp-i menetem is, a Mesternek viszem a kész anyagot, rábólintás nélkül nem akarok tovább lépni. Mert mi van akkor ha a Mester nem úgy képzeli, ahogyan én? Ebben meg is állapodtunk anno, tehát így működik, vagy sem. Az elején írtam az időt. Múlt, jelen, jövő. Annyiban kapcsolódik, hogy a Mester ezt a darabját akkor mutatta be az Operaház, amikor születtem:) Életkori sajátosság miatt én csak 1982-ben ismertem meg a darabot, azóta a kedvencek közt szerepel. A bakelit lemezem annyiszor le lett játszva, hogy elkopott. Ahogy visszaemlékszem, már akkor is agyaltam azon, milyen jó lenne nekünk fújósoknak is ilyet játszani! Kb 1997-ben találkoztam először a darab zongorakivonatával. Nem muzsikus látogatóknak egy kis segítség: a zongorakivonat az egy olyan dolog, amiből az énekesek, kórus, meg tudják tanulni a darabot zenekar nélkül. Erre vannak az ún. korrepetitorok, akik "idomítják" őket. Idén, vagyis tavaly október kötnyékén jutottam el - baráti segítséggel - odáig, hogy sikerült teljes eredeti zenekari anyagot kapnom belőle. De készen leszek, ha a fene fenét is eszik. Ezért jövök ritkábban, vagyis kis adagokban. Mert kommenteket írok, a facebookon is előfordulok naponta többször is, egylőre az msn elérhetőségem bánja ezt a végjátékot. S ha a Mester részéről a rábólintás megy, akkor jön a rabszolgamunka. De nem engedem át másnak, az esetleges hibákat ott még tudom korrigálni. Vagy a tisztán nem érthető írásjeleket, amiket egy kívülálló másként lát. Hogy nem kell olyan írásjeleket adni, ami félreérthető? Nem, tényleg nem. Pont. Január 30-án is megyek a nagyfaluba, remélem szép nagy hó lesz s takarja a Sorstalanság írója által nem kedvelt látványt... nevezetesen a kutyaszart. S épp' nem akkor sztrájkol a MÁV, Volán, egyéb közfeladatokat ellátó állambácsi által is pénzelt szolgáltató... Köszönöm a türelmet. 21:11

dec.30.

2009-12-30T14:52:00.000+01:00

Olyan volt, amilyen ez a 2009-es év, gondolok a (bel)politikára, H1N1 körüli vitákra, miegyébre. Nem tudok, és nem is akarok évértékelő bejegyzést írni sem, csak olyan ide-oda kapkodósat. Kezdem a jelennel. Ezerrel dolgozik Herb330, mint szoktam emlegetni, legjobb múzsa a határidő. Idén is voltam pár helyen, nagyszerű muzsikákat füleltem, nagyszerű embereket ismertem meg! Volt még ebben az évben „agyalni való” is bőven, gondolok itt a pályázatokkal való kínlódásra, a hozzá(nem)értők viselkedésére. Amik adták a munkát nekem is bőven. Nem mintha nagyon unatkoznék egyébként. Kicsit változott a napi tevékenységek köre is, a délutáni szunyókálások ritkultak, a reggeli „penzumos” ébredések is tolódnak hol ebbe, hol abba az irányba. De különösebben nem fog változni, csak ha muszáj/muszály. Évek óta nem fogadok meg semmit, így év végén sem. Nyugdíjasként is azt csinálom, amihez értek egy kicsit, ez reményeim szerint a jövőben sem fog változni. Ha változik, az csak jó irányba történhet. Már csak azért is, mert a tapasztalatokat illik felhasználni. Néha kijövök a sodromból, s akkor jönnek a szentek az égből… Kívánok minden direkt erre járónak olyan 2010-es évet, amilyet szeretne! S azoknak is, akik esetlegesen a „vaskályha” netán a „rézgálicos vízben lehet fürödni” szavakkal találnak ide… Köszönöm szépen a kommenteket/hozzá(m)szólásokat, itt is, az e-mail útján kapottakat is. Régimódi ember vagyok, hiszek a szavak erejében. De sokkal nagyobb segítség, ha nem zárkózik be saját fejébe. Nyugi van, a nap holnap is felkel. S milyen jó, hogy ezt én/mi sem tudjuk megváltoztatni. Köszönöm a türelmet. 14:54

danny kaye

2009-12-24T07:50:00.002+01:00

Az alábbi felvétellel kívánok minden esetlegesen, vagy direkt erre járónak kellemes ünnepe(ke)t! Ártani nem használ ha valaki érti is a szöveget, de nem feltétlenül szükséges hozzá. A "csattanó" kb 11:00 percnél jön :) http://www.tersmeditasyon.com/2008/02/evening-with-danny-kaye-and-new-york.html

Morgen kommt der weichnachsmann

2009-12-18T20:47:00.002+01:00

Emlékezetes marad a mai Adventi koncertünk. Nem írok sokat, pár szót csak. Pár emberrel sikerült beszélnem, többek közt a műv.ház igazgatónőjével, Magdussal. "Saint-moty, egyre jobbak vagytok! Az a kis közjáték nem számít" Nos, mint említettem már itt is, elfogult közönségnek nem kunszt játszani. Nem történt ez másképp ma sem. Majdnem mindenki elégedett volt. Csak én nem... S nem áztatom magunkat, van/lesz nekem még álmatlanságom a mai napi játszás miatt. De félreértés ne essék, nem azért írom, hogy bárki sajnáljon, szó sincs róla. Ezzel a mai játszással az évet beszegtük, remélem jövőre jobb lesz. Következő fellépés január 22-én lesz, első próba 10-én. Lesz két próbánk, ami cseppet sem megnyugtató. De ne fessem az ördögöt a falra, meglátjuk/halljuk az első próbán. Köszönöm a türelmet. 21:14

ajánló

2009-12-16T20:46:00.000+01:00

http://www.mupa.hu/programreszletes.jsp?id=K_29884&month=1&year=2010&day=30

havazik - nálam :)

2009-12-12T17:14:00.002+01:00

Pontosan a négy hónappal ezelőtt (augusztus 12-én) írt bejegyzés szólt egy találós/talányos szövegről. Nem annyira érdekes, csak engem foglalkoztat nagyon. S még foglalkoztat is egy jó darabig... "be vagyok havazva" - a Csatabontóval. A Csatabontó pedig nem más, mint Lysistrate :) Haladok a munkával, de nem olyan tempóban, mint szeretném. Minden nap van más teendő is. Ezt más szavakkal akartam leírni, de nem annyira szép. Több, mint a felével készen vagyok, ám ez még nem a happy időszak. Tegnap hallottam az emerhárombartókon, hogy Bartók a hatodik vonósnégyesét 15 nap alatt írta. Ha ehhez hozzáveszem, hogy Petrovics Mester Lysistrate vígoperája foglalkoztat vagy huszonéve, nem is vagyok nagyon elkésve. Lassú munkához idő kell. Hét tételből fog állni a zenekari szvit. Vagy ötből. Mindenesetre ha elkészül, viszem a Mesternek jóváhagyásra. S ha Ő rábólint, akkor kezdődhet a rabszolgamunka a szólamok megírásával. S ezek után el lehet kezdeni a próbákat. Mi ezt itthon nem tudjuk megcsinálni, ehhez olyan csapat kell, mint a kedvenc fújósaim :) Beszéltünk erről is december 4-én a koncert előtti időben. S igen, akármennyi a teendő, az idén pontot akarok tenni a partitura végére. Az L'arlesienne-t befejeztem partiturailag, a farsangra való polkából csak szólamokat írtam. Ahhoz még egy vezérszólam szükségeltetik, ami ugye nem segítség senkinek... Eördögh tanár úr úgy fogalmazott anno, hogy aki vezérszólamból dirigál zenekart, azt olyan mintha vak vezet világtalant. 18-án Karácsonyi koncerten lesz játszásunk, s azzal az idei évet beszegjük. Nem került szóba eddig, de az éjféli misére nem hiszem hogy be tudják fűteni a zenekart. Ha már a templomot nem sikerül... Köszönöm a türelmet (elvégre szombat van) 17:31

2010.07.04 - 10

2009-12-09T21:48:00.000+01:00

http://hu.windmusicgp.hu/

dec.04.

2009-12-06T20:52:00.002+01:00

Csütörtökön elutaztam, megérkeztem. Pénteken mentem a délutáni helyszíni próbára s természetesen a hangversenyt sem hagytam ki. Kevés a szókincsem arra, hogy megfogalmazzam azt a nagyszerű élményt, aminek - hallgatóként - részese lehettem. Elfogult vagyok a zenekarral szemben, ezt hangoztatom is majd' mindig. De nem nehéz elfogultnak lennem. Amit Ők művelnek évről-évre, azt nem sokan tudják utánuk csinálni. Előttük se nagyon, de utánuk sem. Ez is fúvós zene - s nem is akármilyen. Sok fúvós zenekart sikerült hallgatnom az elmúlt év(tized)ekben, néhány csapatban játszottam is. Van ebben az országban néhány fúvós zenekar, akik jól, nagyon jól muzsikálnak. De magasan felettük áll a "Vasutas" - valami van ebben a zenekarban, amit nem tudok szavakba önteni sem, nem hogy megmagyarázni tudnám. S megköszönni sincs szavam. Csak mosolygok, keresem a szavakat... De amikor csak lehetőségem nyílik, mindig meg fogom őket hallgatni bárhol fognak muzsikálni. S bármit. Mindent szívesen hallgatok tőlük. Valami olyan pluszt adnak, amivel feltöltődik még az olyan mezei muzsikus is, mint én. Félreértés ne essék, azért tudom hol állok a fúvósok közt:) Nem erről van szó. Azt kívánom a "Vasutas"-nak, s mellettük minden fúvószenekarnak, hogy még sokáig játsszunk együtt a közönség s a magunk örömére (is). Már most idebiggyesztem, hogy 2010. január 30-án a Müpa-ban lesz koncertjük. S nekem azon is ott kell lennem, mert ott kell lennem. Nincs mese, szüksége van a lelkemnek rá. Köszönöm a türelmet. 21:07

Advent

2009-11-30T18:27:00.002+01:00

Isten éltesse az Andrásokat (is)! Herb330 van izzítva, farsangi műsorra való anyag(ok), s a Lysistrate. Nagyobb falat, mint gondoltam. De vigasztal az a tudat, hogy a könnyen elérhető/elvégezhető munkák általában nem hozzák meg a kívánt eredményt. Lehet, hogy ez sem. Ha készen leszk azzal, amit vállaltam, attól kezdve sem sima az út. De "nem súg" állandóan a fülem, hogy még mindig nem csináltam meg. Ezen a héten már nem tudok vele haladni, szerdán elmegyek a kórházba. /Ismét szebb leszek :)/ Csütörtökön reggel pedig felülök a vonatra, s elmegyek Pécs városába. Pécs is azok közé a városok közé tartozik, ahol nem veszem igénybe a helyijáratú autóbuszok szolgáltatásait. Mindig, mindenhová gyalogláb. A rétesbolt kicsit messze esik az elnöki lakosztálytól, de nincs messzebb, mint a Székesegyház. Ahol pénteken Adventi hangverseny lesz. Megpróbálom áthúzni ide a műsort, nem sikerült az utóbbi időben "linkelnem" a pontos címet. Tehát: 2009. december 4. 19.30 óra Székesegyház MAGNIFICAT - A PÉCSI ADVENT ünnepi nyitókoncertje André Waignein: Magnificatjának tavaly decemberi pécsi bemutatóján a Csokonai-díjas Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar EKF 2010 Nagykövete és Pécs város vegyeskara, a Mecsek Kórus működött közre - Neumayer Károly karmester vezényletével. Az idei Adventi koncerten további két kórussal bővül az előadói apparátus: a szintén Kertész Attila karnagy vezette Bartók Béla Leánykar (a Kodály Gimnázium együttese), mely ebben az évben is nemzetközi versenyen elért két első hellyel gazdagította sikersorozatát és ünnepli fennállásának 35 éves jubileumát, valamint az eszéki J. J. Strossmayer Egyetem Akadémiai Kórusa, Antoaneta Radočaj-Jerkovič karnagy vezetésével. Az est szólistája: Ambrus Orsolya - szopránénekes, a PTE Művészeti Karának magánének szakos hallgatója, tanára Meláth Andrea Liszt-díjas operaénekes, a PTE Zeneművészeti Intézetének docense. Az előadást megtiszteli jelenlétével a mű szerzője, André Waignein. Hangversenyünk egyben tisztelgés a jubileumát ünneplő ezeréves egyházmegye elött. André Waignein (1942) belga zeneszerző. Tanulmányait Brüsszelben a Királyi Zeneakadémián és Monsban végezte: zeneszerzést, zeneelméletet, szolfézst, partitúraolvasást, zenetörténetet, trombitát, zongorát és kamarazenét tanult. Miközben folytatta zenei tanulmányait, tanított a Mouscroni Zeneakadémián. 1974-ben professzora lett a Monsi Királyi Zeneakadémiának. 1977-től igazgatója a Tournai Zenei Konzervatóriumnak. 1987-ben nevezték ki a Brüsszeli Királyi Zeneakadémia professzorának, ahonnan 2007-ben ment nyugdíjba. Zenéjét nem csak Európában játsszák, hanem az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is. Jelenleg katalógusában több, mint 1000 alkotást áll, a De Haske Zenei Kiadó (Holland) és a Tierolff Zenei Kiadó (Holland) forgalmazásában. Több mint 100 CD-ből áll diszkográfiája. Amikor Lille 2004-ben Európa kulturális fővárosa volt az "Európai Kórus Klub" felkérésére született a "Magnificat" szoprán hangra, vegyeskarra, és szimfonikus fúvószenekararra. A bemutatót Lille-ben tartották 2004-ben. André Waignein: Magnificat Előadók: Ambrus Orsolya - szoprán Mecsek Kórus, Bartók Béla Leánykar (Karnagy: Kertész Attila Liszt-díjas) J. J. Strossmayer Egyetem Akadémiai Kórusa (Karnagy: Antoaneta Radočaj-Jerkovič) Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar EKF 2010 Nagykövet Vezényel: Neumayer Károly A belépés díjtalan Köszönöm a türelmet. 18:39

nov. 21.

2009-11-21T18:44:00.002+01:00

Ismét november 21-e van. Emlékezetes nap. Nem azért mert Olivér névnap van. Bár azért is lehetne, ha nem olyasmik jutnának eszembe a volt iskolaigazgatóról, amilyenek. Persze vannak benne mosolyogtató emlékek is, "csak a szépre emlékezem" jeligével... Csak nem a névnap miatt emlékezős - legalábbis nekem. (az MR3 Bartókból szól a "háttérzaj" - Istenek alkonya) 1981. november 21-én volt Keil Ernő bácsi búcsúkoncertje a "Ganz-Mávag" Fúvószenekar élén, az akkor még létező kultúrházban. Ernő bácsi 1896-ban született Freibergben. A Zeneakadémián tanult, majd az I. világháborúban az olasz frontra került. 1920-tól 1960-ig az Operaház harsonása volt. 1960 - 1982-ig a "baka konzi" - ban tanított, Farkas Tóni bácsival az iskolazenekar karmestere is volt. Hangszereléseit a fúvószenekarok jól ismerik, többek között Berlioz: Rákóczi-indulót, Ránki György: Pomádé-szvitjét, vagy a ritkán játszott Muszorgszkíj: Hovanscsina című operájának "Hajnal a Moszkva folyó felett" című darabot. 1984-ben halt meg, a rákospalotai temetőben nyugszik. Temetésén Hollós Lajos búcsúztatta a hadsereg központi zenekara közreműködésével. A dolgozószobája falán függött egy fénykép a kb. következő írással: Keil Ernő harsonás barátomnak, 1924. május 1. R. Strauss Hétfőn lefoglalom az elnöki lakosztályt Pécsett. December 3-án megyek, 4-én koncert, 5-én jövök haza. Ismét rövid vágta lesz (sajnos). Köszönöm a türelmet. 18:49

névnap

2009-11-15T20:47:00.001+01:00

Délelőtt volt egy dudálásunk a proszekturán, 13-an voltunk... Velem együtt. Na, ezért megyek minden próbára úgy, mintha direkt szólampróba lenne. S ha többen vagyunk, annak csak örülök:) Délután pedig egy elnapolt, s egy előrehozott névnapi szendvics-evészetet rendeztünk. Hozzávalók: 1. a (nagy)Család minden tagja; 2. Szendvics alapanyag. Az pedig a következő: 0.80 kg füstölt-főtt tarja, 0.60 kg gépsonka. Mindkettő ledarálva, majd hozzávegyítve 2 db 0.10kg natur tömlős sajt, 1 db 0.10 kg karaván tölős sajt, és cca. 0.15 kg konyhahőmérsékletű Ráma margarin. Az egészet jóóól ki kell keverni s csak addig pihentetni hagyni, míg felkészül az ember fia a kenéshez. 3. 18 db zsemle kettévágva, 0.50 kg szendvicskenyérke. Az ember jól megfogja a kenőkést, s laza, ámde határozott mozdulatokkal felkeni a zsemlékre/kenyér szeletekre a kész masszát. Megszórja reszelt sajttal (0.50 kg összesen), s betolja a sütőbe. De csak a félbevágott zsemléket. A kenyérkék a szendvics sütőben készülnek el, nálunk csak "zsebes" szendvicsnek hívjuk. Ennyi. Ha jól számolom, 60 db lett. S csak 2.5 db maradt meg. Végképp nem bírtuk megenni... Ami nem is csoda, mert volt még az ünnepelteknek egy-egy torta. Az egyik sima csokoládé, a másik oroszkrém torta. S az oroszkrém torta írásával még mindig gondom van. Ha valaki tudja hogyan kell helyesen írni, kérem ossza meg velem a tudást! Nem, a tortákkal sem bírtunk, bár én mindent elkövettem. Italként elfogyott összesen 0.1 liter Vilmoskörte, ugyanennyi mandula likőr és 2x2.5 liter pepsi. Csak az íze kedvéért, nagy duzzogva. 11-en voltunk. Most csak pihegek. Asszem a vacsit kihagyom:) Köszönöm a türelmet. 20:47

"sorstalanság"

2009-11-11T14:09:00.000+01:00

Két napja, hogy olvastam az író beszélgetését az ominózus lapban. Nálam borította a bilit. Nem tudom, ki hogy van vele, nálam ez nem nyerő... Tőlem okosabb irodalmárok/politikusok és "megmondóemberek" majd elmagyarázzák az arra vevő közönségnek. Nekem van saját elképzelésem az egészről. Nézzük csak sorba, mit gondolok felőle, és az egészről. 1. "A város ugyanis teljes mértékben balkanizálódott." Mármint Budapest. Szó se róla, van mit javítani a helyzeten. De láttam én már kutyaszart Berlinben is.... 2. "Mikor még Budapesten laktam, kis tranzisztoros rádiómmal mindig a fürdőszobába kellett mennem, amikor zenét akartam hallgatni, ugyanis csak ott volt jó a vétel." Nyolc éve lakik Berlinben. Nos, 2001-ben azért már voltak elérhető áron olyan rádiók, amikkel nem kellett kivonulni a fürdőszobába. 3. "...semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek" így van. részben, de ezzel nem szállok vitába (a többivel sem) 4."Nincs az ön, az irodalom terén rendkívül gazdag országában semmi olyan, amihez kötődne?" - kérdezte az írót. "Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak" - jelentette ki válaszában Kertész. "Elég, hogy az ön honfitársai zsidóvá tettek engem. A faji, nemzeti hovatartozás rám nem vonatkozik. Ami pedig az ön által említett gazdag magyar irodalmi tájat illeti, elárulok valamit: a szocialista évek alatt egyetlen egy államilag engedélyezett könyvet sem olvastam. Ízlésemnek ugyanis mindaz egyáltalán nem felelt meg. Mindig felfordult a gyomrom, amikor megpróbáltam" Ezt pedig egész egyszerűen NEM HISZEM EL! Ha mégis, akkor csak szegénységi bizonyítványt állít ki magáról... Nem szeretném senkihez sem hasonlítani az írót, sem a véleményét. Mindenkinek olyan véleménye van a világról, amilyet csak akar hogy legyen. A Bartók adón hétfőn volt a harmadik része a Kertész Imre életút-interjúnak, még három rész van belőle hátra. Érdeklődéssel hallgatom, miket beszél ez az ember. Nos, érdekes dolgokat. Nekem az csapódik le, hogy itt van ez a nyolcvan éves ember, akit anno elhurcoltak, s túlélte. Joggal van benne keserűség, nem vitatom. Író lett belőle, akit a következő rendszerek nem hordoztak a tenyerükön. Igen. S van még ebben az országban pár ember, aki nem lett író, "csak" dolgozó, aki(ke)t szintén nem. Csak húzták az igát... Gondolom, nekik sem vigasz ha ismerik a mondást: Mindig azt a lovat ütik, amelyik húz. Széchenyi István egyik mondásával értek egyet - "Akit magyar embernek teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember." Kner Imre 1940. évi rádióelőadásából (A könyv művészete) nemcsak a könyv szeretete csendül ki, nemcsak arra figyelmeztet, hogy a könyvkultúra a nemzeti kultúra ügye, hanem a nemzeti kultúra sorsáért való aggodalom is: "Szeresd hát a könyvet magyar olvasó - szeresd és tiszteld mesterségedet, magyar könyvnyomtató és a legegyszerűbb feladatot is azzal az érzéssel, azzal a felelősségtudattal igyekezz megoldani, hogy nemzetedért dolgozol, mikor magyar könyvet csinálsz." A Kner családot is elhurcolták, csak nem mindegyiküknek volt szerencséjük. Ám, mint olvasható a Welt cikkben: "Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak" - "Nagyvárosi ember vagyok, és mindig az is voltam. Egy nagyvárosi ember nem budapestinek vallja magát." Gratulálok író úr a megélt nyolcvan évéhez - ám nem lesz kedvenc íróm. Már csak azért sem, mert én kisvárosi ember vagyok. S nem író. Köszönöm a türelmet. 14:10

fúvósmjuzik

2009-11-06T20:33:00.004+01:00

http://mavkoncertfuvosok.lapja.hu Örömmel értesítek minden erre látogatót, hogy idén is lesz Adventi hangverseny. Részletek a ZENEKAR honlapján. Igen, így csupa nagybetűvel! Köszönöm a türelmet. 20:35

nyiszálás

2009-11-05T21:39:00.000+01:00

Tegnap reggel aránylag időben mentem a helyi kórházba. 6:45-kor 74-en álltak előttem a vérvételnél… A rendelés 7:00-kor kezdődik. Na, én ezt nem várom ki. Leballagtam az első emeletre, ahol az egyik szárnyon a Sebészet és a Bőr- és nemibeteggyógyászat van. Én az utóbbihoz voltam előjegyezve 8:20-ra. Diagnózis: Bőr jóindulatú daganata, k. m. n. Gőzöm sincs mit jelent a k. m. n. Nem mintha változtatna valamit, ha tudnám. Felszíni érzéstelenítés után Excochleatio subcutanea, majd seb ellátása, kötözése. Lefordítom érthetőre: Miután leültettek egy székre, jött a nővér s lefertőtlenítette a nyakam. Közben nézelődtem, nem vagyok mindennapos vendég itt sem. Az asztalon egy olyasmi üveg, mint a habpatron, csak kétszer akkora. Mellette egy olyan olló, ami hasonlított az itthoni körömvágó ollóra, csak kisebb volt a vágó éle. Ja, s egy csipesz. Látni nem láttam, hogy mit csinál a doktornő, de mondta, hogy lefagyassza érzéstelenítés céljából, s utána csak apró csípéseket éreztem. De mivel az egyik kezében a csipesz volt, a másikban az olló, nem nehéz kitalálni mit csinált. Amikor végzett az egyik oldallal, kérdezte: „Bírja még?” A válaszom: Naná, a szépségért meg kell küzdeni  Cca. öt perc alatt le is kapkodta rólam ezeket a bigyókat, ami sosem fájt, csak nem szép és kényelmetlen tud lenni, mikor az ember felveszi a galléros inget, s nyakkendőt is köt hozzá. A jobb szemhéjamon is van, de most a nyakamra szavaztam. Mert annyit mondott, hogy roppant kellemetlen lesz, míg be nem gyógyulnak a sebek. Tényleg kényelmetlen, s viszket is, mint a nyavalya. Azt egy későbbi időpontban leszedi. Mikor itt végeztem, gondoltam, visszamegyek a vérvételre. Biztosan „elkopott” az a sok ember. El bizony. S jöttek újak helyette. A második emeletről lefelé még négy lépcsőforduló volt tele emberekkel, akik vérvételre vártak. Nahiszen, ezt nem várom ki. Másnap (ma) úgyis a háziorvosnál ingyenes koleszterinmérés lesz, elmegyek oda. El is mentem ma reggel, de kiderült, hogy nem az én háziorvosomnál, hanem a másiknál. Mindegy. Kenegetem „Ung.ad vulnera”-val a sebeket. Nem szép most sem, s mint ahogy írtam, viszket is mint a nyavalya. Nem szeretek viszketni – de ki szeret? Köszönöm a türelmet. 21:40

ez van

2009-11-04T19:36:00.002+01:00

Puccini: Turandot. Most kezdődik az emerhárombartókon. Minden Károly/Karesz nevű ismerősömnek és Szeretteinek sok boldogságot kívánok! Lesz majd bejegyzés is nem nagyon sokára. Köszönöm a türelmet. 19:38

Gratula! :)

2009-10-30T19:54:00.003+01:00

http://www.musicianswho.hu/cikkek.php?mailr_code=563-37856a1e33123953e14a78297a968477&cikkid=5928

petrezselyem

2009-10-29T20:30:00.000+01:00

Egy kis tél(i)re való elemózsia eltevés volt az elmúlt napokban. Pár apró dolog, amit biztosan meg lehet vásárolni különböző üzletekben, ám az sosem olyan… Mert jó a szárított petrezselyem akkor is, ha sóval és nátrium glutamáttal készül. Csak azzal többet kell bíbelődni főzés alkalmával. Hiába teszem a szárított/porított petrezselyem zöldjét az ételbe, abból nem kerül holmi illóolaj a kajába  Tegnap késő délután Dezső barátom „meglepett” két gyümölcsös láda mennyiségű petrezselyem zöldjével. A meglepetés nem volt nagyon nagy, amikor vittünk nekik pár dolgot ami a mi kertünkben terem, akkor beszéltük meg. Szépen nem kapkodva ki lett válogatva, megmosva, leszárítva. Ezek után a száráról leszedtük a leveleket, majd elektromos húsdaráló segedelmével apróra darálódott. Nem annyira apróra, hogy levet eresztett, csak annyira, hogy lehessen vele bánni. S mokkáskanállal kell beletenni a jégkocka készítő 14 rekeszes műanyag tálkába. Holnapra belefagy, s akkor a tálkát belemerítem egy tál forró vízbe. Mármint az alját, hogy a petrezselyem kocka lehetőség szerint maradjon egy darabban. Egy ilyen kocka általában elég főzéskor. Amikor töltött dagadó, töltött csirkecomb hegyek készülnek. Petrezselymes krumplihoz is nagyszerű, s mindenféle kajához. Levesekbe nem ebből kerül, ahhoz külön készül „karika”. Ami pedig nem más, mint 4-5 szál petrezselyem karikába hajtogatva s megszárítva. Lebbencs, és krumpli(tökéletes)leves elengedhetetlen tartozéka. Volt még cca. 30 kg héjas dió átválogatása, egy vödörnyi erdei mogyoró, ami saját termés. Herb330 is dolgozik időnként, muszáj haladni – ha nem is nagy léptekkel. Köszönöm a türelmet. 20:31

segítség!

2009-10-25T08:22:00.004+01:00

http://www.heinekensopronert.hu/index.php

305.

2009-10-23T21:49:00.002+02:00

Az indulót felvettük, voltunk Bélapátfalván, ma volt két dobásunk. Voltak benne szép részek. Igen, így távirati stílusban. Holnap is van egy játékunk délelőtt, vasárnap a szokásos próba. A fő irány most a Karácsonyi koncert(ek) anyaga. Ha lesz egy kis időm írni, meg fogom tenni. Jelenleg nincs, pedig csak péntek este van. Köszönöm a türelmet. 21:51

paff...

2009-10-17T20:30:00.001+02:00

Azt sem tudom, hol kezdjem. Voltam a héten a műv.házban, rákérdeztem pár dologra. Többek közt – ami foglalkoztat(ott) erősen - , a 2010 január 22-re tervezett koncertre. Igen, pozitívan értékelték a pályázatot, adtak is rá pénzt, csak nem annyit, amennyit kértek. Nagyságrendekkel kevesebbet. Ezt eddig is tudtam. Nem nevesítették az összeget, különösebben nem is érdekel. Ami viszont érdekel(t volna), az „csak” annyi, hogy emiatt mennyiben változik a tervezet. Erre még cca. két hét elteltével sem tudtak választ adni. Majd megálmodják. Persze. Mert a zenekar csak úgy, hipp-hopp előrukkol a koncert anyagával… Elmondtam már párszor, s még el is fogom mondani, hogy a zenekar nem egy nagykabát (ha már őszies az idő) ami a fogason lóg, s ha szükség van rá, leakasztom s felveszem. S nem, nem értik meg. Vagy nem akarják. Vagy nem tudják. Szabadon választott, de ezzel nem teszik simábbá az utat. Nem kell mindenhez érteni! Csak… Kifogások tömkelegét mondta volna a kérdezett, de még időben „lelőttem”. Csak annyit mondjon, meg tudjuk hívni a kettő zenekart a közös koncertre vagy sem? A válasz: nem. Érthető. Mármint a válasz. Remélem az én válaszom is érthető volt: azt a műsortervet, amit a pályázathoz csatoltak, felejtsék el! Azt mi helyiek nem tudjuk megcsinálni. Ez így nem is pontos megfogalmazás, mert meg tudnánk. A kérdés az, hogy milyen minőségben. Csak az érthetőség kedvéért, a mi csapatunk - ha mindenki itthon – van, a következő összeállításban tud színpadra lépni: 2 fuvola, 1 B-klarinét, 1 esz-alt sax, 1 b-tenor sax, 1. szárnykürt (3 fő), 2. szárnykürt (1 fő), mélyszárnykürt (2 fő), bariton, 1.-2.-3. trombita (1-1 fő), basszustrombita, 1 harsona, 3 F-tuba, 2 kisdob, 1 nagydob, 2 réztányér. Ha sikerült volna a tervezet, akkor a két vendégzenekarral kiegészülve lett volna egy ütőképes csapat. Már magában az, hogy a klarinét sor nem 1 főből állt volna, hanem szólamonként minimum 3 főből, ami ugyebár kapásból + 9 klarinétos. Egész kürtsor, ami négy fő. Pár harsonás, tubás, áhh, nem is sorolom. Nem foglalkozunk azzal, hogy „mi lett volna ha…” Most azon lehet „agyalni” hogy mennyi kisegítőt lehet keríteni arra a napra. Ne feledjük, hogy a Kultúra Napi rendezvényt, általában mindenütt a napján ünneplik. Márpedig akkor „pusziért” nem tudnak eljönni, ha az útiköltséget fizetik, akkor sem. A szokásos műsort el tudjuk dudálni. De ha már jövőre van Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója, illendőségből játszani kell(ene) pár művéből. A népszerűeket, amik a közönség fülében is megvannak. S pár olyat, amit nem ismernek, s esetlegesen itt találkoznak vele először. Például a „Szép örömkönny ragyogása” ami a Bánk-bán című operából van, s szép emlékű Keil Ernő bácsi hangszerelte 1977-ben fúvószenekarra. Hagyjuk. Nekem viszont az agyaláson túlmenően levettek a vállamról egy kis terhet. Nem kell meghangszerelni azt a pár művet, amit terveztünk. Igaz, eddig a felétől többel elkészültem, ám megy a szekrénybe. Nem kell senkinek a szólamába „belenyúlni” – mert szeretem, ha célirányosan fúj pár ember a jobb hangzás érdekében. Na, ennyi azt hiszem elég is volt a „műhelymunka varázsából”. Ma délelőtt egy szomszéd városban voltunk kicsit dudálni – idén már harmadszor. Hívnak bennünket, s mi szívesen megyünk. Remélem, még idén egyszer eljutunk. A város polgármestere valamikor trombitán tanult játszani. S ez azért nem mindennapos. Sikerült a polgármesterrel beszélni pár szót arra vonatkozóan, hogy közeledik az Advent. Szívesen fellépnénk egy műsorral a templomban, ha van rá igény. Nem nagy templom, 80-100 főt tud befogadni. S hétköznap késő délután is meg lehet csinálni. Vette a lapot, érdekli a dolog. Úgy legyen! Ma délután még egy temetése is volt a zenekar temetős partijának. Évek óta annyian s úgy járnak, ahogy. A zenekari elnöknek még a kezdet kezdetén mondtam, hogy temetéssel nem akarok foglalkozni. Azt sem hogy mennyien mennek, azt sem hogy hová, azzal sem hogy mivel, s azzal sem hogy mit fújnak. Azzal pláne nem, hogy ezért mennyit kapnak. Namármost. A csapat egyik tagja próbálkozott befűteni engem, hogy igenis magyarázzam meg az elnöknek, hogy az ő helye ebben a csapatban van. Mert ő nem érzi magát teljes értékű zenésznek, ha nincs benne a temetős partiban. S nem a pénzért, hanem így, meg úgy, meg amúgy. Mert ha nem lesz benne, itt hagyja a zenekart! Aha. Sajnálnám, mint ahogy mindig is sajnálom, ha valaki abbahagyja a muzsikálást. Hazaérkezéskor megemlítette az elnöknek hogyan is lesz a mai parti. Szó szót követett, nem részletezem. Csak a végét. Együtt jöttünk hazafelé, s közölte, hogy holnap nem jön. Nem szóltam semmit. Annyiszor elmondtam neki, hogy nem foglalkozom a temetéssel s a hozzá tartozó hercehurcával, nem ismétlem magam. Tudja ő is. De! Ha ő így látja, én nem fogom bottal kergetni a zenekarhoz. Arról nem is beszélve, hogy 20 évvel idősebb nálam. A hab a tortán még csak ezután következett: Este felhív az elnök s mondja, hogy a tubások sem jönnek holnap. Vagyis a háromból kettő nem. S ezt most közölték vele, valamint azt is, hogy tönkretettük (az elnök és én) a zenekart. Paff. Egyelőre nem vagyok olyan hűdefasza hangulatban, a reagálásomat nem fogom szavakba önteni. Ha nekik csak ennyit jelent… De abba is hagyom. Annyit még csattanónak a végére, hogy holnap lesz a zenekar első stúdió felvétele, amin fel kell venni a helyi indulót délelőtt. Érdekes lesz… Köszönöm a türelmet. 20:32

303.

2009-10-15T20:58:00.003+02:00

"Nem célravezető egy zenésznek a könnyebb utat választani. Hosszútávon legalábbis. Mindig, mindent meg kell tanulni. Nem mindig könnyű. De a könnyű siker könnyen is felejtődik. Nincs mese, meg kell tanulni a darabokat. S gyakorolni kell!" Kedves ismerős karmester szavai. Amit általában mindenki(?) tud. Csak szeretik/szeretjük misztifikálni a zenét/zenészséget. Mindent meg lehet tanulni - állítólag. Nekem mondjuk a matematika is feladta a leckét, sőt az 'ámítógép is feladja ha már nem is nap, mint nap. S olyankor jönnek is a szentek lefelé az égből : ) Véletlenül vagy direkt erre járóknak egy ajánlat: december 04-én a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar Adventi hangversenyt tart Pécsett a Székesegyházban. Pontos időpontot nem tudok, de gyanítom hogy 18:00 kezdéssel. Nekem ott a helyem ha már tavaly nem tudtam ott lenni. Előzetes információim szerint Wagnein: Magnificat-ja lesz műsoron. Köszönöm a türelmet. 21:09

Poema Alpestre

2009-10-10T20:18:00.002+02:00

Szombat este lévén nem húzom az időt. Csak egy általam nagyon kedvelt oldalra szeretném a figyelmet felhívni. Nem először, és nem utoljára. http://www.baratikor.com/pecsivasutas Ha valaki(k) veszi(k) a fáradtságot, felkerül a zenekar oldalára. Ott hamar megtalálja a zenelejátszót. Nem tudok ajánlani belőle, mind nagyszerű darab, nagyszerű előadásban. Igen, elfogult vagyok. Nagyon :) Köszönöm a türelmet. 20:24

L'arlesienne

2009-10-04T17:05:00.002+02:00

Nakéremszépen (sic!). Ma szépen sütött a napocska, biztosan azért voltunk olyan nagy létszámmal a szólampróbán - velem együtt 12-en. Ki sem osztottam a héten írt anyagot, felesleges. Októberre van egy kis program a kötelező koszorúzáson kívül. Ahol természetesen nem fogja énekelni senki a Himnuszt, Szózatot. Hiába játszuk emberi (énekelhető) hangnemben. Szóval a következő menetek várhatók: 11-én "sima" zenekari próba. 17-én Bélapátfalvára megyünk, délelőtt 9-re van tervezve az érkezés, gondolom 10:00-kor lendülhet a pálca. 18-án 09:30-as érkezés után lemezfelvétel. 23-án aszokásos koszorúzás(ok), bár a délelőttire még semmi felkérés nem érkezett. A délutáni az a városi koszorúzás, az 15:00-kor kezdődik - remélem szakadó esőben, mint tavaly. Így megmutathatjuk milyen jól nézünk ki "mentében". 24-én Nyugdíjas Amatőr Gála a színházteremben, mi kezdünk hajnali 09:00-kor. Halottak napi dudálás nem lesz a gyári temetőben sem, sem a többiben. Megszakítjuk a hagyományt. Ez van. De ez már november. Terveim szerint nem hagyunk el egy vasárnapi próbát sem, nagyon közelít a januári megmozdulás időpontja. Ahol a a 11 tervezett nótából a nagy többségnek legalább öt ismeretlen még címről is. Megérkezett a pályázati elbírálás, nyert a pályázat, csak nem annyit amennyi fel volt tüntetve. Ezért még most agyalnak a szervezők az átalakításon. Csütörtökön mondtam nekik, hogy hétfő/kedd-re jó lenne ha megmondanák a változásokat, mert akkor nem kicsit át kell dolgozni a koncert műsorát. Addig legalább tudom csinálni a Lysistrate zenekari szvitet. Vagy a Farandole-t Bizet: L'Arlesienne zenekari szvitjéből. Az utóbbit már elkövettem cca. huszonéve, ám most más hangnemben akarom, így barátságosabb lesz fújni. S ha nem szól előtte/utána a szvit többi része, csak a darabot ismerőknek, s az abszolut hallással rendelkezőknek fog feltűnni ez az ártatlan csalás :) Köszönöm a türelmet. 17:22

300.

2009-10-03T17:48:00.002+02:00

Megkövetem Miks Adriennt! Kettő napja a rádió következetesen Miks Adrienn nevét mondja. Ezek szerint félrehall a fülem... Ez a 300. bejegyzés, ami egyszerűen hihetetlen :) Igaz, mostanában nem írok olyan sűrűn, de sebaj. Lesz ez még így se. Kedves ismerőstől kaptam a következő levelet - sajnálatos, de nem tudok ott lenni a rendezvényen most sem. Pedig szívesen találkoznék pár emberrel, akiket évek óta nem láttam. Annyit tudok segíteni a Mesternek, hogy be/ki-linkelem a lényeget: "Kedves levegőszeldelő barátom, Sándor! Ne vedd zokon, hogy már megest hívogató levélkémmel zaklatlak. DE most a megyeszékhelyi könnytár a kezdeményezŐ... A közös rendezvény programja, melyre ezúton meghívunk, összeállt! Két malomban őrülünk ugyan, de az ajándék meghívásnak, ne nézzük az okát! A rendezvény pontos leírását lásd itt: http://szolnoksagok.freeblog.hu/ ,meg itt: http://www.vfmk.hu/20090928/03 Előre is köszönöm reményeim szerint megtisztelő részvéted. Minden tovább tudnivaló a mellékelt mellékletben. .../Amit ugyan remélem időlegesen, de nem hajlandó továbbítani az eddigi alap matáv emil címkém!? FOGADNI - fogad! Majd a Pete papó.../ Bár TE/TI már ismeritek a könyvecskét... /lásd. világháló./ A könyvtár egyébként, tán postázta az általam adott ismerősi címjegyzékre a részletesebb meghívót, de azért segíthettek az "örsi riadóláncotokkal... Egy jó fecsej, fröccs és gulyás reményében feltétlenül elvárunk. Üdv: www.bensonv.hu " Köszönöm a türelmet. 17:53

okt.01.

2009-10-01T21:12:00.002+02:00

Ma a zene világnapja van. Nem írok semmi különöset, megtettem tavaly ilyenkor. Menuhin, stb. Koncert közvetítés van éppen az Akadémiáról, Rádiózenekar, vezényel Stephen D'agostino, közreműködik az újság szerint Miks Adrienn - ének. Nagyszerű muzsika, Mahler: Negyedik. Most kezdődött csak, majd megírom hogyan tetszett :) Ja, igen. Úgy emlékszem, az énekes hölgyet nem úgy hívják, ahogy szerepel a műsorújságban. Vagyis nem ezt a nevet mondják/mondták a műsorközlők. Hanem: Lingscht Adrienn S ha jól csalódom, pár évvel ezelőtt még az egri tanárképző hallgatója volt. S azért a koncerten közreműködők nevét (is) illik helyesen írni. Elvégre nem kellene nekünk annyira törlészkedni Nyugat felé, ahol némelyik CD-n csak a művek címei szerepelnek... Jó esetben helyesen. Nem vagyok nyelvŐr, de a fene vigye már el. Apró bosszúság(ok). Köszönöm a türelmet. 21:21

tanulság

2009-09-26T17:32:00.003+02:00

Azt is szoktam emlegetni, hogy a zenekar érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - s ez takarja azokat is, akikkel egyébként a köszönésen kívül szóba sem állnék. Ismét a szervezés. Persze ha jobban tudom, csináljam... Persze, tudom. Ezzel pedig csak annyi a problémám, hogy megkérdőjele(z)zem: azok az emberek, akiknek ez (is) a munkájuk, azok miért nem csinálják úgy, hogy ne toluljanak a számra cifra káromkodások? Ahoz, hogy esetlegesen lemondok egy szereplést, nekik aztán végképp nincs beleszólásuk. Tegnap 09:00-re mentem (volna) a proszekturára. Csakhogy 10:30-ig be sem jutottam. Ugyan miért? Mert a nagytudású szervez(ked)ők a zenetermet péntekre öltözővé átnevezték. Amivel semmi baj sincs, mindig így szokott lenni. Csak megfeledkeztek arról, hogy a "kuckó" a zeneteremből nyílik, nincs másik bejárata. S a kuckóban vannak a hangszerek, az a kottatár, és a zenekar ruhatára is egyben. Hmm... Azért bejutottunk, kipakoltuk a szükséges hangszereket, meg ami kellett. S elindultunk Rimaszombat városába. Jó korán. Előzőleg ugye lehetett olvasni, hogy lemondom a szereplést. Nem mondtam le. Csak finomítottam egy kicsit. A mérgem persze nem szállt el, csak annyi történt hogy a buszt akkor is ki kell fizetni, ha egy métert sem teszünk meg vele, és akkor is ha elmegyünk. Ha elmegyünk, akkor a keletkezett anyagi kár kevesebb lesz. Így elmentünk. Nem voltam valami fényes hangulatban, de nem ragaszthatom rá a csapatra az én morcosságomat. Elmentünk, elfújtuk, megetük amivel megkínáltak bennünket, és érzékeny búcsú helyett szépen hazajöttünk. 21:30-ra haza is értem. Ha valamilyen eredménye volt ennek az egésznek, az a tapasztalatszerzés. Különösebben semmi több. Az csak ráadás volt, hogy a szereplés után pár ember fejezte ki köszönetét, hogy elmentünk "s nem csak a tótok" muzsikáltak. Ezek az emberek a történelem viharában ottragadt magyaroknak a leszármazottai. Politikával nem foglalkozom, benne van az "aranyhármas"-ban. Pont. A mai szereplést viszont a tegnapi megbeszélésen lemondtam. Roppant módon sajnálták a szervezők, én/mi nemkülönben. Ám ez nekik is tanulság. Köszönöm a türelmet. 17:50

nem happy

2009-09-24T19:29:00.000+02:00

S még mindig „meg tudnak vezetni” – de csak az első órában voltam olyan ideges hogy majd’ felrobbantam… lassacskán kezdek megnyugodni, igaz, az egy óra nem olyan régen telt le. Hol is kezdjem a magyarázkodást. Talán az elején. Szó került ugye nyár derekán a pályázatról. Hogy lehetne kezdeni valamit, ha mindnyájan akarjuk s teszünk is érte. Beindult a verkli. Hogy mennyi meló, agyalás, miegyéb volt vele, nem részletezem. Aki valamilyen módon részese volt pályázatírásnak, az tudja. Aki nem, majd ezután tudja meg. De a lényeg most nem is a pályázaton van, hanem ami hozzá kapcsolódik, vagyis most már múlt idő. Mert holnap 11:00-kor lemondom a részvételt. Nem, nem megyünk el. Pedig tegnap a zenekarban játszó iskolások osztályfőnökeinek, igazgatóinak a kikérést kézbesítettem. A többiek nyugdíjasok, de nekik nem kell kikérés az elvtársnő(k)től – feleség(ek). A történet úgy folytatódik, hogy megjelenik egyik vasárnap (az időpont fontos: augusztus 9-én) a szlovák karmester feleségestül, belefülel a próbába, majd egyezkedünk pályázatírás kapcsán. Rendben van, mindenki csinálja a saját dolgát. Egy pipálás megvan. Lesz náluk szeptember vége felé egy fesztivál, vagyis kettő. A helyszínek: Rimaszombat (Rimavska Sobota), és Fülek (Fil’akovo). Még (akkor) sem a zenekarok, majorett együttesek számáról, sem a közösen játszandó darabokról semmi információ. Majd lesz. Legyen. Lett is – szeptember 7-én! Írásban. Addig szóban a heti találkozásoknál beszéltünk róla, amikor az éppen aktuális pályázati megbeszélésünk volt. Az egyik ilyen alkalomkor megfogalmaztam fenntartásaimat a szerepléssel kapcsolatban. Nem nagy dolog, de kettő(!) zenekari próbával én ezt nem vállalom! Jajj, nem eszik azt olyan forrón, a közös számokra ha nem is szállunk be, legalább a saját műsorát játssza el a zenekart. Azt a műsort, amire a Gyulai fesztiválon különdíjat kaptunk. Erről esetlegesen lehet szó. Beszéljünk a piszkos anyagiakról. A zenekar fellépti díja annyi, amennyi, plusz útiköltség. Rendben van. A zenekar tiszteletdíját csapjuk hozzá a buszköltséghez, s érkezéskor a rendező kifizeti. Nagyszerű. Ha így lesz, jó lesz. Mindezek után volt kettő zenekari próba, különösebben semmit nem tudtam a zenészeknek mondani, csak a minimális információt, aminek a birtokában voltam. S amennyire szoktam emlegetni, hogy a szervezésben sehol sem tartunk itthon – ugyanezt el tudom mondani a másik félről is. Ők még ott sem tartanak, ahol mi. Ettől nekünk nem lesz könnyebb vagy jobb. Egyszerű megállapítás. Megkaptam a játszandó darabokat, félretettem majdnem mindent s nekiálltam megtanulni. Ha már így alakult. Találkozások pályázat kapcsán, minden rendben lesz, e-mail jön, megy, kották jönnek-mennek (zip fájlban), a műv.házban segítenek, kinyomtatják, fújjuk, stb. 14-ig ígérték hogy megkapom a pontos programot, fellépőkkel, időpontokkal. Meg is kaptam – tegnap éjjel. Vagyis mára virradóra. Egy szó sincs benne semmiféle kifizetésről, a buszköltséget az ottani árfolyam szerint fizetik, ami 0,81 euró kilométerenként. Mielőtt megjött ez a gyönyörű e-mail, előtte két napban két e-mail ment, egyenesen rákérdezve a piszkos anyagiakra. Ma délután közli telefonon a tolmács, hogy szó sincs semmiféle pénzről, felejtsük el! A buszt kifizetik úgy, ahogyan náluk megállapítják. Holnap a zenekarnak elmondom szépen sorjában a történteket. S azt is, hogy miért akarom lemondani. Ez így nem fair. S nem szeretnék ehhez asszisztálni sem pro, sem kontra. Egész egyszerűen komolytalannak tartom. Ahogy esik, úgy puffan? S félreértés ne essék: nem (csak) a sokszor emlegetett anyagiakról van szó! A pályázattal együtt ebbe a hétvégébe beleölt meló nem kevés – nem csak részemről. Hogy ennyire semmibe vegyék más munkáját, ez szinte megszokott az EU-nak ezen a térfelén. Hazafelé is beszélek természetesen. Azt az időt, amit eltöltöttem ezzel, csinálhattam volna a 2010. januári koncert anyagát. Mert az sem tűnik kis dobásnak, sőt! S akkor most nem a felénél tartanék, hanem kicsit előbb. Mert a darabokat meg is kell tanulni. S el kell mennem S.tarjánba, Miskolcra egy-két próbát megcsinálni. Legalábbis azokat a számokat, amiket integetni lesz alkalmam. A többi karmester pedig hozzánk jön. S a fellépés napjának délelőttjén lesz egy összpróba, este az előadás. Amatőr zenekar vagyunk, olyan hozzáállással, amilyennel. De sikerült már jó dolgokat csinálni, a fúvós zenének megtéríteni pár embert. Nem szabad abbahagyni akármilyen keserves is. S ezzel élnek egyesek vissza. Mert tudják, hogy a fúvós zenész nem normális! Csak értelmes(nek tartja magát). Lehet megkövezni… Köszönöm a türelmet. 19:30

osztom az észt...

2009-09-19T20:02:00.002+02:00

Nakéremszépen(sic!) Hölgyeim és Uraim! Az igaz, hogy én attól tudok aludni ami a fellépés után történt, ám kicsit a begyemben van. Kezdem az elején: 14:30-kor lendült a pálca az "Olvasó" főbejáratánál, 15:00-ig indulóztunk. Az alkalom pedig az Ózdi Olvasó Egylet 125. évfordulója. Az első indulót - direkt - a trió előtt leintettem. Nem azért mert nem tetszett, hanem azért, mert hirtelen nem jutott eszembe a folytatás. Milyen jó hogy magammal szemben is tudok kritikus lenni. Igen, Cyrano. Tudom. Majd amikor a rendezvény félidejében bementem a kottatárba, ott találtam a kórus elnökét, pakolászta a kottáikat. Se köszönés, se bú, se bá, rögtön élből jött: "Saint-Moty, fegyelmezetlen a zenekarod". Mondom itt valami tévedés van, nekem nincs zenekarom. A zenekar fenntartója a város, és úgy hívják, ahogy. S azért mert én integetek, attól még nem az enyém. Valamint nem fegyelmezetlen, mert azt pl. tudják hogy nem szólnak bele olyan dologba, ami nem tartozik rájuk... Vagy értette, vagy nem. Mindenki úgy hülye, ahogy akar lenni. Azt hiszem én ebből az utcából már kijöttem. Erre belibben a kórusvezető s próbálja osztani az észt. Nem részletezem, csak megjegyeztem hogy nem különösebben érdekel a dolog. Egy dolog érdekel, s az a zenekar. Hogy hogyan produkál, mit tudunk legközelebb jobban csinálni. A szervezés még mindig nem az én gondom. Ha valakinek ezen a rendezvényen nem tetszett valami a zenekar fújásával, viselkedésével kapcsolatban, szóljon nekem. De! Nem kioktató "majd én megmondom mit csinálj" stb. módon, mert arra harapok. Nem kicsit. Békés ember vagyok, de ha kell tudok másképpen is viselkedni, tudok káromkodni, szép szóval elhajtani melegebb éghajlatra szinte bárkit. Jöjjön még egy De. De nem veszem fel a kesztyűt, s azt a módot ahogyan ők - a beszólók - viselkednek. Ez őket minősíti. Pont. Elmentem a pofavizites fogadásra, megittam egy pohár pezsgőt s eljöttem. A ma esti "vonyítós estére" pedig eléggé el nem ítélhető módon, nem vagyok kíváncsi. Csak a hangerő miatt. Amíg ilyen hangerővel dolgoznak, nem is fogom végignézni/hallgatni a műsorukat. Valamire én is allergiás vagyok : ) Inkább hallgatom az MR3 Bartók műsorát, ahol éppen a Nemzetközi Trombitaverseny gálaestjét közvetítik a Zeneakadémia nagyterméből. Valahogy ez jobban érdekel. De ez már nem is érdekes. Köszönöma türelmet. 20:23

sinfonia domestica

2009-09-15T20:41:00.002+02:00

105 évvel ezelőtt írta Richard Strauss a Sinfonia Domestica-t. Lenyűgöző mű - két napja már nekem is megvan, Rudolf Kempe vezénylésével a Drezdai zenekar muzsikál. De milyen nagyszerűen! Életemben először 1984 júniusában hallottam az Erkel Színházban, amikor is a New Yorki szifonikusok játszották Zubin Mehta vezénylésével. Szerencsém volt akkor, hogy bejutottam. Egyik legnagyobb zenei élményem volt. Köszönöm a türelmet. 20:52

Hatodik

2009-09-13T21:00:00.004+02:00

Nem húzom az időt - igaz, nem szombat este van. A proszekturán ma időztünk kicsit, elmondtam a hónapban még esedékes fellépések idejét/programját, majd - ahogy szoktam -, jó étvágyat kívántam : ) Napok óta Mahler mester hatodik-ja szól... Nem tudok betelni vele. Ezzel sem. Igen, tudom: nem vagyok normális. Nem baj. Köszönöm a türelmet. 21:03

Grt Karesz!

2009-09-11T17:33:00.003+02:00

Ajánlom minden fúvós zenét szerető/kedvelő/művelő embernek ezt a cikket: http://pecsiujsag.hu/index.php?p=article&aid=21372 Ha valakinek tudok segíteni hogyan/hol lehet Kareszt s zenekarát hallgatni, szívesen megteszem. Írjon egy levelet s megírom.

pár (jó?) dolog

2009-09-07T21:13:00.000+02:00

A szombati naphoz… Nem fogok különösebben írni se mellette, se ellene. Roppant egyszerű ok miatt. Nem tudom megfogalmazni sem az érveimet, sem az ellenérveimet. Már amit azoknak hiszek. Hihetetlen milyen embertársaink vannak, de én nem tudom megváltoztatni őket. Párbeszédet csak azzal lehet folytatni, aki maga is hajlandó legalább meghallgatni a másikat. Ennek ellenére szombaton nekem is vonulás volt, csak nem ott, s nem azért. Fellépésünk volt, a városrész napja (bulija) volt, s mi vezettük fel. Nos, a tavalyi évhez képest csak annyit változott ez az egész mizéria, hogy ha lehet, még egy fokkal süketebbek a szervezők. Arról ugye nem is szólva, hogy egyikőjük – főokos(nak képzeli magát) – már 11:30 körül olyan szinten volt tudatmódosult állapotban, amilyen szint eléréséhez nekem legalább három nap folyamatos ivás kell. Persze ezt úgy is lehet érteni, hogy én nagyon bírom : ) Szó sincs róla – legalábbis nem mindig. Van, amikor bírom, van, amikor nem. De ezt gondolom, mindenki ismeri. Már azt, hogy nem mindegy milyen állapotban van az ember. Ha jól mennek a dolgai, akkor sokat bír – ha kevésbé mennek jól a dolgok s van min „agyalni” akkor kevés is megárt(hat). S persze az sem mindegy mennyire fáradt, vagy éppen kockásra aludta a fejét. A végeredmény szempontjából persze mindegy. Egy szervező ne legyen tudatmódosult állapotban, vagy ha mégis, üljön le egy csendes sarokba s ne szóljon. Artikulátlanul, vigyorogva. Egy nem annyira szolíd káromkodással letudtam (legalább egy fejjel magasabb s 30 kilóval nehezebb tőlem), szerintem el sem jutott a tudatáig, mert csak vigyorgott tovább. Sebaj. Ettől is tudok aludni. S újra beizzítottam az asztalt, amin írni szoktam. Faber-Castell 0,35-ös, 0,50-es ceruzák, valamint új beszerzés eredményeként 0,40-es Faber-Castell toll, s az elmaradhatatlan HERB330 töltőtoll. Nem, nem egyszerre írok ezekkel, hanem szépen felváltva, mikor melyikre van szükség. Plusz az itatós papírok. S van mit csinálni, „a bőség zavara” ha nem is ebben az értelemben. A 2010 januári koncert anyagát kell átnéznem, pótolni a hiányzó anyago(ka)t. Adventi/Karácsonyi koncert műsora. Szombaton itt járt Pavol (a szlovák karmester), megtárgyaltunk pár dolgot még a pályázattal - úgy pénzügyi, mint zenekari felállással – kapcsolatosan. Derengeni kezd az ég alja, ezerrel belevetette magát ő is, a felesége is (tolmács). Nagy hajrát levágtak/levágnak a végére. Szerdán ismét összeülés, s szerintem véglegesítésre kerül minden. Úgy legyen. Körvonalazódik a zenekari szvit is a vígoperából – remélem a szerző tetszését is megnyeri. Érdekes dolog egy cca. 45 perces, egy felvonásos koncert-vígoperából fúvószenekari szvitet készíteni. Írom egy ideje ezt a mai bejegyzést, ám minduntalan csörög a telefon – nem mintha olyan roppant fontos ember lennék. Szerintem a telefonálók sejtik, hogy este nyolc körül elérnek. Ma szinte kórusos este volt. Háttérzajként éppen Mahler mester hatodikja szól. Nos, nyolc előtt pár perccel kedves ismerős csörgetett meg: tudok-é arról, hogy Michael Jackson-nak valamelyik nótájából készült négyszólamú kórusra átirat? Pff. Nem tudok. Én nem csináltam, annyit tudok . De ötletem van: üljön neki a kórusvezető s csináljon egyet/kettőt. Van miből választani, csak a jogdíjat ne felejtse el! Egyébként, a „Thriller”-t volt szerencsém párszor játszani fújósokkal, kottám is van belőle, majd holnap előkeresem. Azt megkaphatja a kórusvezető s nekiülhet alkotni… Az is igaz, hogy ez nem annyira happy, mint kapni egyet készen, de így jár(t). Ennyit tudok segíteni. Épp befejezzük a beszélgetést, mikor hív Szolnokiából egy régi cimbi: Kellene nekik (a kórusuknak) a „Legyetek jók, ha tudtok” kórusra. Nem, erről sem tudok. Ám majd kinyújtom a csápjaimat s utána kérdezek. Megkapják egymás telefonszámait, s egyeztessenek kotta ügyben. Nekem pedig jár egy-egy sör mindkettejüktől – alkalomadtán! Mert ők még ismerik a varázsszót Nekem pedig még mára is van mit csinálni, sőt holnap sem fogok unatkozni. Reggel kertmenet, délután kottakeresés, utána uborka eltevés – ma kaptam egy bevásárlókosárral. S ugye a Szilveszterkor készülő lavórnyi franciasaláta is savanyú uborkával készül, véletlenül sem csemege uborkával! Szerdán pedig tárgyalás Pavollal + a tolmács feleséggel, egy pénzügyi zsenivel, és a pályázat véglegesítése. S akkor még egy szót sem szóltam, hogy lemondtam a részvételemet a Németországi „pofavizites” menetről. Nem nagyon vonz hogy pénteken megérkezünk, és hétfőn reggel jövünk vissza. Még akkor sem, ha repcsivel történik az utazás Dortmund-ig. Így tehát a zenekari elnök megy – őt megértem, ott van az öccse (is) - , képviseli a csapatot, mond pár keresetlen szép szót s jön haza. Köszönöm a türelmet. 21:14

2009.09.05.

2009-09-05T06:21:00.002+02:00

Néhány megközelítés:
http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2009/09/04/meleg_meltosag_meno/
http://nemmeleg.jezusert.com/

Nem az a szabadság, hogy azt teszel amit akarsz, hanem hogy nem muszáj megtenned, amit nem akarsz!

Köszönöm a türelmet. 06:27

iwiw(is)

2009-08-31T16:42:00.002+02:00

Egy dolgot elfelejtettem megosztani - az esetlegesen, vagy direkt erre járó olvasókkal:
Tegnap leíratkoztam az iwiw-ről! Ha valaki ott keres, észre fogja venni hogy nem vagyok tag. Igen, önszántamból döntöttem így!
Nem fogok rajta cseppet sem felháborodni, hogy milyen korlátolt képességgekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy csak úgy "simán" megfenyegessenek azért, ha nem küldök azonnal körüzenetet x mennyiségű ismerősömnek. Mindezt természetesen a Szeretet jegyében! S nem segít a dolgon az sem, hogy az ilyen üzenetet küldőt azonnal töröltem a rendszeremből! Mert mindig akad valaki, aki azt hiszi hogy...
Nos, ebből én nem csinálok rendszert. Se ilyet, se olyat. Mint ahogyan már írtam: arra sem vagyok kíváncsi, hogy az üzenőfalon olvasgassam mennyire szereti az ő kis nyulambulacskáját az ő ordas farkasa! Ha ennyire kívánja a nyilvánosságot, számtalan módja van rá hogy az emberek tudomására hozza!

Más. Megkaptam a kottát : )

Kedves ismerősöm, jóbarátom hozta Eger szép városából - zongorakivonat. Nagyszerűűűű! Petrovics Emil: Lysistraté Koncert-vígopera egy felvonásban szólókra, ének-, és zenekarra. Arisztofanész szövegét fordította Devecseri Gábor

S a poént (mert van), nem lövöm le. Köszönöm a türelmet. 17:52

A bankártya(sic!) 6 pontja :)

2009-08-31T16:14:00.002+02:00

Tegnap eléggé szembeötlő reklám került a látóterembe - hol máshol, mint a stresszkó melletti üzletsoron? Ráadásnak ez az üzlet szemüvegekkel, órákkal, látásvizsgálattal, miegyébbel foglalkozik. Ami feltűnt: egy kb 60x80 cm-es figyelem felhívó tábla. Felhívja a figyelmet arra, hogy ebben az üzletben: BANKÁRTYÁT is elfogadunk. Aha, értem. Véletlenül sem BANK KÁRTYÁT, hanem BANKÁRTYÁT, így egy "T"-vel. Azaz ban kártyát. Továbbá ben kártyát, hoz kártyát, hez kártyát, stb. Ha már ban-, ben-, hoz-, hez-, stb.stb. S ebben az is benne van, mennyire figyelmetlen az emberek egy része. Nem vagyok nyelvőr, csak... Mert a tábla szemmel látható módon, sorozatban készült. Annál nagyobb a baj! Nem kértem széket, hogy arra állva kellő magasságból megnézzem, hol készült ez a CSODA! Csak a hátulján láttam egy kis ismertetőt - igaz, a látásom 20/20-as, de ezt nem tudtam elolvasni. 1. Valaki megrendelte, netalán személyesen, s le is írta mit szeretne látni az elkészült táblán. 2. Valaki felvette a rendelést. 3. Valaki elkészítette. 4. Kiszállította. 5. Kifizette a megrendelő. 6. Valaki fel is tette. S senkinek nem tűnt fel, mekkora baromság van ráírva! Azt hiszem sok minden mellett elmegyünk (én sem vagyok kivétel), ami csak apró bosszúságot okoz. Csak annyira belefásult az ember a sok lükeségbe, hogy legyint egyet nagy vigyorogva, netán mosolyogva s továbblép. Nem szól. Én sem szóltam. Mert nem volt ott az alkalmazott. De nem fogom szó nélkül hagyni akkor sem, ha azt a választ kapom (ugyancsak jó szokás szerint) : Mi köze hozzá?! Semmi. Mindenki úgy hülye, ahogy akar lenni. Pont. Köszönöm a türelmet. 16:29

igen, nem, nemigen...

2009-08-24T18:33:00.003+02:00

Igen, igen, igen. Nem, nem, nem. Valahogy fokozni kell(ene) a butaságot, hozzá nem értést, közönyt, stb. Talán kettő szó is elég rá: "szarok bele". Elég toleránsnak érzem magam, de amikor belerondítanak a (működő) ventillátorba, az nekem is sok. Itt van ez a pályázat, amiről már írtam. Nos, ma kiderült, hogy az általunk - hozzá nem értők által - alkotott csontváz, amire majd a pénzügyi szakember(ek), jogász(ok) rápakolják a felépítményt, azon el lehet indulni. Kb. a helyben toporgásra elég is. De azzal nem jutunk messzire. Hihetetlen dolog számomra, hogy egy olyan hangzatos - közművelődési előadó - munkahelyen lévő ember ennyire nem ért ahhoz, amihez kell(ene). Persze tanulni soha nincs késő - sokat szoktam emlegetni. Ismét nekiülök egy olyan dolognak, amihez nem értek. Ám olvasni tudok, fel is fogom amit olvasok. Fogalmazni is tudok, ha nem is mindig mindenki számára érthetően... Ám az világosan kiderült (ismét), ha az elnökkel nem csinálunk valamit csütörtök reggelig, akkor az el sem nyert EU-s támogatásnak meszeltek. Az esély akkor is megvan a meszelésre, ha sikerrel túljutunk ezen a szakaszon. Mert ha a szlovák fél csütörtökre nem nyújtja be az általa kreált beadandót, akkor megint csak az ideget oltom. Mindenesetre csütörtökig bevethetem ékes fogalmazni tudásom legjavát, mint pár évvel ezelőtt, amikor - szintén beleestem egy hasonló dologba, mint maci a mézbe. Nem annyira önként s nem is dalolva. Akkor az éves tanmenetet kellett megcsinálni az éppen aktuális mutatók szerint. Namármost. Most jön a magyarázkodás: Nekem sem akkor, sem azóta sincs sem főiskolai, Uram bocsá' egyetemi végzettségem - amire az évek teltével egyre büszkébb vagyok... Mert szinte mindig kifogom azokat az embereket, akiknek van végzettségük... Csak éppen önálló munkára nem képesek. Mindig, mindent megkérdeznek. Tőlem. Hmm... Biztató - lenne. Ha éppen értenék hozzá, vagy csak rálátásom lenne pár dologra. De nincs. Honnan is lenne? Kis túlzással azt is mondhatom mint Göre Gábor bíró úr - Gárdonyi általam kedvelt írásai egyikében: "bolyongok mint egér az orgonában". Sok szónak is egy a vége. Megpróbáljuk a lehetetlent. A zenekari elnöknek (talán) könyebb a dolga. Neki csak az elmúlt év(ek) zenekari költségvetéseit, pénzügyi bizonylatokat, APEH, cégbíróság és egyéb nem kevésbé fontos iratokat kell előbányászni. De nem fog álmatlan éjszakákat okozni, hogy meg sem próbáltuk. Ennyi sanszot adok magunknak. S ez nem királyi többes : ) Pénteken viszont "társulati ülés"-re megyek Budapest irányába. Valamikor haza is érek onnan. Remélem élményekkel (esetlegesen kottákkal) megrakodva. Kotta ügyben pénteken a délelőtti órákban lesz találkozóm két patinás helyen: egyik az Operaház, másik az Operett Színház. Szívesen cipelném haza az áhított partiturákat. Ígéreteim mindenesetre vannak rá. S néha ez sem kevés. Köszönöm a türelmet. 20:08

árnyalt

2009-08-20T11:24:00.002+02:00

A pályázati kiírást sikerült végigolvasnom (52 oldal, + a kiegészítések), s kissé árnyaltabb a dolog, mint ahogyan beharangozták. A közel 49 millió euro nem 2010-re, hanem 2007 - 2013-ig terjedő időszakra szól. Ebből - ami minket érdekel - kultúrára szánnak 501.000-et. Így azért már hihető(bb).
Tegnap elkészült a "csontváza" , ezután megvárjuk hogy a határ túloldaláról is megérkezzen az általuk megírt anyag, majd összesítés után nekiülhet a jogász, pénzügyes, s ha az is elkészült, akkor mehet fordításra ékes angol és szlovák nyelvre. Szeptember 15-e környékén el is lehet vinni - személyesen - , s beadni az illetékeseknek. Aztán marad a várakozás, s jövő év február elején meg is tudjuk az eredményt.
Nem lövöm le a poént, a lényege ennek az egésznek az, hogy egy kicsit felrázzuk a fúvósokat és a fújós/trottyos-zenét kedvelőket. A(z állam) határ mindkét oldalán. S ehhez bizony pályázni kell, ha tetszik, ha nem. Megszokjuk - kénytelenek vagyunk.
Ma délután a szokásos városi ünnepség előtt fújunk egy csődítőt, aztán "B"-s Himnusz (nem mintha énekelné bárki is), beszédek, a város zászlajával bohóckodnak kicsit, majd az új kenyér megszegése. Kb. ennyi.
Köszönöm a türelmet. 11:46